Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-08-19 / 189. szám

Békéscsaba, 1924. aug. 19. Ara 1000 korona. Kedd V. évfolyam 189. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 9 gyulai katholikus nagygyűlés három napja Gyulára zarándokolt az alföld katbolikussága — 9 temlomok nem tudták befogadni az ünneplő hívek sokaságát Gyula, augusztus 18. Vasárnap zajlott le a harmadik alföldi katholikus naggyülés végsönapja, amely után most mér megállapíthatjuk a hatalmas méretű országos ünnepség mérlegét. Megállapíthatjuk, hogy az a hatalmas, múlhatatlan értékű munka, amelyet a nagygyűlés rendezői végeztek a hosszas, alapos előkészületek tartama alatt, legszebb gyümölcsét hozta meg. A három nap alatt az ország, illetőleg különösen az Alföld katholikus lakosságának valósággal zarándokhelyévé vált Gyula városa, ahonnan hitükben megerősödve indultak haza a lefolyt egyházi ünnepségek hatása alatt a hivek seregei. A nagygyűlés megnyitása Gtaitfelder Gyula Csanádi megyéspüspök pénteken Vem Saneteval nyitotta meg a gyűlést az anyatemplomban, ahol Tóth Zoltán miskolci lelkész tartott szentbeszédet. Dr. Lindenberger János prelátus, püspöki helynök, debreceni prépostplébános a józsefvárosi templomban celebrált ünnepi szentmisét. Évfordulók Ugyanezen a napon délelőtt fél 11 órakor szép ünnepély keretében ülték meg Göndőcs Benedek volt pusztaszeri apát, gyulai püspök születésének századik évfordulóját. — Göndöcs Benedek kiváló érdemeit dr. Karácsonyi János c. püspök, nagyprépost, a M. Tud. Akadémia tagja és dr. Lindenberger János prelátus méltatta szép beszédöen. Délután az anyatemplom felszentelésének századik évfordulóját ünnepelték r meg, amely alkalommal Rasska Á. Zoltán tb. kanonok, dobozi plébános mondott szentbeszédet. Brém Lőrinc prelátus kanonok ünnepi vecsernyét celebrált. Délután 4 órai kezdettel tartott nyilvános ünnepélyt a Szív Gárda, amelynek szónoka dr. Lugosi Gyula és Királymezei Tibor hírlapíró volt. Varga Mihály apát, kiskunmajsai plébános vezetése alatt este 7 órakor szentségimádás kezdődött, éjfélkor pedig Jézus szive ájtatosság. A második nap. Szombaton hajnali 2 órakor szentmisével és szentáldozással kezdődött a nagygyűlés második napja. Reggel 7 órakor dr. Horváth Győző kalocsai segédpüspök celebrált püspöki misét. Délelőtt fél 9 órától délutáni 4 óráig a szociális szakosztály, a hitbuzgalmi szakosztály és a kultrális szakosztály tartotta meg gyűlését. Délután 4 órakor a nők, 5 órakor pedig a férfiak tartottak diszgyülést. Az előbbit dr. Kovacsics Dezsőné világi elnök, az utóbbit pedig dr. Kovacsics Dezső Békésmegye főispánja (világi elnök) nyitotta meg. Egyik legkiemelkedőbb fénypontja volt a nagygyűlésnek dr. Schioppa Lőrincz pápai nuncius fogadtatása, amelynek lefolyásáról már részletesen beszámoltunk. Felejthetetlenül szép sikerrel zajlott le este fél 10 órakor a Nuncius tiszteletére rendezett zeneestély. A vasárnapi diszgyQlés Eseményekben és szépségekben leggazdagabb a nagygyűlés harmadik napja volt. Vasárnap reggel püspöki nagymise volt az anyatemplomban, amelyet dr. Schioppa Lőrinc pápai nuncius celebrált. Ugyanakkor a józsefvárosi templomban Várhelyi József prépost, szeged-belvárosi plébános celebrált ünnepi szentmisét. Délelőtt 10 órakor diszgyülés volt a főgimnáziumi udvarán, amelyet a hivők megszámlálhatatlan résztvevő serege előtt gróf Wenckheim Dénes, a nagygyűlés világi elnöke nyitott meg. A diszgyülés után, amelynek lefolyásáról legközelebb számolunk be, dr. Schioppa nuncius fogadta a küldöttségek tisztelgését. Nagy kár, kogy a délután folyamán megeredt eső lehetetlenné tette a délután 5 órára tervezett nagy körmenet megtartását Az esteli vonatokkal ezerszámra indultak haza lélekben meggazdagodva a nagygyűlés résztvevői. Külföldi vendégek a békéscsabai iparkiállitáson 3 kormányképviselők elismerése a gróf Henckiieim uradalomnak — Naponta tőbbezer a látogatók száma — Séta a kiállításon Ezek között 43 romániai, 9 Békéscsaba, augusztus 18. Még ma és holnap — kedden és szerdán — marad [nyitva az az országos nevezetességgé vált nagyszerű kiállítás, amelyet a békéscsabai iparostársadalom hangyaszorgalma hordott össze és amelynek külföldről is csodájára járnak az érdeklődők tömegei. A látogatási napló adatai szerint máig a szomszédos államok területéről (beleszámítva a megszállott, illetőleg elrablott magyar területeket is) százon felül volt a látogatók száma. szerbiai, 3 németországi és 7 csehszlovákiai volt; Békéscsaba és környéke, valamint az ország külömböző városai most is szakadatlanul ontják a kiállításra a néző- és vásárló közönséget. Érdekes, hogy mindjárt a megnyitás délelőttjén 2100 látogató fordult meg a kiállításon, a vasárnapi látogatók száma pedig meghaladja az ötezret. Természetes, hogy ilyen nagy érLevél Dániából A Koppenhágai fogadtatás Lassan kígyózott vonatunk a koppenhágai pályaudvar sinlabirinthusa közt. A háromnapos ut után boldogan gondoltunk arra, hogy végre megszűnik a vonatzakatolás s megkezdődik a kedves tábori élet. Amikor megállt kocsink a nagy csarnok alatt, víg zeneszó fogadott. A dán cserkész-zenekar köszöntötte a magyar testvéreket. A vonatból kiugró fiukat mosolygós, vidám kendőlobogtatás fogadta. A pályaudvaron szorongó tömeg olyan igaz szeretettel fogadott bennünket, mintha mindnyájan hazajöttünk volna. Végtelenül jólesett ez a nagy szívesség. Sorakoztunk a kocsink előtt. Ekkor elébünk lépett Christian Siolm, a dán cserkészek vezére, aki előbb német, majd magyar nyelven üdvözölte a csapatot. Az üdvözlést nemcsak beszéddel köszöntük meg, hanem a zenekar eljátszotta a dán Himnuszt, amelyet kalaplevéve, meghatottan hallgatott végig a közönség. Ezután a dán és magyar cserkészzenekarral elindultunk a főváros egy másik pályaudvarára, ahonnan a táborhelyre kellett mennünk. A csomagokat külön autók vitték más uton. Ami ezen a felvonuláson történt, az egyenesen megható volt. Koppenhága legszebb utcáin mentünk végig. Mindenütt nagy tömeg kisért benünket. Az ut mentén sok autó, rengeteg kerékpár s még több gyalogos jött velünk. A tömeg mindkét oldalon egészen a járdáig ért. A villamosok, autóbuszok megállottak s a közönség nem haragudott a forgalmi zavarért, hanem mind az ablakokhoz tódultak s kendőt lobogtatva éltették a magyar cserkészeket. Az ablakokból virágot szórtak reánk, amikor pedig zenekarunk eljátszott egy-egy pattogós magyar nótát, orkánként zúgott fel a taps s mindig követelték az ujrázást. Az emberek — akik németül beszélnek — odafurakodtak közénk, rázták a kezünket s ugy fejezték ki örömüket afelett, hogy a magyarok olyan szépszámban jelentek meg. Kiült a boldogság pirja arcunkra s ez még kedvesebbé, szebbé tette az igazán mutatós versenycsapatot. Nevető arcunk felbátorította a dánokat, mind bizalmasabban jöttek közénk s már nemcsak paroláztak, hanem ölelkeztek is a magyarokkal. Sietnünk kellett a vasulhoz. Jött a parancs: „Cserkészmenet 1" Ez azt jelenti, hogy 40 lépést lépésben, negyvenet futva kell megtennünk. S ahogy futólépésben haladtunk előre, velünk futott a tömeg is. Ősz emberek s asszonyok nyújtották kezüket s ugy szaladtak velünk. Még betódultak az állomásra s ott nagy-nagy szeretettel vettek tőlünk bucsut. A mai dán lapok telve vannak a fogadtatás leírásával. Hozzák fényképünket s elragadtatással beszélnek rólunk. A „Politiken", Dánia legnagyobb lapja többek közt ezt irja: „Minden cserkészcsapatot szívesen fogadunk és fogadtunk, de ezek a katonás és amellett nagyon kedves, víg magyar fiuk egyetlen rohammal bevették Koppenhágát, meghódítottak minden dán szivet." Egy másik lap azt irja, hogy ilyen bensőséges fogadtatást még nem látott Koppenhága. A gyors meneteléstől kifáradva, magunkról a verejtéket törülgetve, ültünk fel a számunkra fenntartott kocsiba. (A vonat 10 percig várt reánk) s nem győztünk lelkesedni ezért a nagyszerű népért. A vonattól jó messze kellett még mennünk. Már jó órája gyalogoltunk, amikor a vezetőnk kijelentette, hogy eltévedtünk. Még egy óráig kell mennünk — vissza. Egy kicsit gyanús volt ez az „eltévedés". Mi azt hisszük, hogy már ez is verseny. Meg akarták látni, hogy háromnapos ut után hogy viselünk egy 3 órás menetelést. Ha ezt akarták tudni, akkor csak gyönyörködhettek, mert csapataink a legvidámabb hangulatban s olyan frissen gyalogoltak, mintha egy jól kialudt éjszaka után mentek volna egy kis sétára. Éjfél volt, mire beértünk egy majorba, ahol a szénapadláson (micsoda szénapadlás!) ideiglenesen tlszállásoltak. Vacsorára várt 100 liter nagyszerű tej. Vidovszky Kálmán