Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-13 / 131. szám

Békéscsaba, 1925 junius 13. Ira lOOO karon®. Szombat VI. évfolyam 131. szám tC V<~J l- ' • . Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. füpgetl&n keromxtémy politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN j Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy bóra 25000 K.|: Egyes szám ára 1000 K Tiszteletadás (vfc.) Budapest lakosságának nem zeti alapon ailó hatalmas tömege impozáns módon adott kifejezést annak a hódolatnak és mélységes ragaszkodásnak, amellyel Magyar­ország Kormányzója, Horthy Miklós iránt viseltetik. Közel két órán át hömpölygött a tömeg a Kormányzó Ur előtt határtalan lelkesedéssel éltetvén őt. Köztudornásu, hopy ez a tüntetés abból 8z alkalomból történt, hogy egy lekiismeretlen és hazafiatlan ember összefogva egy zsidó újság­gal &rra a példátlan gaztettre vete­medett, hogy alávaló guanusitá o­kat és rágalmakat szórt Magyar­ország Kormán zójára. Ez a gya­lázatos tett a leggonoszabb teKin­télyrombolásnak készült s az volt a cé js, hogy az egész mai Magyar­országot még jobban meggyalázza az amúgy is rajtunk taposó köíföid előtt. A gálád támadást undorral uta­sította vissza nnnakidején a hazafias msgyar társedalom, a merénylők pedig — egyik szabadságát, másik létét vesztette el méltó büntetésként. Ö2 az ország fővárosának haza­fiasan érző lakossága szükséget érezte annak is, hogy H Kormányzó Úrhoz való ragaszkodásának kife­jezést adjon. Ezért gyűltek össze beláthatatlan tömegben Budapest magyar és keresztény polgarai, hog : hodoló felvonulást rendezzenek a várba, Horthy Miklós elé. Az a 30 tagu küldöttség, amely a Kormányzó ur elé járulhatott, nemcsak Budapestpek, hanem az egész ország hazafias népének érzé­sét és gondolkodását képviselte. Mert nincs az országban egyetlen falu sem, ahol megvetéssel és un­dorral re fogadták volna azt az orvtámadást, amelynek nyilvánvaló célja egy uj október felidézése. Nem kell atioz nagy politikusnak lenni, hogy megérezze az ember: ennek az egész rendszeres hajszának nem lehet más a célja, mint a keresztény és nemzeti gondolat sárbatiprása. így csinálták ezt 1918 ban is, csak­hogy akkor a főkoloinpost, akit a forradalomcsinálásra beugrattak, nem Be liczkynek hívták, hanem Károlyi , Miháiynak. Most azonban már tanult a ma­gyar. Belát a boszorkánykonyhába s nem hagyja magát többé félreve­zetni. Résen all s ha kell ököllel üt le a fel forgatókra. Az őrtállók vezére ma is az, aki akkor megmentette azt, ami még menthető volt ebből a sze­rencsétlen országból: Horthy Miklós. Érzi ezt minden magyar ember s határtalan bizalommal és hüseggel ragaszkodik legfőbb urához. Az ur­napi felvonulás ennek a ragaszko­dásnak s mély tiszteletnek volt a kifejezője. A várba felsorakozott tíz­ezrekkel lélekben együtt voltak az ország milliói. És ez a felvonulás, az a harsogó éljen azt hirdette, hogy az ország készen áli, hűséggel és ragaszkodással tekint Kormányzójára, akit a legfőbb őrhelyre állított. Ha a forrada'oin újra berzenkedni mer, csak egyetien intést vár a ma­gyar nép, csak egyetlen parancsot a nagy Ur ajakáról . . . es össze­morzsolja azokat, akik útjába álla­nak a meggyalázott haza feltámadá­sának. Egész Budapest leltiesen tüntetett a Narmányzo mellett Negíuenezer főnyi tömeg járult Budapest, junius 12. (MOT)A nemzeti alapon álló egye­sületek és szövetségek csütörtökön délelőtt impozáns hodoló menetben vonultak fel a kir. várba a kormányzó elé, hogy tanúságot tegyenek előtte ragaszkodásukról és hődolatukról. Már a kora reggeli órákban gyü­lekeztek az egyes csoportok zászló alatt a főváros különböző pontjain és megindultak a Petőfi-tér felé, hódolattal a Kormányzó elé amely a menet kiinduló pontja volt. Az Urnapi köimenet közönsége szin­tén csatlakozott a csoportokhoz, úgyhogy 10 óra tájban a Petőfi-teret és környékét úgyszólván ellepte a közönség. A rend fenntartására nagyszámú rendőrség vonult fel. Az impozáns menet pontosan 12 órakor indult el a Petőfi-térről. Az élen diszbeöltözött lovasrendőr osztag haladt, melyet a rendőrség zenekara követett. A fel­vonult egyesületek sorában az elsők az ifjúsági egyesületek voltak, amely­nek élén a rendőrbizottság haladt Illosvay Gusztáv nyugalmazott ál­lamtitkár vezetésével. A menet az Erzsébet-hidon ha­ladt át Budára és a Várkert alatt a Hunyadi János uton kanyarodott fel a várba. A menet számára kor­don tartotta szabadon az utvonalat. A palota udvara közepén szemben a kormányzó lakosztályának kertjé­vel dalárda állott fel, majd később a rendőrség zenekara. Pont háromnegyed 1-kor, amikor az első sor az Oroszlánkaputól balra eső bejáraton belépett a palota ud­varára, a dalárda a himnuszt éne­kelte. Amint a kormányzó felesége és gyermekei társaságában megjelent az erkélyen, frenetikus erővel tört fel az „Éljen 1" Ezer és ezer kar emelkedett a kor­mányzó felé. Negyvenezer főnyi hódoló tömeg felvonulása a kor­mányzó előtt A himnusz hangjai után a rend­őrség zenekara belekezdeti egy in­dulóba és megindult a hódoló me­net a kormányzó előtt. Négyes sor­ban másfél órán keresztül mintegy 40 ezer ember haladt el a kor­Melyik a betyár? Irta: HERKE MIHÁLY. Ugy teszek, amint te tettél... Mikor engem csókoltál, mikor en?em ölel­tél, a lelked ott csapongott a másik­nál... A tüz, amit a csókodban éreztem, az a szorítás, az a szilaj ölelés, amikor magadhoz vontál, nem nekem szólt, nem énnekem adtad, hanem annak a másiknak ott, ahova a lelked elszállt, akinek hitvány céda lelkével forrt össze a lelked érzés­ben, gondolatban akKor is, mikor én tartottalak a szivemen, fiikor az én lelkem tüze égette, perzselte, hazug, képmutató lelkedet. . . Ilyen leszek én is ezután ... Olyan leszek, amilyen te vagy most Kondorosi Pista I.. . Majd nekem is lesz egy nótám . .. lesz .. . Olyan, mint ne­ked van ... Ha nem kellettem neked, nem kellesz te se nekem. Ha én utadba vagyok, utamba vagy te is . . . De nem leszel sokáig .. . Elteszlek az utamból hamarább mint te engem . . . Betyárokkal cimborálsz, hát beiyár vagy te is ... S ha betyár vagy, oda juttatlak, ahol minden be­tyárnak a helye van: a szegedi várba. . . . S lehetek akkor én is szabadon az, a mi te vagy most: a másé. — Mindenkié . . . meg akié én akarok lenni . . . Majd kitörülte a szemébe lopód­zott könnyeket, felütötte a fejét büsz­kén, dacosan a megcsalt asszony és csöndesen, keserűen dúdolta: Ellopták a selyemkedőm tiilem, Megcsalt engem az uram a hűtlen.,. Hogy ha megcsalt, nincs a miért [bánjam, Tudom Isten ő sir majd utánam... Piros kendőm lobogtatom meg csak, S egy ujamra, lesz szeretőm öt, hat... Aztán oda ált a tükörelé lesimította elől két oldalra göndör szőke haját, megigazította fején a kontyot for­másra ; magára vette virágos legszebb selyem ruháját és eltávozott ő is a Kondorosi ősi portáról. Elment a falu másik vége feié, a merre lánykorában járt, amikor még az egész falu fiata !ságának volt kö­rülrajongott bálványa, el nem ért vágya. Nem pedig egy embernek: az urának eldobott rongya, megunt asz­szonya . . . Hiába! az asszonyszív is olyan, mint a pohár. — Ha szinig megtelt, kicsordul. .. He'ek, hónapok multak .. . Kondorosi Pista hűségesen kijárt esténként, meg éjelenkint a Bogarasi csárdába . .. A menyecske a szép asszony meg otthon maradt a virágos portán. De már nem volt egyedül, mint addig... Mikor az ura elment hazulról és éj borulta Kondorosi kúriára, meg­nyílt hátul a kertajtó s lapulva, lopva osont be azon egy magas, vállas, szálfatermetű, állig cifraszürbe bur­kolódzott ember s tornác hátsó vé­gén fölmenve eltűnt az éji homály­ban a szürke, fehér faiak között: a Kondorosi Pista ágyas házában... Deli Pista volt, a falu egykori leg­szebb legénye. Akkor azonban már a bujdosó Rózsa bandájának leg­délcegebb betyárja, a bátor, vak­merő bandita, akit a szive hajtott a betyáréletre, nem olyan régen . .. Szegény, árvalegény volt valami­kor s ott lakott a falu végén, a cigánysoron, mikor megismerte a falu legszebb leányát, a gazdag Csáki Pirost... De mit keresett volna a szegény szolgalegény a gazdag Csáki-portán ? ... Ahova még béres­legénynek se kellett volns, mert volt ott már elég az is ... Hát csak sóhajtozott és utánajárt a gazdag, szép leánynak s boldog volt, h-i egy pillantására is érdeme­sítette az. Noha szivében az sem idegenkedett a szép szolgalegénytől... Mikor aztán hire járt, hogy a gazdag Csáki Piros a Kondorosi Pista felesége lesz, meghason ott lélekkel, megsebzett és megtört szív­vel otthagyta a falut Deli Pista s bánatában, keserűségében felcsapott betyárnak ... Aztán addig hányta­vetette a sorsa, mig bekerült Rózsa Sándor bandájába ... S az újvidéki siralomházból való megszökése és bácsi erdőből való kibujdosásuk után pedig visszakerült a faluja ha­tárába, ahol esténként a Bogarasi csárdába járogatott bufelejtőre, meg tuadni egy némely rablott dolgokon: szilaj csikókon, címeres ökrökön, amiknek mindig tudott gazdát kerí­teni a madárcsicsergésü, csapodár szép asszony: a Feleki Boris. Akinél egyszer véle; lenül aztán meg már „üzleti szempontból" találkozott es­ténkint szivének régi ellenfelével, a gazdag és híres Kondorosi Pistával, akkor már a falu első gazdájával... De bajárt Deli Pista titokban, lopva a faluba is a régi nevelőany­jához, hogy juttasson annak néha­néha, ami tőle tellett. Arra találkozott egyszer, két év után újra Csáki Pirossal a Kondo­rosi Pista szép feleségével; éppen jókor . . . Amikor a megcsalt és ki­játszott asszony szive már csordul­tig megtelt keserűséggel, de fenékig vággyal, hogy bosszút állhasson csapodár, csalfa urán . . . Odadobta hát magát a megcsalt asszony annak a karjába, aki két évvel aze őtt {reménytelen szivének keserűségében miatta bujdosott el s lett útonálló, futó betyár . . . (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents