Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-10-24 / 243. szám

MúréstYéeSéfa Séfrcsoobű. 121 október 24. tek sokan a csabai társadalom kimagasló tagjai közül is. A vacsora alkalmával lelkesen emlékezett meg Gyóni Gézáról régi theologustársa Kuntz Henrik katonai lelkész s igen kedves pohárköszöntőt mondott dr. Hegedűs István. A társaság éjfél utánig együtt volt kegyeletes, ünnepi hangulatban. A Gyóni Géza önképzőkör ünnepe Vasárnap reggel az ünneplések sorát a békéscsabai ág. h. ev. Rudolffőgimnázium Gyóni Géza önképzőkörének diszgyülése nyitotta rneg. Kilenc órakor egészen megtelt a főgimnázium tornaterme ünneplő közönséggel, hogy meghallgassa az ifjúságnak hódolatnyilvánitását. Rell Lajos dr. főgimn. igazgató, az önképzőkör elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, nagy szeretettel emlékezvén meg a kör régi kiváló tagjáról Gyóni Gázáról. Szathmáry László főgimn. VI. oszt. tanuló sok érzéssel, fiatalos hévvel, szavalta el Gyóni „Dögmadarak" cimü versét, nagy tetszést váltva ki a közönségből. Holecska Ferenc főgimn. VII. o. tanuló ügyes, gondos és tartalmas előadást tartott Gyóni költészetéről. Az ifjúságnak minden szeretete, tisztelete s kedves naiv felfogása ott élt a felolvasó szavaiban. Fischer Ferenc főgimn. VIII. o. tanuló Gyóni szellemét idéző lelkes ódáját olvasta fel általános tetszés mellett. Molnár István főgimn. VIII. o tanuló Gyóni „Petőfi lelke" cimü költeményét szavalta el fiataios hévvel és erővel. Megérdemlett tapsvihart aratott. Végül az ifjúsági énekkar énekelte el Saguly József tanár vezetése mellett a Szózatot. Az önképzőkör kedves, bensőséges ünnepe igen jó hatást gyakorolt a jelenvolt szép közönségre. Istentisztelet A gimnázium ünnepe után az evangelikus kistemplomban istentiszteletre gyűlt egybe a hatalmas közönség. Az egyházi beszédet Vidovszky Kálmán vallástanár tartotta. A Gyóni-plaketí leleplezési ünnepe Az istentisztelet után nagy tömegben hullámzott a közönség a főgimnázium elé, ahol az Ízlésesen díszített kaputól jobbra babérkoszorúval övezetten, nemzetiszínű zászló alatt várta Gyóni Géza plakettje a leleplezés ünnepi percét. A kivonult cserkészek alig tudták elhelyezni az egyre növekvő emberáradatot. A nap is kisütött, hogy le-* mosolyogjon arra az ünneplő tömegre, mely eljött leróni kegyeletét a világháború legnagyobb magyar költője emlékének. Bánhegyi István vasúti és hajózási főfelügyelő, Gyóni Gézának iskolatársa és barátja szólott elsőnek a közönséghez, az emléktábla létesítő iskolatársak nevében. Sok melegséggel emlékezve meg a költőről, kit követendő példaként állított az ifjúság elé — átadta a plakettet a főgimnázium igazgatójának. Rell Lajos dr. szép beszédben köszönte meg a volt iskolatársak hódolatának megnyilvánitását s ünnepélyesen átvette a gyönyörű plakettet. Szakács Andor nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés nevében szólott. Kupcsay Felicián nagyon finom szálakkal felépített gyönyörű beszédben tolmácsolta a kultuszkormány hódolatát. Tolnay Vilmos dr. egyetemi magántanár a Magyar Tudományos Akadémia, Hegedűs István dr. egyetemi tanár a Kisfaludy Társaság, Lámpérth Géza országos levéltáros s Petőfi Társaság nevében mondottak szebbnél-szebb beszédeket. Röviden fejezték ki a költő iránt való hódolatukat: Vidovszky Kálmán a Luther Társaság, Szlovák Pál a budapesti evang. theol. akadémia, Berthóty István dr.' polgármester Békéscsaba közönsége és társadalmi egyesületei, Dedinszky Gyula főgimn. VIII. o. tanuló a főgimnáziumi ifjúság, Bohus Gyöngyike a leánygimnázium nevében. Hatalmas, lelkes szónoklatot mondott Kunzt Henrik tábori lelkész, Gyóni Géza volt theologus társa, ki gyújtó szavaival valósággal magával ragadta a tömeget. Koppányi Gyula felolvasta Rákosi Jenőnek a rendezőbizottság elnökéhez intézett gyönyörű levelét. ««»«:* liuasíauí i a » u is a jg >. Az ünnepet Ágocs Arzén vezetése mellett a Vasutasok Dalárdájának Szózat éneke rekesztette be. Az ünneplők sorában az emiitetteken kivüi ott láttuk még a következő kiküldötteket: vitéz Petráh Sándor őrnagy és vitéz Bertly János százados a hadsereg; Szeberényi Lajos Zs. dr. esperes, Kiss Kálmán lelkész, Linder László lelkész, Zsiros András másodfelügyelő és Zahoran János gondnok az arad—békési esperesség és a békéscsabai egyház; Zöldy János dr. vármegyei főorvos Békésvármegye; Sxentkereszthy Tivadar tanfelügyelő és Kóródy Ferenc tanfelügyelő a békésvármegyei m. kir. tanfelügyeiőség; dr. Kéky Lajos egyet, tanár a Kisfaludi Társaság; dr. Varga István tanácsos Gyula város; Németh József főgimn. igazgató a gyulai főgimnázium ; Haraszti Sándor dr. főgimn. tanár a békési főgimnázium ; Berthóty István dr. polgármester és Korniss Géza dr. tanácsos Békéscsaba város; Dobozi Zoltán főellenőr a Vasutasok Daiárdája képviseletében. Ott voltak az összes társadalmi egyesületek képviselői s igen nagy közönség. Ez ünnepséggel lezárult a Gyóni Géza emlékének szánt két nap kiemelkedő eseményének sorozata. Békéscsaba város, a Rudolf-főgimnázium gazdagabb lett egy értékes, művészi plakettel, Bódy szobrászművész alkotásával s akik részt vettek az ünnepeken, azok mind gazdagabbak lettek sok szép, nemes gondolattal s egy ragyogó emlékkel. • ÓBB aiduaiasbiiuKSBüia a & a m Tárgyalás alá veszik 19. Károly hagyatéki ügyéi Utoljára is csali Bécsbe Rz eiső kerületi bíróságon a legközelebbi időben tárgyalásra kerül IV. Károly hagyatéki ügye. R tárgyaláson való megjelenésen akadályozott örökösöket Striedt dr. ügyvéd képviseli. R tárgyalás alapja az 1917. évben készült végrendelet, melyet a király Bádenben irt. R végrendelet szerint Ottó teljesen ki van zárva a magánvagyonból, mert reá szállt volna a korona és a családi vagyon. R trónörökös gyámjául Zita királynét, a rendelet végrehajtójául Miksa herceget jelölte. R király vagyona abban az időben 11 millió koronát tett ki, ami különböző részvényekben és biztosítási kötvényekben feküdt. Időközben IV. Károly megváltoztatta utolsó rendeletét és Madeirában uj végrendeletet fogalmazott. Ebben a végrendeletben politikai hitvallást is tesz. E feljegyzések szerint, mint a beadványokból kiderült, Károly Szent István koronájának megszerzését csak első lépésnek tekinti a monarchia visszaállítása felé. Meghagyta Ottónak, hogy amíg felnő, folytassa megkezdett munkát és egész életét szentelje annak, hogy a Habsburgok uralma a Duna mentén újra feltámadjon. Bevallja a király azt is gyónásaként, hogy az összeomláskor nem viselkedett . i i K- « V 1922. okt. 24., kedd R.k.: Ráfael főa. Prot.: Salamon. Napkelte 6 óra 32 perckor, nyugta 16 óra 56 perckor. (4-56) Holdkelte 10 óra 55 perckor (d. e.), nyugta 20 óra 99 perckor (d. u.) Este fél 7 és este fél 9 órakor mozielőadás a Városi Mozgóban. vágyott az elhunyt király , eléggé férfiasan. Ez eseményekkel ] kapcsolatban megjegyzéseket tesz ; Windischgratz hercegről és Beniczky ; Ödönről. Andrássyról és Apponyiról ! a legteljesebb elismerés hangján í szólnak a feljegyzések. Politikai ! körök véleménye szerint ezí a maj sodik végrendeletet nem fogják fel| olvasni, hanem a Bádenben irott í végrendelet fog az elintézésnél ala\ pui szolgálni. Most derült ki, hogy í IV^Károly utolsó napjaiban naplót . vezetett, amelyben fontos szerep | jutott utolsó magyarországi utjának. Í Egy izben, amikor újságot kapott, í melyben Ausztria siralmas helyze| téről olvasott, a következő gondoj latot irta naplójába: Szegény bécsiek! | miért is nem hallgattam gróf Erdö! dire. Ha Ottóval a Ring Strassén j végighajtattam voina, egész Bécs | ünnepelt volna. Utolsó feljegyzése I így szól: „Vájjon eljutok-e még ! valaha Bécsbe ?" 1 Gyóni Géza emiékezete j A Gyóni emléktábla leleplezésének ünnepére ! irta és a csabai Városi Színházban elmondta HEGEDŰS ISTVÁN A légi posta száll; a gépmadár, A .harcok könyvét" hozza, hozza már. Fogantatott az világ vére árán. A Tisza mentén csöndesen leszállván Csüggedt sziveknek Csaba-írt viszen Átkelve égig nyúló bérceken És száll a szivre, mely bús csüggeteg, Mint aszuföldre hull a permeteg. A .harcok könyve" újra érkezik, Árvák javára a tizezredik ; Törülni könnyet, bút enyhíteni. Magyar bárd sorsa mégis isteni, Hogy vész-viharban, puszta hómezön Hozzá az égbül egy tündér lejön S e zord világra hoz szent ihletet És lángra gyúl a bűvös képzelet. Ostromlott várból száll a légen át És átöleli drága szent hónát: Lefesti hiven, mit szenvedtek ottan, Amint a költő látta meghatottan: Kartács tüzétől fölszakad a föld, Magyar vitézek állnak ottan őrt, Az idegenben érzik a hazát, Vért ontnak érte védve igazát. Ki idegenben is hazát szeret, A dicsőséghez ez az út vezet; Megállni helyt, ha reng a föld alatta, Előretörni vészes forgatagba És odadobni e rongy eletet, Melyet boldoggá a haza tehet, A csatasikon nem keresni bért, Ilyen vitézek szednek szép babért. Viharban, vérben ilyen a magyar, Haragja lángol, bősz, merész, sziiaj De otthonának kepe él szivében És ha fáradtan nyugszik csöndes éjen, Mosolyg e képen, mert otthon vala S a ronatájnaK édes illata Szivét meghatja mondhatatlanul S a költő lantján megzendül a húr. Mi lágy, mily édes bűvös zengzetel Hogy érzik, hogy mi mélyen éreze, Bajtársi gondja, búja, vágya, lelne Megszólal rajta, azt belé lehelte, Midőn egy bajtárs társa fekhelyét Cseréli föl, hogy óvja eletét, Hisz otthon érte reszket egy család, A maga helyét néki adja at. De halld, mint harsog, ha haragra gyul! Szitokja, átka mint zúg, vág vadul „Pártoskodókra és vitezkedókre": Gyehenna lángján égjenek örökre! Halld átkát, midőn a vár elesett, Mely annyi hősnek bús börtöne lett, Éhség bevette, rab lön a sereg ... Kik ezt okoztak, isten verje meg. Kiván őnekik csak egy éjszakát: Mit ők szenvedtek, éljék ók is át, Ho^y térdre rogyva kérjék esdekelve, Hogy megvirradna már a nap reggelre; Érezzék azt, amit vétettek ők, A „csahos nyelvvel hazaszeretők". Oh halld a gúnyját, megfagy a szived, Haragja lángját ha áterezeü. Csak hősi lélek alkothat hazát, Megszerzi, védi ezredéven át. Csapás ekéje szántja föl e lelket, Melyből a honszeretet magva kelhet S lesz ezredéves fa, amely megáll, yilágbomlással büszkén szembeszáll. Én szánom aztat, aki hontalan, Boldog csak az, kinek hazaja van. E hősi lélek hű tolmácsa ő, E hősi léleké lesz a jövő ; E hőisi lélek volt Petőfi lelke S ő lángját, ihletét őtőle vette. Oh zord időknek bolygó fénye Te, Ha másként fordul élted végzete, Lehettél volna, mi ő volt maga, A magyar égnek álló csillaga. Lantom húrjára teszek hangfogót, Hogy sirjak egy dalt, halkan zokogót Örola, ki testvérit ugy szerette, Oly benső, mély volt álmodott szerelme, Hogy elszakítva tőlük összetört, Rom lett a lelke, élte összedőlt, Elveszte mindent, elveszté hitét, Bú és sóvárgás ölte meg szivét. Bú és sóvárgás édes dalban él, Könyet fakasztva róla szól, beszél. De túlharsogja azt a hősi lélek, Viharzó hangja, drága életének Szent hagyománya. Földobog szivünk, Ővéle élünk, véle érezünk. Ha emléktáblán tündököl neve, Szent emlékét szivünkbe véste be. Orosháza, 1922. okt. 18.