Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-10-05 / 228. szám

Békéscsaba, 1924. október 5. Ara ÍOOO korona. Vasárnap V. évfolyam 228 szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. A szerkesztésért felel VIDOVSZKY KÁLMÁN főszerkesztő Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Egymásra utalt népbisebbségeh H csehszlovák köztársaság parlamentjében, Prágában egy magyar kisebbségi képviselő, dr. Korlát Endre interpellációt jegyzett be a román nyelvű ki- ' sebbség nyelvi és kulturális sérelmeinek tárgyában. Ebben az interpellációban a magyar képviselőnek nemcsak lovagiassaga, de egyben politikai érett- ; sége, erkölcsi és kultúrai fö- ! lénye nyilvánul meg, amidőn a saját népe ellen is jogtalanságokat elkövető cseh állampolitikával szemben védelmébe veszi annak a népkisebbségnek ügyét, amelynek fajtestvérei más országban ép a magyarság ellen folytatnak irtóhadjáratot. E tárgyilagos, fennkölt gondolkozás, mely védelmébe veszi a kisebbségi jogok tiszteletbentartásának elvéért indított har- j cában még azt az ellenséget is, mely árulásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nemzet sok milliónyi tagja ma népkisebbségként emelje fel szavát a békeszerződések kijátszása miatt, — olyan példát szolgáltat Európa politikai iskolájának, amelyre a legkiválóbb nemzetek is büszkék lehetnének. Korlát Endre dr. magyar képviselőnek óvása a román anyanyelvű ruténföldi magyarság érdekében klasszikus bizonysága annak, hogy a magyar nemzet, — melyet a Scotus Viatorok megfizetett lelkiismerete mint elnyomót festett le — mikénti űzte az elnyomásnak és a gyűlöletnek politikáját. T\ magyar impérium alatt ezek a »gyűlölt és elnyomott" nemzetiségek magasabb kultúrát szereztek és több polgári joggal és szabaásággal ruháztattak fel, mint ma akár saját hazájukban, akár a jogegyenlőséget nagy hangon hirdető u. n. demokratikus utódállamokban. Siralmasabb bizonyítványt ki sem állithatott voln a csehszlovák köztársaság önmagáról, mint avval, hogy joguralma alatt az egyik elnyomottnak kell a másik elnyomott érdekében szót emelni s még hozzá olyan nép érdekében, amelynek reprezentánsai saját hazájuk képviseletében kebelbarátjai a cseh állam kreálóinak és jelenlegi vezetőinek. Sokat lehetne beszélni ezen az alapon a kisantant együttműködéséről, belpolitikájának humanizmusáról s ez uj államcsinálmányok örökéletéről. De nem akarunk jósok lenni. Hz elnyomást sirba fogja temetni az egymás mellett élő testvéri népek öntudatra ébredése, akik máris rájöttek arra és bevallani sem szégyenlik, hogy jó volt, mert igazságos volt a szentistváni Magyarország demokratikus néppolitikája, mely a jogegyenlőséget nem a szájával hirdette, hanem tettekben valósitotta meg egyenlő igazsággal mindenfaju és nyelvű fia javára. Elvetemült oláh merénylet a bánsági magyar iskolák ellen Minden aljas eszközzel harcolnak a magyar kultura ellen—Több oínt háromszáz magyar iskolát zártak be^az oláhok. Temesvár, október 4. jövőre. A hivatalos statisztikai adatok szerint ugyanis megszűntek a Bánságban a következő magyar iskolák: az állami főgimnáziumok közül a temesvári 58 tanulóval, a lugosi 420, a karánsebesi 280 és részben a róm. kat. temesvári kegyesrendi főgimnázium, ahol a mult tanévben 850 volt a tanulók száma. Megszűnt a temesvári állami főreáliskola 580, a felsőbb leányiskolák közül a temesvári állami 280 és a Miasszonyunkról nevezett róm. kat. temesvári zárdaiskola 290 tanulóval. Az állami polgári fiúiskolák közül a dettai 120, a lippai 182, az orsovai 186, a perjámosi 130 és a nagyszentmiklósi 275 tanulóval. Az áll. polgári leányiskolák közül a karánsebesi 126 és az orsovai 108 tanulóval. A tanitó és tanitónőképzők közül (Eráélyi munkatársunk eredeti tudósítása.) A Bánság magyarságának zokszava hangzik fel ismét hozzánk. A magyar kultura, a magyar iskolák pusztulásáról érkezik döbbenetes hiradás: Temesvárott és a Bánságban már nincsenek kimondott magyar iskolák, fl Magyar Párt temesvári tagozata még a mult tanévben ismételten felemelte ezért tiltakozó szavát, ugy a párt központja utján, valamint közvetlen a kormány illetékes tényezői előtt, sót a király temesvári látogatása alkalmával memorandummal is fordult a miniszterelnökhöz, azonban orvoslást, érdemleges választ mai napig is hiába vártak. flz uj iskolaév megnyitása alkalmával a bánsági magyar iskolák sorsáról számol most be tudósítónk, amely szomorú prespektivát nyújt a Az élet Május volt és vasárnap dél. A korzót vidáman csevegő emberek százai lepték el; ott hullámzott egymás mellett, de szembe futó két oszlopban, valami csodálatosan harmónikus tarkaságban: kicsi-nagy, öreg-fiatal. — Mennyi ember és milyen kevés gondolat — morfondírozott Barna, az aszfalt sarkán állva, aztán hozzágondolta: és mennyi gondolatot vált ki abból, aki nézi . . . Tragédiák fogantatnak, születnek ... és akik titkon síró lélekkel vonszolják az élet igáját, a nagy színpadon a klasszikus világ színészeinek vigyorgó álarcát viselik . . . Kacagj bajazzó . . 1 Ott udvarol Patakfy, a föld legszerencsétlenebb természetű embere és az a szép lány mellette vakon rohan a veszedelmébe, sugárzó arccal ... A felesége lesz és apró tragédiák hamuja alatt fog elparázslani az élete, pedig aki látja akaratianul is arra gondol, hogy benne a boldogság szakadatlan örömtüzének magasra felcsapó lánggal kell majd égni . . . . . . Amott Ferencfalvit vezeti a felesége, szorosan belekarol és azt hiszi, hogy senki sem látja az élénk beszélgetés álarca alatt azt a szakadatlan, figyelmes munkát, mellyel a tabetikus, kaszáló lábakon tántorgó testet egyensúlyban tartani igyekszik. És otthon négy egészségesnek látszó gyermek várja derűs gondtalansággal az apának vagy az agyalágyult nagyapának a sorsát... ... Itt jön P.-né. Holnap talán megnyitják a csődöt az ura ellen és mennyi bájos könnyelműséggel cseveg és kacag a két gavallérjával; pedig jobban tudja nálam, hogy mit hoz a holnap, de a látszatot meg kell őrizni az utolsó percig és a kétségbeesés fájdalmas vonását ma csak én látom a mosolygó arcon . . . Önfeláldozás, amit csupán a tett felemelő voltáért cselekszik, mert ma nem tudja senki, holnap pedig nem fogja elhinni senki. Csak én tudom, én is véletlenül tudom és tudom azt is, hogy holnap ilyenkor a két ficsurból egy sem lesz mellette, mert azoknak csak a fess, jukker asszony, a hazard partner kellett... Aki kidőlt a hazardirozásban, az semmi, az még csak nem is emlék... Csodálatos makacssággal távolit el magától a kiváltságosoknak ez a társasága minden óment. Nem lát — mert nem akar látni — a kidőltekben figyelmeztetést és mintha valami titkos megegyezés volna közöttük : aki kidőlt, eltűnik nyomtalanul, hogy véletlenül se legyen a többinek mementó . . . Be kár, be kár, ezért a szép aszszonyért ... Ma még csupa mosoly, derű, ragyogás, az Élet és holnap? Mi lesz holnap? . . . Mikor elindult— maga sem tudta hogyan — a sétálók között, végiggondolta magában mindazt, amit a szép P.-néről tudott. Szegény volt, szép volt, kacér volt. Sokan futottak utána, én is velük futottam . .. nem én külön futottam . . . egészen magamnak futottam. Persze, hiszen én álltam ki elsőnek, mert a többiek még akkor is viaskodtak a szélmalommal, mikor már késő volt. Késő pedig' akkor volt, mikor jött P., a veszedelmes, nehéz ellenfél, a gazdag gyáros. Jött és nem futott, hanem szabályszerűen üzletet kötött. A leány adta a szépségét, a fiatalságát, magamagát; ő meg adta hozzá a miliőt, a pénzt, a pompát, a jólétet. A leány megmondta, hogy nem szereti, P. tudomásul vette és nem törődött vele. Alig mult két esztendeje, hogy feleségül vette ... de milyen két esztendő volt az?! Szenvedélyesen szórták a pénzt mind a ketten és tulfinomult Ízléssel válogatták össze a gyönyörűségek élvezetének programmját. És annak a vagyonnak, amely nemzedékeknek biztosította volna a jólétét, holnap már vége... Igen, holnap, de ma még nem. Azért jár emelt fővel, mosolygó arccal az asszony a gavallérjaival és azért játszik kérkedő könnyelműséggel az ura a klubban azokkal, akik holnap rá se néznek ... De az aszszony is azokkal járkál, akik holnap rá se néznek. Az emberrel nem törődöm, az a számító, hideg üzletember csináljon amit akar. Hanem az asszony ... De hát van nekem közöm az asszonyhoz ? ... De hiszen én erre soha, soha nem gondoltam . . . Vagy ... De igen, igen, gondoltam és megteszem ... Elmondom neki, hogy akik körülötte voltak, hamis emberek voltak, hidegek, számítók , . . és hogy van melegség ... és hogy . . . Holnap, mikor azok már nem fognak vele járni, én kisérem és van és lesz közöm hozzá . . . És másnap csakugyan Barna lépegetett az asszony mellett, de nem a déli korzón, hanem egy közelfekvő mellékuccán. Valami nagyon komoly dologról folyhatott a szó, mert az örökké emelt fővel, mosolygó arccal járó asszogy lesütött szemmel, komolyra vált vonásokkal haladt a férfi mellett és nagy figyelemmel hallgatta, amit mondott. A férfi pedig, ahogy fojtott hangon, gyorsan, de lendületesen beszélt, láthatólag csak erős akarattal tudta leküzdeni az önkéntelenül feltolakodó gesztusokat. Egy kapunyilásnal megálltak, egy pillanatra összemosolyogtak, aztán az