Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-08 / 178. szám

Arai ÍOOO korona. Békéscsaba, 1925 augusztus 8. Szombat VI évfolyam 178. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal j Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Egy kiváló angol iró Magyarország integritásáról Hannay kanonok Anglia egyik legnépszerűbb irója könyvet irt Magyarországról. A könyv most jelent meg Londonban „Vándorúton Magyerorszégon" címen. — A könyv szerzője, aki mint a budapesti angol követség lelkésze két évet töltölt Magyarországon, ismeri a magyar viszonyokat s tisztán látja azt a rettenetes helyzetet, melybe a békeszerződések Magyarországot sodorták, — s amelyek életlehetőségeitől fosztották meg nemzetünket. Bár könyvében sokszor elfogult és itt-ott le is becsüli a magyar erényeket, mégis annyira értékes tanúságtétel ez Magyarország igazsága mellett, ami felett napirendre térnünk nem lehet. A könyv tudós szerzője alaposan ismeri a magyar történeimet s igen érdekes következtetéseket von le históriánk döntő fontosságú eseményeiből, — ismeri azokat az aspirációkat, melyeket a történelmi idők során különböző irányokból támasztottak az ezeréves ősi magyar határok ellen. A trianoni béke következtében támadt lehetetlen állapotokat megdöbbentő statisztikával a megszállott területek magyar helyzetéi ismertető megdönthetetlen tényekkel il usztrálja s megállapítja, hogy a jövő tekintetében Magyarországra nézve csak két eshetőség van. Minthogy a békeszerződés rendelkezéseiből hiányzik a stabilitás minden valószínűsége, világosan látszik, hogy Középeurópa térkepét a közel jövöben újra kell rajzolni. A veszély most abban van, hogy az uj rendszert egy másik háborúval fogják elérni. Mi lesz akkor a sorsa Magyarországnak. Egyszerűen lehetetlen, hogy Magyarország jelenlegi állapotában maradjon meg. A mostani határok nem alapszanak elveken. A biztosságnak és szilárdságnak sehol semmi nyoma. A magyarok nem törődhetnek bele soha olyan megoldásba, mely kereskedelmüket megnyomorítja és hárommillió magyart borzalmasan elnyomó idegen kormányok uralma alatt tart. Magyarországra nézve az egyik lehetőség az, hogy vagy logikus módon teljessé teszik a békés?erződéseket s akkor Magyország teljesen eltűnik a térképről, vagy pedig Magyarországnak vissza kell nyernie azt a pozíciót, amelyben nemzeti élete lehetséges. A válasz erre a kérdésre inkább Magyarországtól függ. Ha Magyarország nemzeti érzését továbbra is megtartja és bátran, önérzettel, kitartással küzd és dolgozik, vissza kell kapnia ősi történelmi határait. Bukarestbe megy a görög külügyminiszter Kolozsvár, aug. 7. A görög külügyminiszter rövidesen Bukarestbe érkezik s látogatásának célja állítólag az, hogy a Népszövetség őszi ülésszakán szereplő kérdesekben Görögország és Románia illetve a kisántánt között megegyezes jöjjön létre. íme a józan, bölcs igazság, — melyet egy kiváló angol iró meggyőző erővel, bátor szóval hangoztat a világ közvéleménye előtt. Mi, akiket guzsbakötött, halálra szánt a trianoni békeokmány, ugyanezt hangoztattuk öt esztendőn át, ezért szórták reánk rágalmaik pergőtüzét az oláhok, csehek, szerbek, osztrákok s azok patrónusai a diplomácia asztalainál, a sajtóban, a fórumon s mindenütt, ahol arra alkalmuk nyilt. És Európa füle süket maradt a mi igazságos panaszunk előtt — a mi szavunkat a békeszerződésekelleni lázadásnak bélyegezték. Talán meghallgatják már most, amikor egy kiváló angol iró tollán villant meg a magyar igazság fénye s amit Trianonban nemzetünk ellen elkövettek, igyekezni fognak jóvátenni azok, akiknek érdeke, hogy Középeurópa békéje helyreálljon ez pedig csak akkor következhetik be, ha Magyarország visszanyeri történelmi határait. A lengyelországi német menekültek helyzete Bécs, aug. 7. A lengyelországi német menekültek rendkívül súlyos helyzetbe kerüllek, mert a hatóságok még embernek való szállást sem tudnak adni nekik. Az elkeseredés óriási fokra' hágott emiatt a német hatóságok ellen. Ujabb vasúti tarifaengedmények Budapest, aug. 7. Vasárnaptól kezdve a paradicsom, a dinnye és az uborka szállítási tarifáját csökkenti a vasút. Ez az intézkedés is a hazai termények értékesítésének elősegítésére szolgál. Felrobbant egy olasz lőporgyár Ravenna, aug. 7. A „San Marino di Lugio" lőporgyárban robbanás történt, amely kilenc embert ölt meg. Az egyik áldozat egy vámhivatalnok, hét áldozat a gyár munkása volt. A kilencedik halott személyazonosságát még nem tudták megállapítani. Az oláhok megszüntetik a nagyszalontai magyar főgimnáziumot Nagyvárad, aug. 7. A közoktatásügyi minisztérium elhatározta a nagyszalontai állami főgimnázium megszüntetését. Az intézet, amely Erdély egyik legrégibb iskolája volt s amelyben annak idején Arany János is vizsgázott, 1909-ig községi iskola volt, majd átvette a magyar állam és ilyen formában került az emperium változással az oláh állam tulajdonába. Az oláh uralom alatt az egyetlen állami iskola volt az utóbbi években, ahol magyar maradt a tanítási nyélv. Ugylátszik ez volt a szálka a felsőbb körök szemében, amelyet arra való hivatkozással, hogy az iskola érettségire jelentkezett növendékei majdnem mind elbuktak a mostani vizsgálatokon, elhatározta az intézet megszüntetését. Uj hadműveleteket terveznek Afrikában a franciák Fez, augusztus 7. Naulint tábornok ideérkezett és Lyautey marsallal hosszabb megbeszélést folytatott a helyzetről és a teendő rendszabályokról. Azt hiszik, hegy a két tábornok a legközelebbi időre fontosabb müveleteket tervez. Svájci levelek VII A berni napok — Megérkezés Szombaton reggel (1-én) vettünk bucsut Kanderstegtől, ahova annyi felejthetetlen emlék füz bennünket. Amikor utoljára röppent fel n nemzetközi cserkészház árbocara a ma- | gysr lobogó, hogy azutari mindjárt j újra levegyük onnan, amikor utol- • jára zúgott fel az .Isten áldd meg ! a magyart", akkor éreztük, hogy j nemcsak a felejthetetlen tájaktól, a i csodálatosan szép havasok! ól bu- j csuzunk, hanem emberektől is, akik- j ről még néhány napja azt se tud- I tuk, hogy élnek s akiktől most mégis nehéz elválni. Ez az érzésünk még biztosabb lett, amikor kiértünk a pályaudvarra. Utánunk néhány perccel kijött az egész holland kolónia s néhány angol vezető. Eljöttek, hogy kikísérjék a .kedves, vidám, jó magyarokat". Es amikor a vonat elindulásakor énekelni kezdték az eqyetlen magyar nóta refrénjét, amit megtanultak : „ikaszán, ikoszán, iko-ikoszán" (igazán, igazán, iga-igazán); valahogy eszembe jutott az „Az aranyember" Timeája, amint naivul imádkozza a „tiz csapast" — és összeszorult a torkom a meghatottságtól, mert tudtam, hogy abban az egyetlen rosszul kiejtett szóban benne van az egész magyarság iránt való őszinte rokonszenv. — Lelkesen huj-huj hajráztunk, a hollandok melegen integettek. A villamosvonat nagy gyorsasággal robogott tova. Vitt egy csomó vidám magyar fiút, sok drága emléket. Minek irjam le a Bern-LötsbergSimplon-vasúton megtett utat? Hiszen ugy sem tudnám visszaadni az ott látott szépségek halvány képét sem. Nem is tudtuk mit csodáljunk, a természet szépségeit-e vagu a technika diadalmas előretörését? Két órai száguldás után megérkeztünk Svájc fővárosába. Itt várt már reánk egy cserkés/, hogy elvezessen a nemzeti nagy cserkésztábor közelében levő szállásunkra. A gyönyörű régi város uccáit felverte a magyar nóta. Soha ilyen igazán nem hangzott a cserkészdal. „Öreg házak közt ifjú legények, dacosan keményen lépnek." Az emberek meglepetten, kedvesen integettek felénk. Volt ablak, ahonnan virágot szórtak reánk. Néhány ideszakadt magyar pedig kitörő boldogsággal rázta az árvalányhajas cserkészek kezét. Végigmentünk Bern városán s képzeletünkben már ott élt egy kényelmes jó szállás, parkettes szobákkal, gázkonyhával vízvezetékkel stb., ahogy azt Karcsi lefestette, a „szállásmesterünk." Még felfokozta reménységünket az a rendkívül meleg fogadtatás, amelyben a tábor cserkésznépe részesített bennünket. A tábor parancsnoka szép beszédet mondott, a körénk sereglő cserkészek lelkesen ünnepellek és „hoch" óztak. Aztán értésünkre adták, hogy nem a táborban, hanem ehhez közel lesz a szállásunk. Feszes léptekkel, dalolva vonultunk el. De leesett a vig társaság álla, amikor a Várady Karcsi beígérte modern szállás helyett egy nagy istálót mutattak, mint jövendő birodalmunkat. Vigasztalásul hozzátették, hogy itt nem szabad főzni, hanem ugy egy félórányira áshatunk tűzhelyeket s jogunk van vagy odaj menni enni, vagy onnan idehozni a > kész ételt. Hamarjában magam is zavarba jöttem. A fiuk egy része elkedvetlenedett, a másik része pedig gyorsan gyártotta a rosszabbnál-rosszabb vicceket Karcsi pedig (aki aligha úszta volna meg ezt a szálláscsinálást pokrócozás nélkül) hirtelen kánforrá változott. Közben Réihy Dezső is elveszett az összes csomagokkal és egy teherautóval. Ez a hét is jól végződik, gondoltam és magam is csatlakoztam az akasztófahumort gyártókhoz. Közben vártunk. Egyszer csak jön Karcsi boldogan. Van már jó hely I Feltárta a helyzetet a táborparancsnok előtt, aki olyan udvarias és kedves volt, hogy a legszebb nagy sátort bocsájtotta rendelkezésünkre. Kiutalt elegendő szalmát és 35 takarót. Hamarosan megkerült Dezső is. A csomagokkal ott várt bennünket a parkettes és gázkonyhás iskolában — ahol rólunk mit se' tudtak. Jól mulattunk a kalandon s azzal a felkiáltással: „ha a vége jó, minden jó" nekifogtunk a táborépitésnek. És hogy a vége valóban jó volt, beigazolódik következő leveleimből. Pedig igazán nem készültünk tábori életre.