Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám
1925-09-20 / 212. szám
Békéscsaba, 1925 szept. 20. Arm WOO korona. Vasárnap VI évfolyam 212. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. füptfstlen korosxtóny politikai napilap . Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztö MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25C00 K. Egyes szám ára 1000IK Diábnyomor (vA) Most, hogy már az egyetemeken is nagyrészt megkezdődtek az előadások, amikor a legtöbb főiskolának is kinyíltak kapui, ismét aktuális a diákok gazdasági helyzetének megbeszélése. Épen erről nyilatkozott egy fővárosi lap tudósítója előtt a diáknyomorenyhitő akció tanár vezetője. Nyilatkozata nagyon fájdalmas színben tünteti fel az egyetemi ifjúság sorsát. Illő, hogy néhány sort mi is szenteljünk ennek az ügynek. A nyilatkozat többek közt azt mondja, hogy az idén jóval kevesebb ifjú iratkozott be az egyetemekre, mint a mult évben. Ez magában véve nem volna tragikus, hiszen úgyis túltermelés van diplomás emberekben. A kis Magyarország nem tud eltartani annyi diplomás embert, mint amennyi a túlzsúfolt egyetemekből kikerül. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor még szerencsének kell tartanunk, hogy végre nemcsak az u. n. lateiner pályákra mennek az intelligens ifjak. A tragikus ebben csak az, hogy a nyilatkozó professzor szerint az egyetemi tanulmányoktól ép azok maradnak távol, akik arra a legrátermettebbek volnának: az intelligens középosztály értelmes fiai. Tudniillik éppen ez az osztály az, amelyet legkegyetlenebbül vernek a viszonyok. Ez az osztály ment legjobban tönkre ugy, hogy nem bírja viselni a drága tanulás költségeit. Ha ebből a nézőpontból vesszük szemügyre a diákság sorsát, akkor gondolkodóba kell esnünk. Mert ha üdvös dolog volna is az egyetemek diáklétszámának egészséges csökké* nése, de súlyos baj, hogy épp a legtehetségesebb elem marad kivül az egyetem kapuján. Így előállhat majd az a fonák helyzet, hogy a szellemi munkára termett emberek lesznek gyakorlati pályákon, míg a vezető szellemi állásokat a tehetségtelen, de pénzes elem foglalja el. Jó volna ezen komolyan gondolkozni és végre egészséges diák politikát csinálni. Meg kellene adni feltétlenül a lehetőséget annak, hogy minden tehetséges ifjú gond nélkül tölthesse el az egyetemi tanulmányútra szánt időt. De viszont csakis a tehetséges és a kötelességüket teljesítő ifjakat kellene segíteni. Ma ugy áll a helyzet, hogy a kevés diákjóléti intézmény élvezéséhez mindenkit feljogosít a szegénysége, tekintet nélkül munkája eredményére Aztán meg itt is tombol az átkos protekció. Ha azonban csak azokat részesítenék segélyben, akik kötelességüket híven teljesitik, akkor bizonyosan elegendő volna a most rendelkezésre álló csekély anyagi erő is a diáknyomor enyhítésére. Szép volna az is, ha minden város és község taniitatna egy egy tehetséges szegény fiút, de természetesen csak azzal a feltétellel, ha a segélyezett pontosan elvégzi a munkáját. Jól szervezett csak az érdemeket jutalmazó nyomorenyhitő akcióval könnyen el lehetne érni, hogy minden eszes, szorgalmas magyar fiu tanulhasson Ezeknek anyagi támogatása volna a legszebb nemzetmentő munka. Komoly a helyzet Kínában London, szeptember 19. Pekingbe induló brit delegáció tiszteletére adott villásreggelin Chamberlain azt mondotta, hogy Kínában valóban komoly a helyzet és rámutatott az olt működő külömböző külföldi befolyásra, amely az ottani helyzetet felhasználva, a maga érdekeit keresi. A válságos helyzet jóakarattal és kellő megértéssel elsimítható. Nyugalom a marokkói harcuonalon Fez, szept. 19. A harcvonalon általában nyugalom uralkodik. 40 bennszülött család felhagyott az ellenállással. Abd el Krim székhelye körül ágyukat és gépfegyverosztagokat állíttatott fel. Habdu sejk fiát Abd el Krim parancsára agyonlőtték. Aidirban 13 előkelőséget letartóztattak. Mó kereskedelemügyi miniszter nyilatkozata a magyar-osztrák kereskedelmi szerződésről Bécs, szept. 19. A Neues Wiener Journal cimü lap intervjut közöl Valkó Lajos kereskedelemügyi minisztertől, aki azt Genfben adta a lap munkatársának. Az intervju a magyar és osztrák kereskedelmi szerződés kérdésével foglalkozik. Magyarország és Ausztria között a kereskedelmi szerződés ügyében folyó tárgyalások sikeresen haladnak előre. Tekintettel kell azonban lenni a vámtételek roppant nagyszámú kérdéseire s igy a tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni. A tarifaszerződés Magyarországot abba a helyzetbe hozza, hogy az ipari termékek nagyobb részét Ausztriából szerezheti be. Ausztriát is előnyösen fogja érinteni a sikeres szerződés, amennyiben Magyarországból olyan cikkeket kaphat, amelyek más Zsuzska! A nyarat vidéken, egy régi, kedves barátomnál töltöttem. Családja a tengerpart nellett nyaralt. A füstös, fojtó levegőjű fővárosból örömmel fogadtam el barátom meghívását s osztottam meg vele szalmaözvegysége egyhangú napjait. Fővárosi énemből lassan tanyai emberré j változtam. Élvezettel, tele tüdővel \ szívtam a hajnali, balzsamos, illa- \ tos levegőt s hosszan elgyönyör- j ködtem a virágokon rezgő harmatcseppeken, a galambok bugásán s az aranyos napfelkeltén . . . Most már nem csodálkoztam, hogy míg én sápadtan, ráncosán, itt-ott jelentkező reumákkal értem el az 50 évet, barátom ma is friss, piros pozsgás, acélos izmokkal, vig kedélyei rendelkezik. Ilyen levegőben, ilyen életmód mellett el sem képzelhető ez máskép ... és mégis . . . Voltak napok, mikor az én öreg barátomon is lehangoltságot vettem észre, mikor ugy rémlett, eltűnődve el elrévedez a messzeségbe . . . Talán a családja után vágyódik ? gondoltam, de hiszen onnan minden nap jön vig megnyugtató levél — nincs oka értük busulni, aggódiii. Nem faggatom — a bizalom önként kell jöjjön . . . Az idő elesőzött — lassan a szobára lettünk utalva. Egy ilyen esős napon lapozgattam a fénykép albumában. Régi divalu képek — sárgult aláírások — rég elfelejtett emlékek ... A sok csinos uri kép között egy kackiás cselédleány vagy menyecske képe — hogy kerül ez ide ? Megfordítom — csak ennyi: „Viola — Zsuzska !'• Kérdőn nézek öreg barátom zavart arcába s ő lassan, vontatottan kezd mesélni: „Husz évvel ezelőtt történt — ugyanebben az időtájban. — R sors utamba sodort egy nőt. — Nem nagyon érdekelt, csak mint újdonság pár napig, hiszen abban az időben ezer dolgot, gondot vettem a nyakamba. — Kezdő gazda voltam nagy tervekkel, sok ambícióval s a nő csak mint szükséges szórakoztató szerepelt az életemben. Tul a meggondolatlan ifjúságon és innen a megállapodott komoly, férfi koron. Más volt mint a többi. Első találkozás után, felületes, könnyelmű kacér teremtésnek képzeltem — a másodiknál a gondolkozó, érző, tartalmas nők közzé soroltam — a harmadik találkozásnál már untam. Egyszóval szerelemről szó sem lehetett és mégis nagyon mély emléket hagyott lelkemben. Nem akarok hosszadalmas, aprólékos lenni, csak annyit, hogy pár találkozás után ez a nő belém szeretett, avval a rajongó, odaadó, s mindamellett szerény, szemérmes szerelemmel, ahogyan csak egy sokat szenvedett, érett, finom lelkű nó tudhat szeretni . . . Nagy kő esett le aszivemről amikor elutazott. — Azután sok levelet kaptam tőle, néha udvariasságból én is válaszoltam, mindig hűvösen, kimérten. Abban a korban voltam, mikor nősülésre kellett gondolnom, s emiatt rendeztem a tanyámat — csinosítottam a lakásomat és kicseréltem a személyzetet. — Ekkor kaptam ezt a fényképet egy ajánló levél kíséretébe az én kis barátnőmtől — gondolkozás nélkül köszönettel fogadtam — annál inkább, mert ép egy megbízható szobaleány hiányzott a tanyámról. — Pár nap múlva megérkezett. Az álla fel volt kötve, a foga fájt — feje bekötve piros pettyes kendővel — igy nem csoda — nem a legbarátságosabban néztem rá, de később nagyon szorgalmas, megbízható személynek bizonyult. Kint a tanyán a béresnél aludt és kosztolt, ha kimentem ragyogott a szobám, a vázákban mindig friss virágok illatoztak és ízletes ebéd várt. — De Zsuzskának mindig fájt valamije, hol a torka, hol az álla, hol a feje volt bekötve s amellett majd ki csattant, olyan egészséges, piros színe volt s a szemei, ha rám emelte, mindig könnybe úszott s a könnycin keresztül is hamiskásan mosolygott. Ilyen volt Zsuzska a tanyán. Levelezésemet a nyári kis barátnőmmel fenn tartottam, de hova tovább ritkábban s az utolsó levelemet eljegyzésemre kaptam tőle. Esküvőm után — tudod — nagyon boldog voltam s talán észre sem veszem, — ha béresem nem figyelmeztet, hogy a Zsuzska nagy beteg. — Láz gyötörte a szerencsétlent, le fogyott, nem evett, nem aludt, de azért a dolgát végezte egy panasz, zok szó nélkül. Pár hónap múlva — ahogy a gólyakelepelés közeledett házunk felé — behoztuk a Zsuzskát a tanyáról