Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-06 / 176. szám

4 ra lOOŰ korona. Békéscsaba, 1925 augusztus 6. Csütörtök VI évfolyam 176. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent latván-tér !8. Telefon: 60. füffg&ttan korossxtény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN j Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Eiuitas Mtímm Két napot Sopronban töltöttem, ahol a kereskedelmi és iparkamara most ünnepelte fennállásának hetvenöt éves jubileumát és ennek az évfordulónak emlékére a kamarai kerületre kiterjedő iparkiállitást rendezett. Róttam az ódon város utcáit, ahol a várkerület, a falak, a tornyok sőt még a magánházak is évszázadokról beszélnek, nem ugy, mint nálunk az Alföldön, ahol a múltban a házakat is szinte csak emberöltőre építették. Elvittem a határvárossá vált Szeged (idvözlését a határváros Sopronba, ahol nem az Alföld párás levegője rezeg a patinás házak felett, hanem a kéklő hegyek csipkéi árulják el, hogy az országnak nyugati határszélén vagyunk. Mikor a kamarának jubiláris közgyűlésén felszólaltam, ugy éreztem, hogy nekem, aki a szegedi kamarát képviselem, tgy külön szomorú jogcímem van arra, hogy a többiek sorában én is köszöntsem Sopront és Sopron iparát és kereskedelmét. Bennünket a trianoni béke épenugy megfosztott tápláló területeinktől, melyek az életnedveket szotgáltatták a városnak, mint ahogy Sopronnak négy esztendő óta hiányzik a vidéke, amelynek gócpontja volt s a melyre közgazdasága és kulturája kisugárzott hosszú századokon keresztül. Egyformán küzdünk, hogy a megélhetésnek az uj előfeltételeit megteremtsük és egyformán reménykedünk, hogy lesz még uj élet és uj feltámadas Hetvenöt esztendő nagy idő meg intézmények életében is. De mikor Sopron város a kamarája fennállásának háromnegyed százados jubileumát üli meg, annak különösen nagy a jelentősége és megérdemli, hogy kiemelkedjék az egyszerű évfordulóknak a sorozatából és magára vonja az egész nemzetnek a figyelmét és hálás érdeklődését. Kell, hogy a soproni jubileum több legyen egyszerű szónoklási alkalomnál. Az egész országnak kell a háláját leróni ebből az alkalomból a leghűségesebb várossal szemben. Mikor négy esztendeje Sopronnak népszavazással kellett döntenie, hogy magyar maradjon-e, vagy Ausztriához csatlakozzék, nem hiányoztak a kishitűek, akik tartottak tőle, hogy a város, amelynek lakossága nagy részben anyanyelvére nézve nem magyar s amelyben mindenkor erősen éltek a nyugati hagyományok, nem akar továbbra is osztályrészese lenni a mi szomorú sorsunknak. A nyers anyagi jogcime meg lett volna rá. Ha Ausztriához csatlakozik, középpontja marad a Burgenland néven megalakított uj tartománynak, megmarad a vonzási területe, melyből megélhet a kereskedelme és ipara s része lesz mindenféle jóban, aminek csábifó Ígéreteivel a túlsó oldalról nem fukarkodtak. De a soproni polgárság inkább választotta a gazdasági bizonytalanságot, a megpróbáltatások sorozatát, mint a neki felkínált gazdasági fellendülést. Nem cserélt hazát, mert szivet sem cserélt. Ma látszanék ennek a népszavazásnak a következései. Gyerekség volna, ha tagadnók őket. Sopron egy hurokban fekszik, amely minden oldalról fojtogatja. Eleven élete elcsendesedett. A környék népe, amely ma Ausztriához tartozik, nem járhat be a városba, Rz üzletekben kevés a forgalom. De Sopron dacol és küzd az élethez való jogáért. R soproni kiánitás az élniakarasnak a megnyilatkozása. R soproni ünnep pedig kiáltás az egész országhoz. R leghűségesebb város teljesítette a kötelességét az országgal szemben. Nem elég a lapokból tudomásul venni a soproni jubileumot és kiál itást. flki csak teheti, tartsa kötelességének, hogy a kiállítás öt hete alatt látogassa meg Sopront és rójja le adójat a magyarságnak és a magyarsághoz való tartozásnak hozott áldozatért. Soproné az örök dicsőség, hogy polgárainak szavazása ütötte az első rést a gyalázatos párisi békének a rendszerén. Sopronra lehet mindenkor hivatkoznunk, ha változhatatlannak akarják mondani azt, ami St. Germainben és Trianonban elvégeztetett. R határok nem állandóak, a határok mozognak. Hogy pedig a határokat meg lehet mozgatni, azt Sopronnak az állhatatossága és hűsége mutatta meg. R kozák, aki 1914-ben Ravaruszkánál kidöntötte a Monarchiának határjelző cölöpét, a lovas emberek hetykeségével kiáltotta oda a többieknek: „Fiuk, mától fogva nyeregbea a határ I" Nos hát a határ azóta még mindig nyeregben van. Nem ott van, ahol az uj határjelző cölöpöket leszúrták, hanem ott van, ahol mi vagyunk, ahol lüktet a magyar munka és ahova elmegy ez a magyar munka, hogy magának uj érvényesülési területet keressen. R nyereghez kötözött határ ellenünk mozgott esztendőkön keresztül. Talán majd mozog visszafelé. Ennek a reménye, ennek az Ígérete a soproni ünnep, amely nem maradhat visszhang nélkül sehol, e szük határokon belül. Tonelli Sándor. A British Museum London, 1925. aug. 4. Ha a Szentivánéji álom pajkos tündérei fölkelnének a His Majesty Theatre poros kulisszái mögül, hogy tréfát űzzenek a ködös szigetre tévedt idegen vándorokkal — s valóban, ha eltévedek az uccák labirintusában, azt hiszem néha, hogy talán a vidám Puch csúfondáros szava csalt másfelé — kedvükre való kedves tréfa lenne, ha az ucca zajátos nyugtalan hotelt néhány órára egy csöndes kolostorrá varázsolnak. — A tfgas erkélyab!ak gótstilü keskeny ólomházikós üvegfestménnyé változnék, a tükrös szekrény egyszerű, faládává sülyedne, melyen levetett kopott, fehér-fekete reverenda hever, asztalkámon pedig kis cserépcsészékben cinóber, karmin terrakotia, ultramarin, arany és biborfesték, betüirótus és hegyesre faragott ludtollak, ecsetek sorakoznának a kifeszített pergamentlap mellé, melynek felső sarkában a Körösvidék cifra nagy K betűs iniciáléja rajzolódik ... és akkor egy ilyen széprajzu miniatűr érdekesebb képet adna a British Museum könyvészeti ritkaságairól, mint a nyelvbeli közlés teheti. Angliának leggazdagabb könyv, szobor, néprajzi es régiségtani gyűjteménye halmozódik itt össze a régen épült görögstilü nagy palotában. Az ión oszlopok és falak már egészen megfeketültek a lecsapódó koromtól és egyhangú, sivár esztetikai hatást keltenek. Ugyanilyen visszatetsző a > Szent Pál temploma is és minden görögstilü épület. Nemcsak a nemes anyag hiánya miatt, vagy az egész modern nagyvárosi környezet ellentéte folytán. A görögstil lelke, a ragyogás, a fény, az életöröm és j harmónia elpusztul a páráslevegőjü, korommázoló, ködös éghajlat alatt. A pirostéglából épült, gótstilü házak, repkénnyel befuttatott, komor templomok eredetiségét fokozza az idő sötét ecsetje — de a görögszépséget megöli A Westminster érdekes, a Szent Pál, és a British Museum unalmas. És csodálatos I ugyanezt az idegenszerűséget érzi az ember még bent a görög márványok közt is — csak a terrakotta szobrocskák terméből, meg a görök vázák gyűjteményéből mosolyog rá igézetes bájjal a hellén lélek derűje és isteni szépségvágya. Ibsen mondja egyik, a többitöl egészen elütő, müvésztémáju darabjában, hogy a muzeumok nagy sírboltjai a szépségnek, s ennek az igazságát itt érzi át az ember a legerősebben az attikai márványok között. A nővéreitől elszakított erechteioni Kariatida közönyösen és fás(iltan áll az Elgin gyűjtemény nagytermében. Nem tartozik senkihez, nem érdekli semmi. Ő benne is meghalt a nagy Pán I De s könyv- és kéziratgyűjtemény csodás 1 Két hatalmas teremfolyosó oldala csupa könyv és könyv. Nagy félméteres, egyméteres foliók régi, aranyozott bőrkötésben, tarka szinpompával sorakoznak egymás után a polcokon. Csupa legkülönbözőbb tartalmú régi könyv, bámulatos remekül helyreállítva és konzerválva. Egy porszem sem férhet hozzájuk a nagy üvegablakok mögött és a teremszoigák állandóan nedves rongyot húznak a linóleum-szőnyegeken. A könyvszekrényfalakon beiül kétoldalt sorakoznak a ferde üvegfedelü kiállító oldalak: ezekben szövegre nuitva láthatók a legérdekesebb könyvészeti ritkaságok. Valami melep, csodálkozó áhítat lepi meg az embert a régi kézírás és kedvesen naiv rajz láttára. Modern nyomdagépek nem húznak egyenletesebb sorokat, tisztább, élesebb betűket, mint akármelyik régi kézirat vagy a Gutenberg műhelyéből kikerült első latin biblia. R Pentateuch legrégibb teljes kézirata 254 kolumnás, hetvenötsoros hatalmas bőrtekercsen húzódik végig, a fegyelmezetten sorakozó nagy fekete betűkből komoly, erőteljes szó zeng, szinte látjuk azt a félelmes alakot, kit a művészi kijelentésnek époly isteni szózata alkotott Michelangelo műtermében, mint maga a Törvény, melyet kőtablákon kapott a Sinai hegyen. Görögstilü aranyháttér veszi körül Máté apostol barna alakját az evangélium XI. századbeli kéziratán, finom, becses rajzok ékesitik a zsoltárkönyveket és Bede angol hittérítő aranyos kódexeit, de legelbájolóbbak a Szűz órái cimü imádságos könyv képecskéi és iniciáléi. R rajz és festés biztonsága, precizitása virág és gyümölcsfüzérek, ruharedők, hajhullámok aprólékos kidolgozottsága és átfinomult stilizálása modern rajzoló tolla alatt sem lehetne tökéletesebb I És zengő, teljes, tiszta színek éneke kiséri a zsoltáros ajkak dallamát! Mily forró vallomással imádkozik a bíbor, mily meleg esti harangszóval ömlik a sárga, milyen fecsegően naiv a zöld és hogy olvad, sugárzik, simogat az álmodozó kék, egy előreszálló merengő sejtelmes hívás a Messzeségek felé I. .. A kisebb sarokteremben, a két óriási hosszú folyosó között, a történelmi oklevelek, kéziratok, krónikák kiváló emberek magánlevelei, nagy irók müveinek kézirata kapott elhelyezést. De ez csak a kiállításra szánt töredéke az egész levéltári kincsnek. A falon van a Magna Charta egyik kézirata, és átellenben Angliának másik dicsőemléke: Nelson