Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-08-10 / 183. szám

2 Kőrősvidék Békéscsaba, 1924. augusztus 10 Tanácsülés Pénteken délután tartotta a városi tanács dr. Medovarszky Mátyás fő­jegyző h. polgármester elnöklete alatt ülését, melyen az alábbi ügyek nyer­tek elintézést: Iparengedélyt kaptak : Brassó An­tal cipész, Rongyos János kőmives, özv. Piatko Jánosné fehérnemüvar­róné, Bodollai Mihály rőföskereske­dés, Vaszkó Mátyás baromfikereske­dés, Cseke Mihály férfiszabó ipar üzésére. Turcsán György és a Rosenthal rt. épitési engedélyt kapott. A Tolnai utcai lakosok járda iránti kérelmét teljesitetts a tanács. Zsóri Dániel tartózkodási enge­délyt, Zámecsnyik Sándor és Stern és Steinberger házlebontási enge­délyt kaptak. A lóversenytér és kenderáztató közötti mintegy 40 hold területü le­gelőt a tanács Zahoran Mihálynak adta bérbe holdankint 1.5 métermá­zsa búzáért. A szegényházi koporsó szállítást Totnka Pál kapta meg. GONDOLATOK * * * Anarchia Romániában. Ideát sokan vannak mindenikből kiforgatott, szülőföldjükről elüldözött busuló ma­gyarok, akik vérző szivük sajgó se­beit már hosszú évek óta azzal a re­ménységgel balzsamozzák, hogy odaát történnie kell valaminek! Erdélyi em­ber sohasem ismeri el valóságnak Nagyromániát és rendithetetlenül hisz a'mostani állapotok megváltozásában. Ezek a bánatos magyarok, akiknek minden nyomorúságuk közepette egyetlen vigasztalásuk az Erdély fel­szabadulásába vetett hitük volt, sok­szor képzelték már elérkezettnek leg­szebb, egyetlen álmuk megvalósulá­sának idejét. Sokszor vártak nagy, világot felgyújtó eseményeket figye­lemre alig méltó jelenségekből, ame­lyekben csak az ő sóvárgó lelkük láthatott biztatást. Az ilyen lelkekben megszületett — sajnos — elhamar­kodottnak bizonyult reménytkeltő hí­rekben idáig mindig csalatkoztunk. Most ismét ilyen reménytkeltő hírek járják be a világ sajtóját és mi — ámbár eddig minden ilyen hirben csalódtunk, — megint rendületlenül hiszünk bennük. Ugy érezzük, hogy a Romániában most észlelhető kórtünetek már tény­leg komolyak és sokkal jelentőseb­bek, semhogy ne vonnának maguk után a mi helyzetünkre is kiható fon­tosságú következményeket. Hinnünk kell, hogy az oláh rablóuralom végre belefordul már magaásta sirjába. * A Jacobo di Palma kép. Na­ponta olvashatunk mostanában arról a nagy hajszáról, amelyet a querói (olaszországi) templomból az olasz­országi háború idején „elzsákmányolt" oltári festménynek, egy Jacobo di Palma nevü régi olasz művész szél­tében nevezetessé vált müvének fel­kutatása érdekében indítottak meg. A kormány minden erejét mozgósítja, hogy a győztes olaszoknak kiszolgál­tathassa a Magyarországba került festményt. Milyen szép, hogy ebben a világraszóló ügyekhez viszonyítva elenyésző jelentőségű képkiadási el­járásban ekkora ambícióval és ilyen önérzetességgel jár el a magyar kor­mány 1 Hogyisne 1 Hiszen magyar kézen nem tűnhetik el semmi idegen érték 1 Mi mindig udvariasan őriztük meg azt is, ami a másé, amig a ma­gunkét nem egyszer veszni hagytuk. Vajha a mi elrablott, lerombolt és megbecstelenitett műemlékeink és ér­tékeink is ilyen magunkhoz hasonló „zsákmányolók" kezébe kerültek volna 1 Országos hirü ipartelepei! Békéscsabán Séta egy vidéki műhelyben, amely budapesti nagykereskedőknek dolgozik Több alkalommal irtunk már Bé­késcsaba csodálatosan fejlett kisipa­ráról. Ebben a most rohamosan fel­lendülő és a trianoni határrendezés folytánfontos kereskedelmi centrummá vált városban a kisipar minden ágá­nak legkiválóbb képviselői találha­tók meg. Ezt a tényt a f. hó 15-én megnyíló árumintavásár és Iparki­állitás bizonyítja be legfényesebben, amely kincseket érő, pompás gyűj­teményét tárja a békéscsabai ipar termékeinek a város, a környék, sőt az egész ország közönsége elé. Ez­úttal egy lakatos ipartelepről irva, mutatjuk be egy-egy ilyen jeles bé­késcsabai iparoskarriér történetét. galmas munkájával hozzájáruljon egy-két importcikk kiszorításához. Villanyerőre berendezett három mű­helyében ma már hat gép gyártja a préselt (patent) kályhacsőkönyököt, két gép az ágybetét sodronyfonatot és több más gép a préselt lemez­árukat. Nevezetes, hogy a sodrony­fonatot előállító gép Saj­ben mesternek saját kons­trukciója. A műhelyekben állandóan szor­' galmas munka folyik és a maimos­j toha viszonyoknak megfelelően re­dukáit üzemben, amelyet Sajben j mester László nevü fia segítségével Ezeknek a karriereknek az alapját j vezet, 14—15 munkás naponta 1000 könyökcsö­sohasem a vakmerő nyerészkedő spekuláció, sem a külömböző kon­junktúrák furfangos kihasználása, hanem mindenkor a kiváló szakértélem és a fáradhatatlan,szorgalmas munka képezi. Egyik legjelesebb példája ennek a Sajben Pál (Lepény János-utca) la­katos ipartelepe. Bizonyára igen sokan vannak Bé­késcsabán, akik még élénken emlé­keznek azokra a boldogabb időkre, amikor — ezelőtt 32 évvel — Saj­ben Pál lakatos önállósította magát és mint anyagiakban ugyancsak szűkölködő kezdő egy bérelt fél mű­helyben húzódott meg. Azóta 32 év telt el és 32 év szorgalmas, értékes munkájának eredményét és áldását hirdeti ma az a szép ház, amely Sajben Pál országosan elismert ipar­telepét foglalja magába. Itt szülővárosában nem túlságo­san törődnek azzal, hogy ott a Le­pény János utcában olyan cikkeket gyárt egy magyar kisiparos, amilye­neket néhány évvel ezelőtt még senki sem gyártott Magyarországon s még ma sem sokan gyártanak. Sok-sok nehéz milliót érnek ma azok a gépek, amelyeket Sajben Pál óriási áldozatok árán, mint út­törő hozott be külföldről, hogy szor­vet és 12—15 sodronyágy­betétet készit. Ezenfelül ugyancsak ezrivel készül­nek naponta mindenféle tömegáruk (préselt tüzhelyajtók, bádoglemez­cikkek stb.) és mint külön osztály csat­lakozik az üzemhez az épületlakatos műhely. (Most egyebek között az épülő Ko­ciszky féle bérpalota lakatosmunká­ját végzi.) Az ipartelep termékei egytől-egyig legkiválóbb minőségöek, nemcsak országos, hanem külföldi viszony­latban is. Nagy előnyük" kiváló mi­nőségük és szép kiállításuk mellett az is, hogy áruk is minden piacon versenyképes. Ez a magyarázata annak, hogy Sajben mester nem­csak Békéscsabának és környékének dolgozik, hanem állandóan vagontételben is szál­lít Budapestre, Debrecenbe, Szegedre, Miskolcra, Pápára, Nyíregyházára és az ország összes többi városaiba is. Ez természetesen nemcsak neki sze­rez országos hírnevet, hanem elis­merést és dicsőséget jelent az egész békéscsabai iparnak is, amelynek ilyen kiváló képviselői vannak. Mi van ma? 1924. aug. IO., vasárnap R. kath.: Lőrincz vt. Prot.: Lörincz. Napkelte: 4 óra 49 perckor, nyugta 19 óra 20 perckor (720). Holdkelte: 15 óra 31 perckor (d. u.) nyugta 0 óra 08 perckor (éjjel) D. e. 10 órakor tiltakozó nagygyűlés az adókivetések ellen a városháza nagy­termében. D. u. fél 5 órakor a CsAK-UTE foot­ballmérközése. D. u. 5 órakor az Előre—UTSE foot­ballmérközése. Este 7 és 9 órakor mozielőadás az Apolló Mozgóban. 1924. aug. 11., hétfő R. kath.: Tibor vt. Prot.: Tibor. Nap kelte 4 óra 50 perckor, nyugta 19 óra 18 nerckor (7-18) Hold kelte 16 óra 36 perckor, (d. u.) nyugta 0 óra 58 perckor (éjjel) Este fél 9 órakor mozielőadás az Apolló Mozgóban. 9 németet! aláírják a jóvátételi bizottság által előterjesztett jegyzökönyvet Páris, aug. 9. Dr. Luther birodalmi pénzügyminiszter éjfélkor közölte Barthouval, hogy a német delegáció hozzájárul ahhoz a jóvátételi bizottság részéről előterjesztett jegyzőkönyvnek az aláírásához, amely a Daves tervezet alkal­mazásához szükséges intézkedésekről szól, amelyre nézve szükséges a bi­rodalmi kormány és a jóvátételi bizottság között a megegyezés. A konfe­rencia körében hajlanak ahhoz a nézethez, hogy a jóvátételi bizottság ál­tal ily módon elért eredmény igen fontos, amely jele annak a német óhajtásnak, hogy az egész jóvátételi kérdés megoldása haladék nélkül sikerüljön. üálasz az „egy polgár" levelére Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjuk augusztus 8-iki szá­mában közölt panaszos levélre vo­natkozólag engedje meg, hogy az ezen cikkben foglalt esetet — nem reflektálva annak hangulatkeltési tó­nusára és reám célzó kitéieleire — a tényeknek megfelelően ismer­tessem. Az „Egy polgár" felesége és ven­dégei azon előadási napon már jó­val az előadás megkezdése után érkeztek s bár jegyük a jobb ol­dalra szóit, a baf oldali feljárón mentek fel, ahol a jegyszedőné ud­variasan közölte, hogy csak felvo­nás végén tudja őket a helyükre ültetni, mert a sötétségben a járká­lással — lévén helyük a másik ol­dalon nem akarja a már bennt­ülőket az előadás nézésében za­varni. Ezen figyelmeztetést azon­ban a hölgyek nem respektálták, s a sötétben helyüket el akarták fog­lalni. Páholyukban tényleg már ket­ten ültek, kiknek jegyük nem oda szólott, s kik maguk is későn jő­vén a jegyszedó tudta nélkül csak ideiglenesen ültek oda le addig, mig a világosságban rendes helyüket el tudják foglalni. Már most a hölgyek — fül és szemtanuk állítása sze­rint — a páholyban ülőktől előadás közben és a sötétben oly hango­san és lármásan követelték helyü­ket, hogy a közönség ezért pisz­szegni kezdett s ezen zajra men­tem én fel az erkélyre, ahol a jegy­szedónó informált a lárma okáról. Ekkor mondottam a bejárat mellett álló egyik hölgynek: „nagyságos Asszonyom nincs igaza, hogy ilyen zavart idéz elő, szíveskedjenek né­hány percig türelemmel lenni, mig világosság lesz, mert a sötétben nem lehet a többi nézőket za­varni. Arról pedig a panaszosok is meg­győződtek, hogy egy helyre a Mozgó nem ad ki több jegyet, mert mi­helyt világosság lett, a hölgyek is elfoglalhatták rendes helyüket s nem pedig a rendór közbelépésére, ki szintén a hölgyek okozta zajra lett figyelmes és azért ment fel az er­kélyre. A páholy tehát — mint minden jegytulajdonosnak helye — rendel­kezésükre állott, csupán az összes késő jövök kérettek fel a jegyszedő által néhány percnyi türelemre, mig Ármány és szerelem Schiller szomorujá téka (A fekete kancellár.) Lil Dagover, Werner Krause, Reinhold Schünze. kedden szerdán

Next

/
Thumbnails
Contents