Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-12-12 / 283. szám

Békéscsaba, 1922. december 12. Kedd III. évfolyam 283 szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-eór IS. A szerkesztőség telefon száma e SO. Független keresztény politika! napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAKi Egy hóra 180 K, negyedévre 500 K, félévre IOOO K. Egyes szám ára 8 K. „Esküszünk, hogy a székely hegyek visszhangozni fogják Horthy Miklós nevét I" Éhező, fázó menekülteknek ellen — Békéscsaba, dec. 11. Történelmi nevezetességű esemény szintere volt vasárnap délelőtt a Hunyadi-tér, ahol az összesereglett hazafias közönség ezrei egy szívvel, egy akaratfal és a hatalmas tettekre való elszántság viharzó erejével dörögték el az átkozott (rianoni szerződés gazságai ellen komoly, következményeiben is nagy fontosságú tiltakozásukat. Nem hangzatos prograrnm, nem áltató Ígéretek megunt sorozata volt, nem is nagyhangú politikusok hizelgése, ami odagyüjtötte a nép végeláthatatlan tömegeit, hanem egyetlen igaz, közös, nehéz fájdalom, egy sajgó seb, amely mindannyiunk lelkén keresztül vérzik és az a kínok végtelenségéből fakadó elszántság, amely a hősök — s ha kell a mártírok seregét toborozza, a2t a sereget, amely előtt letörnek a gyávák szuronyerdeí s amely eiőtt porbaomlanak a sötét hazugságok várai. Kitörő lelkesedéssel vesszük fel és továbbítjuk a betű mérföldjáró szárnyán a hősök első csapatának harsogó tiltakozását és fenyegető esküvését, amely bele rivall a dermedt, fénytelen téli magyaréjszaka szomorú csendjébe, mint riadó kürtjel, amelynek hallásán minden magyar lélekben gátja szakad a keserűségnek, sújtásra készül a felemelt ököl és meginog a jogot, hazát és becsületet becsmérlők ezerszer átkozott trónusa. Gyülekezés Nem volt még politikai vagy társadalmi megmozdulás Békéscsabán, amely akkora tömeget gyűjtött volna össze, mint amekkora vasárnap délelőtt hömpölygött a Hunyadi-téren. Az összetorkolló utcák ontották minden irányból a minden rendű és rangú férfinépet, amely minden rábeszélés és buzditgatás nélkül egyetlen hivő szóra sereglett össze a kemény léli napon, elfeledve hideget, mesterségesen támasztott osztályellentéteket és minden hétköznapi kicsinyességet. Megérkeznek a vasutasok Pont 11 órára hosszú, tömött sorokban vonultak fel a különböző társadalmi egyesületek tagjai, akik és Bókósvármegye polgárságának tiltakozása a trianoni béke embertelenségei Szenvedő magyarok ezrei követelik a fegyveres leszámolást már alig tudtak utat nyitni maguknak a hatalmas tömegen át az emelvény felé. Katonás rendben jöttek a díszbe öltözött postások, majd a tiszta napsütésben gyujtóan, lángolóan ragyogó kibontott zászlók alatt vaggonlakók, szenvedő üldözöttek, végül a vasutasok fesíői csoportja zárt-s be a felvonulást. Hatalmas sslyemzísziójuk aranyos pompában tündökölt s fehér tábláik betűi gyújtogattak, tüzeltek, szikrát vetettek a lelkekbe, amerre keresztül hömpölyögtek velük a városon. A felírások minden némaságuk ellenére is valósággal végig harsogták, hogy „Erdélyt pedig nem adjuk!" „Nem Nam Soha 1" — „Ál! Buda, él magyar még!" — „Hazánk feldarabolva, lelkünk eggyéforva 1" — Különösen a szivekbe markolt a hazatlan bujdosók segélykiáltása: „Haza akarunk menni, segítsetek !'' Gajda Béla megnyitja a gyűlést Levett kalappal, imádságos áhítattal hallgatták végig az egybegyűltek a Himnuszt, amelyet a vasutasok dalárdája énekelt, majd Gajda Béla leánygimnáziumi igazgató lépett az emelvényre és a magyarok Istenének áldását kérte a gyülekezetre, amelyet megnyitott. Testvéreim ! — kezdte beszédét — én ma lehetetlent szeretnék kérni az Istentől. Szeretném, ha megáldana egy percr: a Szentlélek tüzes nyelvével, ha ajkamra adná a végitélet angyalának harsonáját, mely a holtakat is életre kelti, — hogy hangot, messzeható hangot adhassak a láncbavert magyar igazságnak, melynek bilincsére itt akarjuk az első ökölcsapást ütni s amelynek diadalmas útjára itt akarunk kaput robbantani. Elmémnek és szavamnak nincs meg ez a prófétai ereje, —- de szólni fog belőlem fanatikus hitemnek és mindenre elszánt akaratomnak ereje által az igazság. Engem hallgatván, őt hallgatjátok! Megrázó hangon ecseteli további szavaiban az országnak és fiainak gyalázatát, pusztulását, szenvedéseit, majd a menekültek lelkét tárja fel, hogy minden magyar olvassa ki belőle „a mérhetetlen fájdalmat, aminek hét tőre átjárta, azt az olthatatlan bosszúvágyat, ami a gaz bitorlók ellen benne él, azt az égő epekedést a régi otthon iránt, amit más boldogok nem is ismerhetnek" — és hogy olvassák ki belőle, amit harsány hangon kiált világgá: „hogy ez a szio és ez a lélek embereknek a szive és lelke — nem Krisztusoké ! Ezek a szivek nem tudnak a végtelenségig szenvedni, ezekből a telkekből elfogyott a türelem ! (Közbekiáltázok : Fegyvert ide ! Leszámolunk hóhérainkkal 1) „Elég volt — mondja — a szenvedésekből, elég a nyomorúságból, a hitekből és csalódásokból: mi emberi jogainkat követeljük, — mi haza akarunk menni ! (Zugó kiáltások : Haza megyünk I Leszámolunk 1 Fegyvert 1 Fegyvert!) Meggyőző határozottsággal mutat rá azokra a jelekre, amelyek figyelmeztetnek, hogy elérkezett a tettek ideje, amikor nekünk, magyaroknak is oda keli állanunK a történelem kereke mellé. „Esküszünk!" Azok az érzelmek, amelyeket Gajda szavai korbácsoltak fel, fokozott erővel jutottak kifejezésre Horváth Jenő beszéde alatt, majd Kovács Sándor káplán szavai után levett kalappal és szivretett kézzel zúgta egy hangon a tömeg hatalmas esküjét: „ Esküszünk az élő Istenre, hogy a bilincset széttörjük, a piros-fehér-zöld zászlót megtükröztetjük az Olt, Szamos, a Maros, és Sebeskörös vizében és esküszünk, hogy a székely hegyek visszhangozni fogják Horthy Miklós nevét, esküszünk, hogy az erdélyi bércek nótás ajkunk katonadalát zengik viszsza, esküszünk, hogy lesz még egyszer ünnep a világon és haza megyünk azokhoz, akik minket várnak ! E szent esküvésünke t áldja meg a magyarok Istene. Ámen." Gyarmaty B. János, majd Széli Dezső beszél még. Utóbbi a munkások nevében tesz lángoló, egy-,, szerűségükben is erőteljes szavakkal hitvallást Magyarország megújhodása és az eltiport magyar milliók igazj ságának feltámadása mellett. ; Gajda Béla felolvassa ezután a i gyűlés alábbi határozati javaslatát. A népgyűlés határozata fi Békéscsabán és környékén lakó menekültek által Békéscsabán 1922. évi december 10-én a Hunyaditéren rendezett és Békésvármegye 26 községe kiküldötteinek, valamint a város több ezer főnyi polgárságának jelenlétében tartott népgyűlés határozata. Az oláh megszállott területekről menekült és kiutasított, kenyerüktől és otthonuktól megfosztott magyarok százezrei közül azok az ezrek, kik Békéscsabán és környékén waggonokban és hideg barakkokban szenvedik a legkegyetlenebb sorsot s kiknek sorai legutóbb uj; bói megszaporodtak a gyulafehér! vári koronázás alkalmával az oláh . rémlátás miatt kiutasított szerencsétlenek százaival, végső elkeseredésükben a város és környéke | több ezer polgárának cgyüttérzö jelenlétében hangosan tiltakoznak a minden jogot kigúnyoló, embertelenül rájuk kényszeritett, állandó szenvedést és nyomort jelentő helyzetük ellen és a nfti napon Békéscsabán a Hunyadi-téren tartott j nagygyűlésükből egyhangúan hozott határozattal nemcsak kérik, | hanem követelik a magyar korj mánytól, hogy vessen véget a bar! bárok által rájuk kényszeritett szenj vedéseiknek. Ha máskép nem lehet, fegyverrel kell leverni a minden ; emberi jogot lábbal tipró gazságot. | fi nagygyűlés férfitagjai esküt \ tesznek, hogy a leszámoláson egyi tői-egyig ott lesznek. Ezt a határozatot hasonló hatáj rozat hozatala céljából a többi nagy i városokban levő menekülteknek is : megküldik." • ; Elemi erővel tört ki a hatalmas tömeg lelkesedése a határozati javas-