Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) szeptember-október • 200-250. szám

1924-09-02 / 200. szám

Békéscsaba, 1924. szepl. 2. Ara 1000 korona. Kedd V. évfolyam 20

0. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSÓ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Ellensége volt-e a szociáldemokrácia a háborúnak 7 Irta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS, volt nemzetgyűlési képviselő. A világháború kitörésének tizedik évfordulója alkalmával antimilitarista s háborúellenes cikkekkel jelentek meg Európa szociáldemokrata lapjai. „Nem akarunk háborút!" „Há-. ború a háború ellen:" hangzott a csatakiáltás s marxista sajtó a tömegszuggeszció bevált rendszerével igyekezett bizonyítani, hogy a szociáldemokrácia mindig harcolt a háború réme ellen. A Népszava jul. 26-iki száma pláne „deliriumos duhajokról, „hetyke ultimátumról" beszél a Monarchia 1914 julius 23-án Szerbiához intézelt ultimátumával kapcsolatban. Nem akarunk e helyen polemizálni afölött, hogy a háború szörnyű felelőssége kit terhel, szemébe kell néznünk azonban annak a demagógiának, mely a maga számára igazságtalanul és merészen tökét akar kovácsolni a háborúellenes propagandából. Vájjon minő magatartást tanúsított a szociáldemokrácia a háborúval kapcsolatban ott, ahol tehetős politikai tényező volt a legkritikusabb pillanatokban — ez a kérdés. Csupán egy-két dokumeetumot lássunk. Okmányok ezek a demagógia története számára. Az osztrák szociáldemokratapárt hivatalos lapja az „Arbeiter-Zeitung" 1914 aug. 5-én „Az ántánt világháborúja Németország ellen" cimü vezércikkében imigyen irt: „A német nép és nem a militarista reakció kivétel, pártkülömbség nélkül veszi fel a harcot, melyet Oroszország és Franciaország reákényszeritettek mint az élete és halála fölött döntő küzdelmet ... Ez a háború a bekerítés háhoruja, melyet Franciaország, Oroszország és Anglia évek óta előkészített, amely háborúnak a német népet a pusztulásba és nyomorba kellett taszítania." A Brünnben megjelenő szociáldemokrata hivatalos lap, a „Wolks freund" 1914 aug. 14-én ezt irta vezércikkében: „Egy kalmár nép, mely már 15 éve dolgozik a németség bekerítésén, mert már akkor irigyelte a levegőt és kenyeret a német néptől, a világ legműveltebb államát az orosz barbarizmusnak akarja kiszolgáltatni." Eduárd Dávid német szociáldemokratavezér 1915-ben kiadott könyvében ezeket irta: „A monarchia a világháború kezdetétől védelmi harcot folytatott. Az osztrák-szerb ellentét mögött áll az osztrák-orosz ellentét. Szerbia csak Oroszország eszköze volt, mellyel a Monarchia szétrombolására megindította a harcot." Hogy a szociáldemokrácia hogyan teljesítette programmjának követeléseit a háborúval szemben errevonatkozólag érdekes kritikára találtam. Adler Frigyes Strügh osztrák miniszterelnök gyilkosa, az osztrák szociáldemokraták vezére 1916. év nyarán Wienben a Kari MarxVerein-ban előadást tartott s az előadás a „Der Kampf" folyóiratban „Az 1789-es az 1914 es eszmék" cimen megjelent. Magyar fordításban olvasható az akkor Kunfi Zsigmond szerkesztésében megjelenő „Szocializmus 1917. március—májusi számában. Érdemes ezt az előadást elolvasni. Adler beszél „a demokratikus tudatosság csődjéről a proletáriátus külpolitikájában" majd ezeket mondja: „Az imperializmus szelleme behatolt a munkásosztályba is. A demokratikus érzés hiányának szempontjából valósággal szimbolikus jelentősége volt az állásfoglalásnak a belga semlegesség megsértésének kérdésében. A legnagyobb kár az volt, hogy a német demokráciának semminemű óvása nem következett be, hogy egész Németország hallgatott. A szociáldemokrata frakció többsége beletörődött ebbe és inkább ragaszkodott a kormánnyal történt megállapodásához, mint az európai demokráciával szemben tartozó kötelességéhez. Végül elkövetkezett a demokrácia fogalmainak kigunvolása. Paul Lensch az „önrendelkezési frázisok"-ról beszélt és kifejezte sajnálkozását, hogy 1871-ben a németek nagyon is keveset annektáltak; Philpp Scheidemann mindenféle szellemeskedés formájában egy kis hátsóajtócskát nyitott magának a hódító politika számára. Majd a francia szociáldemokratákra tér át: „A francia szocialisták egy imperialista burzsoáziával szövetségben harcolnak és ténylegesen nem a demokráciáért, hanem az imperializmusért viselnek háborút" Ezt a szigorú kritikát Adler Frigyes, a fanatikus szociáldemokrata mondja a szociáldemokrácia szemébe. Ha most azokban az államokban nézzük a szociáldemokraták háborúellenes és a leszerelésre irányuló politikáját, melyekben a szociáldemokrácia napjainkban részese a kormányhatalomnak, megállapítjuk, hogy a marxisták háborúellenes és antimilitarista propagandája sze idül, később teljesen megszűnik abban az arányban, amilyen közelségébe jutnak a hatalomnak. Érdekes jelenség, hogy Csehországban a világháború 10 éves évfordulója alkalmával csakis a kommunistapárt rendezett orditó háborúellenes (!) tüntetéseket, a szociáldemokraták résztvevőn a kormányban — már nem oly antimilitaristák. A marxizmus uralomra jutván, a legnagyobb mértékben militaristává válik — mutatja ezt a magyar és orosz kommün története — és akkor a népek felé zeng a jelszó: Be a vörös hadseregbe a proletariátus védelmére I A marxista militarizmus sokkal ierroris£tikusabb, _ és vérengzőbb a világ jetiién rhititatjfes musánál. (^Jtfríto ÍTí ^ Előadás a dániai Gserhészolimpiás Mostanában zajlott le a második cserkészolimpiász, amelyen a kiváló magyar cserkészek világraszóló dicsőséget arattak és páratlanul álló sikereikkel nagy mértékben segítették elő a magyar névnek az egész világ által való megbecsülését és tisztelését. A szikratáviró pillanatok alatt hordta szét a világ minden zugába, a „legkulturáltabb" és az európai kulturától legtávolabb eső államokba egyaránt, hogy a versenyre kelt harminchárom féle állam csapatai között dicsőséges küzdelem árán harmadik helyre került a magyar cserkészek csapata. Ezzel a világraszóló győzelemmel Békéscsaba is az általános érdeklődés középpontjába került, Vidovszky Kálmán főszerkesztőnk révén, aki mint a magyar cserkészet egyik legkiválóbb reprezentánsa, szintén a győzelmes csapattal együtt vett részt az olimpiászon. Azaz elemi erővel megnyilvánuló, egyre követelőbb érdeklődés, amelyet a nagyközönség soraiban csaknem országszerte nagy elismeréssel olvasott tudósításai („Levelek Dániából") keltettek, most arra kényszeríti, hogy értékes tapasztalatairól nyilvános előadások keretében számoljon be. Első ilyen előadását (egyelőre csak magáról a dicsőségesen lezajlott cserkészolímpiászról) közkívánatra pénteken délután 6 órakor tartja meg a Városi Mozgó helyiségében. Az előadáásra szívesen látják a cserkészet és az ifjúság minden barátját. Belépődíj nem lesz, de tet: szésszerinti adományokat szívesen j fogadnak a cserkészek felszerelése | és a gimnáziumi segélyalap javára. Próbamozgósitás Oroszországban Moszkva, szeptember 1. A vörös hadsereg próbamozgósitást tart és ezzel kapcsolatban Péterváron nagy katonai parádét rendeztek. A vörös hadvezetőséget a rendkívül feszült helyzet (Romániával szemben) indította arra, hogy ezt a rendkívül költséges próbamozgósitást elrendelje. OzOnMntesIHentőegyesiilet rendes huzgplése Nem érdeklődik eléggé a közönség a Mentőegyesiilet iránt. — Megválasztották a végleges tisztikart Szombaton délután tartotta az Önkéntes Mentőegyesület rendes évi közgyűlését, melyen a működő tagok csaknem teljes számban vettek részt. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell megemlíteni, hogy a közönség nagyon gyér érdeklődést tanúsított a gyűlés iránt. Nem tudjuk mire magyarázni a közönség távolmaradását, mikor mindenki tudhatná, hogy ez az áldásos intézmény csak akkor tud létezni és fennmaradni, ha a közönség megfelelő áldozatkészsége megnyilvánul iránta. Az Önkéntes Mentőegyesület az összlakosságnak együttes érdeke, mégpedig az eletével összefüggő érdeke s igy teljesen érthetetlenné válik előttünk a közönség tartózkodó viselkedése. Nem láttuk a gyűlésen a nagyobb gyárak és vállalatok képviselőit sem, pedig ezeknek igazán érdekük a Mentőegyesület fennállása, ha valakinek érdeke. 'Sok ezer munkásnak urai ezek a gyárak, akik között bizony a leggyakoribb esetben előfordul egy-egy kisebb-nagyobb szerencsétlenség. Milyen felbecsülhetetlen jótékonyságot gyakorol egy ilyen szerencsétlenségi esetben a Mentőegyesület ugy a gyárnak, mint magának a szerencsétlenül jártnak és mégis ezek a vállalatok sem érdeklődnek a Mentőegyesület ügye iránt. Sőt a gyűlés pénztári jelentése kapcsán az is elhangzott, hogy a tagoknak beiratkozottak nagyrésze nem váltja be nyugtáját. Ez is elég szomorú jelenség bizony, mert aki annakidején tagsági kötelezettséget vállalt, az tudhatta, hogy ezzel tagdíjfizetési kötelezettség is jár és igy