Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám

1925-05-03 / 99. szám

Testnevelés Állandóan hasábokat irnak az új­ságok arról a borzalmas pusztításról, amelyet a tüdővész okoz. Kórházaink kicsinyek, szanatóriumaink száma meg se közeüti azt, amennyi elegendő volna s a köznép, a munkás, a föld­míves, meg a szegény középosztály tagjai a mai mostoha anyagi viszo­nyok között nem is számithatnak arra, hogy valamelyik beteg hozzátartozó­juk számára megfelelő gyógykezelést biztosithassanak. Az ország szegény, az állam pénzét az idegen egzeku­torok dézsmálják s amig az ántánt­hatalmak boldog gondtalanságban dőzsölnek a sarcolt aranyokból, addig nálunk alig jut a mindennapiakra s boldogok lehetünk, ha legszüksé­gesebb iskoláinkat, közintézményein­ket és a jobb múltból maradt kór­házainkat fenntarthatjuk a nemzet testi és lelki egészségének védelme érdekében. A közegészség védelme pedig egyik legfontosabb állami feladat s ha már arra nincs elegendő pénzünk, hogy modern, tágas, nagybefogadóképes­ségü szanatóriumokai építsünk a be­tegek számára, legalább az egészsé­ges fiatal szervezetet mentsük és tegyük erőssé, ellenállóvá. Hajdanta, amig általános védköte­lezettség volt, a zsenge ifjút beso­rozták katonának s háromévi edző­dés után mint izmos, acéloskaru, domborumellü, délcegjárásu férfi került haza, akinek nemcsak a teste, hanem az eszejárása is férfiassá, egészségessé fejlődött a céltudatos nevelés alatt. Ma pedig nemzedékek nőnek fel szemeink előtt anélkül, hogy nevelő, oktató, jóakaró kezek faragnának, simitgatnának rajtuk. A testben, vagy lélekben beteg kör­nyezet gyermekeiből senki sem irtja ki az átöröklött hajlamokat s az uccán, népgyűléseken, korcsmákban, lebujokban, erkölcstelen emberek társaságában mindig csak rosszat, káros, korai élvezetet kereső kamasz­ból goromba, durvalelkü, istentelen, tisztességet nem tudó, rosszerkölcsü, szenvedélyekrehajló, megbízhatatlan, csenevész, hajlotthátu, lusta, testben és lélekben egyaránt beteg legény válik. Az ilyen nemzedékeknek sem a társadalom, sem az ország, sem az emberiség nem veszi hasznát. Ezek csak a munkátlanságra, bűnözésre és anarchiára izgató demagógoknak válnak hálás médiumaivá, de semmi­képpen sem alkalmasak arra, hogy egy megcsonkított ország talpraálli­tását tőlük várhassuk. Az iskolák nevelése kevés orvosság ez ellen a nyavalya ellen s ha már a régi jó kaszárnyanevelés áldásai­ban nem szabad részesítenünk a felserdülő ifjúságot, legalább annak testet s ezzel együtt lelket is erősítő eszközeivel siessünk az ifjúság meg­mentésére. Senki se káromolja a leventein­tézményt és senki se kicsinyelje le a cserkészetet, hanem örüljön, hogy legalább a hétnek egy-egy napján olyan emberek veszik kezükbí gyermekeit, vagy tanoncait, akik­nek nemes munkája a leggondo­sabb, legáidozatosabb szülői neve­lés mellett is nélkülözhetetlen a levente testi és lelki épsége érde­kében. Sokan, (különösen a szociálde­mokrata népbutitó agitátorok), azt hangoztatják, hogy a leventeintéz­mény, a testnevelési adó és általá­ban a kőtelező testnevelés nem egyéb, mint készülődés az ujabb háborúra. Pedig aki egyetlenegyszer is végig­nézi a leventeegyesüietek eléggé nem dicsérhető munkáját, meggyőződhetik róla, hogy a kötelező testnevelés egyike a legnemesebb és leghasz­nosabb mozgalmaknak s legfeljebb egy háborút jelenthet: háborút a magyar ifjúság elkorcsosodása ellen ! (m. d.) Hsditfipvényszeh elé állítattál* a szófiai merénylőket Szófia, május 2. A haditörvényszék megkezdte a bombamerénylet tárgyalását. A tár­gyaláson a külföldi sajtó is képviselve van. A vádlottak padján ülnek: Friedmann és Zadborszki, akiket a merénylet elkövetésével vádolnak, továbbá Koff Daskolov és Kamburov, akik bűnpártolás vádja alatt állnak. Zadgorszki elmondotta, hogy hogyan hajtották végre a merényletet. Fried­mann tagadta, hogy része lenne a merényletben. „taps ptst ir belátható időn belül a magyarság" 9 nemzetei! szövetsége ugy véli, hogy egyensúlyba hozta a magyar államháztartást London, május 2. MTI. A népszövetségi unió ülésén az angol miniszterelnök hosszabb beszédben méhatta a nemzetek szövetsége rekonstrukciós működésének eddigi eredményeit. Magyarországról kijelentette, hogy Magyaror­szág helyzetét nem régen sokkal reménytelenebbnek tartották, mint ma. A nemzetek szövetségének sikerült nem egészen egg éven belül az ed­digi passzív államháztartást egyensúlyba hozni, úgyhogy a magyarság be­látható időn belül bizonyos jólétet ér el. WOO korona. Békéscsaba, 1925 májas 3. Vasárnap VI. évfolyam 99. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Teleíon: 60. fügyatton keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 10C0 K Györké tizedes egyéni akciója Irta MIGEND DEZSŐ A Heiligengeist-Bainsizza fensikon ! feküdtünk 1917 októberében. „Fe- j küdtünk" a szó legszorosabb értei- ; mében, mert felállanunk csak akkor lehetett, ha éjszakánként elközleked­tünk valamerre. Állásunk nem volt, csak szikladarabokat raktunk fel ma­gunk elé mellvédnek és az alacsony kőfal résein keresztül irigy szemmel sandítottunk át az olaszokra, akik jó mélyen kirobbantott árokban, védett fedezékben deszkafedél alatt s bogarászhatták magukat. Bennünket bezzeg vert reggeltől estig és esté­től reggelig a karszti ősz soha meg nem álló hideg esője. Legbosszan­tóbb pedig az volt a dologban, hogy a 8-as csehek adták fel árulással napokkal azelőtt azokat az állásain­kat, amelyekben most az olaszok terpeszkedtek. No de hiszen szidtuk is mi a csehet reggel, délben és este egyformán. Ez ugyan keveset enyhített a sanyarú helyzeten, de mást egyelőre nem tehettünk, mert még a lövöldözést is szigorúan el­tiltotta a felsőbb parancsnokság. Ezt sokszor sajnáltuk, mert az olasz lénia olyan közel húzódott hozzánk ezen a karéjon, hogy egymás han­gosabb szavát is áthallottuk. Egy gyenge hajintásnyi volt az egész távolság. Igy könnyen lekoppant­hattuk volna sokszor egy-egy Mann­licherpirulával az átvigyorgó digó­fejeket, de a parancsnak meg volt még akkor az a természete, hogy azzal nem lehetett kikukoricázni. Vészt jósló csend ült az egész vona­lon. Akkor készültünk az Isonzófront áttörésére s minden célunk az volt, hogy elleplezzük felsorakozó erőin­ket. Ezért bellett tartózkodnunk még a megmukkanástól is. Történt egy napon, hogy Györké tizedes ugy dél táján ebédelés he­lyett — minthogy ebéd nem volt — lehúzta egyik lábáról a szegesbak­kancsot. Tette pedig ezt azért, mert bakkancsának a sok éles sziklán el­kopott a talpa, a hűséges nagy talp­védő szegek pedig attól fogvást 'az ó eleven talpába kapaszkodtak hegy­gyei. Égő fájdalmát hűsítette, eny­hítette ugyan az a körülmény, hogy a hideg esőlének zavartalan körfor­galomra nyilott alkalma lábfején ke­resztül a bakkancs számos folytonos­sági hiányánál fogva. Amint ott a kőrakás tövében ülve morfondírozott volna Györké tizedes uram, egyszerre csak ugy hátulról, — mert háttal ült volt az olaszok felé — tarkónvágta valami gyanús, puhás, rugalmas darab, amint később kitűnt, egy citrom. Körülnézett, felugrott s első fel­háborodásában a sártól, víztől és vasszegektói súlyos, szertemálladozó bakkancsot húzójánál fogva megfor­gatta feje felett s teljes erejéből, nagy lendülettel vágta be az olasz állásba, ahonnan a citromküldemény érkezett. Búgott-zúgott a bakkancs a leve­gőben, amig átrepülte rövid pályáját. Ott koppant egyet s koppanása nyo­mán felordított a digó. Györké tizedes elégedetten ült vissza helyére s csak később kezdte sajnálni kiszolgált fél bakkancsát. Ám ezt se tehette sokáig, mert néhány borbéíyperc múlva sur­rogva-burrogva visszarepült a bak­kancs. Epén oda Györké tizedes elé, aki gyanakodva nyúlt utána. Gyanúja nem is bizonyult hiábavalónak, ^mert egy gyűrött noteszlap pottyant ki a bakkancsból. írás volt rajta. Lehetett odaát valami világjárt kövező talián, aki megtanulhatott magyarul, mert a noteszlapról magyar írás beszélt Györké tizedeshez, mondván a kö­vetkezőket: , Olasz ad citromot, mert neki az is van, magyar ad rossz bakkancsot, mert neki nincs más" Györké tizedes átfutotta kétszer, meg újra harmadszor is a pimasz­kodó üzenetet s minden olvasásra véresebb lett a szeme, forróbb a halántéka, amig egyszerre csak elő­kapott vagy két ládika jófajta tojás­gránátot s amig abból tartott, olyan csörömpölő tüzzáport zúdított a vi­hogó taliánok közé, mint egy üteg megveszekedett gyalogágyu. Mindez pillanatok alatt történt s a megtámadott olaszok nem tudták mirevélni az esőnél is szaporábban hulló menyköveket. A röhögés fáj-

Next

/
Thumbnails
Contents