Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-16 / 160. szám

2 Kórósvidék Scftrscsflba, <922. julius ló Szocialistatüntetés Budapesten Marscillais a Népszava szerkesztősége előtt — Lovas és gyalogos rendőrök oszlatták széjjel a tüntetőket Budapest, julius 15. Ma délután a szociáldemokrata-párt Thököly-ut 55. számú házában gyűlést tartott a drágaság orvoslása tárgyában. A gyűlésen Jászai Samu elnökölt. Propper Sándor és Farkas István nemzetgyűlési képviselők mondottak nagyobb beszédet, amzly után a gyűlés határozatként kimondotta, hogy a határozati javaslatban lefektetett kívánságoknak érvényt szerez. A drágaság csökkentése érdekében min­den lehetőt meg kell tenni és amennyiben előterjesztésüket sem a kor­mány, sem a munkaadók nem vennék figyelembe, a párt minden erejét a bérviszonyok javítására fordítanák. Ebben a tekintetben az érdekelt szer­vezeteket és a parlamenti frakciót a legmesszebbmenő módon támogatják. A gyűlés befejezése után a tömeg egy része nem oszlolt szét, ha­nem az internacionalet kezdte énekelni. A hatósági biztos felszólitasara ezt abbahagyták és a Marseillais éneklésével a Baross-tér felé vonultak. A Baross-téren az összeverődött tömeget gyalogos- és lovasrendőröknek kellett széjjeloszlatni. Közben mintegy 300 főnyi csoport újra összeverődve a „Népszava" szerkesztősége elé vonult, ott a szociáldemokráciát éltette és a Marseillais-t énekelte. Itt is a karhatalomnak kellett végétvetnie a tüntetésnek, A lovas - és gyalogosrendőrök ezt a tömeget is szétoszlatták. Németh Miksa cipészsegédet és Mustó József munkást a főkapitányságra állították elő, minthogy ellenszegültek a rendőröknek. Budapest, julius 15. MTI. jelenti: Szobolszky Dezső nemzetgyűlési képviselő tegnap dél­után a tüntetés alkalmával a Baross­téren tartózkodott. Körülbelül 300— 400 főből álló munkástömeg arra haladtában először a Marseillest, ké­sőbb a Fel, Fel ti rabjai a földnek ... kezdetű internacionalet énekelte. A botokkal felfegyverkezett munkás­csoport fenyegető magatartást tanú­sított, megállította az arra járó ko­csikat, a bennülőket felállásra kény­szeritette. A járó-kelőket megállítot­ták és arra kényszeritették, hogy ka­laplevéve hallgassák végig az inter­nacionálét. A képviselőhöz is hozzá­jött egy munkáscsoport és őt is kény­szeríteni akarta, hogy vegye le a ka­lapját és hallgassa végig az interna­cionálet. Szobolszky azonban elő­rántotta revolverét és azt mondta, hogy aki hozzá mer nyúlni, azt ke­resztül lövi. A munkások továbbra is fenyegetőztek, azonban megje­lent a rendőrség, amely a képvise­lőt kimentette szorongatott helyze­téből. A szociáldemokrata munkásság az internacíonálét énekelte. Ebben az ügyben Andrejka főkapitányhelyettes a következőket mondotta: Hiába veszi akárki is tagadásba azt, hogy a munkásság tegnap az internacío­nálét énekelte. Arra is van bizonyíték, hogy a munkásság a „Föl-föl, ti rabjai a földnek" kezdetű kommunista indulót énekelte. A nemzetgyűlés szombati ülése Budapest, julius 15. Gaál Gaszton elnök a mai ülést 10 órakor nyitotta meg. Bemutatja Hermann Miksa és Márki Samu levelét, amelyben előbbi 4 heti, utóbbi 6 heti szabadságot kér egészségügyi okokból. A Ház a kért szabadságo­kat megadja. Bemutatja Debrecen városának két­rendbeli feliratát a határkiigazitó bizottság igazságtalan működése tárgyában. Bemutatja Kalocsa és Nyíregyháza városok kérvényét az indemnitási javaslat nyolcadik sza­kaszának módosítása tárgyában, majd Kalocsa és Kiskunfélegyháza váro­soknak másik, ugyancsak az indem­nitási javaslatra vonatkozó kérelmét. A házszabályok értelmében bemu­tatja azoknak a képviselőknek név­jegyzékét, akiknek megválasztása óta 30 nap telt el és megbízóleveleik ellen panaszt vagy kifogást nem tettek. Ezeket a képviselőket végleg igazoltaknak jelenti ki. Jelenti, hogy julius hó 25-én Lingauer Albin ösz­szeférhetetlenségi ügyében a bizott­ság ülést tart. Felolvassák az inditványi- és inter­pellációs könyvet. A bejegyzett inter­pellációkra fél egykor térnek át. Ai indemnitás folytatólagos tár­gyalásánál első felszólaló Erdélyi Aladár. Megállapítja, hogy Csonka­Magyarországon csupán demokrati­kus politikát szabad folytatni. Első­sorban a falu népére kell gondol­nunk, mig az iparimunkások a hadi­anyagot készítették és általában a haditechnikai munkát végezték, ad­dig a falu munkásnépe áldozat­készen és hűen teljesítette nehéz harctéri szolgálatát. Csupán a falu népe állott ellent a forradalomnak. Foglalkozik a szociáldemokraták dek­larációjával. Felolvassa az 1916-ban megjelent szociáldemokrata pártprog­rammot, amely határozottan kijelenti, hogy mindaddig mig nem szüntetik meg a magán tulajdont, a munkás­osztályt elnyomják. Rámutat arra, hogy Franciaországban sokkal szi­gorúbban kezelik a szociáldemokra­tákat, mint nálunk. Franciaországban ölték meg Jaurest, amiért a békeér­dekében felmert szólalni. Ezzel szem­ben a szociáldemokraták nálunk a „Menetekel" könyv magyarforditásá­ból. (Rassay közbeszól : Halljuk a maszlagot, mivel bódították el a munkásságot.) Hosszasan bírálja a szociáldemokrata párt propagandáját és indítványait. Kijelenti, hogy a szo­ciáldemokratáknak nagy részük van a proletárdiktatúra diadalrajutásában. Célszerűnek tartaná, ha a kincstári és alapítványi birtokokat 80—100 holdas birtokokra parcelláznák és igy adnák ki a gazdáknak. A köz­ellátással kapcsolatban foglalkozik a molnárok ügyével. Felemlíti a ma­lomellenőrök zaklatásait. Szól még az adó kérdéséről és végül kijelenti, hogy a kormány iránt bizalommal van és az indemnitási javaslatot el­fogadja. Gyöki Imre megemlékezik a vá­lasztások alatt megjelent ama plaká­tokról, amelyek Széchenyit, Kossuthot és középen Bethlen grófot ábrázol­ták, de nem fejezték ki azt, amit kellett volna, mert hiszen az újjá­építés Kossuth és Széchenyi szelle­mében nem következett be. (Közbe­kiáltások : Talán Kun Béla képe jobban megfelelt volna!) Követeli a jogrend visszaállítását, a rendőri jelentkezések és az internálótáborok megszüntetését (Közbekiáltások: Bu­dai Dezső: De azért már éneklik az internacíonálét!) Szóvá teszi az emigránsok ügyét. Megállapítja, hogy az internálótáborokban helyezik el azokat, akiket a kommunisták be­ugrattak, még a kommunisták sza­badságban élnek a külföldön. (Köz­bekiáltás: Tegnap is a beugratotta­kat verték széjjel, mig az uszítókat nem tudták megzavarni.) Szóvá teszi az összes szervezetek szabad terjeszkedését. Követeli a sajtósza­badságot és az általános, egyenlő, titkos választójogot. Határozati ja­vaslatot nyújt be: Utasítsa a nem­zetgyűlés a belügyminisztert a rend­őri jelentkezés megszüntetésére és az internálótáborok feloszlatására. Majd a lakáskérdéssel és az épít­kezések megindításával foglalkozik. E téren a kormánynak kell jó pél­dával elöijárni és saját alkalmazottai részére lakásról gondoskodni. Kény­szeríteni kell az ipari, kereskedelmi és a mezőgazdasági vállalkozókat, hogy alkalmazottaik részére laká­sokról gondoskodjanak. Foglalkozik az adópolitikával. — Elhibázottnak tartja, mert senkisem tudja, milyen cimen mennyi adót kell fizetnie. Hangsúlyozza a létminimum adó­mentességét. A fogyasztási- és for­galmiadó rendszerét helyteleníti. A numerus klausus eilöriését kívánja. Az állami alkalmazottak illetményei­nek rendezését, valamint ellátásuk rendezését sürgeti. A következő határozati javaslatot nyújtja be : Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az állami alkalmazottak lét­számának apasztását igazságosan hajtsa végre, a sérelmeket orvo­solja és a végrehajtásról a nemzet­gyűlésnek jelentést tegyen. Végül intézkedjék a kormány az iránt, hogy a közalkalmazottak szervez­kedesi szabadsága biztosittassék. Az indemnitást nem fogadja el. Az elnök napirendi javaslatot tesz, amelyszerint a legközelebbi ülés hét­főn délelőtt 11 órakor lesz. — Tár­gya az indemnitási javaslat. A Ház ezután áttér az interpellá­ciókra. Rassay Károly & Héjjas nyi­latkozattal és az erzsébetvárosi bom­bamerénylettel foglalkozik részlete­sen. Interpellációját a belügyminisz­terhez intézi. Összeegyeztethetőnek tartja-e, hogy egy társadalmi egye­sület pslitikai pártok és felekezetek ellen izgasson. Hajlandó-e az ÉME-t sürgősen felfüggeszteni. Összeegyez­tethetőnek tartja-e, hogy az orszá­gos főkapitány felekezeti izgatást kö­vet el. Kószó István debreceni nyi­latkozatára vonatkozólag kérdi a bel­ügyminisztertől, levonja-e a konzek­venciákat Nádasyval és Kószóval szemben. A belügyminiszter távollétében az interpellációra a miniszterelnök vá­laszol : A képviselő ur azt mondja, hogy interpellációját a kormány tag­jaihoz intézi, hogy támaszt és erőt adjon a kormánynak arra, hogy bizonyos jelenségekkel szemben eré­lyesen eljárhasson. Ebben a törek­vésben lojalitást látok, de bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a kormánynak semmi szüksége nincs erre a támaszra. Gyakran kértem az ellenzéki képviselő urakat arra, hogy nyilt sebeket ne piszkáljanak politikai célokból. Ebből a sebeknek nem begyógyulása, hanem elmérge­sedése következik be. Kérem az ellenzéki képviselő urakat, hogy ha konkrét panaszaik vagy sérelmeik vannak, ne csináljanak azokból poli­tikai kérdést, hanem jöjjenek ahoz a fórumhoz, ahol elsősorban orvos­lást kapnak, az igazságügyminiszter­hez vagy a belügyminiszterhez, akik kötelességüknek tartják, hogy a tör­vény szerint eljárjanak. Nem hiszem, hogy az országnak hasznára válna, hogy akkor, amikor mindnyájan arra törekszünk, hogy a politikai és a felekezeti egyensúlyt helyre­állítsuk, bizonyos tényeknek túlsá­gos kiszínezésével, téves beállítá­sával olyan kérdéseket feszeget­nek, amelyek elsősorban a békének rovására vannak. A képviselő ur konkrétumokat hozott fel és azután az általános atmoszférára tett né­hány megjegyzést. Azt mondja, hogy a bombamerénylet még mindig nincs kinyomozva. Ugyanakkor beterjeszt két jegyzőkönyvet, amelyekből azt állapítja meg, n.intha tudná, hogy a kormány nyomon van. Az ország békéjének nincs hasznára, ha egyes képviselő urak ugy nyilatkoznak, mintha tudnák, hogy ki követte el a bombamerényletet és csak a kor­mány nem tudja. Az ellenzéki kép­viselő urak szeretnek a jogrendről beszélni. Ezt nagy korteseszköznek tekintik. Legyen nyugott a képvi­selő ur, a nyomozás minden irány­ban megindult. Éppen az volt a baj, hogy annyi tanú jelentkezett, hogy tényleg elfulladt a sok irányú nyomozás. Ha tehát biztos nyomo­kat adnak a kezünkbe, mi hálásak leszünk ezért és megindítjuk ebben az irányban a nyomozást. Ami pe­dig azt illeti, hogy a kormány az Ébredőkkel bizonyos összeköttetés­ben állott volna, ezt a leghatáro­zottabban tagadom és visszautasí­tom, ebből egy szó sem igaz. Ami azokat az állítólagos híreket illeti, mintha Dániel Sándor a miniszter­elnökségen szobával rendelkezett volna és részt vett volna a válasz­tás vezetésében, ebből sem igaz egy szó sem. Az egységespárt vezetőségének adtam két szobát a miniszterelnökségen és lehetséges, hogy Dániel Sándor néha-néha fel­ment oda. Hejjas nyilatkozatára és Nádassy főkapitány beszédére a következő­ket jegyzi meg a miniszterelnök : Tegnap utólag ismerte meg Héjjas nyilatkozatát. Később arra a meg­győződésre jutott, hogy az ügyész­ségnek fontolóra kell vennie a dol­got. Nádassy nyilatkozatára nézve megjegyzi, hogy a képviselő nem hiteles szöveg birtokában volt. Er­ről nincs is hiteles szöveg, mint­hogy nem jegyezte gyorsíró. Rassay viszontválasza után a Ház nagy többsége a miniszterelnök vá­laszát tudomásul veszi. Vanczák János kéri a kormányt a gondos mérlegelésre az Ausztriá­val kötendő kereskedelmi szerződé­seknél. Sándor Pál visszautasítja azt a vádat, mintha a zsidók hozták volna a románokat Magyarországra. Inter­pellációt intéz a miniszterelnökhöz aziránt, hogy hajlandó-e szigorú vizsgálatot indítani annak a meg­állapítására, hogy kik hívták be a románokat. Az ülés egynegyed 4 órakor ért véget. Az olasz fascisták szövetkeznek a németekkel Berlin, julius 15. Musolini, az olasz fascisták vezére a legközelebbi jövő­ben Berlinbe érkezik, hogy Culle­val személyesen tárgyaljon az uj né­met párt megalakításáról, továbbá a német és olasz fascisták együttmű­ködéséről. Wrangel tábornok Buda­pesten van ? Páris, julius 15. (MTI) A „Matin" belgrádi tudósítás nyomán azt írja, hogy Wrangel tábornok Budapes­ten van, ahol előkelő orosz emi­gránsokkal, többek között Denikin tábornokkal folytat tárgyalásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents