Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-09-26 / 219 szám

Békéscsaba, 1922. szeptember 10 Vasárnap III. évfolyam 206, szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t Bókésosahán, Ssont Istvéa-iér SS. sx. | fl szerkesztőség tBl&fon szávnssi t SÍK p koronsixtény p&fífákzsi stapiS&p ELŐFIZETÉS! ÁRAK; E.gy hóra 120 K, nogyodóvra 350 X, félévre 700 S€. Egyes sixásm 6 X. | bankó Nagybankjaink és apró fió­káik, ezek a szegény névtelen közgazdasági szervek termé­szetesen nem vesznek részt a drágaság előidézésében. íla valaki — akár egész ártatlan kri­tika kapcsán is — ki meri ejteni a bankok nevét, felszisszen a bal­oldali sajtó .Cs az a elnyomott faj" minden tagja tüzetokádva veszi védelmébe a magyar nép zsirján kövérre hizott, túlnyomó részben idegen nagytőkét. H bankok az ország kultú­rájának értékmérői, a bankok a nemzet gazdasági erejének mondják Klein ZÍrminék és kö­vetőik, természetesen értve ez alatt a fajtiszta alapon szer­vezkedett nagybankokat. Tény­leg, hiven kifejezve a nemzet gazdasági erejét és nagy kul­túráját az a tény, hogy ami az érdemekben megőszült magyar államtitkár, magasrangu tisztvi­selő, katona, lelkész, tanitó és mindenki, akit szerencsétlen csillagzata a középosztály sa­nyarú életére juttatott — amig mindezek sovány, kiéhezett test­tel, rongyos ruhában küzköd­nek a megélhetésért és épitik az ország romjain az ujat — addig a bankvezérek és minden valamire való prokuristájuk jó­létben dúskál, autón jár és min­den életörömöt könnyen meg­szerez magának. Tendenciózusbeállitás mond­hatják sokan. Ámde a tömeg a kirivó ellentétek után megy és nem ül fel azoknak a meló­diáknak, melyek a faji sajtó szájából feléje szállanak s me­lyek a zsidó nagytőke minde­nekfelett való nemzetgazdasági jelentőségéről zengenek. Már csak ez a kiáltó szo­ciális ellentét is okát adná an­nak, hogy az illetékes tényezők egy kicsit mélyebben belenyúl­janak bankjaink pénzszekré­nyeibe. T\m ez érzelmi ok mel­lett egész sereg olyan tárgyi ok is van, mely igenis amellett szól, hogy a bankok garázdál­kodása nagyban hozzájárult az ország sanyarú állapotainak előidézéséhez s bizony amiért a segítség jóformán lehetetlen, ott sem utolsó sorban szerepel a banktőke. Hvagy megenged­hető és tűrhető dolog-e, hogy egyes bankok manapság jófor­mán kizárólag ipari és keres­kedelmi vállalatok, áruüzletek pénzügyi szerveivé váltak ? Váj­jon nem járul-e hozzá a drága­sághoz igen nagymértékben, hogy egyes bankok az ő ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi érdekeltségeik képében sokszo­rosan közéje furakodnak a fo­gyasztók és termelők rétegei­nek, hogy mig áru vagy a ter­mény az egyiktől a másikig eljut, alaposan lefölözzék ma­guknak a sápot. T\ bank, szerény nézetünk sze­rint, egyedül és kizárólag a hi­telügyletek lebonyolítására sza­bad hogy szolgáljon. Ámde jól jár Magyarországon az a sze­rencsétlen kisember, aki bank­hitelt merészel igénybe venni. Betétjéért kap 2—3 százalék kamatot, kölcsönéért azonban otthagyja a tőke harmadát. S ez még emberségesebb eset! S ha nézzük, mennyiben vesz részt a banktőke az ország talpraállitásának munkájában, nem juthatunk ott sem örvende­tes eredményre, mert bizony az az egy-két millió, amit a TÉBE valamely jótékonysági hullám alkalmával kiizzad, sehogy sincs arányban azokkal a fantasz­tikus számokkal, melyek az ő évi hasznát jelzik- Hmi pedig a banktőke megadóztatását il­leti, erről jobb nem beszélnünk, ha a kisgazda és a földbirto­kos adóját mellé állítjuk- És igy akarva, nem akarva, mégis rá­jutunk arra a szomorú követ­keztetésre, meiy ellen a zsidó újságok olyan fogcsikorgatva tiltakoznak : a bankok ma állam az államban, szuverén hatalom és peáig rosszindulatú hatalom! 5 vájjon rendjén van ez igy ? Ezekről a fejtegetésekről a nagy­képű pénzügyi szakférfiak való­színűleg fitymálva fognak meg­emlékezni, mint olyanokról, me­lyek nélkülözik a nemzetgaz­dasági elméletek alapvető ele­meinek ismeretét is. Sebaj ! nem vagyunk barátai semmiféle ter­méketlen theoretizálásnak. Sőt ellenkezőleg : a pokolba minden olyan nemzetgazdasági törvény­nyel, mely megakadályozza, hogy a magyar a saját ősi föld­jén emberhez méltó módon él­hessen ! Csabay Miklós. KészUIödéseli m uj európai háborúra Magyarország sem nézheti tétlsniil a keleti helyzet alakulását Budapest, szept. 25. Angliában a háborúra semmi hajlandóság sincsen, sőt a legnagyobb munkásszervezetek Lloyd George hadikészülődései ellen fordultak. Hábo­rús mozgósítási hirek járnak a Balkánon, Belgrádban, Bukarestben és arról beszél mindenki, hogy a legközelebbi napok nagyjelentőségüek lesz­nek a keieteurópai helyzet kialakulására nézve. Ha Kemal győz, elmarad­hatatlan a keleti békeszerződések revíziója. Természetes, hogy ilyen körül­mények között Budapest sem maradhat tétlenül. Forrong a Balkán és amikor sajnos Magyarországot is balkáni állammá jelentették ki, nem engedjük, hogy rólunk, nélkülünk határozzanak. A török kérdés Magyar­ország kérdése is. A turáni vérköteléknek Törökország és Magyarország viszonyában politikai értéke van, ezért tehát a magyar vezetőknek is Konstantinápoly, a Dardanellák és Drinápoly felé kell tekinteniük. IHÜB3BSEt!f aagtSDHI i n m n n u e Ke ma! követe33 az oroszoknak a béketárgya3ásra való meghívását Berlin, szeptember 15. (MTI) Konstantinápolyi jelentés szerint Kemal ragasz­kodik ahhoz, hogy a békeértekezleten az oroszok is részt­vegyenek. Ezt nem csak az Oroszországgal kötött szerződés értelmében kivánja, hanem azért is, hogy Szerbia és Romá­nia részvételét ellensúlyozza. Politikai foglyok érkeznek Csehszlovákiából Bécs, szept. 25. Csehszlovákia 57 politikai foglyot sd ki Magyaror­szágnak. A politikai foglyok között van Tóth Lajos mezőberényi illető­ségű is. A foglyok kiadása rövide­sen megkezdődik. „B" listás vasutasok nagygyűlése Budapest, szept. 25. A „B" lis­tára hetyezett vasutasok vasárnap délután nagygyűlést tartottak, ame­lyen Schweiger József főmérnök je­lezte, hogy a múltkori nagygyűlés által jóváhagyott memorandumot el­1 juttatták a kereskedelmi miniszter­hez. Továbbra is fenntartják köve­telésüket a „B" lista revíziója ügyében. A nemzeti hadsereg sportünnepe Budapest, szept. 25. Vasárnap dél­előtt 10 órakor a Vörösmaríy.téren katonazene hangjai mellett kezdő­dött meg a nemzeti hadsereg sport­ünnepe. R stafétákat pontosan 11 órakor állították fel. Rz indítás után a versenyzők a Váci-utcán, Kálvária­téren, Rákóczy- uton, Vilmoscsászár­nton és a Fürdő-utcán keresztül fu­tottak vissza a Vörösmarty-térre. R stafétaverseny első dijá* a csend­őrtartalék zászlóalja, a második di­jat a rendőrtartalék, a harmadik di­jat a folyamőrség zászlóalja, a ne­gyedik dijat a 2-ik ezred zászló­alja nyerte meg. R győztes csapa­tokat nagy ovációban részesítette a közönség. Az oláhok hízelegnek az elszakított területek magyarságának Kolozsvár, szept. 25. A román kormány minden lehető módon igye­kezik megnyerni az erdélyi és bán­sági magyarság vezetőit, hogy részt vegyenek a koronázáson. A magyar­ság vezető férfiait meg fogják hivni a koronázásra. A koronázás után a király cerclét tart és alkalmat fog nyújtani, hogy a magyarság kíván­ságait a vezető férfiak a királlyal közöljék. Utána a belügyminiszter fogadja a magyarság vezetőit és megindulnak a tárgyalások, melyek a román kormány szerint — a ma­gyarság részére meghozzák a várva­várt eredményt. A magyarság vezé­rei még nem foglaltak állást e kér­désben.

Next

/
Thumbnails
Contents