Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-09-19 / 213 szám

Ü ér-ős víéék Öcíícscsaba, 1W22 szeptember 19. a szociálista akkor, amikor simogat, mint akkor, amikor szid és gyaláz. * Egyébként a beszéd rövid kivonata a következő : Nem a maga nevében tart beszámolót — mondotta Szeder — hanem a szokiáldemokratapárt parlamenti frakciója nevében, amelynek ő szerény közkatonája. Ők tisztába voltak vele annak idején, mikor mint első szociálista képviselők a Házba bevonultak, hogy terveiket nem fogják tudni márólholnapra megvalósítani, de nem csüggednek és nekik már az is eredmény, ha a közönséget meggyőzhetik arról, hogy a magyarországi szociáldemokratapárt nem azonos a kommunistapárttal. Maid ismerteti törekvéseiket az indemnitási vita során történt felszólalásaikat. Rátér a drágaságkérdésre, amelyet a progresszív adóztatással gondol megszüntethetőnek. Hivatkozik az egységespárt néhány tagjának hasonló véleményére. R nyomorenyhitő akció megoldását szintén ebben látja. Adóztassák meg inségakció helyett a hadinyereségeket, a bakosokat, a valutásokat és a nagybirtokot és igy tényleg letörölnek néhány könynyet. Végezetül kijelenti, hogy bármennyire akarják is őket befeketíteni, belőlük Európa kultur embere beszél. Meg vagyok győződve, hogy eddigi látszólagos parlamenti eredménylelenségünk, ha kitartóan működünk eredményre fog vezetni, fejezte be szavait Szeder. Erdélyi lapok az aláii szignea rágalmairól Szélhámosod, kalandorok és beugratób a sziguranca szolgálatában — a magyar kormány erélyesen visszautasítja a nemtelen rágalmakat GONDOLATOK * * * iBcvasaantt: Presbiteri gyűlés A békéscsabai ág. h. ev. egyház képviselőtestülete f. hó 18-án ülést tartott, melyen több fontos határozatot hoztak. Kerek-Kígyósra tanítóul megválasztották Uhrin Mihályt, ki 6 esztendőt töltött orosz fogságban s már a háború előtt is az egyház szolgálatában állott. Elhatározták, hogy a háború alatt elvitt három harang helyett ugyanolyan sulyu és hangolású harangot vesznek a hires Szlezák cégtől. A nagytemplom harangját az egybegyűlt adományokból vásárolják meg. Tárgyalták apponyi-gerendási hivek (Bagyinka és társai) kérését, akik az ott most felépült iskolába lelkész-tanitót kérnek, hogy rendes egyházi élet indulhasson meg odakint. Ez ügyben azonban nem történt döntés. Eihatározta a presbitérium, hogy a perselygyüjtéseket teljes összegükben a Horthy nyomorenyhttő akcióra fordítják, de ha ez az összeg nem tenne ki 10,000 K-t, akkor azt az egyház kiegészíti saját pénztárából. Csonka Magyarország — nem ország, Békéscsaba, szept. 16. A bátor hangú erdélyi magyar lapok egyike az alábbiakat irja az oláh sziguranca által koholt merénylettervről : (Brassó, szeptember 16.) Az oknyomozó történelemnek nem kellett soká nyomoznia, hogy világossá legyen, micsoda elhirtelenkedett, hajánál fogva előrántottés mesterségesen felfujt „összeesküvés" volt az a merényletterv, melyet „több magyar" állítólag Horthy kormánya megbízásából a koronázás alkalmával Románia királya és családja, továbbá a külföldi előkelőségek ellen az ekrazit egész tömegével „akart elkövetni". Már a szenzáció ideje és beállítása fölöttébb gyanús volt. Éppen abban az órában robban ki, mikor Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételéről van szó. És ugy robban ki, hogy Magyarország kormányzójának és kormányának is részt kel! venniea merényletben, mert különben nem lehetne őket diszkreditálni or szágukkal együtt. Aztán Bclmont gróf is csak ugy villan elő az éj homályából, mintha aranysarkantyús vitéz volna, s Nagyváradra csak azért jött volna, hogy a sarkantyút is meg az aranyat is megtalálja. A gróf mellé kellett egy magyar ezredes is, tehát felfedezték Gáborszky ezredest, aki az egész magyar hadseregben nem létezett. És igy tovább. A prím hegedűt a szenzáció előadásában, sajátságos módon a két félhivatalos újság, a Viitorul és az Independance Roumaine húzta, s a nyomukba a többi hangászok éktelen ricsajjal, mig lassanként aztán kifogyott a szusz nem volt magja a szenzációnak. De kik is voltaképen azok az alakok, akik állítólag Magyarország és az erdélyi magyarság diszkreditálására vállalkoztak? íme a főbb szereplők néhány karakterisztikus vonással: 1: Belmont gróf. (Lásd róla mint jellemző jellemrajzot az Aurora és Época bukaresti román újságoknak cikkét.) Ez a Belmont e lapoknak a közlése szerint is magyar eredetű szélhámos, aki évekig élt Amerikában és a külföldön szerezte valahol a jólhangzó francia grófi nevet is. Állítólag az ébredők Budapesten három hónapig fogva tartották stb. és most bosszúból le akarta őket leplezni. Persze „Belmont gróf" soha sem volt az ébredők fogságában s kevésbé a bosszúért lihegett, mint inkább a pénzért. 2. Turóczy. Ez mint kiderült, egy bukaresti asztalos fia, ami derék származás és kézdivásárhelyi sziguranca ügynök, ami magyar ember részéről, a mostani viszonyok között nem a legdicsőségesebb, de arra jó, hogy részese lehessen egy olyan állítólagos merényletnek, melyet állítólag a koronázás alkalmával állítólag a felséges uralkodó ellen akartak állítólag elkövetni. A harmadik Pollacsek névre hallgat, a negyediket Égető-nek hívják : hasonló jellegű foglalkozással és hivatássai. Vagyis mindkettő szintén sziguranca-ügynök. A józan román sajtó (?) az első nap elámító, elkábító szenzációja után várta, kereste a világhír megfelelő konkrét anyagát, az igazi merényletet, az igazi összeesküvést, az igazi magyar kormánykonspirációt, s hogy nem kapta meg, de kapott egy szédelgő ál Belmontot, néhány magyar (?) szigurancaügynököt, pénzéhes renegátot és provokáló ügynököt, szégyenkezve s méltatlankodva elnémult. Még a kormány félhivatalos lapjai is hallgatnak, már pedig ha minden ugy volna, vagy ugy akart volna lenni 1 . . . A magyar kormányt azonban nem hagyhatta érintetlenül az ép oly buta, mint gálád rágalom s kénytelen volt félhivatalosa utján nyilatkozni, a rágalom alaptalanságáról, amely ellen illetékes helyen erélyesen tiltakozott is. Bérmozgalmak Az építőmunkások sztrájkja. Az építőipari munkások, akiknek pedig nem is olyan régen rendezték a fizetésüket buzavalutában, tehát a drágaság szerint automatikusan emelkedő, vagy sülyedő árszabály szerint, megint sztrájkba léptek. Az eddigi ötnegyed kiló buza órabér helyett két kilogramm buza órabért követelnek. A munkaadók nem teljesítették kérelmüket, hanem az egész ügyet az árvizsgáló bizottság elé utalták, mert nézetük szerint ez a bérkövetelés árdrágítás. Mint halljuk, hivatalos helyen is azt a nézetet juttatták kifejezésre, hogy árdrágítás az ilyen magas munkabér követelése s figyelmeztették a munkaadókat, hogy az árvizsgáló bizottság döntése előtt ne adják meg a két kilogramm órabért. A siabóiparban megint sztrájk van s nincs is kilátás, hogy egyhamar véget ér. Alig simult el a másik, jött utána ez az uj. A munkások nem fogadták el a felajánlott 20 százalékos emelést, 90 korona órabért követelnek. Követelésük még az úgynevezett indexszámok alapján sem indokolt, mert az is csak 25 százalékos emelkedést mutat. Egyet nem szabad elfelejteni, hogy legkevésbbé a szabóipar birja az áremelkedést. Ott a horribilis szövetárak mellett a folyton emelkedő munkabér már ma is lehetetlenné teszi a ruházkodást. Az az indokolás, hogy 9000 korona a buza, nagyon hamis, mert felét sem teszi a ruházkodó emberiségnek az a csoport, akinek búzája van s a sztrájkoló szegény munkás, mikor béremelést követel, a szegény munkás és tisztviselő társa részére drágítja akaratlanul is a ruházkodást. Az Est védelmez. És pedig ezúttal nem kommunistát, nem volt forradalmárt, nem oktobristát, sőt még csak nem is zsidót, hanem — ki hinné? — egy eleven minisztert. Sőt mi több, azzal védi a miniszter urat, hogy nem is a személyt, hanem közjogi méltóságát óvja a támadásoktól. Az Est — muszáj nevetni — védi a hivatali tekintélyt. Az Est, amely a háború alatt egyebet sem tett, mint tudatosan rombolt minden tekintélyt, ámely még egy vasúti szerencsétlenségről is ugy irt, hogy a cikk végén az akkori miniszterelnököt vagdalta, amelynek éveken át vezetett munkaprogrammja volt minden hivatali tekintélynek, minden magas rangnak és történelmi meg születési méltóságnak teljes lerombolása, az az újság most tekintélyt véd. Az a hazafiatlan, faji sajtóorgánum, amely bevezette és előkészítette a minden tekintélyt és méltóságot felrugó forradalmakat, az mer még beszélni tekintély megvédéséről. Az embernek megáll az esze. Nem tudja, hogy nevessen, vagy bosszankodjon-e a szerencsétlenség ilyen nagyfokú megnyilvánulásán. * Kétféle emigráns van, mondja Drózdy ur. Nem értjük ezt a megkülönböztetést. Mi csak egy fogalommal tudjuk az egész „kintcsaholó" társaságot megjelölni: hazaárulók. Akinek tiszta a lelkiismerete, az itthon van s aki érzi, hogy ártatlan, az haza mer jönni. Menlevelet adni nekik vétek volna. Ha azért ment ki valaki, „mert megundorodott a kurzus bűneitől", csak maradjon ott. Egyetlen egyről se tudjuk elhinni, hogy honvágyat érez, mert az az érzés csak hü magyar szívben van s nekik az a világuk, a bécsi vörös szocialista-kommunista társaság. Ha hát mégis haza kívánkoznak, valamit akarnak, ettől pedig félni kell, amit ők akarnak, attól mindig félni kell. Már csak önvédelemből sem szabad őket soha haza engedni se a rablókat, se az undorodókat. Az angol flotta parancsot kapott az ellenállásra London, szept. 18. (Reuter). Rz angol kormány felhívta a dominiumokat, hogy a közös érdekek védelmére kontingenseket küldjenek keletre. Rz angol keletitengeri flotta parancsot kapott, hogy minden eszközzel szálljon szembe a törökökkel a semleges zónába való bevonulási kísérletük esetén. Hirdetéseket naponta délután 5 óráig vesz fel a kiadóhivatal. Tankönyveket, írószereket a Körösvidéknél vegyen!