Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám

1925-05-03 / 99. szám

Testnevelés Állandóan hasábokat irnak az újságok arról a borzalmas pusztításról, amelyet a tüdővész okoz. Kórházaink kicsinyek, szanatóriumaink száma meg se közeüti azt, amennyi elegendő volna s a köznép, a munkás, a földmíves, meg a szegény középosztály tagjai a mai mostoha anyagi viszonyok között nem is számithatnak arra, hogy valamelyik beteg hozzátartozójuk számára megfelelő gyógykezelést biztosithassanak. Az ország szegény, az állam pénzét az idegen egzekutorok dézsmálják s amig az ántánthatalmak boldog gondtalanságban dőzsölnek a sarcolt aranyokból, addig nálunk alig jut a mindennapiakra s boldogok lehetünk, ha legszükségesebb iskoláinkat, közintézményeinket és a jobb múltból maradt kórházainkat fenntarthatjuk a nemzet testi és lelki egészségének védelme érdekében. A közegészség védelme pedig egyik legfontosabb állami feladat s ha már arra nincs elegendő pénzünk, hogy modern, tágas, nagybefogadóképességü szanatóriumokai építsünk a betegek számára, legalább az egészséges fiatal szervezetet mentsük és tegyük erőssé, ellenállóvá. Hajdanta, amig általános védkötelezettség volt, a zsenge ifjút besorozták katonának s háromévi edződés után mint izmos, acéloskaru, domborumellü, délcegjárásu férfi került haza, akinek nemcsak a teste, hanem az eszejárása is férfiassá, egészségessé fejlődött a céltudatos nevelés alatt. Ma pedig nemzedékek nőnek fel szemeink előtt anélkül, hogy nevelő, oktató, jóakaró kezek faragnának, simitgatnának rajtuk. A testben, vagy lélekben beteg környezet gyermekeiből senki sem irtja ki az átöröklött hajlamokat s az uccán, népgyűléseken, korcsmákban, lebujokban, erkölcstelen emberek társaságában mindig csak rosszat, káros, korai élvezetet kereső kamaszból goromba, durvalelkü, istentelen, tisztességet nem tudó, rosszerkölcsü, szenvedélyekrehajló, megbízhatatlan, csenevész, hajlotthátu, lusta, testben és lélekben egyaránt beteg legény válik. Az ilyen nemzedékeknek sem a társadalom, sem az ország, sem az emberiség nem veszi hasznát. Ezek csak a munkátlanságra, bűnözésre és anarchiára izgató demagógoknak válnak hálás médiumaivá, de semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy egy megcsonkított ország talpraállitását tőlük várhassuk. Az iskolák nevelése kevés orvosság ez ellen a nyavalya ellen s ha már a régi jó kaszárnyanevelés áldásaiban nem szabad részesítenünk a felserdülő ifjúságot, legalább annak testet s ezzel együtt lelket is erősítő eszközeivel siessünk az ifjúság megmentésére. Senki se káromolja a leventeintézményt és senki se kicsinyelje le a cserkészetet, hanem örüljön, hogy legalább a hétnek egy-egy napján olyan emberek veszik kezükbí gyermekeit, vagy tanoncait, akiknek nemes munkája a leggondosabb, legáidozatosabb szülői nevelés mellett is nélkülözhetetlen a levente testi és lelki épsége érdekében. Sokan, (különösen a szociáldemokrata népbutitó agitátorok), azt hangoztatják, hogy a leventeintézmény, a testnevelési adó és általában a kőtelező testnevelés nem egyéb, mint készülődés az ujabb háborúra. Pedig aki egyetlenegyszer is végignézi a leventeegyesüietek eléggé nem dicsérhető munkáját, meggyőződhetik róla, hogy a kötelező testnevelés egyike a legnemesebb és leghasznosabb mozgalmaknak s legfeljebb egy háborút jelenthet: háborút a magyar ifjúság elkorcsosodása ellen ! (m. d.) Hsditfipvényszeh elé állítattál* a szófiai merénylőket Szófia, május 2. A haditörvényszék megkezdte a bombamerénylet tárgyalását. A tárgyaláson a külföldi sajtó is képviselve van. A vádlottak padján ülnek: Friedmann és Zadborszki, akiket a merénylet elkövetésével vádolnak, továbbá Koff Daskolov és Kamburov, akik bűnpártolás vádja alatt állnak. Zadgorszki elmondotta, hogy hogyan hajtották végre a merényletet. Friedmann tagadta, hogy része lenne a merényletben. „taps ptst ir belátható időn belül a magyarság" 9 nemzetei! szövetsége ugy véli, hogy egyensúlyba hozta a magyar államháztartást London, május 2. MTI. A népszövetségi unió ülésén az angol miniszterelnök hosszabb beszédben méhatta a nemzetek szövetsége rekonstrukciós működésének eddigi eredményeit. Magyarországról kijelentette, hogy Magyarország helyzetét nem régen sokkal reménytelenebbnek tartották, mint ma. A nemzetek szövetségének sikerült nem egészen egg éven belül az eddigi passzív államháztartást egyensúlyba hozni, úgyhogy a magyarság belátható időn belül bizonyos jólétet ér el. WOO korona. Békéscsaba, 1925 májas 3. Vasárnap VI. évfolyam 99. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleíon: 60. fügyatton keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 10C0 K Györké tizedes egyéni akciója Irta MIGEND DEZSŐ A Heiligengeist-Bainsizza fensikon ! feküdtünk 1917 októberében. „Fe- j küdtünk" a szó legszorosabb értei- ; mében, mert felállanunk csak akkor lehetett, ha éjszakánként elközlekedtünk valamerre. Állásunk nem volt, csak szikladarabokat raktunk fel magunk elé mellvédnek és az alacsony kőfal résein keresztül irigy szemmel sandítottunk át az olaszokra, akik jó mélyen kirobbantott árokban, védett fedezékben deszkafedél alatt s bogarászhatták magukat. Bennünket bezzeg vert reggeltől estig és estétől reggelig a karszti ősz soha meg nem álló hideg esője. Legbosszantóbb pedig az volt a dologban, hogy a 8-as csehek adták fel árulással napokkal azelőtt azokat az állásainkat, amelyekben most az olaszok terpeszkedtek. No de hiszen szidtuk is mi a csehet reggel, délben és este egyformán. Ez ugyan keveset enyhített a sanyarú helyzeten, de mást egyelőre nem tehettünk, mert még a lövöldözést is szigorúan eltiltotta a felsőbb parancsnokság. Ezt sokszor sajnáltuk, mert az olasz lénia olyan közel húzódott hozzánk ezen a karéjon, hogy egymás hangosabb szavát is áthallottuk. Egy gyenge hajintásnyi volt az egész távolság. Igy könnyen lekoppanthattuk volna sokszor egy-egy Mannlicherpirulával az átvigyorgó digófejeket, de a parancsnak meg volt még akkor az a természete, hogy azzal nem lehetett kikukoricázni. Vészt jósló csend ült az egész vonalon. Akkor készültünk az Isonzófront áttörésére s minden célunk az volt, hogy elleplezzük felsorakozó erőinket. Ezért bellett tartózkodnunk még a megmukkanástól is. Történt egy napon, hogy Györké tizedes ugy dél táján ebédelés helyett — minthogy ebéd nem volt — lehúzta egyik lábáról a szegesbakkancsot. Tette pedig ezt azért, mert bakkancsának a sok éles sziklán elkopott a talpa, a hűséges nagy talpvédő szegek pedig attól fogvást 'az ó eleven talpába kapaszkodtak hegygyei. Égő fájdalmát hűsítette, enyhítette ugyan az a körülmény, hogy a hideg esőlének zavartalan körforgalomra nyilott alkalma lábfején keresztül a bakkancs számos folytonossági hiányánál fogva. Amint ott a kőrakás tövében ülve morfondírozott volna Györké tizedes uram, egyszerre csak ugy hátulról, — mert háttal ült volt az olaszok felé — tarkónvágta valami gyanús, puhás, rugalmas darab, amint később kitűnt, egy citrom. Körülnézett, felugrott s első felháborodásában a sártól, víztől és vasszegektói súlyos, szertemálladozó bakkancsot húzójánál fogva megforgatta feje felett s teljes erejéből, nagy lendülettel vágta be az olasz állásba, ahonnan a citromküldemény érkezett. Búgott-zúgott a bakkancs a levegőben, amig átrepülte rövid pályáját. Ott koppant egyet s koppanása nyomán felordított a digó. Györké tizedes elégedetten ült vissza helyére s csak később kezdte sajnálni kiszolgált fél bakkancsát. Ám ezt se tehette sokáig, mert néhány borbéíyperc múlva surrogva-burrogva visszarepült a bakkancs. Epén oda Györké tizedes elé, aki gyanakodva nyúlt utána. Gyanúja nem is bizonyult hiábavalónak, ^mert egy gyűrött noteszlap pottyant ki a bakkancsból. írás volt rajta. Lehetett odaát valami világjárt kövező talián, aki megtanulhatott magyarul, mert a noteszlapról magyar írás beszélt Györké tizedeshez, mondván a következőket: , Olasz ad citromot, mert neki az is van, magyar ad rossz bakkancsot, mert neki nincs más" Györké tizedes átfutotta kétszer, meg újra harmadszor is a pimaszkodó üzenetet s minden olvasásra véresebb lett a szeme, forróbb a halántéka, amig egyszerre csak előkapott vagy két ládika jófajta tojásgránátot s amig abból tartott, olyan csörömpölő tüzzáport zúdított a vihogó taliánok közé, mint egy üteg megveszekedett gyalogágyu. Mindez pillanatok alatt történt s a megtámadott olaszok nem tudták mirevélni az esőnél is szaporábban hulló menyköveket. A röhögés fáj-