Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) november-december • 251-298. szám

1924-11-14 / 261. szám

Ara 1000 korona• Békéscsaba, 1924. november 14 Péntek V. évfolyam 26L szám Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel V1DOVSZKY KÁLMÁN főszer<esztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 E Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K GONDOLATOK * * * Hebelt Ede a soproniak hirhedt szociáldemokrata képviselője a fő­városi törvényjavaslathoz való hoz­zászólásakor egy kis kitérést kockáz­tatott meg. Miután a világ legreak­ciósabb javaslatának mondotta a fő­városi törvényjavaslatot, ünnepélye­sen megtagadta a kommunistákkal való közösséget. Kijelentette, hogy a szocialisták homlokegyenest ellentétben vannak a bolsevisták álláspontjával. Sőt azt csodálja, hogy a kommunistáknak nem borulnak a nyakába a milita­rista nacionalisták. Ez utóbbin mi absolute nem cso­dálkozunk, de azon igen, hogy He­belt ur megtagadja a kommunista „elvtársakat". Eddig ugyanis ugy tudtuk, hogy a szocialistáknak vég­céljuk a kommunizmus, sőt, hogy a nagy szocialisták annakidején mind kommunisták is voltak. Mit jelent vájjon ez a megtagadás ? 1 * Rájár a rud a cseh politi­kára. Egyszerre két oldalról is tá­madják. Pozsonyban — ebben az ős magyar városban, amelyek a cse­hek most az ő uj országuk egyik büszkeségének tartanak — az angol követ nyi tan vallomást tett a cseh politika tarthatatlanságáról. Oít, ahol a hivatalos minőségben mint dip­lomáciai faktor működik, lesújtó kritikát mcndott Csehszlovákiáról. Ez a szokatlan nyilatkozat azt iga­zolja, hogy alapos oka lehetett az angol követnek a nyilatkozatra. Ugyanekkor egy előkelő lengyel tudós és politiküs azt fejtegeti, hogy Lengyelország érdeke követeli a régi Magyarország visszaállítását, mert a lengyel érdekeket veszélyez­tető cseh gyürü, csak átok lehet egész Európára. Nincsenek vérmes reményeim e nyilatkozatokkal kapcsolatban, csak ugy elgondolom, hogy mégsem áll­hat olyan szörnyen biztos alapon az a trianoni uj cseh állam, ame­lyet belülről is, kivülről is támad­nak olyanok is, akik az állam pel­gárai, meg olyanok is, akik mint objektiv szemlélők vizsgálják a vi­szonyokat. * i Két kis napihír húzódik meg í szerényen a tegnapi újságokban. Mind a kettő eldugott helyen, alig feltalálhatóan hirdeti, hogy van még komoly kulturális törekvés is a ma­gyarok között. Az egyik arról számol be, hogy egy magyar ur hatalmas adományt juttatott a pécsi egyetem belkliniká­jának fejlesztésére. A másik meg arról mesél, hogy Párisban a foto­kiáilitáson két magyar fényképész óriási feltűnést keltett művészi ké­peivel. Ezt a kért hirt csak ugy kikap­tuk a sok apróbetüs hir közül, de van ilyen mindennap egynehány. Apró kis fekete betűk egymás mel­lett, amelyek szinte suttogva, szinte titokban merik csak elmondani, hogy van ebben az országban kulturérzék is és vannak a magyar kulturának is eseményei. Szomorú fényt vet a mi újság­írásunkra, hogy ezeket a kulturhire­ket alig hozzák a lapok ugyanakkor, amikor tizedrangu politikusok szá­zadrangú beszédeiről és értéktelen „nyilatkozatairól" sokszor hasábokat irnak. Pedig a magyar kultura va­lahogy mégis csak közelebb kell, hogy legyen a magyar szivekhez, mint a politikai szószályáskodás. Nem adnah semmit a tisztviselolineb Támogassák a Kormányt mert ettől függ a sorsuh A tisztviselő kérdésben elhangzott interpellációkra Bud miniszter a következőket válaszolta: Elismeri, hogy a középosztály helyzete roppant súlyos, mert nem al­kalmazkodhatott a gazdasági viszonyokhoz. Figyelmezteti a tisztviselőket, hogy támogassák a kormányt a szanálásban, mertettői függ az ő sorsuk. Elismeri, hogy elégedetlenség van, de nem szereti, ha felhánytorgatják. Bejelenti, hogy 3 hét múlva itt lesz a költségvetés. Akkor lehet majd szerinte meg­ismerni a tisztviselőkérdést. A költségvetésből szerinte az tűnik ki, hogy az ország elment az áldozatok legvégső határáig. Kijelenti, hogy számottevő emelkedés voina szükséges az összes adóknál, ha a tisztviselők fizetését emelni akarnák. A másik megoldás visszatérni a bankópréshez Ide nem hajlandó visszatérni, Egyszer már gazdasági összeomlásba juttatta az or­szágot, még egyszer ennek a helyzetnek kitenni az országot és tisztviselő­osztályt, melyet elsősorban érintette ez, nem szabad. Szabó Józsefnek válaszolva azt állitja, hogy a tisztviselők 95 száza­lékát soron kiviil léptették elő. Ezért az erre vonatkozó rendeletet nem vonja vissza. Arra sem tesz Ígéretet, hogy december elsejétől kezdve fel­emelik a tisztviselők fizetését és áttérnek a fizetések aranyparitásra való emelésére. Csak majd — ha — a kiadások apadnak, a bevételek emelked­nek, akkor emelik — talán — egyszer a tisztviselők fizetését. Segélyt sem hajlandó kiutalni, mert a költségvetésbe ez „nem illik bele." Csak fizetési előlegről hajlandó tárgyalni, de még ebben sem találtak olyan megoldást, amely az állam anyagi helyzetével összeegyeztethető volna. Á nómxeigyüíés csütörtöki iiíéso Budapest, november 13. A nemzetgyűlés mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után foly­tatólagosan tárgyalják a fővárosi törvényjavaslatot és pedig annak 7. szakászát, mely a választói név­jegyzék összeírásáról szól. Vázsonyi Vilmos az első felszólaló. Hivatkozva arra, hogy a belügy­miniszter egyik beszédében az ő javaslatára hivatkozott, kijelenti, hogy az messze felülmúlja azt a javas­latot, mert sokkal demokratikusabb volt ennél. Kijelenti, hogy mindig az általános titkos választás hive volt. Ezután a szakasz egyes rendelke­zéseit birálja. Javasolja, hogy a név­jegyzékbe felvehető legyen az is, aki a nemzetgyűlési választók név­jegyzékébe nincs felvéve, de a szük­séges kellékekkel rendelkezik. Indít­ványozza, hogy a jogosulatlanul ki­hagyottak érdekében bárki felszólal­hasson. Farkas István szólal fel ezután. Megemlíti, hogy sokakat, kihagytak a névjegyzékből, akiket fel kellett volna venni. Javasolja, hogy az 5 ik bekezdésben vegyék fel, hogy a választójog meglétét az igazoló vá­lasztmány hivatalból szerezze be. Ezután Petrovácz Gyula szólal fel. Visszautasítja Farkas azon vádját, hogy a központi választmánynál ak­tákat sikkasztottak el. Polemizál Farkas felszólalásával és konkrét példával igazolja, hogy veszedelmes volna, ha bárki felszólalhatna más helyett tárgyi ismeretek hiányában. Azt mondja, hogy a szoc. demokra­táknak, csak az a törekvésük, hogy ember halászást üzenek a párt ér­dekében. (Zaj a szoc. demokratáknál) A javaslatot ugy a maga mint pártja nevében elfogadja. Budai Jenő statisztikailag igazolja, ! hogy alaptalanul senkit sem fosz­tottak meg választójogától. Budapes­ten a lakosságnak több mint 30 százaléka választó, míg a külföldön csak 25 százalék. A szakaszt eredeti szövegében fo­gadja el. Propper Petrovácznak válaszol, miközben a középen állandóan zaj van. Azt állitja, hogy tényleg tűntek el akták. Majd Rakovszky belügy­miniszterrel polemizál. Kéri Rothen­stein javaslatának elfogadását. Petrovácz Gyula személyes kér­désben szólal fel. Propper azt mon­dotta, hogy a választmány irattárá­ból egy iratot vett el, a központi választmány tagja s joga van visz­szatéritési kötelezettség mellett ira­tokat kivennie, fl szocialisták min­dig légbölkapott dolgokat állítanak, de aktaszerüen nem tudnak bizo­nyítani. Rupert a Házszabályokhoz kér szót. Kijelenti, hogy a múltkor Őrfit nem akarta megsérteni. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol az elhagzott felszóllalá­sokra. fl VII. szakasz a hivatalból Való összeírás módozatait állapítja meg. Szükséges azonban, hogy eb­ben a választók is közreműködje­nek. fl szakasz a választók érde­keit védi. Kéri eredeti szövegében való elfogadását. A nemzetgyűlés igy határoz és az indítványokat elvetik. Elnök ezután szünetet ren­del el. aranyftoponába vetik' hi a házadót is A házadó kivetése minden évben november hóban történt meg, ugyan­ekkor kellett beadni a ház adóval­lomásokat is. Errevonatkozólag meglepő s a háztulajdonosokat bizonyára igen kellemetlenül érintő válasz jött a pénzügyigazgatóságtól. Az egyetlen adó volt ugyanis a házadó, melyet mindezideig papirkoronákban kellett fizetni, most azonban ennek az álla­potnak is bealkonyodott, a pénz­ügyigazgatóság ugyanis azt írja, hogy a házadó kivetése a pénzügyminisz­ter rendelete értelmében aranykoro­nás alapon kell csinálni január hó elsejétől. Szóval adózás tekintetében a papirkoronának végleg befellegzett, e téren teljesen áttérnek az arany­alapra. Hogy a h^zadónál miért kellett ily gyorsan aranykoronára áttérni, az a pénzügyminiszter titka, valószínű azonban, hogy az adóz­tatás körüli egyöntetüseget akarják behozni, ezzel ugyanis az adminisz­tráció munkáját is megkönnyítik.

Next

/
Thumbnails
Contents