Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-08 / 178. szám

Arai ÍOOO korona. Békéscsaba, 1925 augusztus 8. Szombat VI évfolyam 178. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal j Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Egy kiváló angol iró Ma­gyarország integritásáról Hannay kanonok Anglia egyik leg­népszerűbb irója könyvet irt Ma­gyarországról. A könyv most jelent meg Londonban „Vándorúton Ma­gyerorszégon" címen. — A könyv szerzője, aki mint a budapesti angol követség lelkésze két évet töl­tölt Magyarországon, ismeri a ma­gyar viszonyokat s tisztán látja azt a rettenetes helyzetet, melybe a bé­keszerződések Magyarországot so­dorták, — s amelyek életlehetősé­geitől fosztották meg nemzetünket. Bár könyvében sokszor elfogult és itt-ott le is becsüli a magyar eré­nyeket, mégis annyira értékes tanú­ságtétel ez Magyarország igazsága mellett, ami felett napirendre térnünk nem lehet. A könyv tudós szerzője alaposan ismeri a magyar történeimet s igen érdekes következtetéseket von le his­tóriánk döntő fontosságú eseményei­ből, — ismeri azokat az aspirációkat, melyeket a történelmi idők során különböző irányokból támasztottak az ezeréves ősi magyar határok ellen. A trianoni béke következtében támadt lehetetlen állapotokat meg­döbbentő statisztikával a megszállott területek magyar helyzetéi ismertető megdönthetetlen tényekkel il usztrálja s megállapítja, hogy a jövő tekin­tetében Magyarországra nézve csak két eshetőség van. Minthogy a bé­keszerződés rendelkezéseiből hiányzik a stabilitás minden valószínűsége, világosan látszik, hogy Középeurópa térkepét a közel jövöben újra kell rajzolni. A veszély most abban van, hogy az uj rendszert egy másik há­borúval fogják elérni. Mi lesz akkor a sorsa Magyarországnak. Egysze­rűen lehetetlen, hogy Magyarország jelenlegi állapotában maradjon meg. A mostani határok nem alapszanak elveken. A biztosságnak és szilárd­ságnak sehol semmi nyoma. A ma­gyarok nem törődhetnek bele soha olyan megoldásba, mely kereskedel­müket megnyomorítja és hárommillió magyart borzalmasan elnyomó ide­gen kormányok uralma alatt tart. Magyarországra nézve az egyik lehetőség az, hogy vagy logikus módon teljessé teszik a békés?erző­déseket s akkor Magyország teljesen eltűnik a térképről, vagy pedig Ma­gyarországnak vissza kell nyernie azt a pozíciót, amelyben nemzeti élete lehetséges. A válasz erre a kér­désre inkább Magyarországtól függ. Ha Magyarország nemzeti érzését továbbra is megtartja és bátran, önérzettel, kitartással küzd és dol­gozik, vissza kell kapnia ősi tör­ténelmi határait. Bukarestbe megy a görög külügyminiszter Kolozsvár, aug. 7. A görög kül­ügyminiszter rövidesen Bukarestbe érkezik s látogatásának célja állító­lag az, hogy a Népszövetség őszi ülésszakán szereplő kérdesekben Gö­rögország és Románia illetve a kis­ántánt között megegyezes jöjjön létre. íme a józan, bölcs igazság, — melyet egy kiváló angol iró meg­győző erővel, bátor szóval hangoz­tat a világ közvéleménye előtt. Mi, akiket guzsbakötött, halálra szánt a trianoni békeokmány, ugyan­ezt hangoztattuk öt esztendőn át, ezért szórták reánk rágalmaik pergő­tüzét az oláhok, csehek, szerbek, osztrákok s azok patrónusai a dip­lomácia asztalainál, a sajtóban, a fórumon s mindenütt, ahol arra al­kalmuk nyilt. És Európa füle süket maradt a mi igazságos panaszunk előtt — a mi szavunkat a békeszer­ződésekelleni lázadásnak bélyegezték. Talán meghallgatják már most, amikor egy kiváló angol iró tollán villant meg a magyar igazság fénye s amit Trianonban nemzetünk ellen elkövettek, igyekezni fognak jóvá­tenni azok, akiknek érdeke, hogy Középeurópa békéje helyreálljon ez pedig csak akkor következhetik be, ha Magyarország visszanyeri törté­nelmi határait. A lengyelországi német menekültek helyzete Bécs, aug. 7. A lengyelországi német menekültek rendkívül súlyos helyzetbe kerüllek, mert a hatósá­gok még embernek való szállást sem tudnak adni nekik. Az elkeseredés óriási fokra' hágott emiatt a német hatóságok ellen. Ujabb vasúti tarifaenged­mények Budapest, aug. 7. Vasárnaptól kezdve a paradicsom, a dinnye és az uborka szállítási tarifáját csökkenti a vasút. Ez az intézkedés is a hazai termények értékesítésének elősegíté­sére szolgál. Felrobbant egy olasz lőporgyár Ravenna, aug. 7. A „San Marino di Lugio" lőporgyárban robbanás történt, amely kilenc embert ölt meg. Az egyik áldozat egy vámhi­vatalnok, hét áldozat a gyár mun­kása volt. A kilencedik halott sze­mélyazonosságát még nem tudták megállapítani. Az oláhok megszüntetik a nagyszalontai magyar főgimnáziumot Nagyvárad, aug. 7. A közokta­tásügyi minisztérium elhatározta a nagyszalontai állami főgimnázium megszüntetését. Az intézet, amely Erdély egyik legrégibb iskolája volt s amelyben annak idején Arany Já­nos is vizsgázott, 1909-ig községi iskola volt, majd átvette a magyar állam és ilyen formában került az emperium változással az oláh állam tulajdonába. Az oláh uralom alatt az egyetlen állami iskola volt az utóbbi években, ahol magyar maradt a ta­nítási nyélv. Ugylátszik ez volt a szálka a felsőbb körök szemében, amelyet arra való hivatkozással, hogy az iskola érettségire jelentkezett nö­vendékei majdnem mind elbuktak a mostani vizsgálatokon, elhatározta az intézet megszüntetését. Uj hadműveleteket terveznek Afrikában a franciák Fez, augusztus 7. Naulint tábornok ideérkezett és Lyautey marsallal hosszabb meg­beszélést folytatott a helyzetről és a teendő rendszabályokról. Azt hiszik, hegy a két tábornok a legközelebbi időre fontosabb müveleteket tervez. Svájci levelek VII A berni napok — Megérkezés Szombaton reggel (1-én) vettünk bucsut Kanderstegtől, ahova annyi felejthetetlen emlék füz bennünket. Amikor utoljára röppent fel n nem­zetközi cserkészház árbocara a ma- | gysr lobogó, hogy azutari mindjárt j újra levegyük onnan, amikor utol- • jára zúgott fel az .Isten áldd meg ! a magyart", akkor éreztük, hogy j nemcsak a felejthetetlen tájaktól, a i csodálatosan szép havasok! ól bu- j csuzunk, hanem emberektől is, akik- j ről még néhány napja azt se tud- I tuk, hogy élnek s akiktől most mégis nehéz elválni. Ez az érzésünk még biztosabb lett, amikor kiértünk a pályaudvarra. Utánunk néhány perccel kijött az egész holland kolónia s néhány an­gol vezető. Eljöttek, hogy kikísérjék a .kedves, vidám, jó magyarokat". Es amikor a vonat elindulásakor énekelni kezdték az eqyetlen ma­gyar nóta refrénjét, amit megtanul­tak : „ikaszán, ikoszán, iko-ikoszán" (igazán, igazán, iga-igazán); vala­hogy eszembe jutott az „Az arany­ember" Timeája, amint naivul imád­kozza a „tiz csapast" — és össze­szorult a torkom a meghatottságtól, mert tudtam, hogy abban az egyet­len rosszul kiejtett szóban benne van az egész magyarság iránt való őszinte rokonszenv. — Lelkesen huj-huj hajráztunk, a hollandok me­legen integettek. A villamosvonat nagy gyorsasággal robogott tova. Vitt egy csomó vidám magyar fiút, sok drága emléket. Minek irjam le a Bern-Lötsberg­Simplon-vasúton megtett utat? Hi­szen ugy sem tudnám visszaadni az ott látott szépségek halvány ké­pét sem. Nem is tudtuk mit csodál­junk, a természet szépségeit-e vagu a technika diadalmas előretörését? Két órai száguldás után megér­keztünk Svájc fővárosába. Itt várt már reánk egy cserkés/, hogy elve­zessen a nemzeti nagy cserkésztábor közelében levő szállásunkra. A gyönyörű régi város uccáit fel­verte a magyar nóta. Soha ilyen igazán nem hangzott a cserkészdal. „Öreg házak közt ifjú legények, da­cosan keményen lépnek." Az embe­rek meglepetten, kedvesen integettek felénk. Volt ablak, ahonnan virágot szórtak reánk. Néhány ideszakadt magyar pedig kitörő boldogsággal rázta az árvalányhajas cserkészek kezét. Végigmentünk Bern városán s képzeletünkben már ott élt egy ké­nyelmes jó szállás, parkettes szo­bákkal, gázkonyhával vízvezetékkel stb., ahogy azt Karcsi lefestette, a „szállásmesterünk." Még felfokozta reménységünket az a rendkívül meleg fogadtatás, amely­ben a tábor cserkésznépe részesített bennünket. A tábor parancsnoka szép beszédet mondott, a körénk sereglő cserkészek lelkesen ünnepellek és „hoch" óztak. Aztán értésünkre ad­ták, hogy nem a táborban, hanem ehhez közel lesz a szállásunk. Feszes léptekkel, dalolva vonul­tunk el. De leesett a vig társaság álla, amikor a Várady Karcsi be­ígérte modern szállás helyett egy nagy istálót mutattak, mint jövendő birodalmunkat. Vigasztalásul hozzá­tették, hogy itt nem szabad főzni, hanem ugy egy félórányira áshatunk tűzhelyeket s jogunk van vagy oda­j menni enni, vagy onnan idehozni a > kész ételt. Hamarjában magam is zavarba jöttem. A fiuk egy része elkedvet­lenedett, a másik része pedig gyor­san gyártotta a rosszabbnál-rosszabb vicceket Karcsi pedig (aki aligha úszta volna meg ezt a szálláscsiná­lást pokrócozás nélkül) hirtelen kán­forrá változott. Közben Réihy Dezső is elveszett az összes csomagokkal és egy teherautóval. Ez a hét is jól végződik, gondoltam és magam is csatlakoztam az akasztófahumort gyártókhoz. Közben vártunk. Egyszer csak jön Karcsi boldo­gan. Van már jó hely I Feltárta a helyzetet a táborparancsnok előtt, aki olyan udvarias és kedves volt, hogy a legszebb nagy sátort bocsájtotta rendelkezésünkre. Kiutalt elegendő szalmát és 35 takarót. Hamarosan megkerült Dezső is. A csomagokkal ott várt bennünket a parkettes és gázkonyhás iskolában — ahol rólunk mit se' tudtak. Jól mulattunk a kalandon s azzal a felkiáltással: „ha a vége jó, min­den jó" nekifogtunk a táborépités­nek. És hogy a vége valóban jó volt, beigazolódik következő leve­leimből. Pedig igazán nem készül­tünk tábori életre.

Next

/
Thumbnails
Contents