Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám
1925-05-14 / 108. szám
Asra 1000 korona. Békéscsaba, 1925 május 14. Csütörtök VI. évfolyam 108. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleton: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 R szófiai vádbeszéd A bolgár haditörvényszék most folytatja a főtárgyalását annak a rettenetes kimenetelű kommunista összeesküvésnek, amely Szófiában véres merényletekre vezetett és embertelen pusztítása számára a bolgár nemzet vezető egyéniségeit szemelte ki. A főügyész vádbeszédéből kerül nyilvánosságra annak a sátáni kigondolásnak minden részlete, melylyel a moszkvai bolsevizmus ügynökei és a kommunista merénylők Bulgária aláaknázásával felrobbantani akarták az ország rendjét, hogy elpusztítva mindazokat, akik utjukban állanak, magukhoz ragadják a hatalmat. Nemcsak Európa, hanem az egész müveit világ megborzadva áll még mindig a szófiai székesegyházban elkövetett gyilkos bombamerénylet hatása alatt, de csak most bontakozik ki előtte ördögi furfangjával, szörnyű állatiasságával, egész elijesztő pokoli tervével az a gyalázatos munka, melynek eszközeiül a bolsevizmus őrülete választolta ki a bolgár félrevezetetteket s melynek ez avatta hóhéraivá a Marxista-gondolat bulgáriai fanatikusait. A francia forradalom eszméi dobták felszínre az emberi egyenlőség kivívásának gondolatát s az egyéni szabadság korlátlanságát. Hogy ettől a kiinduló mozzanattól kezdve mily fejlődési fázisokon esett át a világdemokrácia, mig végre e jelszó jegyében a szociálizmus nemzetközi iránya a kommunista ideologiához vezetett, jobb arról nem beszélni. A szabadság jegyébe burkolózott forradalmi defaitizmus, mely végre a bolzevizmus őrületébe kanyarodott át, olyan rémtetteket termel ki, mint aminő a szófiai véres esemény felidézőinek erőszakos és gyáva gaztette, mely csak azért gyilkol meg egy tábornokot, hogy annak temetésén összegyűlt gyászoló hivatalos világot a levegőbe röpítse. Ez a példa kiáltó figyelmeztetés Európa hatalmaihoz, hogy a szovjeterkölcs és bolsevista emberirtás veszélyével szemben csak ugy védekezhetik, ha megerősíti a népek újjászületésének gondolatát és a nemzeti irányú konzervatív államformák és törekvések approbálásával hathatósan elősegíti a tekintélytisztelet és nemzeti önvédelem erös kialakulását. A demokráciától a bolsevizmusig fajuló téveszmék romboló hatása fokról-fokra demorizálta az egykor békésen fejlődő civilizált népeket, melyek ma lejtőre jutva ki vannak szolgáltatva a legszörnyűbb és legistentelenebb anarchia veszélyének, ha idején védőgátakat nem tudnak emelni a rombolók agitációjánák. A szófiai véres tanulság árán Magyarország közvéleményének szemében is igazoltnak fognak látszani azok a szükséges preventív intézkedések, amelyek parancsolólag állították fel a védőkorlátokat s lelketlen agitátorok országpusztitó munkája elé. Hazánk egyszer már elszenvedte a csőcselékuralom szörnyű napjait, s abból a józan magyar nép többet nem kér. A kormánynak történelmi felelősségénél fogva kötelessége fenntartani mindaddig ovóintézkedéseket a radikalizmus minden fajtájú kártevései ellen, amíg megvan a lehetősége annak, hogy ez a radikalizmus a szociálizmuson keresztül a komunista tanok végcéljaihoz vezet. A szabadság nem eshetik prédájául egy dühöngő őrületnek! Havasi mohányohat telepítenek egy magyar birtokba Nagyvárad, május 13. Kisajátították az érmihályfalvai határban Lovass Dániel birtokos árvái nevén álló 200 holdat és oda 80 abrudbányai oláh családot telepítenek. A kisajátítási bizottság határozata, mely az utolsó hold földet is ki akarja húzni az árvák alól, felháborodást keltett s még Biharmegye árvaszéke is jogorvoslattal élt a brutális intézkedés ellen. Kommunista merényletet hésziteneh elő Romániában Harminc kiló dínamitott loptak a resicai bánya raktárából Kolozsvár, május 13. Szenzációs esetben indította meg a lugosi ügyészség a vizsgálatot. A Resicai Vas- és Acélmüvek bányászati célokra elraktározott nagyobb menynyiségü robbanó anyaga van a Resica melletti Lupac község anyagraktárában, amelynek kezelője arra a szenzációs tapasztalatra jutott, hogy az anyagraktárból harminc kilogramm dinamitot ismeretlen tettesek elloptak. Az anyagraktár kezelője azonnal jelentést tett a dinamitlopás ügyében, melyből kifolyólag szigorú vizsgálatot indítottak az ismeretlen tettesek kinyomozása érdekében. A nyomozás eddigi eredményei alapján azt következtetik, hogy kommunisták lopták el a nagymennyiségű robbanóanyagot, amellyel különböző merényletet készítenek elő. Ahogy „régen" volt... Irta: HERKE MIHÁLY. Hu lt a hó, a szél meg sodorta, vágta; oda csapta a hideg, nedves havat az arcokba, ott olvadt, aztán cseppekben csurgott, csöpögött álá. Átfázott embereivel befordult hát a csendbiztos a csárda udvarába. Lovaikat bekötötték az istállóba, maguk meg bementek a virrasztóba egy kis melegítőre; egy pohár borra. Csak az őreg Ágnes bóbiskolt odabent a kemence körül, előtte rókka állott, azon volt egy csomó fonál; a kezében meg egy pár orsó, azokkal babrált. De a munkának bizony nem látszott a nyoma sem. — Adjon Isten Ágnes asszony! — szólt a belépő biztos. Cudar idő van kint, kutyának se való. Hát kend mit bóbiskol itt? Eltapostuk felét az éjszakának odakint s kend mégis föntvirraszt. Persze, vár kend valakit ugye ? . . . — Hát igen — szólt az öregasszony. A biztos urékra vártam. Egy-két órával előbb mentek el erre, hallottam. Hát gondoltam viszszafelé jövet csak betérnek ide . .. Rossz idő, cudar idő. Jól esik ilyenkor egy kis pihenés, meg egy kis melegítő a kintjáró embernek. — Nohát hozzon kend egy-egy üveggel a jobbikból. Amit a betyárnak szokott kend adni. Néhány pillanat múlva ott állt a hét üveg bor az asztalon, — Aztán mire föl ez a nagy igyekezet Ágnes asszony ? Tán sző kend, bár nem látom semmi haladását — szólt a biztos gúnyosan — Hát a Panni lánya hol van kendnek ? ó jobban birná a virrasztást . . . Egyébként mi újság erre ? — Nincs erre semmi újság, biztos ur; messze csinálják azt innen, nem is jut el idáig — mondta mókázva az asszony. — A Pannalányom mög bent van a városban, egy kis dolga akadt ott... Mikor elfogyott a hét üveg bor, fölkelt a biztos, a legények meg utána s elhagyták a csárdát. Odakint még javában esett a hó. Mielőtt lóra ült a biztos, körüljárta a csárda udvarát, az istállót, a nagy csűrt, meg a pajtát, de nem látott semmit. Üres volt minden. — Pedig — gondolta magában a biztos — Ágnes asszony nem hiába virraszt 1.. . Hamis az asszonynak a mája is... Kivált ha öreg is .. . — Gyerünk hát legények 1 Kutyának való idő ez; jobb lesz már otthon a födél alatt. Aztán elvágtattak. A szél fujt, kavargott; a hó betakarta nyomaikat, csak a lovak prüszkölése, meg az acélpatkók kopogása a havas, kemény fagyon hallatszott még vissza-vissza mögöttük. Hogy eltávozott a biztos, alig egy félóra múlva halk kocsizörgés hallatszott az országút felől. Majd lassan, döcögve, hogy nagy zajt ne üssön — egy kétfogatú parasztkocsi ért a csárdához. Nem a város, de a kisteleki határ felöl. Az ablak alatt megállt, egy asszonyézemély kiszált a kocsiból s halkan megzörgette az egyik ablakot. Az kinyílt csendesen, nesztelenül s kidugta rajta fejét Ágnes asszony. — Te vagy az Panna? — Én vagyok édesanyám, meg a Jóska. — Vigyázzatok I Éppen most mentek el... Ha előbb gyüttök, baj löhetött vo'na ... A biztos ur volt itt hetedmagával. Gyertök gyorsan. Azzal becsukta az ablakot, félretolta az ajtó zárját s belépett Panni meg Jóska. Délceg, deli legény, hatalmas mint egy szálfa, alig 25 esztendős. Méltó a bandához, meg a vezéréhez, aki nevelte meg aki odaküldte . . . Kezükben letakarva hoztak valamit. Odatették a kuckóba, a kemence mellé. A kocsi meg odakint megfordult s vágtatva elrobogott. Hova, merre ? Ki tudta volna azt megmondani ... Csak a csendbiztos hallotta a zörgésit, de nyomába nem lépett, nem is akart. Panni pedig előkerített egy tele palackot. Odatette a legény elé. Harapnivalót is tett hozzá, aztán maga is odaült a legény mellé... Az öreg Ágnes meg behúzta az ablakokat, függönnyel beaggatta azokat, kit zsákkal, kit gyékénnyel ... Kettőt is csavart a zár kulcsán, aztán odaült a kuckó mellé, ahol az a betakart valami volt... Előbb körölnézett, mintha tartana valamitől, aztán óvatosan leemelte a takarót s elégedetten mosolygott. Egy láda volt. A ládában meg egy vaskazetta. A kisteleki postamester vaskazettája, amit a Ráday nagy ur is kerestetett immáron, csak nem jó helyen. Az a nyolcvanezer forint volt benne, amit három nap előtt karácsony éjszakáján emeltek el a kisteleki postahivatalból; kiásván a háznak utcára néző falát, mert ah' hoz jobban értettek, mint a két kereszt vassal átlakatolt erős tölgyfaajtó föl nyitásához ...