Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) november-december • 248-293. szám

1925-12-25 / 293. szám

4 Körösvidék Békéscsaba, 1925. december 25. Lesz-e vízvezetéke és csatornázása Békéscsabának ? Több mint 100 milliárdba kerülne a csatomázás és a vizvezetéképités Békéscsaba, dec. 24. - Óh kérem, a mi Csabánk már előkelő, nagy, modern város! — szoktuk mondani öntelten idegenek társaságában, akik az Andrássy-uton befelé haladva elismeréssel szemlélik a vadonatúj betonjárdát, az uj vasúti épülettömböket, még beljebb az impozáns Koczíszky-palotát. Valóban, igy, külsejét tekintve, sokat is változott, fejlődött ez a város az utóbbi időkben! A mostoha gazdasági viszonyok közepétte is sok szép uj háza, középülete, palotája született, sok fényes üzlet tarkitja utcáit, forgalma megnövekedett és épülnek, szépülnek az utai, járdái is. Milyen szép dicséret ez városunk kitűnő vezetőinek és derék, haladásra törekvő adófizető polgártársainknak ! Mégse bízzuk el magunkat túlságosan, mert — ámbár remélhetjük, hogy a legközelebbi jövőben ismét megsokszorosodik palotáink, középületeink száma (postapalota, járásbirósági palota, leánygimnázium) és az utcák kövezése, valamint a járdaépítés is nagyot lendül előre, sőt talán még gőzfürdőnk is lesz végre-valahára, attól, ami egy várost modernné, a szó igazi értelmében várossá tesz, még mindig nagyon-nagyon messzire leszünk! Rakhatunk járdát akár olvasztott aranyból is, amig a járda mentén ott bűzlik a nyitott árok és toronymagasra kavarog fel a por, addig bizony sok életbevágóan fontos tekintetben nem leszünk különbek akármelyik rossz falunál. Igaza van Adám Gusztáv műszaki tanácsosnak, amikor azt mondja, hogy hiába rakatnak betoncsövet az Irányi-utcai árokba, hogy az ottani panaszosok ne érezzék a gondatlanul odaöntött szennyvíz bűzét, azzal csak azt érik el, hogy a Munkácsi-utcai lakosokhoz vezetődik el az az adag büz is, ami igazság szerint az Irányi-utcaiak orra alá kellene, hogy elpárologjon. Az ilyen szépséghibákon egyelőre csak a rendőrök ébersége segithene, általánosan azonban a csatornázással lehehetne megóvni a város levegőjét az utcai árkok egészségromboló kigőzölgésétől. A portenger ellen, amely nyáron át üli meg a város levegőjét, kövezéssel és a kövezett utak alapos locsolásával lehetne eredményesen hadakozni. Ehez meg már vízvezetékre volna szükségj Belátható időn belül nem lesz vízvezetékünk. Töbször szóba került már a képviselőtestületben a csatornázás és vízvezeték ügye. Azok, akik felemlítették, teljesen laikus emberek, akiknek figyelme alig terjedhetett tovább annál, hogy ez a téma alkalmas arra, hogy felvetőjét és piszgálgatóját tudományos, a közegészség ügyével komolyan törődő, gondos városatyának tüntesse fel. Hogy ez a látszat teljesebbé váljék, sürgetéseikbe imittamott valami nem egészen határozott formájú szemrehányás is vegyült a város illetékes vezetői ellen. A város mérnöki hivatala és maga a polgármester is következetesen azt válaszolta az ilyen felszólalásokra, hogy mindent meg tesz a pontos előkészítő tájékozódások beszerzése érdekében, azonban ezt az ügyet sokkal súlyosabbnak és költségesebbnek tartja, semhogy belátható időn belül sor kerülhetne megvalósítására. Részletesebb alapos tájékoztatás hijján azt hiheti a nagy közönség, amely folyton csak ezt a báláz ember haragosokat gyűjt. Sok csűr leégett már s nagyobb baj is történt egy-egy nyert per után. Jobb a sovány béke. Veres Máté Sándor is megkönynyebbedett a kézfogás után. — Hát akkor megvolnánk ? ... — Megvolnánk idáig, de hogy lesz a többi. — Az már gyermekjáték. Elmegyünk most ketten dr. Pereszlényhez s megmondjuk neki, hogy ne pereljen tovább, mert mi megegyeztünk... — S aztán ? — Aztán? Azt már maga tudja jobban... — Hová megyünk inkább ? A nagy bodegába, vagy ?. , . — Talán Fintosékhoz. Ott kezdődött el, hát ott kell befejezni 1 — Hát jő, menjünk oda, ha az ügyvédnél kész. Felszedelőzködtek. Szekeres Fejér István az ajtóból visszaszólott az aszszonynak: — Aztán készülj hozzá, holnap megyünk szénát csinálni I Az asszony megnyugodva szólt az ura után: — Csak vigyázzon magára, ne maradjon soká. A szekeren is még igazítani kell, ahhoz én nem értek. — Az utcaajtó becsapódott, elnyelte a választ: — Egy óra múlva itt lesaek. Egy óra múlva csakugyan otthon volt. Elvégezték a dolgot az ügyvédnél is, Fintoséknál is. Amint belépett, a kalapot jobban a szemére húzta, de hiába. A kalap alól kis, piros erecske indult meg és szivárgott a homlok redőin át mind lejebb és lejebb. Az asszony ijedten nézett az urára. — Betörte a fejét ? Szekeres Fejér István csak legyintett a kezével: — Hogy az én fejemet ? Nem cserépből van az. Tán megkarcolódott, de nem tört be. Nézd sze. — Bizonyságul levette a kalapját. A homlokán egy félhold alakú daganat látszott, annak a csúcsából serkedt ki a vér. Megelégedetten nézett a tükörbe és megnézte magát: —• Holnap nem kell Brassóba menni, lehet szénát csinálai. A szeme, amelyik a tükörben a feleségének a tekintetével találkozott, igy beszélgetett: Ugye megmondtam, gránát kell az én fejemnek, nem sörösüveg ? Magában, bent egészen, némán, titkon igy gondolkozott: Mégis csak elég volt a legénykedésből, ez volt az utolsó virtus, legfeljebb még ezt a kis kölcsönt fizetem vissza és felhagyok a kocsmábajárással. Az asszony, aki ezt a hármas észjárást nem tudta követni, csak anynyit jegyzett meg: — Lássa, mindig mondottam, hogy Veres Máté Sándor emberséges ember. Hosszufalu. Nikodémusz Károly. jóslatu választ hallja, hogy jogos a sürgetésekből ki-kicsendülő szemrehányás : a város hivatalos vezetői idegenkednek az óriási vizvezetéképitési és csatornázási munka végrehajtásától. A nagyközönség helyes tájékoztatása érdekében felkerestük a város mérnöki hivatalát, ahol Ádám Gusztáv műszaki tanácsostól igen bő és értékes anyagot kaptunk ennek a Békéscsaba városra nézve életbevágóan fontos ügynek a megvalósításához. „Ne sírjatok csabai szolgálók .. Ádám tanácsost a legszorgosabb munka közepette találtuk. A szegényház kibővítésének, valamint két köröscsatornai vashid (a Gyulai-uti és a Széchenyi-ligeti) átépítésének terveit készíti mostanában nagy gonddal, mégis a legnagyobb készséggel szakított időt a nagyközönségnek a ,,Körösvidék" hatalmas nyilvánosságán keresztül való tájékoztatására. Ebből a tájékoztatásból kitűnik, hogy a tervezett csabai vízvezetéktől még Ibizton és sokáig járhatnak a csabai szolgálóleányok az ártézikutra vízért, S ha ennek egyelőre más, komolyabb hasznát nem is vesszük, annyit el kell itt ismernünk, hogy a mai érdekhajhászó, haszonleső világban a kiszámithatlan sors gyöngéden veszi védelmébe szolgálóleányaink szívügyeit, amelyek az ártézi kutak körül, vagy kannacipelés közben támadnak, bogozódnak és bonyolódnak le. Szakértői megállapítás szerint Békécsabán nem lehet furott, vagy ártézi kutakból táplálni a vízvezetéket. Nincs a város alatt olyan talajréteg, amelyből megfelelő mennyiségű és minőségű vizet lehetne biztosítani. Különben a tapasztalat is azt mutatja, hogy általában a sik fekvésű alföldi városokban nem válik be a kutakra alapított vízellátási rendszer. Élő példa erre Szeged, ahol nyáron át délután 1 órától nincs viz a vezetékekben, mert a kutak nem szolgáltatnak elegendő vízmennyiséget és igy bizony kong ilyenkor az ürességtől a város 1000 köbméteres viztartánya. Megbízható, jó vízellátást csak szűrt folyóvízzel lehet elérni. Itt is közeli példát hozhatunk fel: Szolnokon a Tisza partján helyezték el a város uj villamosmüvét s közvetlenül mellette a szűrőkészüléket. Nálunk a Kettőskörös Doboz alatti része volna a legközelebbi jó vízforrás. Oda kellene felépiteuünk az óriási befektetést igénylő sziirötelepet, onnan pedig mintegy 11 kilométer hosszúságú fő nyomó csővezetéket, a városban vagy toronyszerű tartányt vagy földalatti kazánokat, megfelelő szivattyuberendezéssel, végül pedig mintegy 150 kilométer hosszú utcai csőhálózatot kellene építeni. Igy már laikus ember is hozzá tud vetni, hogy miért jelentene súlyos megterhelést a békéscsabai vízvezeték megépítése. Ez pedig még mindig csak a könnyebb része volna a dolognak. A vízvezetékhez ugyanis elválaszthatatlanul hozzátartozik a csatornázás és köztudomás szerint a síkfekvésü alföldi városok megfelelő csatornázása jóformán még teljesen megoldatlan probléma. Hegyes-dombos vidékek városaiban, ahol sok a bővizű közeli folyó, sőt a talaj közeli kavicsrétegeiből is kész derített (szűrt) kútvíz fakad, nemcsak az ivóvízzel való ellátás könnyű dolog, hanem egyszerű a szennyvizek eltávolítása is valamelyik bővizű, a város fekvésénél rendszerint jóval mélyebb szintű folyó segítségével. A pozsonyi Dunán ugyan meglátszik-e, hogy nem sokkal fennebb egész Bécs város minden szennyét, piszkát fogadta magába ! Ámde kisérelnők csak mi meg csatornáink piszkát belevezetni a Körösbe akár Békés felett, akár Békés alatt! Még a szine is megváltoznék és joggal háborodnának fel ellenünk a partmenti községek lakói. Igaz ugyan, hogy a szennyvizek elvezetésének két fő rendszere van. Az első szerint kettős csatornahálózatra van szükség, hogy különválasztva vezessük le a fekáliákat, házi, konyhai és gyári szennyizeket az esővíztől, vagy a hőiétől. A második rendszer olcsóbb. Csak szimpla csatornahálózatot igényel, amelyben keveredve, együtt távozik a csapadék szennyvize a fekáliákkal és a konyhai, stb. szennyvizekkel a megfelelő recipiensbe, valamely közeli folyó vizébe. Pálinka, kövér potyka és szappan — a kanális levéből. A különrendszerü csatornázás hazája Anglia, Hollandia és Németország. Az angolok légnyomással, a hollandusok (Liernur rendszere) pedig légszívással végzik a szennyvíz eltávotitását. Angol rendszerű berendezése van Arad városának. Az ilyen különválasztott csatornázásnak az az óriási előnye (nagyobb építési költségei ellenében), hogy értékesithetövé teszi a fekáliákat és a házi szennyvizet. Aradon például bolgárkertészetre berendezett hatalmas táblákra vezetik ki a fekáliákat, amelyek a legpompásabb trágyát szolgáltatják ! Ennek jellemzésére csak két adatot közlünk az Ádám tanácsos által bemutatottak közül: Az aradi városi bolgárkertészet szennyvízzel öntözött táblái kat. holdanként burgundiból 600—1000 métermázsás, csalamádéból 600 métermázsás termést hoztak átlagosan! Ilyen felhasználási mód mellett a szennyvíz sürübb részei lerakodnak a táblák felszínén, mig híg leve alászürődík a talaj rétégéin keresztül és megfelelő mélységben elhelyezett alagcsövek segítségével vezetődik el az egészségre már ártalmatlanná válva, megtisztulva a recipiensbe, Aradon a Holtmaros vizébe. A németek s más egyéb „finomultabb" érzékkel gazdálkodó nációk még ennél is tovább mentek a szennyvíz hasznosításában. Berlin felhígított szennyvizének jórészével hatalmas haltenyészeteket táplálnak s a derék berlini polgár kövér potykává sűrűsödött (néha kissé mellékizes) formában jóízűen fogyasztja ei a háza tájáról röviddé azelőtt kicsörgedezett (mondjuk enyhén) mosogatólevet.