Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-09-21 / 216. szám

Kérői i vidék Békéscsaba, 192

4. szeptembe

r 24. ü csongrádi [merénylet szolnoki fotárgyalása A mai főtárgyalás 24 tanujának kihallgatása megint nagy érdektődést váltott ki. A tanuk — hatósági személyek — az erőszakosságok, (fenyítések, Ígéretek tekintetében adtak felvilágosítást, ami csapán közvetve érinti a büncsélekményt, amennyiben az első-vallomások értékének megállapításánál játszik csak szerepet. Minden tanú vallja, hogy a nyomozás során éjjel-nappal dolgoztak, de csak Borgulya rendőrtenácsos tudja megindokolni az eljárást azzal, hogy nem tudott volna végezni 48 óra alatt az előzetes letartóztatásban levő gyanúsítottakkal, ha nem dolgozik éjjel-nappal, azért volt kénytelen a perrendtartás ellen eljárni. A perrendtartás az előzetes letartóztatás idejét 48 órában állapítja meg. Tettlegességről, bántalmazásról, fenyegetésről, vagy ígéretekről senki sem tud semmit. A vádlottak önként vallottak töredelmesen, mikor Sági elmondott mindent és látták, hogy tagadásukkal ugy sem mehetnek semmire. fi kihallgatási jegyzókönnyvek hatósági tanukkal való eiőttemeztetésének mikéntjére vonatkozó kérdésekre egyenes feleletet egyetlen esetben sem kapott a bíróság; sőt legtöbb tanú a tagadó válasz helyett a kétesértékü »nem emlékszem« kifejezést használja. Nem hallgatjuk el annak a ténynek konstatálását, hogy a tanuként kihallgatott hatósági személyek megesketése körül mindig vita fejlődött ki, a bíróság mindig ugy határozott, hogy a tanuk megesketését elhalasztja. flz egyre érdekesebbé váló főtárgyalás folytatását hétfére, f. hó 22-re tűzte ki a bíróság, amidőn is a tanúkihallgatásokat folytatják. sehol sem jelent meg, mert nem nyilvánosságra szánt magánlevél volt és mert még akkoriban a megyében egy hírlap sem exisztált. Haan Lajos történelmi adatai gyűjtése miatt nemcsak az ország minden historikusával, hanem még a külföldiekkel is sűrűn levelezett. Sok érdekes és eddig ismeretlen történelmi adatokhoz jutott levelezések révén. Elismerés illeti Haan Lajost azért, hogy levelezését nemcsak megőrizte, hanem szép sorrendbe rakva be is köttette. Muzeumunkban őrizzük két kötet négyrétű és két vastag kötet 8-ad rétü levelezését. Haan Lajos nemcsak abban volt pontos gyűjtő, hogy megőrizte levelezését, hanem még előrelátóbb volt abban is, hogy nevezetesebb levelek mellé helyenkint odajegyezte azt is, hogy mikor, miből és miért keletkezett egy-egy levélváltás? (Folyt, köv.) Fábry Károly Ciril cár profclamáciip i London, szeptember 20. fl Daily Mail berlini tudósitója értesül, hogy Ciril nagy herceg II. Miklós cár unokaöccse, aki két évvel ezelőtt az üresedésben levő cári trón örökösének proklamálta magát, proklamációt bocsátott ki, melyben kijelentette, hogy a trón öröklési sor szerint ó Oroszországnak uralkodója. Előkelő orosz személyiségek azt tartják, hogy bár a cári trón idegen földön áll, oly központtá válik, mely körül minden hazáját szerető orosz egyesülni fog. fi proklamációt az európai orosz lapok is közölték. 9 japánok kellemetlen helyzetben Páris, szeptember 20. (Poly Havas), fi Matin tokiói jelentése szerint, Csangcsulin azzal a kéréssel fordult a japán kormányhoz, hogy tegye lehetővé, hogy a rnand zsuriai vasúton csapatokat szállíthasson, fi japán válaszadás kényszerhelyzet elé állítja a kormányt, mert ha hozzájárul a kéréshez, megszegi semlegességét, flz utóbbi eset azért volna rá nézve kellemetlen, meri rossz viszonyba kerülne Csang-Csu-Linnal, aki katonai diktárora Mandzsúriának, ahol a japánoknak nagy érdekeltségük van. i Még mindig reng a fűid Erzerum vidékén Konstantinápoly, szept. 20. Erzerum vidékén a földlökések még mindig folytatódnak, ami számos földszakadást okozott. A lakosság nagy izgalomban van. Aras vidéken 37 falu elpusztult. Igen sok ember életét vesztette. Más vidékről jelentékeny kárt jelentenek. Nemzetközi leszerelési értekezlet Genf, szeptember 20. fl nemzetközi leszerelési értekezletről, melyet legkésőbb 1925. juníus 15-re hívnak össze, azt jelenti, hogy előreláthatólag Genfbe lesz megtartva. Az értekezletre meghívják az őszszes államokat, szóval azokat is, amelyek a jegyzőkönyvet nem ratifikálták és amelyek nem tagjai a Népszövetségnek. így Németországot, Oroszországot és az Egyesült Államokat. Francia részről ugy hírlik, hogy a parlament részéről a ratifikálás kétségtelenül megtörténik, miután ahhoz a francia küldöttség már hozzájárult. Tanácsülés A városi tanács pénteken délután tartotta rendes ülését dr. Berthóty István polgármester elnöklete alatt, melyen a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Iparigazolványt kaptak: Gyebrovszky Mária nőiszabó, Farkas János kárpitos, Lerner Lajos asztalos, özv. Belanka Györgyné fehérneművarró, Kerekes Sándor baromfikereskedő, Madarász József és Eitel János asztalos, Petrik Katalin cukorkakereskedő és Gebei István rövidárus. A protestáns egyetemi hallgatók segélyezésére félmillió koronát utalt ki a tanács. Települési engedélyt kapott: Deoreceni István és Schwartz Sándor. Építési engedélyt adott a tanács Farkas János Prónai-utca 11. lakóházra, Mertz Gyula Békési-ut 23. műhelyre, Kővári és Szelner raktárra és Tóth János fényesi szőlők emeletes lakóházra. Házlebontásra Michnay Pál Ujkigyósi-utca 9. szám alatti lakos kapott engedélyt. Elintézett azonkívül a tanács több közgyűlés elé kerülő ügyet is. Békéscsabáfól-Bpémáig 37 óra alatt A háború alatt és főleg a háború óta alaposon megromlott utazási viszonyok már ugyancsak hatalmas lendülettel haladnak előre a javulás utján. Különösen tapasztalható ez a nyugati személyforgalmon, amely kényelmesség tekintetében már alig marad a békebeli nívó alatt. Erre nézve jellemző ez az egyszerű számadat, hogy Békéscsabáról nem is egészen 37 órai utazással el lehet érni közönséges gyorsvonaton utazva Brémát, amely a Magyarországból Amerikába irányuló személy- és te herforgalomnak legfontosabb átmenő állomása. Ezenkívül Budapesten át utaznak Brémába a Magyarországtól keletre eső államok kivándorlói közül azok, akik az Egyesült Államokba, vagy Kanadába igyekeznek. Persze a délután 3 órakor Bécsfelé induló gyorsvonat frankfurti közvetlen kocsija zsúfolásig meg is telik mindennap Amerikába (Észak-, Délés Középamerikába) igyekvő utasokkal. Ezek egy része amerikai otthonába visszatérő itthonjárt rokonlátogató (gazdag amerikai nagybácsi, jószívű, kövér, könnyen könnyező, sokdolláros amerikai nagynéni, gazdag gyáros stb. mesebeli tündéri személyiségek), legtöbb közöttük mégis a kivándorló. Csodálatos az az elszántság, amelylyel a legkülönfélébb nemzetiségű emberek nekivágnak a nagy tengerentúli szerencsepróbálásnak, amelytől nem rettentik vissza őket a legní "-Fzomoritóbb odaátról érkező munkahirek sem. A csabai gyors már legtöbbször sok erdélyi és óromániai kivándorlót visz Budapestig, ahonnan nyugat felé utazva egyre több és több kivándorló lepi el aBréma\és Hamburg irányába igyekvő vonatokat. A kivándorlók legnagyobb részt erdélyi, bukovinai, beszarábiai és óromániai magyarok, szászok, oláhok, ugoszláviai horvátok, csehszlovákiai tótok és némtek, valamint nyugatmagyarországi németajkú volt magyar állampolgárok, ami azt bizonyítja, hogy az uj államalakulatok, a wilsoni béke és a meggyarapodott .felszabadítók" sok-sokezer szorgalmas, munkakereső ember számára teszik lehetetlenné a régi hazájukban szülőföldjükön valő megmaradását. Ezek között az utasok között persze egyebet sem hall az ember Magyarországtól Ausztrián és Németországon keresztül egészen Brémáig, de még itt Brémában is, mint az oláhoknak, a szerbeknek, a cseheknek és a franciáknak a szidását. Bármennyire is jól esik— őszintén meg kell vallanom - napokon keresztül hallani, hogy rajtam kivül még megszámlálhatatlan embertömeg gyűlöli és átkozza ezeket a mi zsírunkon felhizott „hódító" nációkat, nem tudok örülni ennek, mert mindig magam előtt látom ezeknek az elkeseredett embereknek és még otthonlévő testvéreiknek azt az óriási nyomorúságát és méltatlan szenvedését, amely arra készteti őket, hogy „szabadító" jótevőikről igy beszéljenek. Passauban (német-osztrák határállomás) érdekes jelenet tanuja voltam.) Két bécsi utas békességesen beszélgetett mellettem. Egyszer a beszélgetés során kiderült, hogy az egyikük a mostani Csehszlovákia területén született valami kis németcseh faluban. A másik erre gúnyosan jegyezte meg: — Á'dam sind Sie á' Ziegelböhm? Ez tüstént felugrott, fülig vörösödött és talán meg is képelte volna útitársát, amiért csehnek nevezte, ha a többi utasok idejekorán közbe nem lépnek. Jellemző még a csehszlovákiai viszonyokra az onnan induló kivándorlók óriási tömegén kivül az a nagy nyomorúság is, amelyben az ottani német és tót gyermekek sínylődnek. Vonatunk két legutolsó kocsija zsúfolásig tele volt 5—14 éves csehszlovákiai német és tót gyermekekkel, akik a legsiralmasabb állapotban indultak el hazulról vöröskeresztes hölgyek és kopott, rongyos tanítók, tanítónők vezetésével Hollandiába. Az embernek elfacsarodott a szive, ha ránézett a sápadt, vézna, fátyolosszemü, bágyadt apróságokra, akik — mintegy kétszázan — félénken, szótalanul húzódtak meg kopott ruhácskáikkal a kemény harmadosztályú padokon. A kivándorlók általában vérmes reménységgel telten színes ábrándképeket festegetnek maguk elé szórakozásul az egész ut alatt s kedvük csak akkor lankad, ábrázatuk csak akkor borul el, amikor szárazföldi utazásunk végcélja, Bréma közelében odavaló német utasok szálnak be fülkéinkbe, akik elrettentő adatokkal igyekeznek ecsetelni azt a borzasztó nyomorúságot, amely a tengerentúli egykori meseországokban vár a kivándorlókra. Szept. 23-24, kedd-szórd a jfj J Q Pierre Wolf viiéghirü színjátéka