Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-31 / 171. szám

Ara 10OO korona. d Békéscsaba, 7925 julius 31. Péntek VI évfolyam 171. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fütff/atlan korosxtény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerbesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám árai1000 K ü nagyság egyszerűsége Egy amerikai újságíró engedélit kapott, hogy beszélhessen Horthy Miklós kormányzóval. Ennek a be­szélgetésnek a szövege a New-York World hasábjain jelent meg s azok a szavak, amiket a kormányzó az amerikai újságíróhoz intézett, kell, hogy mély benyomást gyakoroljanak mindenkire, aki jóakaratulag s be­csületesen gondolkozik. Ezek a sza­vak a maguk mé'y egyszerüsegé­ben, szivbemarkoló őszinteségükben talán jobban felfedik kormányzónk lelkét, mint mindazok a hivatalos nyilatkozatok, amiket tőle eddig hal­lottunk. Talán azért, mert a beszél­getés pillanataiban nem nyomta ót az a tudat, hogy ö államfő, hanem mint magánember nyilatkozott meg. Legjobban szeretnénk szórói-szóra idézni a kormányzó összes kijelen­téseit, mert azt az egyszerűséget és a lélek mélységéből faksdottságot semmiféle kommentár visszaadni nem képes. R kormányzó kijelen­tette, hogy az ő demokráciájának igen egyszerű a hitvallása. Amikor élete folyamán valami szegény em­ber segítséget kért tőle, ö adott, mindent amit csak adhatott s meg­osztaná utolsó darab kenyerét is a szegényekkel. Ez az igazi demo­krácia. Az a kijelentése pedig, amit a róla elterjedt ambíciókról mondott, mintha némi borúval lett volna át­itatva s ugy érezzük, hogy a leg­őszintébben beszélt, amikor azt mondta, hogy amit ambícióiról hí­resztelnek, az nem való s áldani fogja azt a napot, amely megsza­badítja ettől az állástól, amit nem akar. „Van szép birtokom, ahol bé­kességben szeretnék élni családom­mal. Kötelességem teljesítem csupán és köszönetet senkitől «em várok." Igy beszél az az ember, aki Ma­gyarországot újra megteremtette, aki a történelmi erők zajló háborgása között elég bátorsággal rendelkezett arra, hogy útját vágja a rossznak s az ország hajóját ismét a jó felé fordította. Ó maga jelentette ki, hogy szeszelyéröl mindenféle bor­zalmakat beszélnek s rögtön meg­kérdezte az újságírót, hogy tapasz­tal-e valami terrort Magyarországon, hiszen minden gyerek láthatja, hogy itt psrlamentárizmus van. Szép, egyszerű, sőt talán kissé szomorú szavak voltak ezek Ma­gyarország kormányzója szájából, egy olyan ember szavai, aki érzi történelmi hivatottságának minden szépségét, de érzi azt a suLt is, ami a nagy emberek vállán, mint felelősség nyugszik. Horthy Miklós másodszor is hazát adott a magya­roknak s ezért nem kap'a meg azt az egyhangú, szívből fakadó köszö­netet a nemzet minden rétegétől, amelyet elvárhatott volna. Talán ez a titkolt fájdalom teszi kissé bo­rússá ezt az egész beszélgetést, ta­lán az a keserűség tört most ki a kormányzóból, amit a félreértés, a meg nem értés mindig kivált a lel­kekből. Pedig Horthy Miklós neve és tettei igaz szeretettől körülsugározva élnek a magyar nép lelkében s ha ebben a borzasztó és vad küzde­lemben, amely az uj Magyarország kialakulását kiséri néha-néha sze­mélye érdemetlen viták középpont­jába is kerül, mégis azok, akik meg­értették őt, mégértették bátorságát, önmegtagadását és heroizmu^át, mindig szeretettel fognak feléje for­dulni s lelkükben visszhang kél arra a szomorúságra, amelyet a kormányzó éveken át magába foj­tott, de ami végül is kitört belőle, mert ó is csak érző, melegszívű ember azonfelül, hogy Magyaror­szág szeretett és tisztelt kormányzója Szombathelyről kikergettél; a fegyverkutató ántántmissziót miatt szállt bi Szombathelyre az megalázó fellépése robbantotta hi ' jogos felháborodását Egy K. nevü tiszthelyettest ugyanis szabálytalanságok miatt elbocsátottak a nép­gondozó és hadisirfelQgyelő hivatalból. Ez a tiszthelyet­tes ezért, hosszúból súgta be a missziónak, hogy fontos és titkos fegyverkezésekre vo­natkozó aktákat rejtegetnek a népgondozó hivatalban. Erre a feljelentésre utazott le az antántbizottság, amely Egy elboGSájtott tiszthelyettes hazug antántbizottság — 9 ftisantánttiszteh a magyar város közönségénél! R tegnapi egész napon folyt za­vargások után a rend Szombathe­lyen tökéletesen helyreállt. Az an­tantmisszió pedig minden kellemet­lenség nélkül érkezett vissza Buda­pestre. R szombathelyi rendőrség több embert letartóztatott, akikről azonban nem sikerült bebizonyilani, hogy a tüntetésben résztvettek volna. Megállapították, hogy az antánt­misszió látogatása egy denunciáns feljelentésének sz eredménye. Svájci levelek ni. Csabai cserkészek a glecsereknél Kandersteg, 1925 julius 24. Tegnap kipihentük a hosszú ut fáradalmait. Ma van az első nagy kirándulás napja. Reggel borús az idő, de Schmiedt bácsi, a cserkész­ház gondnoka azt mondja, hogy d. u. 4-ig nem lesz eső. Akkor hát el­indulunk. De ki marad i tnon? Sze­rencsére akad két cserkész, akinek fáj a lába s ma még pihenni akar. Ők őrzik a házat. Mi pedig harminchármán nekiin­dulunk. A falun vezet végig utunk. Mi sem természetesebb, minthogy katonás rendben, nótaszóval vonu­lunk. Minden szállodából (pedig itt talán minden ház szálloda) kedvesen integetnek felénk. Még ideszakadt magyarokkal is találkozunk. Vidá­man köszöntjük egymást, aztán to­vább sietünk. Jól gondozott hegyi ut vezet fel­felé. A gyerekeket alig lehet fékezni, mind szaladni szeretne. De Kálmán bácsi szigorú, senki sem mehet előtte egy lépésre sem. Karcsi a ve­zető, a sereghajtó pedig Dörgő, aki vigyáz, hogy senki le ne maradjon. Gyönyörűen süt a nap. Bizony mindenkiről csepeg az izzadság. Talán gyors is a tempó, de hát nagy ut előtt vagyunk, igyekezni kell. Egyik-másik fiu meg is jegyzi: iga­zán nem értem, miért kell cipelni a szvettert, meg a kabátot, hiszen még a cserkészinget is alig lehet elbirni. j „Kálmán bécsi túlzottan aggodal- i maskodó, kánikulában bekecsoe já- 1 ratna." Hát szó, ami szó, nincs nagy szükség itt a meleg ruhára. Gajda Béla bátyánk is ezt tartja, aki na­gyokat fujtat s igen megelégedett, amikor elérjük kirándulásunk első célját, az Oeschinen See-t. Tündéri szép kék viztükör 1582 m magasságban. Egy négyzetkilo­méter területű. Keletről és délről meredek sziklafal övezi, amelyekről csobogó vízesések zuhannak alá. Északkeletre már egészen közel lát­szanak a glecserek. Nyugat és észak­felől fenyves i hegyek koszorúzzák. Mi is nyugatról jöttünk. Itt megpihenünk. Előkerülnek a kabátok, mert biz' itt a napsütés el­lenére is hűvös van, különösen az árnyékos helyen. Leülünk a tó part­jára s a sok hangos, vig kiáltozás, néma bámulattá válik. Nem lehet leirni ezt a képet. Csak nézni lehet a kék vizet, a hófehér hegyeket, a szürke zord sziklákat, a már-már korcsosuló fenyőket. Mi­csoda fenséges harmónia 1 Mily gaz­dagsága a természeti szépségeknek 1 Égy jó negyedóráig bámuljuk az Oeschinen tavat, hogy tovább men­jünk oda, ahol hívogatnak, csalogat­nak a fehér glecserek. Nehéz lesz az ut. Hiszen még ezer métert kell emelkedni s jó négy óra hosszáig mászni felfelé. Kálmán bácsi elmagyarázza az összes nehézségi lehetőségeket kér­vén a fiukat, hogy a gyengébbek maradjanak itt, G. Béla bácsival. Le is marad vagy 12 fiu. A gyönyörű tavon való csolnakázással kárpótol­ják magukat. Mi pedig megyünk tovább. Min­denki kap egy szelet csokoládét, mert komoly étkezésről a cél előtt nem lahet szó. Ahogy kapaszko­dunk a hegyi utakon, minden száz méter uj gyönyörűséget nyújt. Csak innen látjuk a tó teljes szépségét igazán, ahogy a meglthetősen me­redek hegyről alátekintünk. Sokáig azonban nem állhatunk egy helyen, mert mindnyájan verejtékezünk, a le­vegő pedig itt határozottan hűvös már. Most mégis meg kell állnunk, mert az éles szemű Gyuszi felkiált: „Mi zuhan ott le a hegyről?" La­vina 1 kiáltja Karcsi s mi már hall­juk azt a kimondhatatlan dübörgést, amit annak a hatalmas hótömegnek a zuhanása okoz, amely tőlünk mint­egy 5—6 kilométerre a szemben levő hegy tetejéről nyomul lefelé. Fenséges látvány 1 Most ugy lát­szik, mintha megállt volna, de csak­hamar megállapítjuk, hogy még min­dig — most már látszólag lassan — hömpölyög lefelé, mig vegre egy nagyobb sziklatorlasznál megáll. Boldogok vagyunk, hogy ezt is láthattuk s hálás szívvel megyünk tovább. Eltűnt már a tündértó. A fenyvesek is elmaradtak. Kétezer méter magasan járunk. Itt már csak rét van, tele tipikus, gyönyörű al­pesi virágokkal. Itt-ott egy-egy kunyhó. Havasi pásztorok laknak benne. Ide hozzák fel teheneiket má­justól szeptemberig. Bemegyünk egy kunyhóba meg­pihenni. Rendes, tiszta hely. Gusz­tusunk jön a tejiváshoz. Be is kebe­lezünk gyorsan vagy 8 litert. Micsoda tej 1 Vagy csak itt izlik olyan nagyon ? Még Kupecz Bence is iszik, pedig ő haragban van mindennel, ami tej­szagu. v Jó volna minden. A fáradságot se bánnók, de baj van. Beborult. Felhő­tömegek rohannak rajtunk keresztül. Sokszor olyan sötét felhőben járunk, hogy a sor végét nem lehet látni. De ez is szép, ez is uj, ez is mu­latság. Most azonban megered az eső. Sürü nagy cseppekben hull ránk innen, talán egy méterről, mert hisz felhőben vagyunk magunk is. Be­húzódunk egy sziklaoduba. Hátha eláll az eső. Szerencsénk van. Gyors nyargalással tovasietnek a felhők s mi már látjuk utunk célját: Itt va-

Next

/
Thumbnails
Contents