Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-19 / 161. szám

Békéscsaba, 1925 julius 19. WOO korona* Vasárnap HK um VI. évfolyam 154

. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Táborok (vk) Aki mostanában utazgat, az gyakran találkozik vonatokkal, amelyeknek utolsó kocsija teherkocsi. De ezek a kocsik nem hitvány árut szállítanak, hanem igaz, nagy értékeket. Viszik a magyar ifjúság színevirágát, a cserkészeket táborozni. Ha pedig fel tudnánk emelkedni olyan magasra, hogy láthatnánk az egész kis csonka hazát s ha szemünknek nem szabna határt a távolság, különös kép tárulna elénk. Zöld erdők mélyén, hüs patakok mentén, hegyek lábánál látnánk soksok kis cserkésztábort. És különös 1 Az idén a táborok mind — egészen véletlenül — a trianoni határok mentén sorakoznak. Mintha annak az ösztönös érzésnek akarnának kifejezést adni, hogy a jövő magyarságnak nem lesz elég a megcsonkított haza. A cserkészek táborozása ma már nem szórványos jelenség, hanem hatalmas, szervezett, jól kiépített mozgalom. Több mint 20000 magyar gyermek munkája, üdülése ez, amelynek óriási hatása van az egész magyar ifjúságra s igy a jövő nemzedékre . . . Ezeket a táborozásokat általánosságban rokonszenvvel, de nem nagy komolysággal fogadják az emberek. Ugy veszik, rnint egy csomó gyermek egyszerű mulatságát. Pedig a cserkésztábor nemcsak mulatság, hanem komoly munka is. A falujától messze szakadt ifjú ott a táborban felveszi a harcot az elemekkel, hidat épit a patak felett, sátrat emel az esö ellen, árkol, pincét ás, konyhát épit, azon maga főz. Ha jön a vihar, szembeszáll vele s nagy erőfesziléssel védi a tábort, verejtékes munkájának eredményét. Bevásárol, beoszt, gazdálkodik, gondoskodik a tábor élelmezéséről, megtanulja, hogy jó és nemes másokért dolgozni. Ezek a táborok mindmegannyi egy kis állam, ahol a gyermekek tanulnak parancsolni, engedelmeskedni, dolgoztatni és dolgozni, hlvezik a munka sikerének felemelő érzését, viselik a rossz munka keserű következményeit. Maguk fegyelmeznek, maguk engedelmeskednek. Itt mindenki jó állampolgár. Este pedig, amikor kigyúlnak a tábortüzek, komoly önvizsgálat, megbeszélés, majd vidám nóta, szomorú magyar dal váltogatják egymást. Itt esik szó a felelősségtudatról, a magyar ifjú kötelességeiről, a 5 reánk váró nagy feladatokról. Itt sir , a tárogató, harsog a kürt, itt panasz- ; kodik és kacag a magyar nóta. És itt emelkedik fel a lélek mélységes hittel, bensőséges erővel a jó Isten - ' hez, akit a ott táborban közelebb éreznek az imádkozó cserkészek. Komoly, testet-lelket edző munka folyik ezekben a táborokban. Itt nevekedik a jövendő Magyarország erőssé, vallásossá, jellemessé, öntudatossá, bátorrá, igazán magyarrá. Egy-két régibb, edzettebb csapat át is lépi a szük határokat. Túlmegy a trianoni sorompókon, hogy odakint, idegen országokban lásson, tanuljon, tökéletesből jön. Egy kis magyar sziget minden külföldi cserkésztábor. Elviszik oda a fiuk mindazt, ami értékes és magyar: munkakedvüket, fegyelmüket, tiszta tekintetüket, boldog derűjüket, tudásvágyukat. És elviszik a magyar nótát, a tilinkó busulását, a hegedű kacagását. Olt hajladozik kalapjuk mellett az árvalányhaj és ott büszkélkedik a tábor árbócán a magyar lobogó. Akik látják a magyar táborokat, akik beszélgetnek a fegyelmezett, udvarias, mosolygós magyar fiukkal, akik gyönyörködnek egy magyar szólóban, felpezsdülnek egy csárdás pattogós ütemén — akik csak néhány órát is töltenek a magyar táborokban, azok soha nem felejtik azt el és szeretni fogják a magyart. Igy lesz nemes propagandává minden jó tábor. Szeressük hát e kis táborokat. Ne kicsinyeljük le munkájukat. Hisz az azokban felgyúló kis tábortüzek őrtüzei a magyarságnak, ahol a jövendő vigyáz, hogy ne csak megmaradjon az apai örökség, hanem vissza is kerüljön az, ami eltékozolódott. Hz oláh szipanca halálos vallatásai Bukarest, julius 18. A bukaresti sziguranca egy gyári munkást lopás gyanúja miatt elfogott és ugy elkinozta, hogy az egy őrizetlen pillanatban leugrott az emeletről és szörnyethalt. Akkorra már kiderült, hogy teljesen ártatlan volt. Most egy kolozsvári magyart vallattak addig, mig bele nem halt a kínzásokba. A cseh-lengyel kereskedelmi egyezmény ratifikálása Varsó, julius 18. (KEK) A képviselőház külügyi bizottsága elfogadta és ratifikálásra ajánlotta a cseh-lengyel ideiglenes kereskedélmi egyezményeket, egyúttal azonban azza! a követeléssel fordult a kormányhoz, hogy a ratifikációt a szenátussal mindaddig ne tárgyaltassa, amig a cseh kormány által a naftakérdésben tett cseh intézkedésekből keletkezett konfliktus el nem intéződik. Az oláhok meggyilkoltak egy tanítónőt, mert bejelentette az iskolakor ülőket Bukarest, julius 16. (KEK) Georgescu Stefánia tanítónőt margaritesti községben meggyilkolták. A tanítónő a törvény szerint bejelentette az iskolakerülőket a közigazgatásnak, mire a hatóságok pénzbeli birsággal sújtották a szülőket. A parasztok ezen felhábotodva, betörtek a tanítónőhöz és késsel agyonszúrták. Szerkesztő TJr! Nyaralok !*) (* Az alábbi levelet kaptuk tegnap egyik nyaraló olvasónktól.) B. 1925. V1L 16. Ha már egyszer az ember vakációzik, hát akkor élvezze ki a szabadság mámoros édességét 1 Ez eranyelv, amelyet minden munkában kifáradt Jóember elérendő cél gyanánt ki szokott magának tűzni, fl baj az, hogy nem mindenki éri el! Én azok közé a szerencsés plánéta alatt született boldogok közé tartozom, akik ezt az elvet mindig meg is valósítják. Tavaly példának okáért a gy i gázló, akarom mondani: fürdő mocsarában cuppogtattam reumás lábaimat s közben elbámultam a „sok szép kövér asszonyságnak", nem éppen a mai divBtnak hódoló, kolosszálisán elragadó külső („erős") dimensióin. — „Sok szép gyönyörűségben telik itt el az ember ideje" mondta akkor egy falubelim, aki mellettem álldogált a „K. tó"-nak gyógyító iszapjában. Ráhagytam. Valami eszembe jutott . . . Azon gondolkoztam. Egyszer csak éktelen szitkozódásra eszméltem fel gondolataimból. Hivatásomnáljfogvagyorsan|9ppercípiálom az i'yesmit. A poétikus, csendet megbolygató hangzavarnak legközelebbi oka az volt, hogy az én földim igen szoros és elválaszthatatlan barátságba elegyedett egy jól megtermett piócával, vagy ahogy ó monta : „nadájjal" — Ilyen és hasonló apróságok arra birtak rá, hogy az idén másfelé keressem az üdülésre kiválóan alkalmas terepet. Mivel pedig szerencsés p'ánéta alatt születtem — meg is találtam! Megváltottam a vasúti bilétámat és szivbenyilatkozó búcsúszavakkal elváltam szeretteimtől. Dübörögve szágu'dott velem a délkeleti ; express (ezt csak nagyzolásból mondom! Szerkesztő Urnák megsúgom, hogy csak ^keskenyvágányu motoros volt. Dombok, völgyek, sőt hegyek száguldottak el mellettem széditően gyors iramban, nem szólva semmit a telefonpóznákról, mert azokat nem is láttam. Háromnegyed óra múlva már ki is szálltam. — „Friss vizet! Friss vizet!" — kiáltották az élestorku vizrikkancsok Szomjas voltam. Éppen inni akartam, amikor nagy csődület vonta magára figyelmemet. Nosza, vesdd el magad — már ott is voltam. A kíváncsi tömeg közepében egy flótás hivatalnok ismerősöm állott, aki a tengeribetegséget gyakorolta az Orient Süd oldalához támaszkodva. — „Fogják meg! Tömjék be a száját! — kiáltott elkeseredetten. — Kit ? Kinek ? — volt a kíváncsi kérdés. — „Friss vizet! Friss vizet 1" — ,.Oh jaj! Fogják meg! Bhööm bhum." Körülnéztem, £vajon, nem a tengeren járok-e most? — „Friss vizet!" — „Fogják meg ! 0 ö öth-őtvenöt.. . kvath .. . pfujjj... Fogják meg!" — Kit mán no! — türelmetlenkedtem én is! — „Hát azt a vizáruló kölyköt! Utálom a vizet — jajj — Ne ordítson itt a fülembe !" No, csakhogy tudom a baj eredőjét! Nyomban elzavartam a gyereket s egyben megállapítottam, hogy rendes jó fürdőhelyen vagyok. Itt utáljak a vizet, mert ez a kiérdemelt „B"-listás idevalósi — ö pedig igencsak utálja. Karonfogtam. Gyerünk, mert még baj lesz ... Igy aztán én sem ittam vizet. Mást ittam a sarkon. Miután Mózsinál helyrejöttünk, mondok a „B"-listásnak : — „meleg van" — Ó helybenhagyta — menjünkafürdőbe !"Ezt már nem hagyta helyben. Egymagam indu'tam meg tehát a nevezetes gyógyfürdözési alkalmatosság irányába. Benyitottam a gőzfürdőbe. Nyolcezerért megváltottam a jegyet. Nem sokan zavarták a langyos vizet.Mindössze négyen voltunk: Kurucz bácsi, Sas bácsi, Weisz Náci meg én. Az utóbbinak politikai pártállása s egyéb eltérő tulajdonságai arra birtak, hogy K. és S. bácsival egy külön bazinban folytassak barátságos eszmecserét. — Mindig ilyen kevesen vannak itt? — kérdeztem. — Rendesen. — Régen fürdik már kend Kurucz bácsi? — Ugy egy órája lehet. — Tőscsön kend sógor — szólt Kurucz bácsi Sasnak. Hirtelen azt hittem, hogy engem