Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) január-május • 1-122. szám

1925-05-31 / 122. szám

2 Kőrösvidék Békéscsaba, 1925 május 12

. és mondom - mert még nem szaturált, nem is fog kihatolni belőle ellenkező oldalon, hanem semipermeabiliter fog viselkedni ... És magyar fajunk ellenségei! — dm tudjátok meg, e magyar ifjak lelke, hazaszeretete olyan turgor nyomást fog kifejteni, hogy hiába való minden mesterkedéstek, ha semmiféle módon nem is engeditek meg a magyar fajtánknak enmaga védelmére különleges szövetek képzését, azért is, csak azért is! fel fog emelkedni az idealizmus Map-ja felé és nem fogunk etpusztulni! Nem kell nekünk magyarodnak semmi csuda, semmi idegen segítség! Csak a pünkösdi kettős tüzes lángnyelvek szálljanak magyar lelkünkbe /. . . Csak a Magyarok Istene abban ne hagyjon el bennünket, hogy térjen vissza minden vérmagyarba: a magyar nemzeti öntudat! Hiszen ha mi vérmagyarok észhez térünk, ha magyar fajunkhoz való vérségi tartozás kötelező szent ereje világos tudatára kap mindenki — akkora turgor, oly athmosphaerikus nyomás keletkezend belőle, hogy nyomban összelapítjuk az anyagiasság — a konjunktura — és a t. duzmasztotta, jelenleg bennünket összenyomással fenyegető mindenféle jött-ment, idegen és idegenből ideszakadt ellenséges sejtek tömegét.. . Cserkész fiaink! Déli végek magyarjai és magyarul érző fiai ! Csak magyar sziv dobbanjon kebletekben, magyarán érző vért szorintson ki eretek végtagjaitokba !... Meglátjátok, rövidesen rossz álom lesz a Jelen .. . Szállja meg cserkészfiainkat és minden cserkészbarátot a meg nem alkuvó, kemény, elhatározott szilárd magyarság tüzes nyelve — Isten dicsőségére, Hazánk talpra állítására . . . Nyolcvan milliárddal szaporodott a Nemzeti Eanft ércfcészlete Eredményesen folyik a szanálás — A pénz javulása okozza a fizetésképtelenséget — Smith főbiztos legújabb jelentése Magyarország Budapest, május 30. A Nemzetek Szövetsége magyarországi főbiztosának XII. jelentése a pénzügyi újjáépítésnek ápr. 1-től 30-ig terjedő időszakáról számol be. A lekötött bevételek aranyban körülbelül ugyanakkora végösszeget mutatnak, mint az előző ne gyedév hivi átlaga. Némi csökkenés mutatkozik a cukoradó és sójövedék bevételénél, mig a dohányjövedéknél emelkedés volt, mert áprilisban 3.2 milliárd papírkorona értékű dohányt adott el a kincstár külföldre, azonkívül a belső fogyasztás is emelkedett. A cukoradó csökkenése az adók tételének leszállításában találja magyarázatát. Apris 6-án ugyanis az adót 4 aranyfillérrel csökkenleték. A lekötött bevétel számlája április 30 án 552.2 milliárd papírkorona aktív egyenleggel záródott. Az összes forrásokból eredő nyers bevételek április folyamán a legkisebbek voltak, amelyek 1924 szeptember óta befolytak. R bevételeknek ez a visszaesése előrelátható volt és a korábbi jelentések ezt be is jósolták, mint természetes dolgot. R májusi eredmény valószínűleg az áprilisi hiánynál is nagyobb lesz, ebből mégsem lehet azt a következtetést levonni, mintha az újjáépítési terv bármi tekintetben is veszélyeztetve lenne, Rz ezekben a hónapokban mutatkozó költségvetési hiányok évszaki okokból folynak, ezekkel a hiányokkal az újjáépítési terv számol és ezek fedezetüket fogják találni azokból a többletekből, amelyek az évnek az adó itatás szempontjából legjobb hónapjai folyamán összegyűltek. Miután az egyen adók májusban, augusztusban, novemberben és februárban válnak esedékessé, április az egyenesadó bevételek tekintetében egyike a leggyengébb hónapoknak. R forgalmiadóból, illetékekből és fogyasztási adottból az előirányzatnál jelentősen nagyobb összegek folytak be. R májusra szóló költségvetési előirányzat 2,682941 aranykorona hiánnyal számol, még az újjáépítési előirányzatban 9,583.333 aranykorona hiányt vettek fel. R kiadások májusi előirányzata 2.3 millió aranykoronával meghaladja az áprilisit. Ez az előirányzat magába foglalja a 2.5 millió aranykoronát tévő második részletét az állami alkalmazottak rendkívüli segélyének továbbá az állami alkalmazottak lakáspénzének egyik további részletét. R májusban várható költségvetési hiány fedezésére nem kellett az újjáépítési kölcsön számláján rendelkezésre álló egyenleget igénybevenni. Az újjáépítési kölcsönből április 30-án a rendelkezésre álló egyenleg 184.428,111*71 aranykorona. A Nemzeti Bank forgalma A Nemzeti Bank érckészlete áprilisban folytatólagosan növekedett, ami nagyon kedvező jelenség s kétségtelenül a kereskedelmi mérleg javulása okozta. A Nemzeti Bank érckészlete mintegy 80 milliárddal szaporodott, de szaporodott a jegyforgalom is 256 milliárddal. A valóságos jegyforgalomnak aranyban kikedésü, hogy bizonyos anyagok ki-, be tudnak rajt' járni, átszivárogni (pl. viz), de már bizonyos oldatok csak behatolni, átszivárogni tudnak, de kihatolni nem, már fogva maradnak ott. (semipermeábilitás, féligátjárhatóság.) S mivel mind több és több anyag fogódik meg bent az élet folyamán az élő sejtekben, ott feszességet (turgor) idéznek elő; akkora nyomást gyakorolnak a sejtnedvek a benne oldottan levő tápsókkal együtt a sejtfalra, hogy e feszesség — miként eszközökkel mérhető — több légköri nyomásnak (4—10) felel meg, de 50, sőt 100 athmosphaera nyomással egy! Ez a feszesség teszi különben minden felszereltségben szűkölködő növényt is szilárd tartásuvá. Gyenge lelkű magyarok! Trianon megfoszthatott bennünket az erős felszerelés lehetőségétől. Nem baj! Neveljük fiainkat, leányainkat, általán környezetünket ugy, oly módon, hogy azok gyenge sejtfal alkotásuk dacára is feszesek legyenek! Van még ifjuságunk! Cserkész — és minden magyar ifjúnk lelke ép, ártatlan voltánál fogva egy élő plasma — tömlő, amely beszedi a cserkészetnek, vagyis ebben: a szent hazaszeretet, a vallásosságnak, az egymást megbecsülésnek, saját faja imádatának, az erkölcsi tisztaságra, a lelki gyengédségnek, az önként adódó előzékenységnek, a másokon való segítés lelki szükségletének, az enmaga szigorú megbirálásának és a t. — minden feloldott tápsóját — A kis nőnek tényleg igen megtetszett Dénesi, de amellett az is hizelgelt neki, hogy a zsurok dédelgettje láthatólag olyan jól érezte magát náluk. Dénesi mindennapos lett Várkonyiéknál. S bár Tusi finom lénye nem egészen az ő ízlésének felelt meg, a kis lány sziporkázó szellemessége annyira meghódította, hogy többé el sem tudta volna képzelni az életet Tusi nélkül. Egyszóval fülig szerelmesek lettek egymásba. Tusi végtelenül boldog volt, Dénesi is, de maradt neki annyi józan esze, hogy egy erős kézszoritásnál, pár kedveskedő szónál messzebb sohse kalandozzon, szem előtt tartva mindig Tusiék szegénységét. A lány valósággal ideges lett a várakozó álláspontban, de azt remélte, hogy lovagja a öucsuestére tartogatja nyilatkozatát, mielőtt egy évi tanulmányút jára elindul. Dénesi u. i. a mérnöki pályára készült és egyik Hamburgban lakó gazdag hajógyáros nagybátyja kívánságára szándékozott kimenni külföldre. Mondom, Tusi ettől az estétől várta ügyének jóra fordulását, de az semmivel sem haladt előbbre. Bucsuzása mindössze annyiból állolt, hogy engedelmet kért Tusitól levelezőlapok irására s hogyha majd visszaiér útjáról, nem ugyan mint országok sorsát intéző diplomata, vagy győztes katona, hanem mint jóállásu kész ember: felkereshesse megint Tusiékat, kiket s a náluk töltött kedves estét sohasem fogja elfelejteni és kéri Tusit, hogy tartsa fenn számára a szivében azt a helyet, melyet eddig elfoglalt. Tusi jól nevelt leány volt, nem árulta el arcának egy idegszála sem, hogy szenved a csalódás miatt és ezt sóhajtotta mindössze: — Visszavárjuk. De mikor magára maradt a büszke kis lány bánatával, keserves sírásra fakadt. Félt a jövőtől, nem bízott benne, boldogságát erősen veszélyeztetve látta. De aztán pár hét elteltével látva Dénesi sürün érkező kártyáit, egészen más színben látta legutolsó beszélgetésüket. Lassankint teljes bizalommal tekintett a jövő elé. Nem járt sehova, a zsurokat beszüntették, természetesen az udvarlói is elmaradoztak á házuktól. Közben nagy cselédváltozások történtek. Tercsit elvette János. Várkonyi egy barátjához bejuttatta Jánost soffőrnek, ki előbb lépett ki a szolgálatból Terkájánál és elvégezte a soffőr-tanfolyamot. Tusi nagyon örült jó leány szerencséjének, de magában soká eltűnődött kettőjük regényén. Ő is ugyanolyan ragaszkodással, hűséggel várta vissza Tibort, mint Terka az ő Janiját s kérdés, hogy ő el fogja-e érni azt a boldogságot, melyet éppen ugy megérdemelt, mint az a másik? Eközben eljött a nyár, s Várkonyiék leutaztak a Lidóra. Ez alkalommal egy kis számítással élt Tusi, mert Dénesi legutóbb Anconából küldött neki lapot s magában arról ábrándozott, hátha a jó szerencse, no meg a telepátia összehozza Tiborral. Már két hete unalmaskodtak a fürdőn, de még csak ismerőssel sem találkoztak, Egy forró napon Tusi délelőtt helyett késő délután ment fürödni. Egészen üres volt már a fürdőház. Tusi is sietett, hogy mihamarább készen legyen a fürdőzéssel. Egyszer csak férfihangot hallott. Ügyet sem vetett rá, de mikor egy másik férfi kazdett beszélni, felugrott, Olyan ismerősnek tünt fel neki a hang, hogy most már fölét a kabin falához nyomva, figyelni kezdett. Szive erősen dobogott, halántéka lüktetett, hogyne, mikor az ismerős hangban Dénesi rég nélkülözött, kedves orgánumát fedezte fel. Semmi kétség: arról a lágyan kiejtett „s"-jéről száz beszélgető közt felismerte volna Dénesit. Most épen ő beszélt: — Ugyan barátom ne hallgass a mende-mondákra. Egy szó sem igaz az egészből. — Na, én pedig ugy hallottam, hogy Tusi terád vár és teljesen viszszavonult minden mulatságtól. — Hallatlan ostobaság 1 Csak nem gondolta az a kis béka, hogy komolyan foglalkoztam vele ? — felelt rá Dénesi elfojtott s most cseppet sem kellemes hangon. Tusi azt hitte, hogy valami borzasztót álmodik és szinte önkivületben tapadt még jobban a deszkához, de most már nem bánta, akármit fog hallani, fenékig ki akarta inni a keserűség poharát. E percben szinte ideális csönd volt s igy Tusi minden egyes szótagot tisztán meghallhatott. — És ezentúl hogy fogsz a lánynyal szemben viselkedni? — Ugy mint eddig. Nekem pénz kell barátom elsősorban. Ezután is fel fogok hozzájuk járni, de még jobban fogok magamra vigyázni... Többet már nem hallott Tusi, mert a kabinajtó csikordult s lépesak hangzottak el, a kijárat felé s a hangfoszlányokat a szél szertevitte. Épen jókor, mert Tusi a meglepetéstől és undortól közel volt az ajuiáshoz. De azért kisietett, hogy meggyőződjék róla, vájjon csakugyan Dénesi volt-e az egyik beszélő. Sajnos, jól eltalálta. Ép akkor értek a híd végére s Tusi egészen jól felismerhette Dénesi merész vonalú profilját. Ez a negyedóra több élettapasztalatot juttatott neki, mint egész élete. Most már tudta, érezte, hogy ha a legközelebbi játszmát meg akarja