Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-11 / 130. szám

Békéscsaba, 1925 junius 11. WOO korona. Csütörtök VI. évfolyam 130. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleton: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K GONDOLATOK * * * Gratuláltak Genfben Ma • gyarországnak, mert egyensúlyba hozta mérlegét a szanálási programhoz percnyi pontossággal hiven. A gratulációnak általában örülni szoktak az emberek s vájjon mi az oka annak, hogy nálunk mégsem gyúlnak ki görögtüzek e kitüntető genfi gratuláció hallatára ? — Hm, persze minden hústalan napunk, minden pár talpalatlan cipőnk és minden adósságunk egyszerre jut eszünkbe, amikor a genfi urak leereszkedő mosolygását magunk elé képzeljük s igy csak elszontyolodunk, mert ez a gratuláció a valóságban csak annyit jelent, hogy pompásan tudunk koplalni és nélkülözni. De elvégre hát ez is érdem, ha az ország jobb jövőjéről van szó s ha még sokat gratulálnak Genfben, utoljára még majd magunk is elhisszük, hogy már teljesen rendbejöttünk. Előbb azonban — hogy hiedelmünk mégis alaposabb legyen — ide csak azokkal a milliárdokkal, hadd épüljenek az állami házak, javuljanak az utak, nöjjön az a gyenge kis fizetés, no meg rohanvást induljon meg minden közmunka is 1 * Rémhírterjesztők őgyelegnek szerte az országban, akik őrületes, ostoba szenzációkat koholnak, hogy felrobbantsák a közönség nyugalmat. Most, amikor a legnagyobb erőfeszítéssel küzd a csonka ország azért, hogy talpraíllhasson, most, amikor legtöbb a munkanélküli, a nyomorgó, a nehezen te.igödó, amikor úgyis végsőkig f-:szülnek az ideqeink, most legkőnyebb egy égő csóvával nagy riadalmat kelteni, hiszen most úgyis minden apróság felizgathatja az elkeseredett tömegeket. Ettől az égő csóvától pedig ugy kell most őrizni a lelkeket, mint szárazság idején a nádfedales | falut. Irtani kell a gyujtogaiókat ! Egyik a?t koholta, hogy merényletet követtek el a kormányzó ellen, a másik Kun Bélát hozatta Budapestre repülőgépen s naponta százával születnek az izgató híresztelések. A rémhírek keltető fészkét könnyű megtalálni: a sznciáldemokraták űzik az izgatást tervszerűen. Érthető is, hiszen a fel fujt Benic^ky ügy mögött nekik most legalkalmasabb az idő „valamihez kezdeni" Ámde most forrjon torkára a szó minden alattomos izgatónak s ne csak az bűnhődjön, aki a hajmeresztő hazugságokat kitalálja, hanem az is, aid továbbadja 1 Alaptalan, bűnös komédia a Beniczky akció Csúfos kudarcba fullad minden októbrista izgatás Még mindig mozgalmas politikai élet uralkodik a pártokban. Mindenütt a tegnapi zártülés eredményéről beszélnek. Főként a baloldal levertségéből tűnik ki, hogy a zártüiés a szélső baloldal nem várt mérelü csődjét hozta magával. A szociáldemokrata képviselők egyike már közvetlenül a zártülés után kijelentette j az újságírók előtt, hogy a Beniczky| ügy, illetve a Somogyi Bacsó gyil| kosság kérdése egyelőre lekerü! a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának politikai napirendjéről, ami kétségtelenül szoros összefüggésben van az ülésen történtekkel. Közszájon forgó híresztelések szerint a kormánypárt és az őt támogató kereszténypárt teijesen sarokba szorította Payeréket, ugy hogy azoknak ki kellett volna rukkolniok sokszor hangoztatott adataikkal. Ehelyett azonban a szocialisták teljesen meghátráltak. Bebizonyosodott hogy semmiféle komoly adattal nem rendelkeznek! Általános vélemény, hogy a zártülésen súlyos vereséget szenvédtek az októbrista alapon álló páríok, mig a kormánypárton és a szélső jobboldalon hangsúlyozták, hogy sokkal jobb lett volna ha a zártülésen történtek nyílt ülésen folytak voina le, mert akkor ország világ láthatta volna, hogy milyen példátlan lelkiismeretlenséggel és cinizmussal lépett fel az októbrista irányzat a fennálló rend ellen, holott ludva tudta, hogy egyetlen komoly adat sincs kezében és az Beniczky akció csak bűnös uszítás, komédia. Készenlétben van a budapesti rendőrség Budapest, junius 10. Értesülésünk szerint a főkapitányságon ma délelőtt kiadták a csütörtökre vonatkozó utasításokat, amelyek szerint a rendőrség teljes permanenciában lesz. Légipostaközlekedés Párisiéi Bukarestig Paris, jun. 10. Mint a postaigazgatóság jelenti, a légi postai közlekedést a páris—prága—varsói, valaminta páris—bécs—budapest—belgrád—bukaresti vonalon ismát megkezdték. Diszdoktorráavatások a közgazdasági egyetemen Budapest, junus 10. (MTI) A budapesti m. kir. Tudományegyetem közgazdasági kara junius hó 13-án szombaton délelőtt 11 órakor a kar központi épületében Horthy Miklós kormányzó jelenlétében ünnepélyes rendKivüli ülést tart, amelyen Cettler Jenő dr. ezidei dékán megnyitóbeszéde után gróf Zichy János dr. v. b. t. t. nyugalmazott közoktatásügyi minisztert dr. Tóth Lajos közoktatásügyi miniszteri államtitkárt, erdösalmássy Bilog Elemér gazdasági főtanácsost, a Hangya vezérigazgatóját a közgazdasági tudományok, lovag Karsai Kerpely Kálmán egyetemi nyilvános rendes tanárt pedig a mezőgazdasági tudományok honoris causa doktorává avatják. Melyik a betyár? Irta: HERKE MIHÁLY. Békót vertem a lovamra, Hogy ne járjon a tilosba . . . S mit nem mond a falu népe —: A békó nem oda kéne! Hej, huncut a falu szája — Nem én vagyok a hibája, Hogy oly kovács még nem akadt: Ki a szivre verne vasat .. . Dudorászgatta szemére vágott, jobbra csapott kalapjával Kondorosi Pista a falu első gazdája, amint kilépett a rácsos kapu ajtaián s letért az alvég felé, amerre az országút vezetett ki a faluból a nyárfás csókái határ felé . . . Mikor az ucca végére ért, helyre billentette kócsagtollas kalapját, feltette a homlokára, hogy a hátulja a nyakát verte. M3jd körülnézett, kihúzta magas délceg alakját egyenesre mint a sugár jegenye, megnézte magát talpig jobbról, balról, megpödörte formásán kunkorodó holló fekete, tömött bajuszát, visszanézett még egyszer az ucca másik vége felé, ahol az a cseréptetős, két utcára néző hófehér falu kőoszlopos tornácos ház, zöld, nagylevelü szőlőindával befutva büszkélkedett a két holdas ősi kúrián: a Kondorosi Pista háza. Az ő háza ... Ott egy percre megállt, mintha ott felejtette volna a tekintetét . . . ;A gondolata meg a lelke, mintha vissza szállt volna egy pillanatra a galambdúcok mögé, abba a talpig fehér muskátlis szobába . . . Mintha otthagyott volna valamit . . . Mintha valami visszahúzta volna cda ... De aztán felcsapta fejét magasra, durcásan, mint egy makacskodó bakfis lány, mikor azt gondolja magában, hogy azért is! Aztán sarkonfordult s fütyürészve, dúdolgatva ment ki a faluból egyenest az országúton a „Bogarasi" csárda felé, amely ott terpeszkedett viharverte, félrebiltent tetejével, mintegy félórányi járásra a falutól, a csókái országút keresztezésénél, Mikor már fele utján járt, akkor kezdett magában tépelődni, évelődni, hogy miért is jött ma megint el hazulról? Miért hagyta ott azt a barátságos kedves otthont, a meleg puha fészket; azt a mindig vidám és kacagó, tüzesszemü, melegszívű, szilajölelésü asszonyt, akit ugy szeretett — valamikor ... Akit rajongo. fiatalos szeretettel emelt magához 2 év előtt, azzai az egyik száz holdas tanyával ott az ér mellett . . . Akit beültetett virágos kertjébe, a legszebb virágnak: háza gazdasszonyának, a kondorosi virágos portára. Mintha bánthatta volna valami a lelkiismeretét . . . Szeretett volna elűzni magától valamit, ami ugy odakapaszkodott a szivéhez, mint a rossz féreg a fához. Minek ismerte meg azt az ördöngös, boszorkánytekintetü, igéző mosolygásu, csupa tüz, csupa vér asszonyt: Feleki Borist, a Bogarasi csárda csaplárosnéját? , . . Azóta mintha kicserélték volna. Elhanyagolta gazdaságát, a dolgait, a régi kedves otthont, meg azt a gerlekacagásu, li iomtestü szép aszszonyt: a feleségét . . . Akit ma is otthagott, hogy elmenjen ahoz a másikhoz, a szeretőjéhez, ahoz a betyárokkal cimboráló gonosz aszszonyhoz . . . Aki lassan, de biztosan ásta ölelő puha két karjával számára a szégyen és gyalázat sírját ott, ahova már is juttatta: a betyár társaságba . . . Amit ő most sem vett észre. Hogy is vette volna ? . . Hiszen mi van abban még, hogy esténként, vagy néha éjjelenként elbeszélget ott kint a Feleki Boris oldala mellett az ott titokban bejáratos szecénylegényekkel, betyárokkal ? . . Hogy néha velük poharat koccint ? Hiszen ő nem cimborázik velük, se lopni nem jár. Inkább ő ad nekik, ha megszorultak, egy kis szénát, abrakot, meg néha egy két bankót. Van ő neki hál' Istennek elég, miért ne juttatna a szegénylegényeknek is ? . . Aztán nem is esik az adomány hiába, — Hol egy szilaj csikó, hol egy pár címeres ökör csak vetődik érte az istálójába . .. A béres, a cselédség meg elvégzi a dolgát; minek járna ő utánuk ? Meg ott van az asszony is, eligazgatja a gazdaságot az is . . . Feleki Boris meg olyan szívesen várja, olyan szeretettel marasztalja s olyan melegen tudja ölelgetni azzal a hófehér babonás két karjával, hogy nem is kívánkozik ki onnan — vissza a másikhoz . . . Szinte megrázkódott a gondolatra, itt áll maga Kondorosi Pista is . . . Egyszerre mintha valami visszafelé nógatta volna ... De akkorra már odalátszott a Bogarasi csárda, meg az a piros kendő, amit az ablakából lobogtatott felé a csábító szirén a Feleki Boris .. . Hát nem tudott visszafordulni. . Csak ment előre az örvénybe, a veszélybe : a Füleki Boris márványfehér két ölelő karjába . . . Mikor Kondorosi Pista elhagyta a falut, virágos portáját, hogy mindennapi szokásához hiven meglátogassa a Bogarassi csárdát, az asszonyból is kitört otthon a régen rejtegetett keserűség . . . Eltűnt szemeiből a derűs fény, arcáról a mosolygás; két hamvas arca kipirult a haragtól s a bosszútól, melynek gondolata már rég odaférkőzött a szive mélyébe, az ura