Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-02-21 / 42. szám

Békéscsaba, 1926. február 21. Körösvidék 3 Téli kép Finnországból Karácsony első napján, reggel négy felé jár az óra, kisietek az istállóba a Piuhoz (Piu t. i. az én lovam). „Mit gondolsz menjünk-e az ötórai misére ?" Piu nagy vigan tépi a kabátom ujját és nagyokat fuj a nyakamba, annak jeléül, hogy hát akkor siessünk. Minden szerszám szép rendben van már, csak őt kell megkefélnem és éles szegeket verni a patkóiba, hogy a sikos jégen el ne csússzék. A sörénye Piunak az egyetlen szomorúsága, mert akár hogy is fésülöm, mindig széjjel áll, mindig borzas, igazi finn lő. No, de ezen nem lehet segíteni, hát igy is jó. Ugy sincs párja Piunak ezen a vidéken. Rendben vagyunk, indulhatunk. Csak a bundámat veszem fel, mert igy kora reggel dermesztő hideg van, különösen a szánban való üléshez. A többi ló is be van már fogva, némelyik el is indult, hogy ne kelljen ugy sietni. A szánok tele vannak tömve emberekkel, mégis Piu és én egyedül megyünk, mert senki sem akar részt venni a vágtatásunkban. Olyan sötét van, hogy alig lehet látni az uton gyaloglókat. Csak a hó és némelyik szánon a fáklya világit. Milyen fekete és fenyegető a tő tükre, különösen mikor egyszerre rianás támad és akkorát dörren, hogy azt hinné az ember, egy ágyút sütöttek el mellette. De a part szép fehér és a fenyőket, hódiszükben, karácsonyfáknak hinnéd. A házak és kunyhók ablakaiból világosság árad, annak jeléül, hogy onnan is a templomba készülnek. Minél jobban közeledünk a templomhoz, annál több ember és szán mozog az uton. Egy pár öreget már fel is szedtem, de meg kellett ígérnem nekik, hogy oly vigyázva fogok hajtani, mintha pőlyásbabákat vinnék. Mennyi nép . . . Mindennünen szólnak a csengők, csak Piunak nincs, (mióta nagyapa meghalt, nagymama nem enged csengőket, pedig milyen szépen szólnak a hideg levegőben.) Már látszik a templom, világosak az ablakai, ugy látszik a karácsonyfákat már meggyújtották, melegen hívogat bennünket. Alig tudok a kapuhoz jutni, hogy az öregeket leszállítsam. Piut az esperes bácsi istállójába teszem, hogy melegben legyen, azután jelentkezem ő nála a sekrestyében. Ez egyszer meg lesz velem elégedve, mert megígértem, hogy a szólót ma én fogom énekelni. Abból az a hasznom van, hogy nem kell a családi padban ülni, ahol mindenki lát, mikor elalszom. Ott az orgonánál majd csak felébreszt az öreg kántor, mikor szükséges. Igazi karácsony van itt a templomban, jő melegre van fűtve, az oltárnál két gyönyörű, feldíszített karácsonyfa áll s minden ember hozott magával egy szál gyertyát, melyet maga elé tesz a padra. Szól az orgona, tiszta szivemből énekelem a szép karácsonyi dalokat, (mint egy angyal, azt mondják a parasztasszonyok, de nem hiszem, hogy ez hízelgés volna az angyalokra nézve). Szeretek a templomba énekelni. Prédikáció alatt figyelem az embereket, a kemény arcú finn parasztokat. Most valami lágyság ül arcukon, alig ismerek rájuk, olyan szelíden néznek maguk elé . . . Ezeknek még igazi karácsony a karácsony, nemcsak szokás ... A béke és szeretet ünnepe . , . Istentisztelet után a paplakba megyek reggeli-kávéra. Az esperes néni jő barátnőm. Sok utat szoktam helyette megtenni. Ö jó emberismerő és tudja, hogy nem vagyok olyan vad, mint a hírem. A nagy erdőn keresztül megyünk haza. Ott gyönyörű szép ilyenkor. Csak egy keskeny szánut vezet rajta keresztül. A hő annyira nyomja a fákat, hogy Piu fejével néha egész hólavinákat zúdít ránk. Ezen, persze jól mulatunk. . . És milyen alakokat lehet ott látni. Néha szinte megijed az ember, mikor valami nagy muszka vagy más szörny állja az utat, de aztán kiderül, hogy csak egy fa volt. Elvarázsolt kastélyokat találni itt. minden mese felelevenedik, ba télen az erdőben járunk. Ma, a máskor oly félénk nyulak A tanya Múlik a hosszú tél, lassanként bele baktatunk a tavaszba és nagyot szippantunk az első ibolyaillatos szellőből, amig karjainkat örömmel tárjuk szét a langjos napsugarak aranyforrása felé. Városi ember, aki a nyár legnagyobb részét is szobában, műhelyben, irodában tölti, nem is érzi talán annyira az első tavaszias nap ünnepélyességét, meleg varázsát, mint a tanyák népe, amely mohón, sóvárogva lesi a föld felengedő szivének első megdobbanását. A tanyák, a falvak népe együtt él, együtt lélegzik és együtt álmodozik a földdel. Álmodozik . . . Minden álma egyszerű és természetes. Nyáron gondol a fonókára, fosztókára, lakodalomra, télen pedig a meleg kemence mellett a nyári munkáról, pacsirtadalos virágos mezőről, aratásról, cséplésről ábrándozik és gondolatait sokszor dalba, versbe is szedi, ha meg van hozzá az istenadta képessége, no meg a jókedve is. Eldanolja, elrigmusozza örömét, bánatát, egyszerű, de igaz, őszinte érzelmeit,^gondolatait, ábrándjait csak azért, hogy szivén könnyítsen. Nem nyomatja ki verseit, nem vágyik költői babérra, csak versel, vagy dalol, mert ugy esik jól neki. Pedig az egyszerű magyar léleknek mennyi kincse rejlik az ilyen népköltési termékekben és mennyivel inkább megérdemelnék a nyomdafestéket, mint holmi idegenlelkü kávéházi ficsűrok fanyar izü ügynevezett ,,népdalai" és egyéb merényletei a magyar irás ellen I Itt bemutatunk egy ilyen üde, erőtől duzzadó, színes, egyszerű közvetlenségével is elbájoló népköltési remeket, amely a cséplést festi elénk. — Szerzője bélmegyeri földmives ember, aki egyelőre nem akarja megnevezni magát a nyilvánosság előtt. CSÉPLÉS Forrón süt a nap sugara lefele, Az emberek csak ugy izzadnak bele. és hótyukok, nem ismernek félelmet. Hisz' karácsony van. Ott állnak az ut szélén és ránk néznek, de miután nem szólnak semmit, én kiáltok nekik „Boldog karácsonyt I". .. Mintha a fejükkel visszaintenének ... Még a róka kománk is leült az ut mellé és vigyorogva köszönt. Kutyaházi, jól tudja, hogy ilyenkor nincs nálam puska. Neki is minden jót kívánok... ez egyszer azt sem bánom, ha ez a „Minden jó" egy tyúkot jelent (de nem ma, hanem holnap). Egy szénapajta hidja alatt látok egy csomó gubbaszkodó foglyot. Szegényeknek nincs mit enniök. Az abrakoszsákban van még egy kis zabmaradék, odaviszem nekik. Rögtön előjönnek, mint a tyúkok és vigan lakomáznak. Hála Istennek, elkéstünk a lunchről . . . igy nem kellett enni „lúgos halat." Kaptam minden más jót, amit az öreg házvezetőnőnk eltett számomra : pirogot, sültsonkát, tortát. Mikor már alaposan elrontottam a gyomromat, veszem egyik karácsonyi ajándékul kapott könyvemet, kimegyek az istállóba Piuhoz, leülök hozzá egy szalmacsomóra és hangosan felolvasok neki. Ilyenkor nincs ott senki — Békében vagyunk. A többi ló is hallgat és mikor valami mulatságos dologról van szó, nevető nyerítés fut végig az istállón. Dr. Pandyné-Hjelt Aino. világfából Kesej csikó öreg csikó megy busán, ahogy Hol csendesen, hol lassan, [bírja, Amig morog az öreg dob magába, Hogyne, mikor kévét hánynak szájába! Ni-ni, amott mintha ember mozogna I A nagy porban bizony alig látszik a' Nagy Misa az, most a rudas csináló, No de bizony ez a hivatal nem jó I Köpköd szegény, káromkodik magába, Nagyon sürün odanéz a mázsára. Kész egy rudas: Mihály, Pista itt jönnek, Rudasfával már alá is öltenek. Le is kötik, felviszik a kazalra, Itt a másik, vihetik is már újra. Hát a szegény kazalosunk mit csinál ? A villára támaszkodva kiabál. Bosszantgatja az öreg Sándor bácsit: Hallja öreg, kend pálinkát nem kap itt I Mert hát ilyen, meg olyan a kazalja I Meglássa kend, elzavarja a gazda I De az öreg vissza felel imigyen: Nézd meg öcsém hát a tied, hogy milyen I Girbe-gurba és olyan az oldala, Kecskebéka is fel tud mászni rajta! Menjünk odább ! Hát a zsákos mit csinál ? A zsákokra könyököl és ugy pipál. Tele a zsák, leakasztja, beköti És azután a mázsára felteszi. Hé ide is jöjjön vagy két dalia, Ezt a zsákot feldobni a kocsira! Az asztagon is szapora a munka. Laci, János, Gyuri vannak fenn rajta. Laci vágja, Gyuri forgat dúdolva, Egykedvűen hányja János mélázva. A két keze, a villája kévét hány, De az esze ki tudja, hogy merre jár! Hát amott a cséplő mellett ki mozog? Ottan bizony Laji koma olajoz. Szalmarázót, törekrázót megnézi, Aztán megyen pajtását felváltani. Zsófi, Julcsa hordják a sok töreket, Bosszantják is vele a jó öreget. Kazán prüszköl, cséplő bömböl szüntelen, A munka is halad bezzeg rendesen. Ámde egyszer nagy porfelhő közeleg, Nézzük, nézzük mi lehet az emberek I Lám-lám, arcunk gömbölyödik egyszerre, Vigan nézünk a pálinkás üvegre. Van ott kalács és bőséggel pálinka, A jó gazda jószivvel osztogatja. Jön ebéd is, ozsonna és vacsora, Aztán hajtja ki-ki fejét álomra. Szerző. Felülfizetések. A békéscsabai bankosok bálján felülfizettek : Békéscsabai takarékpénztár egyesület, Békésmegyei Általános Takarékpénztár, Kereskedelmi Bank, Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton Rt. Hubertus kötött és szövöttárugyár 1 — 1,000.000, Békéscsabai Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Kovács Mihály gőzmalom, Magyar-Olasz Bank békéscsabai fiókja 500—500 ezer, Kulpin Jakab cég 400 ezer, Erzsébet gőzmalom Flamm Miksáné és fia 350 ezer, Mezőberényi Takarékpénztár, Békési Népbank, Békésmegyei ker. rt., Békéscsaba-városi Takarékpénztár 300-300 ezer, dr. Kungl Károly 280 ezer, Róth József vezérigazgató, Rokka Kötszövőgyár Rt. 250—250 ezer, Békéscsabai Áruforgalmi Rt. 205 ezer, Csanádapácai Népbank, Csillag Ignác, Gyulavidéki Takarékpénztár, Békéscsabai Kisgazda Bank, Tótkomlósi Takarékpénztár, Nemzeti Hitelintézet békéscsabai fiókja, Orosházi Általános Takarékpénztár, Magyar-Olasz Bank orosházai fiókja, Békési Takarékpénztár, Orosházi Takarékpénztár, Apolló Mozgó, Szarvasi Hitelbank, Aradi Polg. Takpr. eleki fiókja. Békéscsabai Sertéshizlaló Rt., Szarvasi Takarékpénztár, Békéscsabai Iparosbank, Janovitz Alfréd, dr. Moldoványi Gábor Békés 200—200 ezer, Tagányi Sándor 180 ezer, Endrődi Népbank, Sarkadi Gazdasági Takpr., Orosházi Népbank, Vésztői Gazdasági tkpr., Angol-Magyar Bank békéscsabai fiókja, Anker Biztosító vezériigynöksége, Guttmann József, dr. Debreczeny Lajos, Cservinszky István Békés, Faragó László Békés, Benedicty Gyula Békés, dr. Szamek Oszkár, Csanád-Aradmegyei Takarékpénztár 150—150 ezer, Fischer Marcel 140 ezer, Köhler Perenc, I. Gyulai kötött és szövötiiparárugyár, I. Gyulavárosi Takarékpénztár, Szalay Lajos Orosháza, Nemzeti Hitelintézet gyulai fiókja, Békéscsabai Kisgazdák térin., fogy. és ért. szövetkezete, Horovitz Mor v. igazgató Orosháza, Pándy István, Áchim László, dr. Benjámin és Ruhmann, Giessing Rezső, Havran Lajos, Kocziszky Mihály, Deutsch Vilmos, Deutsch Iván, Bohnert József v. igazgató, Klein Gusztáv, dr. Márgőcsy Miklós, dr. Forray Lajos, ifj. Réthy Béla, dr. Hauser Leó Orosháza, Grósz József, Grósz Hugó, Déry Ignác, Szalay Gyula, Csorvási I. Tkpr. Wenich Lajos 100—100 ezer, dr. Láng Frigyes, dr. Gally Géza, dr. Remenár Elekné 80—80 ezer, Csanádpalotai tkpr., Csabai Gőztéglagyár, Such, Wagner és társai, Alföldi szövőgyár Mezőberény, Öcsödi tkpr., Kéry József, Lőrinczy Béla 60—60 ezer, Debreczeny Károly 55 ezer, Ádám Gusztáv, Wiesner Jenő, Kökényessy Gy. Zoltánné, Czedly János Csorvás, Fekete Sándor, Ábrahám Béla, Huszár Sámuel, Dobó-szalon 50—50, Kovácsházi járási tkpr., Schillinger Ernő, dr. Grünwald Ottó, Govrik István Békés, N. N. Gerendás, Sugár Mihály 40—40 ezer, Kovácsik Lajos, dr. Sebessy Sámuelné, Jaczina István, N. N., Újhelyi Ármin, dr. Vass Sándor Tótkomlós 30—30 ezer, Kovácsik János 25, N. N. 20, N. N. 20, N. N, 5 ezer koronát. Gróf Wenckheim Jenő 2 kocsi fenyőgaly, Hubertus kötött és szövöttárugyár szőnyegek, Kocziha Mihály diszités, Schanzer Imre lécek. A nők legérdekesebb életkora — Mit gondol, melyik a nők életében a legérdekesebb kor? — Az a nyolc-tíz esztendő, ami alatt azt állítják, hogy husz évesek...