Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-07-12 / 155. szám

Békéscsaba, 1925 julius 12. Mrm 1000 korona. Vasárnap VI. évfolyam 1 54 . szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Kémmeseh Az oláh fantázia igen élénk lehet, mert nem szűnik meg ujabb és ujabb, lehetetlennél lehetetlenebb mesékkel előállni, ha Magyarország­ról van szó. Miután az az alattomos támadás, amelyet az állítólagos ma­gyar fegyverkezés kérdésében a Genf­ben járt magyar miniszterelnök el­len intéztek, méltó válaszra talált s a népszövetség részéről visszautasí­tásban részesült, a fájó vereséget most olyan fantazmagóriák feltálalá­sával akarják enyhíteni, amelyeken minden józan elme csak mosolyog­hat. Igazán csodáljuk az oláhokat, mert ha már egyszer rágalmazásra adják a fejüket, legalább okosabb és hihetőbb dolgokat agyalnának ki, ne pedig olyanokat, amelyekről talán a csecsemők is tudják, hogy lehe­tetlenségek. Legújabban egy oláh lapban cikk jelent meg arról, hogy Magyarország nagyban fegyverkezik és ennek a fegyverkezésnek a kereteire a Vitézi Szék szolgál. Az o'áh kormányt — amint a cikk állitja — arról infor­málták, hogy a vitézzé avatandókat ugy választják ki, hogy ezzel a had­sereget növeljék. A lap állítása sze­rint a felavatott vitézek rendesen száz holdnál nagyobb terjedelmű birtokot kapnak, amelyeken katonai alakulatokat helyeznek el, hihetőleg mezőgazdasági munkásszázadok ci­mén. Ez azonban még nem elég a hazugságból. Mellékelve van „egy titkos napiparancs", amelynek tar­talma annyira minden józan ész el­len való, hogy igazán példátlan me­részség volt egyáltalán lenyomatni. Eszerint a napiparancs szerint a fel­avatott vitéznek rögtön meg kell kezdenie a férfiszemélyzet alapos ka­tonai kiképzését, különösen a fegy­verek, gránátok kezelésében és a gépfegyverezésben. A szükséges fel­szereléseket a jólértesült oláhok a Ferenc József gyalogsági laktanyá­ban osztatják ki. Elég ezeknek a részleteknek a közlése arra, hogy minden magyar ember mosolyogva utasítsa vissza ezeket a képtelenségeket. Nagyon jól tudjuk, hogy a felavatott vitézek saj­nos, nem jutnak rögtön földbirtok­hoz a felavatás után bizonyos szo­ciális nehézségek miatt, hanem csak előjegyzésbe vétetnek egy későbbi időpont számára. Azt is nagyon jól tudjuk, hoyr azok a bizonyos százholdas latifun­diumok nem Magyarországon, de legfeljebb csak a holdban léteznek. Hogy pedig a szegény vitézeknek honnan van férficselédségük, mikor legtöbbnyire — amint előbb mond­tuk — birtokuk sincs, erről aztán igazán az oláhokat kell megkérdezni. Nem kell-e ezek után mosolyognunk azon a bejelentésen, hogy az előb­biek miatt a kisantánt Magyaror­szághoz és a Népszövetséghez de­marsot akar intézni ? Elvégre demar­sokat csak komoly okok vagy sej­telmek alapján szoktak küldeni, nem pedig olyan nevetséges vádak felho­zásával, amelyek legfeljebb zavaros álmoknak minősíthetők az igazság minden látszata nélkül. Nagyon fáj­hat az oláhoknak az a genfi vereség, ha minden alap nélkül, ellenére a józan észnek, ilyen minden komoly­ságot nélkülöző vádakat kovácsol­nak, holott jól tudhatják, hogy a népszövetség Magyarországot kato­nailag ellenőrizteti s épen ezért itt semmiféle titkos hadseregalakitási kísérlet nem folyik és nem folyhatik. Különben is Magyarországnak min­den hadseregnél erősebb fegyver van a kezében: a legyőzhetetlen igazság, amelyet érlel az idő és az ese­mények. Ez lesz a fegyver ahoz, hogy visszanyerjük régi határainkat és ősi jogainkat 1 Bolgár—szerb szövetség Temtsvdr, julius 11. A „Banater Zeitung' 1 azt fejtegeti, hogy Szerbia támogatja Bulgária déli aspirációit, hogy szabad kijáratot kapjon az Egei tengerhez, Bulgária viszont hasonló nyomatékkal támogatja Szerbia sza­lonikii igényeit és a szerb kisebbsé­gek védelmét Görög-Macedóniában. Zürichben a magyar koronát 0'0072'50-el jegyezték Az oláh érettségI botrány adataiból Kolozsvár, julius 11. A liberális kormány élet-halál harcot indított a kisebbségek ellen, de ez az érett­ségi rendszer nemcsak a kisebbségi kulturát fojtogatja, hanem az oláh diákságot is megtizedeli és megkí­nozza. Kolozsvártt az 1. bizottság elé 153 diák állt érettségire. Ebből 116 volt kisebbségi és elbukott 88 szá­zalékuk. A hét magyar középiskolá­ban mindössze 14-en tudták letenni az érettségit 116-ból. A 34 reformá­tusból 3, |a 30 unitáriusból 1, a 19 katholikusból 3, a 9 református leányból 2, a Marianum 14 növen­dékéből 4 ment keresztül, a zsidó gimnázium 19 növendéket állított vizsgára; ezek közül egyetlen egy leány ment keresztül. (KEK) Az oláh földreform eredménye Kolozsvár, julius 11. A földmi­velésügyi minisztérium közzétette a kisajátítások statisztikáját 1925 máj. végéig bezárólag. A számszerű ada­tok annyira zavarosak és össze nem vágók, hogy nem lehet rajtuk el­igazodni. Az egész ország területén 9 millió és 30 ezer hold földet sa­játítottak ki, ebből az ó királyságban 7 millió 750 ezer holdat. A kiosztás szerint 1,525.0C3 oláh földmives ju­tott földhöz, ebből 530,000 Erdély ­ben. (KEK) Bácsi Gergő Irta: HERKB MIHÁLY, Egy negyedóra múlva elsötétült a csárda újra és egy kocsi robogott ki onnan a csibafai erdő felé . . . Bácsi Gugő meg a szép csap­lárosné ült benne. A csibafai erdő közepén vadhaj­tások, szederinda, bokrok és sürü bozótokkal körülvett vén nyárfa tö­vében volt elföldelve a tiszttartó kasszája. Onnan emelték ki ketten. Kocsira tették, aztán visszaindultak a csárda felé. Az eső még szemetelt, a vastag, sürü homokot egybeolvasztotta már s megkeményítette. Olyan volt már az ut, akár egy városi aszfaltos ucca A könnyű kocsi nyomai csak itt-ott látszottak meg rajta ... Egy félóra járásra lehettek még a csárdától, mikor hátuk mögött, a sándori major felől hangokat vágott feléjük a szél. — Annus — szólt Bácsi Gergő fölugorva a kocsiból — kopók csa­holását hallom. Nyomunkba jár va­laki. Jóember ilyenkor nem jár kint. Ezek pandúrok vagy zsandárok ... Én leszállok a kocsiról, te pedig hajtsd a lovakat inuk szakadtáig. Ha igy teszel, tiz perc alatt otthon vagy. Én itt várok meglapulva az útszéli árokban. Jól eltakarnak a nagylevelü lapuk, meg az öles bogáncsok ... Karabélyomban két golyó, négy pisztolyomban nyolc lövés . .. Ha nem fogtak gyanút, ha nem szimatolnak a nyomunkra, tikén mehetnek tovább. Máskülönben akár kik is lesznek, megfizetek nekik a Jóska ispánért.. . Ezzel leugrott Bácsi Gergő a ko­csiró', a menyeske meg közzé vá­gott a lovaknak s repültek azok, mint a sárkány, a csárda felé . . . Tiz parc se telt bele, már otthon voltak. Bácsi Gergő meg oda'apu't az árok fenekére. Egy negyedóra múlva egy négy­lovas hintó robogott felé, a hatházi tiszttartó meg a lánya ült benne, előttük két vadászkopó kuporgott az ülésen. Azok csaholtak az imént. Bácsi Gergő vállhoz kapta fegy­verét s célzott: de mikor levágta a ravaszt, megremegett a keze s a golyó ott fütyült el a tiszttarló orra előtt s csak a szél által meglebben­tett roko'yáját érte Jolán kisasz­szonynak. Aztán a lövéstől megva­dult négy paripa prüszkölve repült tovább a tiszttarlóval, De Bácsi Gergő le akart számolni régi gazdájával, meg a Jóska is­pán becsületét is számon akarla tőle kérni. Újra célzoti hát s le­ütötte a másik ravaszt is ... Az a lövés már eltalálta a két első közül az egyiket és az menten orra bu­kott. Az elbukott lóba balebotlott az utána jövő, az is eleseti, a kocsi meg beleütődött a lovak farába és megál*. Akkorra már odaért Bácsi Gergő is. Előrántott késével elmetszett az istrángot s a kocsist, mellének sze­gezett pisztolyával csendre intette. Nem is moccant volna az meg vi­lágért sem. Ismerte Gergőt még a jobb időkből, nem volt tanácsos azzal kikezdeni. Bácái Gergő hát odalépett a ko­csihoz, a tisztaríó elé. Szivében a harag meg a bosszú lángolt. Sze­meiből szinte kisugárzott azoknak tüze, mint sötét felhők mögül a cikkázó villám, mikor odakiáltott a tiszttartóhoz, meg az ijedségtől és félelemtől reszkető, síró leányhoz : — Ismer-e még engem a tiszt­tartó ur, meg a nagyságos kisasz­szony ? Ismeri e még a tiszttartó ur Bácsi Gergőt, akit a kutyáival űzetett ki a majorságból? Mert el­hajtották tőle a gróf ur selymes gu­lyáját éjnek idején a zsiványok. Hát amivel akkor adósa maradtam a tiszttartó urnák, meg akarom azt most fizetni , . . Azzal a tiszttartó mellének szegezte pisztolyát, a másik vasmarkával meg megragadta annak egyik karját s megrázta ugy, hogy a fogai is vacogtak bele. S dühtől reszkető hangon mondta neki: — Hát megfizetek tiszttartó url De előbb feleljen arra, amit kérdezek — Lopott-e, vagy lopatott-e Jóska ispán ur a gróf ur magtárából husz vaggon búzát, ahogy a tiszt­tartó ur mondta ? A tiszttartót hideg borzongás fu­totta át a kérdésre. Elhalaványult, elfehéredett. Átlátta kinos és bor­zasztó helyzetét. Ha igazat felel, leánya és kocsisa mindent megtudnak és azzal a sze­li gény elűzött s megvádolt Jóska is­pánnak ártatlanságát ismeri be, akit a börtönbe juttatott hamis vádjával. Ha nem mond igazat, golyót ereszt a mellébe a betyárrá vedlett volt számadó gulyása; mert felelet nél­kül is tudja az már, mi az igazság. Mindennél kedvesebb volt az élete, hát azt válasz'otta : — Nem lopott, nem is lopatott Jóska ispán . . . (Folyt, köv)

Next

/
Thumbnails
Contents