Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-09-19 / 213 szám

Ü ér-ős víéék Öcíícscsaba, 1W22 szeptember 19. a szociálista akkor, amikor simogat, mint akkor, amikor szid és gyaláz. * Egyébként a beszéd rövid kivo­nata a következő : Nem a maga nevében tart be­számolót — mondotta Szeder — hanem a szokiáldemokratapárt par­lamenti frakciója nevében, amely­nek ő szerény közkatonája. Ők tisztába voltak vele annak idején, mikor mint első szociálista képvi­selők a Házba bevonultak, hogy terveiket nem fogják tudni máról­holnapra megvalósítani, de nem csüggednek és nekik már az is ered­mény, ha a közönséget meggyőz­hetik arról, hogy a magyarországi szociáldemokratapárt nem azonos a kommunistapárttal. Maid ismerteti törekvéseiket az indemnitási vita során történt felszólalásaikat. Rátér a drágaságkérdésre, amelyet a pro­gresszív adóztatással gondol meg­szüntethetőnek. Hivatkozik az egy­ségespárt néhány tagjának hasonló véleményére. R nyomorenyhitő ak­ció megoldását szintén ebben látja. Adóztassák meg inségakció helyett a hadinyereségeket, a bakosokat, a valutásokat és a nagybirtokot és igy tényleg letörölnek néhány köny­nyet. Végezetül kijelenti, hogy bár­mennyire akarják is őket befeketí­teni, belőlük Európa kultur embere beszél. Meg vagyok győződve, hogy eddigi látszólagos parlamenti eredménylelenségünk, ha kitartóan működünk eredményre fog vezetni, fejezte be szavait Szeder. Erdélyi lapok az aláii szignea rágalmairól Szélhámosod, kalandorok és beugratób a sziguranca szolgálatában — a magyar kormány erélyesen visszautasítja a nemtelen rágalmakat GONDOLATOK * * * iBcvasaantt: Presbiteri gyűlés A békéscsabai ág. h. ev. egyház képviselőtestülete f. hó 18-án ülést tartott, melyen több fontos határo­zatot hoztak. Kerek-Kígyósra tanítóul megvá­lasztották Uhrin Mihályt, ki 6 esz­tendőt töltött orosz fogságban s már a háború előtt is az egyház szolgá­latában állott. Elhatározták, hogy a háború alatt elvitt három harang helyett ugyan­olyan sulyu és hangolású harangot vesznek a hires Szlezák cégtől. A nagytemplom harangját az egybe­gyűlt adományokból vásárolják meg. Tárgyalták apponyi-gerendási hi­vek (Bagyinka és társai) kérését, akik az ott most felépült iskolába lelkész-tanitót kérnek, hogy rendes egyházi élet indulhasson meg oda­kint. Ez ügyben azonban nem tör­tént döntés. Eihatározta a presbitérium, hogy a perselygyüjtéseket teljes összegük­ben a Horthy nyomorenyhttő akcióra fordítják, de ha ez az összeg nem tenne ki 10,000 K-t, akkor azt az egyház kiegészíti saját pénztárából. Csonka Magyarország — nem ország, Békéscsaba, szept. 16. A bátor hangú erdélyi magyar la­pok egyike az alábbiakat irja az oláh sziguranca által koholt merény­lettervről : (Brassó, szeptember 16.) Az ok­nyomozó történelemnek nem kellett soká nyomoznia, hogy világossá le­gyen, micsoda elhirtelenkedett, ha­jánál fogva előrántottés mesterségesen felfujt „összeesküvés" volt az a me­rényletterv, melyet „több magyar" állítólag Horthy kormánya megbízá­sából a koronázás alkalmával Ro­mánia királya és családja, továbbá a külföldi előkelőségek ellen az ek­razit egész tömegével „akart elkö­vetni". Már a szenzáció ideje és beállítása fölöttébb gyanús volt. Éppen abban az órában robban ki, mikor Magyar­országnak a Népszövetségbe való felvételéről van szó. És ugy robban ki, hogy Magyarország kormányzó­jának és kormányának is részt kel! venniea merényletben, mert különben nem lehetne őket diszkreditálni or szágukkal együtt. Aztán Bclmont gróf is csak ugy villan elő az éj homá­lyából, mintha aranysarkantyús vitéz volna, s Nagyváradra csak azért jött volna, hogy a sarkantyút is meg az aranyat is megtalálja. A gróf mellé kellett egy magyar ezredes is, tehát felfedezték Gáborszky ezredest, aki az egész magyar hadseregben nem létezett. És igy tovább. A prím he­gedűt a szenzáció előadásában, sa­játságos módon a két félhivatalos újság, a Viitorul és az Independance Roumaine húzta, s a nyomukba a többi hangászok éktelen ricsajjal, mig lassanként aztán kifogyott a szusz nem volt magja a szenzá­ciónak. De kik is voltaképen azok az ala­kok, akik állítólag Magyarország és az erdélyi magyarság diszkreditá­lására vállalkoztak? íme a főbb szereplők néhány ka­rakterisztikus vonással: 1: Belmont gróf. (Lásd róla mint jellemző jellemrajzot az Aurora és Época bukaresti román újságoknak cikkét.) Ez a Belmont e lapoknak a közlése szerint is magyar ere­detű szélhámos, aki évekig élt Ame­rikában és a külföldön szerezte va­lahol a jólhangzó francia grófi nevet is. Állítólag az ébredők Budapesten három hónapig fogva tartották stb. és most bosszúból le akarta őket leplezni. Persze „Belmont gróf" soha sem volt az ébredők fogságában s kevésbé a bosszúért lihegett, mint inkább a pénzért. 2. Turóczy. Ez mint kiderült, egy bukaresti asztalos fia, ami derék származás és kézdivásárhelyi szigu­ranca ügynök, ami magyar ember részéről, a mostani viszonyok között nem a legdicsőségesebb, de arra jó, hogy részese lehessen egy olyan állítólagos merényletnek, melyet állí­tólag a koronázás alkalmával állító­lag a felséges uralkodó ellen akar­tak állítólag elkövetni. A harmadik Pollacsek névre hall­gat, a negyediket Égető-nek hívják : hasonló jellegű foglalkozással és hi­vatássai. Vagyis mindkettő szintén sziguranca-ügynök. A józan román sajtó (?) az első nap elámító, elkábító szenzációja után várta, kereste a világhír meg­felelő konkrét anyagát, az igazi me­rényletet, az igazi összeesküvést, az igazi magyar kormánykonspirációt, s hogy nem kapta meg, de kapott egy szédelgő ál Belmontot, néhány magyar (?) szigurancaügynököt, pénz­éhes renegátot és provokáló ügy­nököt, szégyenkezve s méltatlan­kodva elnémult. Még a kormány félhivatalos lapjai is hallgatnak, már pedig ha minden ugy volna, vagy ugy akart volna lenni 1 . . . A magyar kormányt azonban nem hagyhatta érintetlenül az ép oly buta, mint gálád rágalom s kénytelen volt félhivatalosa utján nyilatkozni, a rágalom alaptalanságáról, amely el­len illetékes helyen erélyesen tilta­kozott is. Bérmozgalmak Az építőmunkások sztrájkja. Az építőipari munkások, akiknek pedig nem is olyan régen rendezték a fize­tésüket buzavalutában, tehát a drá­gaság szerint automatikusan emel­kedő, vagy sülyedő árszabály sze­rint, megint sztrájkba léptek. Az ed­digi ötnegyed kiló buza órabér he­lyett két kilogramm buza órabért követelnek. A munkaadók nem teljesítették kérelmüket, hanem az egész ügyet az árvizsgáló bizottság elé utalták, mert nézetük szerint ez a bérköve­telés árdrágítás. Mint halljuk, hivatalos helyen is azt a nézetet juttatták kifejezésre, hogy árdrágítás az ilyen magas mun­kabér követelése s figyelmeztették a munkaadókat, hogy az árvizsgáló bizottság döntése előtt ne adják meg a két kilogramm órabért. A siabóiparban megint sztrájk van s nincs is kilátás, hogy egyha­mar véget ér. Alig simult el a má­sik, jött utána ez az uj. A munká­sok nem fogadták el a felajánlott 20 százalékos emelést, 90 korona órabért követelnek. Követelésük még az úgynevezett indexszámok alap­ján sem indokolt, mert az is csak 25 százalékos emelkedést mutat. Egyet nem szabad elfelejteni, hogy legkevésbbé a szabóipar birja az áremelkedést. Ott a horribilis szö­vetárak mellett a folyton emelkedő munkabér már ma is lehetetlenné teszi a ruházkodást. Az az indoko­lás, hogy 9000 korona a buza, na­gyon hamis, mert felét sem teszi a ruházkodó emberiségnek az a cso­port, akinek búzája van s a sztráj­koló szegény munkás, mikor bér­emelést követel, a szegény munkás és tisztviselő társa részére drágítja akaratlanul is a ruházkodást. Az Est védelmez. És pedig ez­úttal nem kommunistát, nem volt for­radalmárt, nem oktobristát, sőt még csak nem is zsidót, hanem — ki hinné? — egy eleven minisztert. Sőt mi több, azzal védi a miniszter urat, hogy nem is a személyt, ha­nem közjogi méltóságát óvja a tá­madásoktól. Az Est — muszáj ne­vetni — védi a hivatali tekintélyt. Az Est, amely a háború alatt egye­bet sem tett, mint tudatosan rom­bolt minden tekintélyt, ámely még egy vasúti szerencsétlenségről is ugy irt, hogy a cikk végén az akkori miniszterelnököt vagdalta, amelynek éveken át vezetett munkaprogrammja volt minden hivatali tekintélynek, minden magas rangnak és történelmi meg születési méltóságnak teljes le­rombolása, az az újság most tekin­télyt véd. Az a hazafiatlan, faji sajtóorgánum, amely bevezette és előkészítette a minden tekintélyt és méltóságot fel­rugó forradalmakat, az mer még beszélni tekintély megvédéséről. Az embernek megáll az esze. Nem tudja, hogy nevessen, vagy bosszankodjon-e a szerencsétlenség ilyen nagyfokú megnyilvánulásán. * Kétféle emigráns van, mondja Drózdy ur. Nem értjük ezt a meg­különböztetést. Mi csak egy foga­lommal tudjuk az egész „kintcsaholó" társaságot megjelölni: hazaárulók. Akinek tiszta a lelkiismerete, az itt­hon van s aki érzi, hogy ártatlan, az haza mer jönni. Menlevelet adni nekik vétek volna. Ha azért ment ki valaki, „mert megundorodott a kur­zus bűneitől", csak maradjon ott. Egyetlen egyről se tudjuk elhinni, hogy honvágyat érez, mert az az ér­zés csak hü magyar szívben van s nekik az a világuk, a bécsi vörös szocialista-kommunista társaság. Ha hát mégis haza kívánkoznak, vala­mit akarnak, ettől pedig félni kell, amit ők akarnak, attól mindig félni kell. Már csak önvédelemből sem szabad őket soha haza engedni se a rablókat, se az undorodókat. Az angol flotta parancsot kapott az ellenállásra London, szept. 18. (Reuter). Rz angol kormány felhívta a dominiu­mokat, hogy a közös érdekek vé­delmére kontingenseket küldjenek keletre. Rz angol keletitengeri flotta parancsot kapott, hogy minden esz­közzel szálljon szembe a törökökkel a semleges zónába való bevonulási kísérletük esetén. Hirdetéseket naponta délután 5 óráig vesz fel a kiadóhivatal. Tankönyveket, írószereket a Körösvidéknél vegyen!

Next

/
Thumbnails
Contents