Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-26 / 167. szám

Ara 1000 korona. Békéscsaba, I£í julius 28. Vasárnap exti^am^wiam^amsk^sasA Kedd VI évfolyam 168. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal j Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap, Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára Í000 K Diszharmónia Hosszú hónapok óta Európa egyik legégetőbb kérdése a német francia viszony rendezése. A nagyhatalmak ez ügyben már több konferenciát tartottak, amelyek ugyan nem hoztak végleges eredményt, de mégis előbbre vitték ennek a fontos problémának a megoldását. Bizonyíték erre az a német jegyzék, amelyet a párisi német nagykövet a napokban nyújtott át a francia külügyminisztériumnak. Szükségtelen ennek a jegyzéknek a technikai részleteibe belemerülni, elég, ha annyit jegyzünk meg, hogy javaslatai alapul szolgálhatnak a német-francia kérdés végleges ren­dezésének. Amit azonban határozot­tan ki kell emelnünk, az a németek­nek olyirányu propoziciója, hogy az antant siettesse az általános lefegy­verzés körüli vitát s addig is, amig ez el nem következik, a népszövet­ség valamelyes provizóriumról gon­doskodjék. Európa mai helyzete katonailag teljesen egészségte'en. Franciaország oknélküli félelem hatása alatt óriási hadsereget tart fegyverben s ezzel egyre növeli alig leküzdhető állami deficitjét. Maguk a franciák is érzik azonban, hogy ezen a helyzeten vál­toztatni kell s ezért reméljük, hogy örömmel fogadják a németeknek fcurópa általános lefegyverzésére irányuló javaslatát. Anglia természe­tesen szintén helyeselni fog ennek a tervnek, hiszen már régebben fá­radozik a világ békéjének a mainál egészségesebb alapokra való helye­zésén. Mig azonban Európa nagyhatal­mai saját érdekükben keresve kere­sik a moduszokat, hogy katonai ter­heiken könnyithessenek s megszün­tessék a fegyverek örök fenyegeté­sét, addig sajnálattal kell olvasnunk azt a hirt, hogy az újonnan alakult Jugoszláv kormány az utóbbi na­pokban a skupstinában nyilatkoza­tot olvastatott fel, amely általában véve a szigorú állami takarékosko­dást tűzi ki célul, de határozottan kijelenti, hogy a kormány a hadse­reg szükségleteinek kielégítésénél nem fog visszariadni a legmesszebb­menő áldozatoktól sem, mivel a hadsereg nélkülözhetetlen mindad­dig, amig az állami fegyveres hata­lom egy ország létének egyetlen biztositéka. Szomorú és disszonáns hang ez Európa békés törekvéseiben s épen a kisántánt egyik államából tör elő az imperializmusnak ez a hulláma, egy olyan államból, ameiy Magyarország éllen folytonosan helyt nem álló vádakat hoz fel s titkos fegyverkezéssel gyanúsítja. Már több izben rámutattunk arra, hogy a kisántánt ái'amai, mig a ma­gyar fegyverkezés miatt siránkoz­nak, maguk olyan hadseregeket tarta­nak készenlétben, amelyek a mi gyenge számerejü technikailag alig felszerelt hadseregünket százszoro­san felülmúlják. Azt nem hitethetik el a világ józan közvéleményével, hogy Magyarország miatt kénytele­nek ilyen katonai erőket készenlét­ben tartani, hiszen Genfben ezirányu állításaikat a magyar miniszterelnök a pénzügyi főbiztossal egyetértve a leghathatósabban megcáfolta. A rossz lelkiismeret nem engedi őket aludni s félnek azoktól a kísértetektől, a miket igazságtalan cselekedeteik idéz­tek fel. Ez a rossz lelkiismeret hajtja őket ujabb és ujabb fegyverkezésre, ez a rossz lelkiismeret viszi Jugosz­láviát az imperialista politika ve­szélyes talajára akkor, amikor sok­kal nagyobb és hatalmasabb nem­zetek a viszonyok és a történelmi szükségszerűség kényszerítő hatása alatt a'ig várják az alkalmas pilla­natot, hogy kezet szorítsanak egy­mással Európa, a kultura és az egész jövő érdekében. Orosz flottagyohorlatoh a Feftetetengeren Bukarest, julius 25. (KEK) szombaton éjjel hatalmas reflektorokkal világították végig Cetatea Albánál és környékén a partot' az orosz oldalról. Minthogy a meg­egyezés szerint ez tilos, az oláh bizottság panaszt emelt a szovjet dele­gációnál, mely azt a felvilágosítást adta, hogy a Feketetengeren orosz hajók gyakorlatoztak és véletlenül vetődött oda a reflektor fénye. Az oláh vasút militarizá­lása. Bukarest, julius 25. (KEK) Az egyes állomásfönökségek most kapták meg azt a miniszteri és vasúti ve­zérigazgatósági rendeletet, mely a forgalmi személyzetnek katonai rang­beosztását és az államvasutak mili­tarizálásának módozatait tartalmazza. Megegyezés jött létre a hadügymi­nisztériummal is oly irányban, hogy az a vasúti vezérigazgatóság rendel­S kezésére bocsájtja a hadsereg vasúti dandárját is, melynek. létszáma 5200 ember. Mussolinit operálni fogják Páris, julius 25. (KEK) A „Matin" jelenti, hogy Mussolini komoly ope­ráción fog legközelebb túlesni. Egy nagyon hires amerikai mütőorvos e célból Párisból Rómába utazott. A Mussolini szervezetében előállott za­varok, különösen az legutóbbi idők­ben kifejlett lankadatlan mánkásság káros következményei. . Vakmerő postarablás Romániában Bukarest, julius 25. (KEK) Két postai alkalmazott a mozgópostán egy 2.700,000 lei értékű idegen va­lutát tartalmazó pénzeslevelet lopott el. Egyiknek lakásán 216,000 lei értékű külföldi valutát meg is talál ­tak, a többi pénz azonban hiányzik. Mélyen tisztelt Őrnagy Úr! Van egy feketefedelü kis köny­vem, amelyben ceruzával rótt, ku­sza, fakuló sorok lapulnak egymás alá s a sorok közé egy-egy lenyom­tatott ibolyacsokor simul, néhány szál kakukfü és gyöngyvirág a „Wall di Cei"-ből, egy-két szál bársonyos szirmú gyopár a Mte Campomolon vidékéről... fl madárnak ösztöne, hogy megszámlálhatatlan mérfölde­ket repüljön vissza, hazája földjére s minket, a gyopáros szirtek, a gyöngyvirágos erdők s a kakukfü­ves havasi mezők fiait is ellenáll­hatatlan, nálunknál erősébb, valami szent, felettünk való erő hiv, üz, von vissza, vissza... Am lábunk, amely egykor a zerge könnyüségé­vel vitt fel a tiszta magasságok ré­gióiba és kezünk, amelyet valaha csak meghódoló mohás sziklaélek és büszke fenyők tüskéi véreztek, ma bilincsbe törve és — nem me­hetünk. Vergődő vágyakozásomban szoktam elővenni azt a némán be­szélő feketetáblás kis könyvet, amelynek minden odala messzi tájak levegőjétől illatos és regél ugy, amint itt következik: «... 917. juli 12. csüiöitök. I. R. 50. Feldpost 224. (Tirol). Este 8 órakor Hptm K .. .-tói egy 3 piros kerettel megjejölt levelet vettem át azzal a paranccsal, hogy azonnal vigyem a Feldpost 399-re, az 1. és 2. Komp.-hoz, amely a Kaiser Jáger Divisiónál állomásozik. Egy oláh ordoná.icot vettem ma gamhoz és patrulladjusztirungban tüstént indultam a Sommo-nyergen (1671 m) keresztül Serradaba, ahon­nan Gen. stbs Hptm. von Unger irányított tovább Piazzába, majd San Nicoloba. Pedrazzi összelőtt falu felett sodronypályára ültünk, amely azonban csak konzerves és municiósládák, meg lisztes és cvi­bakos zsákok szállítására szolgált, tehát a sodronyvezetéken lecsüngő, hajmeresztő magasságok felett sza­ladgáló közlekedési alkalmatossá­gai csak egy-egy keskeny deszka­űlőkéből s az azokat tartó hajlított vaskarból állottak, flz oláhgyerek nem mert ráülni a repülő deszkára, de szorgalmazásomra két osztrák vasutaskatona erővel rányomta. Pozzáig repültünk feneketlen sza­kadékok és sziklás meredélyek fe­lett. Innen egy újonnan épült szer­pentinen kapaszkodtunk fel enyhe srapnelesőben Palazzo di Valiéra (1675 méter), ahol a levelet Orendi tőhadnagynak adtam át. Orendi és Márkus hadnagy a tiszti ebédből vendégelt meg (szárazbableves, vag­dalthus sóskamártással). Itt hallottam, hogy a digók 15-én (vasárnap) offenzívát akarnak kez­deni a Pasubión, ezért van most nálunk is nagy forgalom. Julius 13-án, pénteken délután 3 órakor indultam vissza Infanteriszt Nyikulájjal. Rövidíteni akartam. Egy majdnem függőleges vízmosáson ereszkedtünk le, hogy toronyirányt térjünk vissza táborhelyünkre. Mintegy 2000 métert csusztunk lefelé folyton borókatövekbe és szitdákba kapaszkodva. Egy-egy kőtömb, amelyre bizalommal nyom­tuk nehéz, szeges tiroli bakkan­csunkat, kicsúszott lábunk alól s dübörögve görgött, zuhant alá a meredek mederben. Szerencsésen lecsusztunk mi is a völgyfenékre, amelyen kristálytiszta, habzó patak zúgott, csattogott végig nyílsebes iramlással a sziklasáncok között. Kőfejról kófejre ugrálva szinte a É közepéig jutottunk a 4—5 méter í széles medernek, de ott megreked­| tünk, amig sikerült egy villámsujtott j fenyótörzset odavonszolnunk s azon 1 átegyensulyoznunk magunkat a sebes viz mélyebb sodrója felett, fl mo­hás, rozsdaverte sziklák közé ha­salva nagyokat kortyantottunk az üdítő vízből s uj erővel kapaszkod­tunk fel a tulsópart meredekén. Este 10 óra volt, amire ismét elértük Serradat. Lihegve kusztunk a Sommo ol­dalára, egyre beljebb az úttalan, sötét fenyvesek közé. Meg-megáll­tunk, visszanéztünk. Mögöttünk csak a körvonalai látszottak a szunnyadó sziklás hegyóriásoknak. Semmi élő nesz. Egy-egy bamba gránát mor­dult bele az ájszakába, dübörgése elfeküdt a völgyekbe, amelyek las­suló feleseléssel nyelték el. Látha­tatlan ágyúcsövek villantak meg a hegyoldalakból, mintha az óriás sziklafejek fel-felpislantottak volna az ezüst csillagokkal teleszórt fekete­kék égboltra. Csodásan szép mesék éjszakája volt. Juliusi éj. A csillagsereg ezüstös fényességet szitált a karjait feléje táró fenyőkre, amelyek illatos, gyan­tás lehelletüket küldték a magasba... ... Ott kullogtunk felfelé a csil­lagos juliusi éjszakában. Harmat gyöngyözött az erdő pázsitján és szinte fájt, hogy szeges bakkancsunk letiporja az erdő harmatos pázsitján

Next

/
Thumbnails
Contents