Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-09-28 / 222. szám

Ara 1000 korona• Békéscsaba, 1924, szept. 28. 1/ évfolyam 222. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. füffffot/on keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 9 bűnével dicsehuű szociÉIdemoftrácia n magyarországi nemzetközi szociáldemokraták hivatalos hírlapjának vezető oldalára bigygyesztve találkoztunk a budapesti királyi ügyészségnek a Népszava szerkesztőjéhez intézett felhívásával, amely e lapban sorozatosan elkövetett, a büntető törvénykönyvbe ütköző izgatás bűntettének megállapításával egyidejűleg eljárást indít s a deliktum szerzőinek nevét keresi. E hivatalos ügyészi irat, mely egy társadalom és államellenes, sajtó utján elkövetett vétség esetében jelent be megtorló eljárást, csak a Népszava részére mutatkozik alkalmasnak vezércikkül. H becsület és tisztesség szokásaihoz igazodó sajtó területén bizonyára szégyeíni való esemény volna, de semmiesetre sem propagandaeszköz abból a célból, hogy az olvasóközönség körében olyan hitet keltsen, mintha nem is bűnről, hanem érdemről volna szó. Rá kell mutatnunk arra, hogy a Népszavának ez a kérkedése határtalan szembeszállás az államhatalommal és olyan felforgató tendenciának nyílt be: vallása, ami felett nem térhet | napirendre a kigúnyolt ügyészség, de a tisztességes sajtónyilvánosság sem. H sajtóközvélemény ügyének tekintjük ezt a forradalomcsináló mesterkedést, mely korlátolt műveltségű publikuma előtt öntelten az üldözött mártir szerepét játsza el, holott vakmerő és minden sajtómorált arculverő játékával a legnyilvánvalóbb destrukciót üzi. Keserves tanulságok bizonyítják a múltból, hogy a hazafiatlan, törvényt tagadó és államellenes machinációknak ilyen propagandisztikus vakmerősége a társadalmi rend felfordulását célozza, bujtogat a tömegek lelkében és bűntettre bátorít. Magyarország minden szenvedése és megaláztatása arra vezethető vissza, hogy az állam és társadalom nem lépett fel kellő eréllyel a demagógia és izgatás ellen. Sajtónak és társadalomnak össze kell fognia, hogy felháborodással és megvetéssel kivesse magából azt a cinizmust, amellyel merészkedik valaki a törvény képviselőiből és szerveiből példátlan gúnyt űzni. Nem maradhat büntetlenül a Népszavának ez az ujabb merénylete, mely az állgmhatalom képviseletét az izgatás bűnében való szemérmetlen kéjelgéssel az általa félrevezetett tömeg röhejének próbálja kiszolgáltatni Az utazások könnyitéso Fokozatosan megszűnik a vízumkényszer Bern, szeptember 27. Svájci távirati iroda. A szövetségi tanács az utazások könnyítése tekintetében a következő határozatot fogadta el: 1. Azoknak az európai államoknak, melyekben az utlevélvizum még fennáll, megállapodást fognak felajánláni az úgynevezett speciál vizumkölcsönös bevezetésének tekintetében. A speciál vizűm egy évre szól és ezen időtartam alatt a határnak korlátlan számban való átlépésére jogosit. A speciál vizűm illetéke 10 svájci frank. Az illeték kérdésében is a kölcsönösség elve az irányadó. 2. Azokkal az államokkal szemben, melyekben a vízumkényszert a munkakeresők kivételével elejtették, olyan esetekben, ahol a svájci munkapiac megterhelésének csak alárendelt jelentősége van, a vízumot hozzátartozókra nézve beutazás alkalmával eltörlik. Az európai államokkal való forgalomban ez a könnyítés csak akkor engedélyezhető, ha kölcsönösség áll fenn, vagy azt biztosítják. A tengerentúli államok számára egyoldalúan bevezetik ezt az intézkedést, de a kölcsönösséget itt is sürgetni fogják. Jóváhagyták a csehországi magyar liga alapszabályait Prága, 1924. szeptember 27. MTI A magyar ellenzéki pártok sajtóirodájának jelentése szerint a belügyminiszter jóváhagyta a csehországi magyar népszövetségi liga alapszabályait. A liga nem politikai szerv, célja az, hogy a kulturális kapcsolatokat kiterjessze és hogy az állmok szolidaritása érdkében fejtsen ki működést. Jobb a francia tüzérség felszerelése, mint a cseheké Prága, szept. 27. MTI. Udrzal honvédelmi mintszter tegnap beszámolt franciaországi utjának benyomásairól. A franciaországi és csehországi tüzérség összehasonlításával meg volt elégedve, bárha Franciaországnak lőszerek, különösen pedig technikai felszerelések, u. m. tankok és páncélautók tekintetében nagy az előnye. Az öreg „Madár" Irta : Békési Durkó Imre A napokban levelet irt egy régi ismerősöm s így végezte: ,,értesitlek még arról is, hogy az öreg „Madár" amelyet az uradalomból történt távozásod után én örököttem s azóta — husz év óta — volt a hűséges hátaslovam, a mult héten megbokrosodott, kiszaladt velem az országból, hiszen tudod, a birtok határa az ország határa is; de visszafele már alig-alig lépegetett. Le is szálltam róia s gyalogosan vezetve értünk haza a majorba, másnap reggel aztán kimúlt szegény". Hogy tehettél ilyet, öreg Madár? Kiszaladni az országból ? Hiszen fiatal korodban, mikor virágjában voltál, még a majorból sem akartál kimenni. Nyalka voltál, kényes voltál, négy pusztának négy Írnokán fogtál ki, mikor végre hozzánk a ménes majorba kerültél. Nem tudom, te mit gondoltál akkor, de azt tudom, hogy én nagyon örültem ennek, mert biztosra vettem, hogy meg fogjuk egymást érteni s a körözs-zugi lányok mosolygó arccal fogadják még a nyitott ablakban a mi köszénésünket ha nyári vasárnaponkint napszámot fizetni hazafelé csattogunk a kövesuton. Megérkezésed napján, este vacsora mellett ültünk a nyitott verandán s j az intéző, aki nagy lóbarát és lóismerő, áradozva dicsért: soha szebb, hátasnak való lovat nem látott nálad, csak az a kár, hogy kifogtál az összes segédtiszteken. Felcsattantam: — Én rajtam még nem! Ő is jó lovasnak tartott, sőt büszkén beszélt rólam, mint tanítványáról, ha nem hallottam, mégis lemondólag legyintett a kezével: Hiába ! öcsém. Bejárta ez már a körözs-zugi uradalom minden majorját, minden Írnokát csúffá tette, mégcsak mi vagyunk hátra, mi is ugy járunk, szólt nekibusultan. Megmutatom, hogy nem járunk ugy, olyan nyerges lesz belőle, amilyet még nem láttak. Csak azt mondom, ne fogjon hozzá, ugy sem sikerül, azt pedig magam is nagyon restelném. Jól ismert. Tudta, hogy ez csak olaj a tűzre. S másnap reggel 5 órakor, miután a zablát, kantárfőt, kantárszárat, kengyelt, hevedert alaposan megvizsgáltam, a hátán termettem. Hat orakor az intéző kocsiba fogatott, ő is kiment a határba. Én már akkor az eke és szekér-láger között küzdöttem a »Madár"-ral. Mindenfelé ment, csak előr nem. Az istállótól az utat eddig hátra és oldalt tette meg. De azért mikor azt tapasztaltam, hegy ágaskodás közben se egyensúlyt nem vészit, se hátra nem vágja magát — biztosra vettem, hogy nyert ügyem van. Ez a reménységem még délben sem hagyott el, amikor az intéző visszajött. Ebédre nem mentem, tudva azt hogy ha most leszállok róla, félnapi fáradságom kárbaveszett. Négy óra felé aztán, mikor már mindakettőnkről szakadt a víz, végre megindult s a legnagyobb nyugalommal lépésben megkerültem vele a pusztát, egyetlen ütés, egyetlen durva mozdulat nélkül. Soha többet nem kötötte meg magát. Egy hónap múlva kint a mezőn, felhúzott kengyelvassal, ugy járt utánam, mint a kutya, ha el is ment legelészni, füttyszóra, mint a fergeteg, száguldott vissza, s ha nem akartam észrevenni, — háttal állva rá —, az orrával bökdösött. így volt-e öreg „Madár?" Olyan voltál e mint a kezesbárány? És megbokrosodtál te? kifutottál az országból te? Háromszáz kilométert szaladtál öreg könnyelmű jószág? De mit beszélek ? Jaj nekünk 1 Még a maradékunknak is! A határ csak akkor volt annyi, most az uradalom mesgyéje az ország határa is. így hát kifuthattál az országból. De miért tetted? Talán eszedbe jutottaköleséri papkisasszony cukra? Aki valahányszor hozzájuk mentünk, mindig azzal traktált s mindig hízelegve mondogatta neked : kedves »Madárkám« ha a gazdád elfelejtkezne erre jönni, te ne felejtkezzél meg rólam, mindig meg kapod a jutalmadat; s te ropogtatva a cukrot, bólogattál hozzá finoman — száraz fejeddel, hogy de ugy lesz ám csakugyan. S bizony munkanapokon is, ha a köleséri ut fele jártunk, sokszor rá akartál váltani, de nagy szomorúságodra, meg az enyémre is, nem lehetett. Vagy talán a kóti majort akartad látni, ahol szintén szívesen láttak bennünket s ahol az intéző lányával, ha felült rád olyan vigyázva lépegettél,mintha himes tojást vittél volna ? Vagy rég nem láttad már a keresztúri erdő patyolat gyöngyvirágait, melyből sokszor egész halomra valót cipeltél a ngeregkápádon ? Emlékszel-e, hogy megjártuk egyszer? A köleséri papkisasszony a gyönyörű vasárnap délután, amikor tudta, hogy elmegyünk hozzájuk, egész a falu széléig elibénk sétált, s a kóti intéző épen akkor jött leányával zajtalan hintón s abban a percben ért utói bennünket, amint boldogságtól ragyogó arccal nyújtottam át a halom gyöngyvirágot a papkisasszonynak. Se láttam, se hallottam én akkor, így tehát még a köszöntést is elmulasztottuk. De nem is mertük többé betenni a lábunkat a kóti majorba.