Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-09-13 / 206. szám

Békéscsaba, 1925 szept. 13. 1000 korona* Vasárnap VI évfolyam 206. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap, Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000'K Leventék (vA) Leventék napja van ma Békéscsabán. Egy csomó ifjúnak kedves szép ünnepe. Több ez mint ünnep. Fogadalom napja a mai, szent elkötelezésnek komoly ideje, amikor a jövendő Csabának ma még ifjú népe ünnepélyesen megfogadja, hogy minden igyekezetével azon lesz ezután: különb polgára legyen városának, derekabb fia magyar hazájának, alázatosabb tagja Isten országának. Ezen a szép napon illő dolog, hogy mi is szóljunk néhány őszinte, komoly szót a leventékről, a leventékhez. Köztudomásu, hogy a levente intézmény uj keletű s azt is hiába, tagadnók, hogy nem örvend olyan általános népszerűségnek, mint amilyent méltán megérdemelne. Ép ennek a sok gáncsnak és határozott rosszindulatnak szeretnénk ellensúlyozói lenni az alábbi sorokban. Szeretnénk ha különösen azok olvasnák szivesen el sorainkat, akik nem szeretik ezt a mozgalmat, akik a levente intézményben valami mumust látnak, emelyet a nép boszantására találtak ki. Leszögezzük, hogy mi sem tartjuk tökéletesnek e/t az intézményt, mi is látjuk sok hibáját, de nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a cél nemes, nagy és komoly, amelyet a levente intézmény maga elé tűzött s épen azért hiszük, hogy a gyermekbetegségeken hamar át fog esni. Ha pedig a kezdés nehézségein és bajain tul lesz, bizonyos, hogy általános szeretettel [és tisztelettel fogja azt övezni mindenki, mint a nemzeti nevelés egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen szervét. Most mi a leventék célja? Nevelni az iskolába már nem járó, de még zsenge s épen ezért az irányításra rászoruló ifjúságot. Trianon előtt ezt a nevelést a katonáskodás adta meg, most azonban nincs meg a lehetősége annak, hogy mindenkit behívjanak katonának. A régi katonai nevelésnek pedagógiai részét akarja | pótolni a levente intézmény. Ha már fegyverforgató nem lehet mindenki, legalább a tömegnevelésnek azt a részét élje át, amelyet ma még nem nélkülözhet az iskolán kívül álló ifjúság. ' A leventék fegyelmet akarnak. Megtanítják az ifjút rendre, fegyelemre, a felsőbbség iránt való tiszteletre. A leventegyakorlatok alatt i az oktató elmagyarázza, mint kell viselkednie a rendes, jó polgárnak a társadalmi életben. A téli vasárnapokon meg sok hasznos ismerettel bővítik a hézagos tudást s megtanítják az ifjút lelkesedni azokért a magasztos dolgokért amelyek alapját alkotják a szép, jó és egészséges társas életnek, mint amilyen : a hazaszeretet, becsület, önérzet, embertársainak tisztelete, jó erkölcs, istenfélelem stb. S hogy az ép lelket ép test viselje, a leventék sportolnak, játszanak, nemesen szórakoznak. Egyszóval a cél nemes és tetszetős. Nem is lehet senki, aki ezért ne lelkesedne. Csak azok félhetnek a levente intézménytől, akik nem akarnak rendezett, fegyelmezett, erkölcsös társadalomban élni, akik jobb szeretik a népet fegyelmezetlennek látni, akik félnek, hogy a jól kiépített nemzeti társadalom, az öntudatosan megszervezett polgárság nem lesz többé beugratható semmiféle hóbortnak, forradalmi bűnnek. Ma még nem dicsekedhetünk azzal, hogy a levente intézmény a hivatása magaslatán van, de hogy máris sokat tett a magyar ifjúság életében ez a mozgalom, ez bizonyos. Aki kételkedik ebben, menjen el a msi levente ünnepekre. Nézze meg a még nagyon is rövid munkának eredményét. Ha majd látja a csabai ifjúságot a templomokban és a sporttelepen, ha látja, hogyan igyekeznek a jövő Békéscsabát lélekben és testben egyaránt nevelni, akkor bizonyára más lesz a véleménye erről az intézményről. Akik pedig biznak és hisznek a leventékben, azok menjenek el gyönyörködi. Hadd erősödjön hitük, hadd legyen ragyogóbb reménységük, hadd tudjanak a látottak után még fanatikusabb bizakodással hinni a szebb, boldogabb, munkásabb, magyarabb jövendőben I József Ferenc királyi herceg Békéscsabán Gyula, Hondoros, Orosháza ÉS Szarvas leventéi is résztveszneti a mai ünnepélyen Ma délelőtt 8, illetőleg fél 10 órakor Istentisztelettel kezdődik a I kventeavató ünnepély, amelyre Békéscsabára érkezik dr. József Ferenc | kir. herceg is. fl. főherceg, aki az ünnepségek fővédnöke, résztvesz délj előtt 10 órakor a városháza előtt tartandó leventeavatáson és a délután fél 3 órakor a CsAK pályán tartandó sportversenyen is. Távirati jelentés sxerint ma reggel érkeznek meg Oyula, Kondoros, Orosháza és Szarvas leventéi is, akik 25—30 főnyi 1 csapatokkal vesznek részt a békéscsabai ünnepélyen. Felhivják az érdekeit lakosságot, hogy az Andrássy-ut, a Szt. Istvánés a Ferenc József-tér, továbbá a Hunyadi tér és a Széchenyi-ucca házait lobogózzák fel az ünnepségek tartamára. (Legújabb részletes adatok a túloldalon 1) Vasárnapra Törpe világ egy gyufaskatulyában Nem mese Valóság, amit itt leírok. Igaz, hogy nem olyan mesebeli törpékről akarok beszélni, amilyenek valósággal bele is férhetnének egy gyufaskatulyába és — ne is méltóztassanak feszengeni, vagy diszkréten húzódozni igen tisztelt Hölgyeim és Uraim nem is valami bolhacirkusz gyufaskatulyába rejtett primadonnáiról és akrobatáiról irok riportot. A „törpe" szóval csak annak a „vi!ág"-nak a méreteit akatom jellemezni, amelyiket a békési mótoros elsőosztályu kocsijának falai zárnak körül. Mert hogy ez egy teljes, kerek, egész kis világ, az mindenki előtt nyilvánvaló lehet, aki utazott már Csabától Békésig ebben a hermetikusan elzárt gyufaskatulyában. Van benne rendszerint néhány fanár, tanító, földbirtokos, iparos kereskedő, orvos, ügyvéd, stb., stb., no meg természetesen megfelelő számú és külömböző rendű hölgyközönség. A beszálláskor egyelőre szótlanul és mereven ül az egész kis embersziget minden tagja a meglehetősen szoros helyet nyújtó lócákon. Fütyölnek a kalauzok, a vonatvezető megfújja a kis trombitát, egy nagy zökkenés, gyöngéd rángatózás, amely lassanként álomgerjesztő ringatózásba megy át — és már repülünk is. Sebes, csattogó vágtatás • sal száguld a zöld gyufaskatulya kifelé a városból. Rendre elfogynak az uccák, elmaradoznak a szekerek, a házak, a városi gyalogemberek, elmarad minden, ami a városhoz tartozik, csak a Majsay bérautója előz meg bennünket. Már kinn vagyunk a tanyák birodalmában. A „tengirifődek" hangosak. A törők danolászva, tréfálkozva ropogtatják, csavargatják le a jókora kukoricacsöveket. A földek mellett, a tanyák előtt itt is ott is aranyhegyek : a megfosztott, sárga, csillogó tengeri. A napsugaras őszi levegőben sárgult akác és nyárfalevelek keringenek, hulldogálnak. A sürgönydrótokon gyülekeznek az utrakészülő fecskék. Fülhasogató csikordulással kanyarodunk. A napfény keresztülszalad a kocsin. Valaki kinyitja az egyik ajtót. Gomolyogni kezd kifelé a szivarfüstös, ránkmelegedett, kékesszürke levegő s az utasok ugy é

!edeznek, mint valami panoptikum óraszerkezetre járó viaszfigurái. Az ifjú férj egy kissé féloldalt fordul a túlsó jobb sarokban, valamivel idősebbnek látszó asszonya : tapintatosan leemeli az imént még ; negédesen vállára hajtott fejét. A pocakos földbirtokos ujjai közé | fogja a füstölgő szivarvéget s jobb könyöke helyett most már bal könyökét támasztja görcsös botjának kampójára, mig pirossas ibolya szinnel erezett pufók arcát ugyancsak bal tenyerébe billenti át. Az a jóltáplált, éltesebb asszonyság zsebkendőt huz elő valódi autólakk retiküljéből s nagyot tüsszent bele. Az őszes fejű mérnök vállát rángatja s idegesen fütyörészni kezd. A kampósorru borkereskedő megkérdi a szembenülő korcsmárost, hogy nem ő az az N., aki tavaly egy tétel váci püspöki édes furmintot vásárolt tőle. — De igen. N. vagyok, — feleji a korcsmáros s ezzel itt már megindul a barátságos diskurzus borról, üzletről, pénzről. — Az idén nem szolgálhatunk valamivel ? — Nem kérem. Tudja, az idén egyelőre csak kicsinyben vásárolok. — Volna kedvező tételem pezsgőben. — Piáne nem kell. — Miért? Nem cikk magánál a pezsgő ? — Már nem. Tavaly még olyan könnyen ment igy takarás, törés idején az az egy-két üveg pezsgő, az egy-két milliós cehhek. Ma már nehezebb a pénz. Legjobb esetben a 7—8 ezres bort mérem tizenötér*. — Hja, nehéz a pénz 1 — hagyja rá a másik. A hölgyek is könnyed tereferébe kezdenek. — Angint kerestem, — mondja az egyik — de akármilyen ritkát nem veszek, hogy mindig repüljön belőle a toll. — Én a kalapomat vasaltattam át. És milyen kicsi I Most érzem, menynyire szőrit. — Persze bubifrizurához alkalmazták. — Brh 1 Nem szeretem 1 Sokan mondták- már, hogy vágassam le ezt a semmirevaló, zsuzsunagyságu kontyomat, de tudja Isten, nem veszem rá magam. — Persze, mit csinál, aki levágatta, ha majd ismét divatba jön a konty ? Rövid csend a hölgyek frontján. — Nini — kezdi ismét az egyik, — ott Iátok egy ezüst retikült. — Eszembejut, hogy az enyémet most küldtem fel Pestre tisztítani. — Miért? A szappanosviz nem használt neki? — Használt volna, de el is bomlott egy kissé. Nem mertem hozzányúlni. Csinálni is kell.