Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-10-25 / 242. szám

Békéscsaba, 1925 október 22. Arm WOO korom Vasárnap VI évfolyam 239

. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: független keresztény politikai napilap. 60. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési Arak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Ujabb haladás az ország gazdasági tálpraállása felé Szemelvények Smitb főbiztos most megjelent XVII. jelentéséből Budapest, okt. 24. A népszövetségi főbiztos XVII. jelentése, amelyet most bocsájtottak nyilvánosságra, nagyon érdekes tanulmányt tartalmaz a magyarországi adóztatási viszonyokról. A főbiztos megállapítja, hogy a magyar állam adókban, nem véve figyelembe a vámokat, továbbá a törvényhatóságok és községek által szedett adókat, — 4967 millió aranykorona adót szed, ami fejenként 60 aranykorona terhet jelent az ország minden lakójára, még a csecsemőkre is. A háború előtti adóztatás Magyarországon fejenként 45 aranykorona megterhelést jelentett. Figyeiembevéve az aranynak bekövetkezett értékcsökenését, a mostani adózás megfelel a háború előttinek. Más orszagokbeli adóterhekkel összehasonlítva, a mai adóteher alacsonynak látszik. Magyarországnak tulnyomólag a mezőgazdaság adja meg a jellegét, mig a többi európai kulturáltam magas ipari fejlettséggel bir, amelyek sok nemzedéken át vagyonokat gyűjtöttek, ami Magyarországon nincs meg. Nem lehet tovább fokozni az adóterheket A számadatoknak ebből az elemzéséből kétféle következtetést lehet levonni: Először is azt, hogy az adóteher Magyarországon, ha abszo'ut számokban nem is oly magas, mint sok más országban, éppen nem könnyű, kivált a városi lakosságra nézve. Másodszor azt, hogy a magyar költségvetésbe felvett kiadások elérik a végső határt, amelyet a pénzügyi helyzet biztonsága szab. A kiadások színvonalának minden további emelését csak felemelt adókkal vagy a mostani adók jövedelmezőbb kihasználása utján lehetne fedezni, aminek következtében az állami kiadások színvonalának emelése azt jelentené, hogy le kellene mondani arról a reményről, hogy az adóztatás a jövőben enyhülni fog. Jelentősen javult Magyarország pénzügyi helyzete! Ha az államkincstár pénztári helyzetét vizsgáljuk a költségvetési év első negyede végén, ugy találjuk, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb, mint a mult esztendőnek ugyanebben a szakában, amikor is az első évnegyedre vonatkozó ideiglenes számadások 239 millió aranykorona hiányt tüntettek fel, amivel szemben az idén a hiány csak 3 9 millió. A szeptember végével mutatkozó hiány a következő hónapokban várható bevételi többletekben fogja fedezetét találni. Október hónapra a költségvetés 8 millió aranykorona bevételi többletre számit, mig az újjáépítési terv erre a hónapra 4 millió korona hiányt irányzott elő. II gorog csapatok folytatják elonyomulásukat Bulgáriában Felveszi a harcot i bolgár hadsereg A francia és az angol követek kormányuktól azt az utasítást kapták, hogy intézzenek demarsot Szófiában és Athénben az ellenségeskedés azonnali megszüntetésére. Bulgár részről ellenségeskedést nem fejtenek ki. E pillanatban 40 négyzetkilométer terület áll a tekintélyes tüzérséggel ellátott görög gyalogság megszállása alatt. Megbízható hírek szerint Szalonikiből ujabb nagy egységeket indítottak a bolgár határ felé. Minthogy a hellén csapatok folytatják az előnyomulást és a bolgár osztagok szüntelenül vonulnak vissza, a közvélemény nyugalmát, amely eddig hidegvérrel szemlélte a határmenti eseményeket, nagy izgalom váltotta fel. Annyi bizonyos, hogy ha a görög csapatok nem hajlandók megállani az előnyomulásban, a bolgár hadsereg ha csekély számú és hiányosan felszerelt is, nem fogja tovább tétlenül nézni a hazai földön elkövetett erőszakoskodást, hanem védekezésbe megy át. Külkereskedelmi mérlegünk is javult Foglalkozik a népszövetségi főbiztos a magyar városok amerikai kölcsönével, valamint Budapest főváros külföldi tartozásainak rendezésével is, majd megállapítja, hogy az augusztusi külkereskedelmi mérleg a háború óta először tűntet fel aktiv egyenleget. Ez ebben a hónapban a háború előtt is csak kivételesen fordult elő. Ez kétségtelenül a kiváló termésnek a következménye és, minthogy a naptári év utolsó hónapjai a magyar kiviteli kereskedelem szempontjából a legkedvezőbbek, mindenkép azt lehet remélni, hogy az idei évben a kereskedelmi mérleg a legkisebb passzívummal fog záródni, mely a háború óta előfordult, sőt esetleg a háború előtti állapotot is meg fogja közelíteni. A statisztikai adatok hz év első nyolc hónapjának külkereskedelmi forgalmában 16 százalékos emelkedést tüntetnek fel. Nem drága a vasút Foglalkozik a főbiztos az államvasút! tarifákkal is és megállapítja, hogy a díjszabások, noha magasabbak, mint a háború előttiek, a más államokban érvényesekhez viszonyítva nem magasak. Csökkent a munkanélküliség Szeptember folyamán leszállították bizonyos postai díjszabások és a helyközi telefon árát. A munkanélküliség jelentősen csökkent, mig a fizetésképtelenségek száma az augusztusival szemben Levelek halála (ösmi mese) Irta: Dr. MÁTHÉ FERENC Az első levél falevél volt. Áprilisban született, mint apró rügyecske ; eső és napsugár táplálta, nevelte. Néha a vihar tépni kezdte, de ha elvonutt az orkán, újra boldogan táncolt: a szellő lengette. Azt hitte, hogy örökké igy lesz. De jött az ősz s hideg jajgató szelek. A zöld levélke megfázott: sárgulni kezdett. A nap se sütött már oly melegen ... a hideg föld se küldte a táplálékot. Nem panaszkodott, belenyugodva várta a véget. Jaj nélkül söpörte le egy szélroham az ágról. Még nem halt meg I Amerre hajtja a szél, mindenütt susog, beszél, jóakarón, elhalón: Vigyázzatok t Ugy ne járjatok, mint én! Takarjátok be meleggel a sziveteket, mert itt az dszl II. A másik levél papirosból volt. Igy szólt: Nem tudom minek szólítsam ? Talán már asszony lett. Én, mint a legtökéletesebb lányt ismertem meg Szibériában, vőlegénye elbeszéléséből. Ő lett a legjobb barátom. Egy szobában laktunk. Kinosvolt a nappalunk, édes szenvedéssel teli az ; éjjel, mert az éjjeleket átvirrasztva I mindig csak haza gondoltunk, ott- \ honról beszéltünk és ez a kétségtől ; és bizonytalanságtól ugy fájt, de mi j ^szerettük ezt a szenvedést. Vőlegénye nagyon szerette ... a í kertjüket s még sok mást... a ne- ] vét... talán minden álmában em- 1 legelte. Kétszázunkat aztán messze vittek. Járványos betegség sokat elpusztított közülünk, címekkel, utolsó üzenetekkel lett tele a zsebünk. A többi — kiben még élet volt — lázban feküdt, amikor mi szöktünk, j Megígértük, hogy mindük üzenetét ' átadjuk otthon. Némelyik egy-két szó volt csupán, de könnyetfakasztó. Vőlegénye nem tudott soká jönni. Ősz kezdett ott is lenni ... jajgatóan velem együtt sirt a szél, mikor temetnem kellett. Itthon már minden bajtárs hozzátartozóinál voltam. Önt utoljára hagytam. Utolsó ajkmozdulása is csak azt mondta, amit a fogság alatt oly sokszor elmondott. Bocsásson meg, hogy irtam. Több menyasszonynak vittem üzenetet, akik már asszonyok lettek s azt felelték, hogy semmi közük hozzá ... tévedés lehet. Féltem, hogy a legjobb barátom nagy szerelmére is ilyen lesz a felelet, azért hagytam Önt utoljára. Magam nem birok menni, beteg vagyok. Kinn jajgatóan fuj a szél, mint akkor. Utánuk megyek . . . III. Kőasztal elütt lányka ül a kertben. O.y fiatal, alig tizennyolc éves I Még kicsiny volt, tőle volt lármás a kert s arca nem volt ily sápadt. Kis kezének fehérsége alatt nagyon lehet látni a vér útját: az ereket Elüt a kék a fehértől, mint a kertben lehullott levelek még zöld színezete elüt a már megsárgult, elhalt többi résztől. Olyan mint egy őszi levél! Lányka ül a kertben, ki már két éve nem nevet hangosan, csak néha mosolyog bágyadtan, hogy szülei ne ejtsenek könnyet az ő szomorúsága miatt. Két év óta néz vágyón a kerti ajtóra. A kirukko ó századot várja a szomszéd táborból, pedig már elmúlt a háború, hazamentek a katonák . . . már aki tudott. A trombita hangját sokszor mintha hallotta volna . . . ilyenkor láz futott testén keresztül . . . lehunyta a szemét. Még öt perci Most megálltak a kőfal előtt . . . a koppanás jelenti, hogy a fegyvert gúlába rakják, pihenőt kapnak az emberek ... az ajtó nyílik s a parancsnok ... Ah I most is lépteket hall. Hogy el ne múljon az igézet, nem mer felnézni . . . szivét a torkában érzi dobogni. Most egészen hozzáért , . . megáll. — Egy levél kisasszonyka! A postás hengja volt. Elhozta a papiros levelet. Újra csalódás! Kezével végigsimítja homlokát s olvasni kezd a lány. Mikor a végére ér: elejti, lerogy a kőasztalra, fel se sikolt, szivéhez se kap. Semmi se mozdul egy ideig. Csak a papiroslevél szégyenkezik, tartalmát most már mások is el fogják olvasni , . . fájt ez neki. Később a szél behozza a guruló halódó falevelet. Még mindig él — zizegve sug bug, a lányka lábához dörgölődzik. Vergődés neki az élet, szeretne meghalni. Senki se segit rajta I A házból sietve jönnek. Ijedt kiáltás hagyja el ajkukat, mikor a lánykát az asztalra esve látják. Ez a levél az oka mináennek! Ez ölte meg! Összegyűrik a papiroslevelet . . . észre sem veszik, mikor sárba gyúrják a halódó falevelet s beviszik a lánykát. Egyik sem szenved már. Szenvedésüket elvitte az ösz.