Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-09-06 / 201. szám

Békéscsaba, 1925 szeptember 6. Ara 1000 korona. Vasárnap l VI. évfolyam 201. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal j Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai n

apilap, Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Miért hell hatonánah lenni 7 (vk) Köztudomásu, hogy a trianoni u. n. békeszerződés megtiltotta, hogy Magyarországon általános védkötelezettség legyen. Sokan nem. is gondolják, hogy ez az intézkedés, illetőleg tilalom nemcsak megalázó, hanem az egész nemzet életére rendkívül káros is. Nem szólok arról az égbekiáltó igazságtalanságról, amely elveszi tőlünk szinte az utolsó darab fegyvert is akkor, amikor szomszédaink állig fegyverkeznek — hiszen a trianoni béke „igazságossága" az egész világ előtt nyilvánvaló. Én csak a magyar népet ért nagy veszteségre, illetőleg a mai fonák helyzetből fakadó veszedelmekre szeretnék rámutatni. Tudom, hogy sokan egyenesen nyereségnek tartják azt, hogy nem kell évszámra katonáskodniok a legényeknek. Azt mondják, hogy ez óriási haszon, mert rengeteg munkáskéz marad igy hivatásánál. Csakhogy ez az állitás merőben téves. Mert azzal a zavartalanul végzett munkával szemben, amely valóban nyereségnek látszik, ott van egy egész csomó pótolhatatlan veszteség. A mi népünk sajnos, nem áll azon az értelmi nivón, hogy könnyen nélkülözni tudná az iskolánkivüli nevelést. A mi népünk kevés iskolát jár. Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Kevés ismeretet sajátit el, tul korán kikerül az élet nagy taposómalmába. Itt teljesen elparlagiasodik, leszokik az olvasásról s az élettel való kemény viaskodásban hamar elfárad. A kenyér után való futkosás közben elveszti lelkének-testének rugalmasságát s valósággal rabszolgája lesz az életnek. Ezt a robotot szakította meg régente a katonaság, amely bár kemény szolgálatot jelentett, mégis csak sok jóval ajándékozta meg a tespedő ifjúságot. Mindenekelőtt inevelt a katonáskodás. Megtanította az ifjút arra, mint kell másokkal beszélnie, hogyan kell viselkednie, rendhez, fegyelemhez szoktatta a mi rakoncátlanságra hajló népünket. A kaszárnyai élet — ahol mindenféle ember találkozott — igen alkalmas volt arra, hogy az ember ott tapasztalatokat szerezzen, ügyesedjék, életrevalóbbá legyen : a városokban (többnyire itt voltak a kaszárnyák) eltöltött egykét esztendő nagyobb látókörűvé tette a fa'usi magányra kárhoztatott fiatalembert. S mindezeken felül rendkívül sokat tanult a katona szolgálati ideje alatt. Ezért volt mindig különb a katonaviselt ember. Fellép'se biztosabb lett. Könnyebben boldogult az életben. De abból a szempontból is fontos volt a katonaság, hogy éppen azokra az évekre esett, amikor mindenkire döntően jó hatással van az egészséges testnevelés. Ezért erősödött, formásodott meg mindenki a mundérban. Azt is tudja mindenki, hogy a katonai szo'gálat bátrakká tette az embereket. A katonaviselt ember nem ijedt meg a maga árnyékától s az élettel szemben is bátrabb lett. Nem félt a nehézségektől. A szolgálatban való vasfegyelem pedig fegyelmezetté tette a civil élet minden megnyilvánulásában is. Hogy mennyire igazak ezek a dolgok, azt mindenki tudja, aki visszagondol a jó béke időre s eszébe veszi a katonaviselt s be nem vált legények közti külömbséget. Ezérl kellene ma is minden törekvő, öntudatos embernek katonának lennie. Nem szabadna sajnálni senkinek ezt az egy-két évet, amely alatt kimondhatatlan szellemi kincseket gyűjthet. De megkívánja a katonáskodást a hazafias gondolkodás is. Minden magyar ember tudja, hogy „nem lesz mindenkor így". Mindenkinek készen kell lennie arra az időre, amikor jó lesz az, ha már mögöttünk van a katonai kiképzés ideje. Ezért kell minden igaz magyar ifjúnak katonának lennie. 9 vasárnapi ás keddi lóversenyek egészen megváltoztatták máf a város külső képét. Szombaton már a fogatok és autók sokasága jelezte, hogy különös, ritka esemény készül Békéscsabán. Egymásután érkeznek a városba az ország leghíresebb urlovasai és a környékbeli előkelőségek, miáltal szokatlan félénkké és változatossávált Békéscsaba egyébként csendes egyhangú élete. Különösen feltűntek a versenyre nagyszámban érkezett huszártisztek csillogó díszes boldog békére emlékeztető egyenruhájukkal. A versenyek előkészületei a legparányibb részletekig különös gonddal befejezést nyertek, úgyhogy a legteljesebb siker eljövetelének reményében várja mindenki a verseny kezdetét. A figyelmes és szakszerű vezetésen kívül a versenyek kétségtelen sikerét már az is biztosítja, hogy szombaton estig több mint husz a versenyen induló hírneves ló érkezett meg. A versenypálya a legkényesebb igényeket kielégítően áll a versenyzők rendelkezésére. Készen áll már a közönség legmeszszebbmenő igényeit is kielégítő kényelmes fedett tribün, miáltal a néző védve van az erős napsütéstől és A „Hungária" leánycserkészek Svájcban (Jegyzetek a csabai leánycserkészek svájci táborából) — Irta: MÁZÁN ELLA — A vonat élesen fütyül s a következő percben énekszóval, kendőlobogtatva, ezer jókívánság között kirobogunk a csabai pályaudvarról. S mi, — a Hungária csapat 11 vállalkozó tagja — csak pár perc múlva térünk magunkhoz, s nézünk egymásra boldog, mosolygó arccal s szinte csodálkozva kérdezzük egymástól, hogy hát igaz, hát csakugyan elkövetkezett az indulás várva várt napja s mi valóban megyünk abba a mindenki által magasztalt szép országba?! S mikor közösen megállapítjuk, hogy most már egész biztosan megyünk, a jókedvünk nem hagy pihenni. Egész éjszaka folyik a mókázás s kerüli az álom a szemünket. Meg is látszik rajtunk másnap az álmatlanság, de azért az ausztriai szép vidékek újra elfeledtetik velünk fáradtságunkat. A síksághoz szokott szemeink csodálkozva gyönyörködnek az első nagy hegyekben, erdőkben, zuhanó vízesésekben. Szombaton délben megérkeztünk táborozásunk tulajdonképeni helyére, Bernbe. A vonatnál végtelen kedvesen fogadnak bennünket a berni cserkészlányok, akis tündérkék fürgén szedik el csomagjainkat s mi a vezetőkkel vidáman, énekszóval indulunk szállásunk felé. Elragadtatva nézünk körül a gyönyörű régi stílű városban, megcsodáljuk az ósdi árkádos folyósókat s a többemeletes svájci házak erkélyein a szebbnél szebb égő piros muskátlikat. Végre rengeteg lépcső megmászása után fáradtan, de azért j vidáman jó hangulatban megérkeztünk i szállásunkra. Ez volt aztán a kellemes meglepetés! Gyönyörű, tágas, parkettes iskolában kaptunk egy szép, nagy szobát és egy gázfűtésre berendezett konyhát. Olyan gyönyörű iskolákat, amilyeneket itt láttunk — sajnos — itthon sehol nem találunk. Jól is éreztük itt magunkat mindvégig. Amint lepakoltunk szobánkban a berni cserkészyezetők, — Dux és Tutti, — rögtön ebédhez hívtak bennünket, s még másnap is ők főztek, — nekünk azonban sehogysem ízlett az ő zsemlelevesük és borsó pépjük! Harmadszor már mi főztünk jó magyar paprikást. Ettől aztán ők köhögtek egy kicsit, de azért cserkészhősiességgel megették. Ép igy volt a csabai kolbászunkkal is, melynek valósággal csodájára jártak s nagyon megszei ették. A Bernben töltött 10 nap különben nagyon kedélyes volt és rengeteg szépet láttunk. Minden napra meg volt az előre kitűzött programmunk s meg is néztünk <tninden nevezetességet. Láttuk a gyönyörű országháznak szebbnél-szebb üléstermeit, a világhírű régi templomot, a nagyMünstert, a bennelévő remekszép „Pietas" szobrot az elesett hősök emlékére, megnéztük a muzeumokat, kisétáltunk a botanikns kertbe, ahol sok szép és ritka növényfajt láttunk s nagyon sokat tanultunk. Kellemes volt a nyiló rózsákkal tele Rosengartenben a szökőkút csobógását hallgatni, szerettük nézni a szép, régi várost, a gyönyörű szobrokat, szökőkutakat, no és Bernnek a nevezetességét, a kedves cammagó medvéket a „Barengraben"-ben — de mégis legjobban örültünk a gyönyörű kirándulásoknak. Soha se felejtjük el a „Gurten"-en töltött gyönyörű délníánt. Mindjárt ebéd u'án elindultunk jó bergsteiger cipőkben, szöges botokkal, egy Bernhez közelfekvő 860 m, magas légyre, a Gurtcnre. fíz indulás előtt Bimbike megígérte, hogy aki jókedvűen, egy jaj kimondása nélkül teszi meg az utat, 5 frankot kap jutalmul. (A mi pénzünk szerint kb. 70 ezer korona.) Megkezdődött a tervezgetés, ki mit csinál majd az ő frankjával, mert hát mindegyikünk erősen számított rá. Föl Is értünk szerencsésen sok tréfa és tervezgetés közt, a legkisebb sóhajtás néikül a hegyre s Bimbike mosolyogva szedi elő a ragyogó ezüst frankokat. A másik percben azonban csalódott arccal néz össze a társaság, mert hát — a ragyogó 5 frankosok csokoládéból voltak, ezüst papírral bevonva. Erre aztán kitört belőlünk a nevetés és heccelődés, de még ragyogóbb lett n kedvünk, mintha ezüst frankosokat kaptunk volna. Igy aztán a legjobb hangulatban gyönyörködtünk az elénktáruló remekszép látványban. fl hegytetőről tekintve — jobbfelől a csodás Jungfrau-csoport hóval fedett csúcsa tündöklött a napsugárban. Eleinte sárgás, később vöröses, majd lilás, kékes színekben játszott. — Balról, Franciaország felől a Jura sötét hegylánca húzódott, alattunk Bsrn, a hömpölygő kristálytiszta, kékvizü flareval. Valami káprázatos látvány volt ez ! Még hazamenet is meg-megálltunk, hogy egy-egy pillanatra visszatekintsünk s annál jobban emlékezetünkbe véssük a festői képet. Naplementekor a Jungfrau szebbnél