Körösvidék, 1924 (5. évfolyam) április-augusztus • 96-199. szám

1924-06-08 / 131. szám

Békéscsaba, 1924. junius 8. 800 korona. Vasátnap V. évfolyam 13

1. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő: VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 55000 K Egy hóra 18000 K. Egyes szám ára 800 K Tüzes nyelvek flz egyszerű, tisztalelkü emberek apostolokká szegődtek. Krisztus tanitdsdból a lelkük megtermékenyült, nyelvük megoldódott és a pünkösdi tüz szavainak olyan lángot adott, amely végigégette a dudvás sziveket, az erények aranyát olvasztotta ki a keblekben. És a sötétségben, kétségbeesésben botorkáló emberiség számára meghasadt az a jövő és kitaposódott az apostolok sarui alatt az az ut, amelynek végső megpihenője a túlvilág boldogsága. T\ hétköznapok szakadatlan zajában a sátoros ünnepek megálljt kiáltanak. Karácsonykor a bölcső, húsvétkor a sir, pünkösdkor a tüzes nyelvek állják utunkat és diktálnak nekünk, halandó, hivő keresztényeknek nagy, követendő igazságokat. Figyeljen fel a rög mellől a földmives, a zakatoló gép munkása, a mühelypadtól az iparos, az Íróasztaltól a tisztviselő és számára az evangélium szava ne legyen a pusztábakiáltóé. n kérő, könyörgő zsolozsma ne legyen csupán zenei szépség, hanem az ünnepek lelke szállja meg őket és cselekedeteikben legyen zsinórmérték a Krisztus szava. Hitünk, meggyőződésünk, hogy nemzetünk feltámadása, a nagyobb darab kenyérhez való jutás, a megzavart társadalmi béke helyreállítása csak q hit és vallás utján érhető cl. És napjainkban ezt a meggyőződést valósággal a pünkösdi tüz erejével kell hirdetni. Különösen ma, mert alig múlik el hét, hogy valamelyes mélyen felháborító vallásgyalázást ne követnének el sötétlelkü emberek, akik keresztényeknek születtek ugyan, de a pokol fajzatává aljasodtak le. Pár hónapja Mórott bányászmunkások gyalázták meg az útszéli keresztet, az elmúlt hetekben Pécsett egy ifjú munkás az Oltáriszentség re taposott rá. Most Seipelre, az osztrák nyomorúságot szanáló aranylelkü papra lőtt rá egy elvetemült szövőmunkás. Ugyancsak Pé- ; esett zsidó egyetemi hallgatók ? a keresztény hullák boncolásakor a keresztény másvilág hivését tették gúny tárgyává. íme, csak néhány a közelmúltban történt eseményt raktam egymás mellé a jámbor keresztény közönség emlékeztetéséül, ki-ki tanuljon belőle. Mindenütt elsősorban munkások állanak a gyalázok központjában. Munkások, akiket a szociáldemokrácia kivetkőztetett emberi formájukból, akik dolguk végeztével ahelyett, hogy hálát adnának az Istennek, az imááság helyett becstelen káromkodás gyalázkodik ki szájukból. Szegény, szerencsétlen, megfertőzött lelkű munkások, akik elégedetlenek a sorsukkal és ahelyett, hogy az őket kizsákmányoló, lelketlen zsidó kapitalizmus és vele egy cimboráju szociáldemokrácia ellen fordulnának, mindenütt a vallásba, a hitbe, a keresztbe botlanak bele és ezekre öntik lelkük szennyet. És eme esetek nem a kommünben történtek, hanem ma, amikor a hivatalos hatalom még minden kéthétben újra kijelenti keresztény mivoltát. Amikor állitólag a keresztény uralom dühöng. Eme szórványos esetek a szociáldemokráciának és a gyáva kereszténység meglapulásának a gyümölcsei. Mert amig a vörös oldalról a legelszántabb aknamunka folyik, nem a zsidó kapitalizmus legyűrésére, hanem a keresztény vallás megfojtására, addig a kereszténység ezerféle pártokra szakadozva, ölbetett kézzel várja a jövőt. T\ vörös rém már ismét öltögeti kigyónyelvét. Vájjon meddig ? Ameddig nekik jól esik. Egyre vakmerőbbek lesznek, mert mi — mint régen — belebújunk a gyávaság gúnyájába és ahelyett, hogy lesújtana a példátlan vakmerőségekre a kereszténység felháborodásának vasvesszeje, kezünket csapkodjuk össze, vénasszonyok módjára. A pünkösdi tüzes nyelvek égessék le lelkünk hitványságát és gyávaságát. Keljünk fel a szavak puha párnájáról és lépjen ki-ki a tettek útjára. Ne csak jámbor óhajtásokban legyünk keresztények, hanem hitünk bátor megvallásában s minden cselekedetünkben. Akkor a fenti hitványságok nem fognak megismétlődni. Csak a gyávák kiáltanak mindig a hatalom segitőkeze felé. Legyünk már egyszer erősek és urak a magunk portáján. Kocsdn Károly Tavaszi virágok közt Látogatás egy csabai festőművész mííVirág, tavasz, művész, művészet — mind olyan fogalmak, amelyekkél a ma lótó-futó embere nem sokat törődik. A tavasz elmegy a feje felett minden napsugaras, madárdalos,-virágillatos pompájával, anélkül, hogy örülne neki különösebb módon, anélkül, hogy a zakatoló, zugó városból felfülelne csak egy pillanatra is a madárcsibsergésre, anélkül, hogy lehajolna csak egyszer is becéző szeretettel a verőfényes mező tarka virágaihoz. A nehéz megélhetési viszonyok között nagy gondokkal és még nagyobb pénzszerzési vággyal élő ember számára minden nap egyformán szürke és semmi egyéb, mint keresésre szolgáló idő. Ami ezen felül szép ezekből a napokból, az mind haszontalanság és figyelemre sem méltó előtte. Ki törődik ilyen körülmények között a művészettel és a művészekkel? Pedig ezek nem olyan feleslegesek és nem is olyan haszontalanok, mint ahogy sokan gondolják. Különösen most, amikor annyira szeretjük hangoztatni kulturfölényünk megőrzésének fontosságát, illő, hogy törődjünk is ennek a kulturfölénynek a biztosításával és áldozzunk is érte, ha mást nem tudunk, legalább érdeklődést, figyelmet. Ez nem is olyan nagy áldozat, hiszen a művészeti termékek rendesen a legnemesebb élv zetet nyújtják a bennük gyönyörködőknek. Bizonyságul pillantsunk be egy percre egy művész konyhájára. Csak itt van, alig néhány ugrásnyira a város legdübörgőbb közepétől. Hatalmas üvegablaka virágos udvarra nyílik, benne áhítatos csend, barátságos melegség, minden szépnek hívogató panorámája. A szépnek egy csendes kis oázisa a haszonhajhászás törtető áradata közepette. Wagner mester a legbarátságosabb házigazda minden kedvességével fogad. Nem hosszú fehérköpenyegb n, festőállvány mellett, hanem egész háziasan. Arcáról ugyanaz a hangulat tükröződik, amellyel legújabban készült képei árasztják el egész műtermét. Itt egy hatalmas jázmin- és egy akáccsokor — szinte az illatát is érzi az ember — mellette borzas, puha lapdarózsák csillogó vázákban, amott harmatos, üde pipacsok és margaretták, himporos, kitárt kelyhü kékliliomok — és virág mindenütt, amerre nézek, mintha a tavasz egész szivárványos szinpompájából csent volna be egy el nem hervadó nagy darabot vásznaira a festő keze. — Mindent idejében, a kínálkozó hangulat és alkalom szerint. Jegyzi meg mosolyogva, mintegy magyarázatképen a művész házigazda. A sok bájos virágról a szomszédos falakra siklik tekintetem, amelyeken egész légiója sorakozik tömören egymásmelleit a legeredetibb parasztés cigánytipusoknak, különböző női és férfi arctanulmányoknak, kisebbnagyobb tájképeknek, pompásnál pompásabb grafikai és olajmunkáknak. Itt-ott egy-két rózsaszínes finomvonalufakt domborodik ki a többi képek közül, mint csillogó drágakő gazdag aranykeretből. Mennyi szépnek, mennyi tökéletesnek a gyűjteménye három-négy téglafalon !i A falakról rámtekintő érdekes, különleges, barátságos és bájos arcokon végig pillantva megkérdem az épen Lischka bácsi gyönyörű virágairól elismeréssel beszélő művészt, hogy miképen biztosítja modellszükségletét. — Nálunk — mondja — ilyen vidéki városban a modellszerzés egyike a legnehezebb feladatoknak. A közönség általában előítélettel gondol a modellülésre, akt-tanulmányhoz meg egyenesen lehetetlen megfelelő modellt találni. A legelvemültebb erkölcstelenségnek tartják, hogy valaki meztelenül tárja bájait a piktor elé. Múltkoriban találtam egy cigányleányt, aki arcának és testének csodálatosan tökéletes vonalaival jó szolgálatot tett tanulmányaimban. Amikor megérkezett, egy erre a célra külön előkészített kádban alaposan megfürdött, haját meg kellett petróleumozni, ruháit tetőtől talpig átcserélni, hogy rendeltetésének megfelelhessen. Persze hamar feltalálta magát uj környezetében. A kényelmes életmód, a rendszeres, jó táplálkozás, no meg szabad estéinek épen nem kívánatos módon való felhasználása következtében rövid idő alatt olyan formai átalakuláson ment keresztül, hogy művészi szempontból teljesen hasznavehetetlenné vált. Azért említem meg ezt az esetet, mert rendesen ez a vége a hivatásukat meg nem értő és nem komoly