Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-31 / 171. szám

Ara 10OO korona. d Békéscsaba, 7925 julius 31. Péntek VI évfolyam 171. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. fütff/atlan korosxtény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerbesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám árai1000 K ü nagyság egyszerűsége Egy amerikai újságíró engedélit kapott, hogy beszélhessen Horthy Miklós kormányzóval. Ennek a beszélgetésnek a szövege a New-York World hasábjain jelent meg s azok a szavak, amiket a kormányzó az amerikai újságíróhoz intézett, kell, hogy mély benyomást gyakoroljanak mindenkire, aki jóakaratulag s becsületesen gondolkozik. Ezek a szavak a maguk mé'y egyszerüsegében, szivbemarkoló őszinteségükben talán jobban felfedik kormányzónk lelkét, mint mindazok a hivatalos nyilatkozatok, amiket tőle eddig hallottunk. Talán azért, mert a beszélgetés pillanataiban nem nyomta ót az a tudat, hogy ö államfő, hanem mint magánember nyilatkozott meg. Legjobban szeretnénk szórói-szóra idézni a kormányzó összes kijelentéseit, mert azt az egyszerűséget és a lélek mélységéből faksdottságot semmiféle kommentár visszaadni nem képes. R kormányzó kijelentette, hogy az ő demokráciájának igen egyszerű a hitvallása. Amikor élete folyamán valami szegény ember segítséget kért tőle, ö adott, mindent amit csak adhatott s megosztaná utolsó darab kenyerét is a szegényekkel. Ez az igazi demokrácia. Az a kijelentése pedig, amit a róla elterjedt ambíciókról mondott, mintha némi borúval lett volna átitatva s ugy érezzük, hogy a legőszintébben beszélt, amikor azt mondta, hogy amit ambícióiról híresztelnek, az nem való s áldani fogja azt a napot, amely megszabadítja ettől az állástól, amit nem akar. „Van szép birtokom, ahol békességben szeretnék élni családommal. Kötelességem teljesítem csupán és köszönetet senkitől «em várok." Igy beszél az az ember, aki Magyarországot újra megteremtette, aki a történelmi erők zajló háborgása között elég bátorsággal rendelkezett arra, hogy útját vágja a rossznak s az ország hajóját ismét a jó felé fordította. Ó maga jelentette ki, hogy szeszelyéröl mindenféle borzalmakat beszélnek s rögtön megkérdezte az újságírót, hogy tapasztal-e valami terrort Magyarországon, hiszen minden gyerek láthatja, hogy itt psrlamentárizmus van. Szép, egyszerű, sőt talán kissé szomorú szavak voltak ezek Magyarország kormányzója szájából, egy olyan ember szavai, aki érzi történelmi hivatottságának minden szépségét, de érzi azt a suLt is, ami a nagy emberek vállán, mint felelősség nyugszik. Horthy Miklós másodszor is hazát adott a magyaroknak s ezért nem kap'a meg azt az egyhangú, szívből fakadó köszönetet a nemzet minden rétegétől, amelyet elvárhatott volna. Talán ez a titkolt fájdalom teszi kissé borússá ezt az egész beszélgetést, talán az a keserűség tört most ki a kormányzóból, amit a félreértés, a meg nem értés mindig kivált a lelkekből. Pedig Horthy Miklós neve és tettei igaz szeretettől körülsugározva élnek a magyar nép lelkében s ha ebben a borzasztó és vad küzdelemben, amely az uj Magyarország kialakulását kiséri néha-néha személye érdemetlen viták középpontjába is kerül, mégis azok, akik megértették őt, mégértették bátorságát, önmegtagadását és heroizmu^át, mindig szeretettel fognak feléje fordulni s lelkükben visszhang kél arra a szomorúságra, amelyet a kormányzó éveken át magába fojtott, de ami végül is kitört belőle, mert ó is csak érző, melegszívű ember azonfelül, hogy Magyarország szeretett és tisztelt kormányzója Szombathelyről kikergettél; a fegyverkutató ántántmissziót miatt szállt bi Szombathelyre az megalázó fellépése robbantotta hi ' jogos felháborodását Egy K. nevü tiszthelyettest ugyanis szabálytalanságok miatt elbocsátottak a népgondozó és hadisirfelQgyelő hivatalból. Ez a tiszthelyettes ezért, hosszúból súgta be a missziónak, hogy fontos és titkos fegyverkezésekre vonatkozó aktákat rejtegetnek a népgondozó hivatalban. Erre a feljelentésre utazott le az antántbizottság, amely Egy elboGSájtott tiszthelyettes hazug antántbizottság — 9 ftisantánttiszteh a magyar város közönségénél! R tegnapi egész napon folyt zavargások után a rend Szombathelyen tökéletesen helyreállt. Az antantmisszió pedig minden kellemetlenség nélkül érkezett vissza Budapestre. R szombathelyi rendőrség több embert letartóztatott, akikről azonban nem sikerült bebizonyilani, hogy a tüntetésben résztvettek volna. Megállapították, hogy az antántmisszió látogatása egy denunciáns feljelentésének sz eredménye. Svájci levelek ni. Csabai cserkészek a glecsereknél Kandersteg, 1925 julius 24. Tegnap kipihentük a hosszú ut fáradalmait. Ma van az első nagy kirándulás napja. Reggel borús az idő, de Schmiedt bácsi, a cserkészház gondnoka azt mondja, hogy d. u. 4-ig nem lesz eső. Akkor hát elindulunk. De ki marad i tnon? Szerencsére akad két cserkész, akinek fáj a lába s ma még pihenni akar. Ők őrzik a házat. Mi pedig harminchármán nekiindulunk. A falun vezet végig utunk. Mi sem természetesebb, minthogy katonás rendben, nótaszóval vonulunk. Minden szállodából (pedig itt talán minden ház szálloda) kedvesen integetnek felénk. Még ideszakadt magyarokkal is találkozunk. Vidáman köszöntjük egymást, aztán tovább sietünk. Jól gondozott hegyi ut vezet felfelé. A gyerekeket alig lehet fékezni, mind szaladni szeretne. De Kálmán bácsi szigorú, senki sem mehet előtte egy lépésre sem. Karcsi a vezető, a sereghajtó pedig Dörgő, aki vigyáz, hogy senki le ne maradjon. Gyönyörűen süt a nap. Bizony mindenkiről csepeg az izzadság. Talán gyors is a tempó, de hát nagy ut előtt vagyunk, igyekezni kell. Egyik-másik fiu meg is jegyzi: igazán nem értem, miért kell cipelni a szvettert, meg a kabátot, hiszen még a cserkészinget is alig lehet elbirni. j „Kálmán bécsi túlzottan aggodal- i maskodó, kánikulában bekecsoe já- 1 ratna." Hát szó, ami szó, nincs nagy szükség itt a meleg ruhára. Gajda Béla bátyánk is ezt tartja, aki nagyokat fujtat s igen megelégedett, amikor elérjük kirándulásunk első célját, az Oeschinen See-t. Tündéri szép kék viztükör 1582 m magasságban. Egy négyzetkilométer területű. Keletről és délről meredek sziklafal övezi, amelyekről csobogó vízesések zuhannak alá. Északkeletre már egészen közel látszanak a glecserek. Nyugat és északfelől fenyves i hegyek koszorúzzák. Mi is nyugatról jöttünk. Itt megpihenünk. Előkerülnek a kabátok, mert biz' itt a napsütés ellenére is hűvös van, különösen az árnyékos helyen. Leülünk a tó partjára s a sok hangos, vig kiáltozás, néma bámulattá válik. Nem lehet leirni ezt a képet. Csak nézni lehet a kék vizet, a hófehér hegyeket, a szürke zord sziklákat, a már-már korcsosuló fenyőket. Micsoda fenséges harmónia 1 Mily gazdagsága a természeti szépségeknek 1 Égy jó negyedóráig bámuljuk az Oeschinen tavat, hogy tovább menjünk oda, ahol hívogatnak, csalogatnak a fehér glecserek. Nehéz lesz az ut. Hiszen még ezer métert kell emelkedni s jó négy óra hosszáig mászni felfelé. Kálmán bácsi elmagyarázza az összes nehézségi lehetőségeket kérvén a fiukat, hogy a gyengébbek maradjanak itt, G. Béla bácsival. Le is marad vagy 12 fiu. A gyönyörű tavon való csolnakázással kárpótolják magukat. Mi pedig megyünk tovább. Mindenki kap egy szelet csokoládét, mert komoly étkezésről a cél előtt nem lahet szó. Ahogy kapaszkodunk a hegyi utakon, minden száz méter uj gyönyörűséget nyújt. Csak innen látjuk a tó teljes szépségét igazán, ahogy a meglthetősen meredek hegyről alátekintünk. Sokáig azonban nem állhatunk egy helyen, mert mindnyájan verejtékezünk, a levegő pedig itt határozottan hűvös már. Most mégis meg kell állnunk, mert az éles szemű Gyuszi felkiált: „Mi zuhan ott le a hegyről?" Lavina 1 kiáltja Karcsi s mi már halljuk azt a kimondhatatlan dübörgést, amit annak a hatalmas hótömegnek a zuhanása okoz, amely tőlünk mintegy 5—6 kilométerre a szemben levő hegy tetejéről nyomul lefelé. Fenséges látvány 1 Most ugy látszik, mintha megállt volna, de csakhamar megállapítjuk, hogy még mindig — most már látszólag lassan — hömpölyög lefelé, mig vegre egy nagyobb sziklatorlasznál megáll. Boldogok vagyunk, hogy ezt is láthattuk s hálás szívvel megyünk tovább. Eltűnt már a tündértó. A fenyvesek is elmaradtak. Kétezer méter magasan járunk. Itt már csak rét van, tele tipikus, gyönyörű alpesi virágokkal. Itt-ott egy-egy kunyhó. Havasi pásztorok laknak benne. Ide hozzák fel teheneiket májustól szeptemberig. Bemegyünk egy kunyhóba megpihenni. Rendes, tiszta hely. Gusztusunk jön a tejiváshoz. Be is kebelezünk gyorsan vagy 8 litert. Micsoda tej 1 Vagy csak itt izlik olyan nagyon ? Még Kupecz Bence is iszik, pedig ő haragban van mindennel, ami tejszagu. v Jó volna minden. A fáradságot se bánnók, de baj van. Beborult. Felhőtömegek rohannak rajtunk keresztül. Sokszor olyan sötét felhőben járunk, hogy a sor végét nem lehet látni. De ez is szép, ez is uj, ez is mulatság. Most azonban megered az eső. Sürü nagy cseppekben hull ránk innen, talán egy méterről, mert hisz felhőben vagyunk magunk is. Behúzódunk egy sziklaoduba. Hátha eláll az eső. Szerencsénk van. Gyors nyargalással tovasietnek a felhők s mi már látjuk utunk célját: Itt va-