Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-03-07 / 54. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, 1926 március 7. Vasárnap Vll évfolyam 54. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. fOggotlon korosztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelösszerkcsztö MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Tanárok - önmagukért Irta: GAJDA BÉLA Ez a különöseim talán megállítja egy percre az olvasót s ösztönözni fogja a továbbiak elolvasására. Mert valami sajátságos ellentmondás van benne. Valami nyilvánvaló összefér­hetetlenség. Mert ahhoz hozzá van szokva nálunk a köztudat, hogy a tanár kulturális, társadalmi és jótékony egyesületekben elnök, titkár, pénz­táros, könyvtáros és minden egyéb. Hogy beszédeket és előadásokat tart, műkedvelőkkel színházat, ünnepé­lyeket rendez. Hogy lapot szerkeszt és cikket ir: prózát és verset ren­delés szerint. Szervez egyesületeket, tanfolyamokat. Hogy mint városatya többszörös (no, nem milliárdos, hanem) bizottsági tag. Hogy gyűjt előfizetést, adományt, népköltési em­léket, ahogy gyűjtött csalánt és szederlevelet is. Terjeszt könyvet, képet, jelvényt, plakettet. Vezet cser­készcsapatot. S mindemellett tanit is. És ellátja anyaggal a tudományos folyóiratokat. És tagokat szolgáltat a Petőfi és Kisfaludy-Társaságnak, az Akadémiának. Egyszóval: tudja a közvélemény, sőt ugy tudja, hogy a tanáré a ma­gyar társadalmi és kulturális életben minden hivatal, állás, pozició, tiszt és megbizás, ahol a közért dolgozni lehet, sőt kell, de — ingyen. Becsü­letből. Az önzetlen munka erkölcsi jutalmáért. Mert ebből vehet magá­nak, amennyi jól esik. Sőt sokszor még kivülröl is kap elismerést: egy nyájas mosolyt, vagy megtisztelő kéz­szorítást. Esetleg egy ujabb tisztsé­get. Persze: szigorúan ingyenes tisztséget. Mert az ingyenesség ugy hozzánőtt a tanári munka fogalmá­hoz, mint tevéhez a púpja És mégis azt irtam e cikk fölé, hogy a tanárok — a magyar élet e konokul önzetlen mindenesei, akik­nek az élet vásáráról csak a tisz­telet és erkölcsi elismerés étheri mannája jut táplálékul a szűkre szabott száraz kenyér mellé — a tanárok, akik a közérdek szolgálatá­val épp ugy egy anyaméhben szü­lettek, mint — mondjuk — a költő és a sorsharag — ezek a tanárok most önmagukért akarnak tenni va­lamit. Ez valóban különös és meglepő. De csak első pillanatra. Mert, ha megnézzük, hogyan akarják ezt tenni, kiderül, hogy ezt is — mondjk csak ki ugy, ahogy mondani szokták — olyan „tanárosan" csinálják. Vagyis azzal, hogy a saját anyagi és erkölcsi érdekeik védelmére szervezkednek, tömörülnek, nemes értelemben vett osztályöntudatukat fejlesztik. (Szer­vezkedés, osztályöntudat: milyen más csengésük van ebben a vonat­kozásban e komor szavaknak!) és a tanítás-nevelés jobb útjait-módjait keresik s ezek érdekében, valamint saját jóléti intézményeik támogatása végett a társadalomhoz fordulnak: ezzel nemcsak önön javukat szol­gálják, hanem azzal legalább is azonos mértékben a hazai közokta­tás és nemzetnevelés ügyét is. Mert ősrégi elemi igazság — éppen ezért sokan nem tudják — hogy a jó iskolát nem a díszes falak és a pompás felszerelés teszik. A jó iskola: a jó tanár. így aztán mindazt, amit anyagiak­ban és erkölcsiekben a tanárság kíván : végeredményben nem magá­nak kívánja, hanem a köznek, a nemzetnek. Azok az anyagi és er­kölcsi javak ugyanis, amelyeket a a tanárság méltán igényel, oly sze­rények és mégis oly csodálatos erejűek, mint a bibliai öt árpakenyér. Ezekből ezren és ezren elégíttettek ki — azoknak is ezren és ezren éreznék áldását. Jobb tanár: jobb iskola, — jobb iskola: különb nemzedék, — különb nemzedék: jobb magyar jövő I És nem ezért epedez a buzgó imádság mindnyájunk ajakán?!... * Mikor a mai napon az Országos Középiskolai Tanáregyesület vezető­ségét, élén kiváló elnökével, Maday Gyula dr. nemzetgyűlési kepviselövel és Sajó Sándorral, a magyar bánat zengőszavu énekesével városunkban üdvözölhetjük s vendégeinkül tisz telhetjük ezalkalomból vármegyénk illusztris és munkában, önzetlenség­ben példát adó főispánját és a vár­megye összes középiskoláinak és a hozzájuk csatlakozott Hódmezővásár­helynek tanárságát, arra kérjük váro­sunk közönségét: fogadja a magyar kultura derék munkásait nemzeti négy hivatásukhoz méltó meleg szeretettel. Nyissa meg igazságaik előtt szivét. És nyissa meg kérésük előtt — az elmondottak után nem röstellem le­irni a szót — pénztárcáját is. Le­gyen megértő és méltányos, ha az, akitől a magyar társadalom már annyi mindent kért és oly sok szolgálatot fogadott el és vár még most is el ingyen, minden viszonzás nélkül: a magyar tanárság először ez életben tőle is kér valamit a saját fi antro­pikus intézményei javára. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nincs még egy társadalmi osztály, amely oly keveset zaklatta volna a nyilvános­ságot kéréseivel, mint a tanárság, noha azok közt, kiknek e nemzet hálával tartozik, éppenséggel nem áll utolsó helyen. A mai napra városunkban össze­gyűlő tanárok — hazánk fe dult véd­falait verejtékükkel, önáldozatuk vé­révei megállító Kőmives Kelemenei a magyar nemzetepitésnek — végez­zenek áldásos és eredményes mun­kát ! Isten hozta őket! Ujabb 30 millió aranykorona beruházásokra Budapest, március 6. Politikai és gazdasági körökben gróf Bethlen István miniszterelnök kedvező genfi fogadtatása után nagy érdeklődéssel várják a népszövetség bizottságainak érdemleges tanácskozását. Azt remélik, hogy a népszövetség beruházási célokra teljes egészében felszabadítja a 250 millió aranykoronás kölcsön fenmaradt részét. Eszerint most 25—30 millió aranykorona szaba­dulna fel beruházásra. Szerb'francia egyezmény a német-osztrák egyesülés ellen London, március 6. A „Times" párisi tudósítója Franciaország és Jugoszlávia között létesítendő megállapodásról számol be, amely tárgyalasoknak és meg­állapodásoknak célja Ausztria Németországhoz való csatlakozásának meg­akadályozása. Briand uj kormányt alakit Leszavazták a francia kormányt az adójavaslatok miatt Tartsunk összo ! Budapest, márc. 6. A tudományos és irodalmi társulatok vezérei mani­fesztumot intéznek a nemzethez, amelyben az összetartás szükségét hangsúlyozzák a nemzet presztízsé­nek megmentése céljából. A mani­fesztumot Berzeviczy Albert szerkesz­tette és elsőnek Csernoch János hercegprímás irta alá. Rétegyháza hálája Vangyel főszolgabírónak Megirta már a „Körösvidék," hogg Kétegyháza község képviselőtestü­lete dr. Vangyel Endre gyulai fő­szolgabírónak a földbirtokreform folytán kifejtett tevékenységének el­ismeréseül a főldbirtoreform foly­tán kiosztott és feiép&lt uj telepet „Vangyel-telep"-nek nevezte el. Most arról értesülünk, hogy az erről szóló képviselőtestületi hatá­• rozatot disz bőrkötésbe foglalva ünnepélyes aktus keretében folyó hó 11-én díszközgyűlésen fogja a képviselőtestület nevében Schauer Gyula kétegyházi községi főjegyző az ünnepeltnek átadni. Mint értesülünk, a díszközgyűlést a Polgári Kaszinóban tartandó dísz­ebéd követi, melyen dr. Vangyel Endre főszolgabíró tisztelői igen nagy szamban jelennek meg. A Briand-kormány az adójavaslat tárgyalása folyamán megbukott. Bri­and ugyanis a tárgyalások folyamán felvetette a bizalmi kérdést és a kor­mány a névszerinti szavazásnál 50 szavazattal kisebbségben maradt. A szavazás után Briand elhagyta az üléstermet és kijelentette, hogy át­adja a köztársasági elnöknek a kor­mány lemondását. Ujabb jeientés szerint mindenképpen váratlanul érintette Briandot, hogy kisebbség­ben maradt. Tekintettel azonban arra, hogy a Népszövetség ülését aligha lehet elhalasztani és azon a francia potitika szempontjából sarkalatos kérdések kerülnek döntésre, nem le­het különösebb fontosságot tulajdo­nítani a kamarában történt incidens­nek. Briand elutazik ma este Genfbe és minden valószínűség amellett szól, hogy lemondása csak formá­lis lesz. A lemondás tartama alatt megindulnak a pártok között a kom­promisszumos tárgyalások, úgyhogy ismét Briand kap megbízást és a kritikus indítványt szükség esetén módosított formában terjeszti elő. Helyszíni szemle a vésztői rombadolt házak hozott A Körösvidék tudósítója jelenti: F. hó 5 én dr. Kovacsics Dezső, kormánybiztos főispán Lengyel Zsolt népjóléti miniszteri államtitkár, Joós István miniszteri tanácsos, Pfeifer Gyula min. tan. és a szakértőknek egész tömege bejárta a rombadőlt házakat, hogy helyszíni szemlét tart­son. A helyszíni szemle eredménye az lett, hogy megerősítették és újra kihirdették dr. Kovacsics Dezső fő­ispánnak azt az előre látó praeven­tiv intézkedését, hogy a romok kö­zül összeszedett, meg felhasználható építkezési anyagok a házak mellett összegyűjtessenek s abból semmi­féle célra semmilyen, anyagot fel­használni nem szabad. Ez az intézkedés nagyon meg­nyugtatja a közhangulatot, mert arra enged következtetni, hogy az épületek felépítése hamarosan meg­kezdődik. Dr. Horémusz István műszaki ta­nácsos mindent tüzetesen megvizs­gált s hogy a még mindig nagy tö­megű víz minél előoo lefolyhasson, az eddigi levezető csatornákat kiszé­lesítette és mélyítette, a vasúti töl­tés átereszeit a Máv. műszaki fel­ügyelete mellett bővítette, úgyhogy a földtulajdonos lakosság megnyu­godott, mert a földeket borító vize­ket most már hamarosan levezetve látja. Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents