Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám
1926-03-10 / 56. szám
ia, 1926 március 10. Ara lOOO korona. Szerda VII évfolyam 56. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. független keresatény politikai n api lap . Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelősszerkesztő MIGF.ND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K GONDOLATOK * * * A zsidó kereskedelmi érzékről mindenki tud. A legkisebb gyermek is csalhatatlan dogmaként valja, söt hiszi is, hogy a zsidó sokkal különb kereskedő, bankár, vagy nagyiparos, mint a magyar ember. Valahogy olyan mélyen belegyökereztették ezt a gondolatot mindnyájunk lelkébe, hogy szinte magától érthetődének tartjuk azt, hogy minden üzleti gazdasági vállalkozáshoz zsidókat kérjünk vagy fogadjunk vezetökül. Ha pedig egy magyar ember valahogy elvágódott az üzleti élet sikos utján, mindjárt készen vagyunk a gyors Ítélettel: „hát persze, ez is magyar, ez is egy keresztény volt! Hiába, mi nem értünk az üzlethez 1" Most azonban, hogy a jó konjunktúrának vége van, most, amikor már nemcsak hazárdéria kell a gazdasági boldoguláshoz, hanem valóban gazdasági érzék is — most (csodák-csodája I) azt látjuk, hogy a zsidók sem okosabbak. Három óriási méretű összeomlásról beszélnek a magyar közgazdasági életben. Az egyiknek főszereplője Bacher, a másik Hőnig, a harmadik a „dunántuli nábob" Schwartz. Mind a három zsidó. Mind a báromról azt tartották, hogy reprezentánsai a zsidó üzleti rátermettségnek és zsenialitásnak. És most egyszerre irtózatosan elvágódtak. Valahogy azt kezdi az ember hinni, hogy valójában ők sem zseniálisabbak, mint a magyarok. Ha nehéz a feladat, ők sem oldják meg azt játszi kedéllyel. Az ö üzleti zsenialitásukban is több a dogma, mint a valóság. R nagy terhek alatt ők is összeroppannak. Nem kárörvendve irjuk ezt, mert az ő pusztulásuk sok magyar érték és életlehetőség összeomlását jelenti s ennek ugyan ki örülne 1 De e bukások igazolják a mi hitünket: nem különbek ők az üzleti életben sem nálunknál, csak hazárdabbak. * Vörös zászlóval kezdenek újra kísérletezni. Zavargásoktól retteg mindennap Budapest. A földalatti maffiák erősen dolgoznak. A nép pedig tompán, érzéketlenül, gondolkodás nélkül rohan a vesztébe. Nem jut eszébe, hogy 1919 ben is csak ő szenvedett legtöbbet s hogy minden felforgatásnál megint csak a nép húzná a rövidebbet. Az államnak súlyos milliókba kerül az állandó rendőri készültség. De persze erről senki sem beszél a népnek. Senki sem világosítja fel. a szegény tömegeket arról, hogy minden zavargás rengeteg vagyont emészt fel, hogy egy-két hólyagos fejű „vezér" szerepe és izgatása jobban falja a nemzeti vagyont, mint egy tűzvész. Még az a szerencse, hogy erős, megbízható rendőrségünk, kicsi, de kitűnő hadseregünk van. Szerencse, hogy ebben a két pompás testületben, állami energiaközpontban feltétlen megbízhatunk. Csak ez tartja ébren bennünk a nyugodalmat. Az a tudat, hogy az állam ereje lecsap előbb-utóbb minden gazságra s visszatartja a jobb sorsra érdemes magyar népet — még ha annak ez nem is tetszik — minden saját nemzeti létét veszélyeztető ostoba lépéstől. * Munkanélküliségről panaszkodik mindenki. Különösen a szocialista vezérek szavalnak állandóan erről, természetesen kihasználván a munkanélküliség tényét a kormány s a mai rendszer ellen. Eltekintve attól, hogy a pangás és munkanélküliség világjelenség, amelynek egy kormány sem lehet az oka, jó volna, ha egyszer már világosan látná a munkásság, hogy kik nehezítik még ma is a munkához való jutást. Akármilyen furcsán is hangzik, de tény, hogy sok munkanélküliségnek a szocialista s a szélső baloldali ellenzék az oka. Ha ugyanis ezek az urak nem rágódnának már hónapok óta kizárólag a frankhamisításon, ha nem telt volna el sok drága idő a numerus clausus meddő vitájával, akkor már előbbre volna minden ebben az országban. Sok üdvös törvényjavaslat jogerőre emelkedett volna s már régen folyna sok száz helyen az alkotó munka. De hát ilyesmiről nem beszélnek a „népvezérek". Igen, mert akkor a felizgatott nép azok ellen találna fordulni, akik elsősorban érdemelnek meg minden szidást és megvetést, mert a nép segítése csak ajkukon van, valóban pedig ők a megakadályozói anyagi és erkölcsi téren egyaránt a nép, a dolgozó nép csendes, nyugodt, harmonikus életének. Már 19ZZ-ben látott hamis frankost Friedrich István 7 Budapest, március 9. A magyar sajtóügynökség jelenti: A frankügyben Friedrich István vallomása újdonságot is tartalmazott, különösen azt, hogy kijelentése szerint már 1922 ben látott hamis frankokat és kliséket. A további vizsgálat dönti el, hogy mennyiben igaz ez az állítás. hét végére jon haza a miniszterelnök" Genf, március 9. A magyar albizottság mai ülésén, amelyen a kisantant képviselői is I résztvesznek, Bethlen István gróf miniszterelnök adja meg a jelentés egyes ' pontjaira vonatkozóan a felvilágosításokat. Bethlen István gróf a francia ' kormányválság miatt pár nappal meghosszabbította genfi tartózkodását, i ugy hogy őt csak a hét végére várják haza. Bud János pénzügyminiszter s már ma délután megérkezik Budapestre. ! I A kommunistái emigránsok rendezték Magyarország ellen az egész franko ffonzivát Bethlen István gróf nyilatkozata egy genfi újságban Genf, március 9. (MTI.) A „La Suisse", Genf legj olvasottabb lapja, mai számában | hosszabb beszélgetést közöl, amelyet tudósítója Bethlen István gróf magyar miniszterelnökkel folytatott. A ! lap rokonszenves hangon üdvözli Bethlen István grófot, akinek fényképét is közli A miniszterelnök a beszélgetés során a következőket mondotta: „A frankügy nagy meglepetés volt ugy a kormányra, mint a lakosságra nézve. Eleinte a pártok között teljes volt az egyetértés a frankhamisítás megítélésében és a vizsgálat néhány héten keresztül rendben folyt, anélkül, hogy a pártok részéről a legkisebb nehézséget is támasztották volna. Ekkor azonban néhány radikális képviselő és a szocialista elemek heves hadjáratba kezdtek. Hamarosan kitűnt, hogy nemzetközi jellegű a mozgalom, amely a magyar kormányzat ellen irányul és nemsokára nyilvánvalóvá vált, hogy az egész mozgalmat Párisból vezették és Párisból rendelték meg, ahol a magyar emigránsok összegyülekeztek. A magyar emigránsoknak nem került nagy fáradtságba, hogy megnyerjék ügyüknek a francia szocialista pártot és a II. Internacionalét és gyalázatos rágalmakkal árasztották el mindazokat, akik Magyarországon valamilyen méltóságot töltenek be. Vegye figyelembe, hogy mi, akik szivünk mélyéig nacionalisták vagyunk, mindenkor azon voltunk, hogy távol tartsuk az embereket a kétségbeesett szovinizmusnak esztelen vállalkozásaitól. A vádlottak mind különböző vallomásokat tettek. Egyesek azt mondták, hogy fegyvereket [ akartak szerezni, mások meg megí akarták buktatni a mostani kor\ mányt. Rz én véleményem szerint a hamisítók nem akartak mást, mint hogy politikai vállalkozáshoz szerezzenek maguknak tőkét, de ez a politikai vállalkozás nem volt olyan világraszóló jelentőségű, mint ahogy gondolják. Hol tart most a nyomozás? — kérdezte a tudósító. — A befejezéshez közeledik. Minden bűnös le van tartóztatva, csupán technikai kérdések várnak még felderítésre. Hogy közben bizonyos súrlódás keletkezett Magyarország és Franciaország között, az onnan eredt, hogy a francia és holland rendőrség által megszerzett bizonyos adatokat előbb közölték a sajtóval, mint a magyar kormánnyal. Ez nem történt anélkül, hogy nem keltett volna rossz benyomást az országban és ez az elégedetlenség másfelől bizonyos gyanút ébresztett irányunkban. Ennek következménye volt a francia kamarában a Fentanier által előterjesztett interpelláció, amikoris a magyar emigránsok valamennyien megjelentek a karzaton. agyonlőtte a pajtását Jancsó János erdőkerülő 6 éves István nevü fia, atyja fegyverével játszadozott és azt ráfogva 6 éves kis pajtására, elsütötte. A kisfiú azonnal meghalt. A törvényszék a gondatlan apát 3 havi fogházbüntetésre Ítélte, amit ma a Tábla helyben hagyott.
