Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám
1922-09-13 / 208 szám
2 öcKescsQftg. ^22 szeptember 13. volt. A nemzetgyűlés 95 szótöbbséggel a javaslatot elfogadja. Szavazásra bocsájtja az elnök Gaal Gaszton halasztó indítványát a házadóról és a fényűzési adóról. A Ház a halasztási indítványt elvetette, a törvényjavaslatot elfogadta. Mielőtt a részletes vitára rátérnének, 5 perc szünetet rendel el az elnök. Szünet után a részletes vita első hozzászólója Gaál Gaszton, aki módosításokat kiván, mig a pénzügyminiszter kéri a javaslatot módosítás nélkül elfogadni. Szeder Ferenc a progresszióra nézve tesz módosító indítványt. Elnök felteszi a kérdést, hogy a javaslatot módosítással vagy anélkül fogadják-e el. A Ház a javaslatot módosítás nélkül fogadja el. A délutáni ülést háromnegyed 5 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Kiss Menyhért kéri a tanácskozóképesség megállapítását. Mindössze 35 képviselő van a teremben. Az elnök szünetet rendel el. Szünet után Gaál Gaszton folytatja délelőtt megkezdett beszédét. Nemcsak a jelenben, de a múltban is a pénzügyi kormányzat előnyben részesítette a mobiltőkét. Igy volt ez már Korányi pénzügyminisztersége alatt is. A javaslatok elbírálásánál most sem igen hangzottak el érvelések a nagytőke ellen, mindenki a birtokos osztályt akarja szorítani. Pedig mig a vagyonváltságnál a nagytőke csak egy milliárd 47 millió koronát adott, addig a földbirtok részéről erre a célra már több mint 4 milliárd folyt be, pedig még csak a kisgazdák adóztak. A szövetségesek nem tűrik a Bosporus ós a Dardanellák semlegességének megsértését ? London, szept. 12. (Wolff, MTI) Két britt üteg parancsot kapóit, hogy készüljön fel a Konstantinápolyba való szállításra. London, szept. 12. (Wolff, MTI) A Timesnek jelentik: A konstantinápolyi szövetséges megbízottak közölték az angorai kormánnyal, hogy a szövetségesek semmi körülmények között sem fogják tűrni a kemalista hadsereg részéről a Bosporus és Dardanellák semlegességek megsértését. Krisztics Lyubomirt felakasztották Gyula, szept. 12. Jelentettük, hogy a gyulai törvényszék kötéláltali halálra ítélte Krisztics Lyubomir szerb hadifoglyot, aki egy kétegyházai gazdát feleségével együtt meggyilkolt és kirabolt. Az elvetemült szerb rablógyilkoson, aki utolsó éjszakáján még négy gyilkosságot ismét t be és egy Rudics Danain nevü cinkosát is megnevezte, kedden reggel hajtották végre a halálos ítéletet a gyulai törvényszéki fogház udvarán. Ujabb példa az oláhok gazemberségére Kolozsvár, szept. 12. Erdélyben ma egyedül a sziguránca csinál összeesküvéseket, hogy ebből magának előnyöket származtasson. Hogy ez igy van, azt bizonyítja az az eset, amelyről most kaptunk értesitést. A kolozsvári Nemzeti Szinház tagjának, Oláh Ferencnek lakására beállított egy szobalány forrna nő és Oláhnak nagy titokban kijelentette, hogy ót Budapdetről Ditrói Mór küldi különös megbízással. Egy medaiilont mutatott, amelynek két üveglapja között kevés föld volt és a medaillon felírása a következő pár szó: „Ez az a föld, melyen egykoron apáid vére folyt." A nő elmondotta, hogy színésznő. Névsort akar azokról, akiknél tudna ilyen medaiilont elhelyezni. Oláh Ferenc minthogy látta, hogy züllött növel van dolga, kiutasította. A nőről különben kiderült, hogy Vörös Máriánakfiivják és a sziguranca ágentprovocateurja. Oláh a nő látogatása után elment dr. Biant Jenő sziguranca főfelügyelőhöz, aki felháborodottan kijelentette, hogy alantosait már több ízben figyelmeztette, hogy ne dolgozzanak agentprovokateurökkei. Figyelemre méltó, hogy Oláh háromnegyed 12 órakor kereste dr. Biant hivatalában, mig viszont Oláht már fél 12 órakor a színházban egy detektív akarta felkeresni, aki az érdeklődésekre kijelentette, hogy valami medaillon-ügyben jött. A nőről még sikerült azt megtudni, hogy egy újságírónak egy ízben ugy nyilatkozott, hogy Oláh vigyázzon a nyakára. GONDOLATOK * * * Inségadd, amelyet ínségesektől követelnek (Levél a szerkesztőhöz) Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Csak tegnap kaptam meg azt a „Sürgős" jelzésű üdvözletet, amelyen a városi adóhivatal tudomásomra adja, hogy a képviselőtestület határozata értelmében 900 —azaz kilencszáz — koronát kell fizetnem az ínség enyhítésére. Előre is kijelentem, hogy jómagam családommal együtt már évek óta a legnagyobb ínséggel küzködöm, minthogy tisztviselő vagyok, még hozzá abból a fajtából, amelyik nem kap természetbeni állami ellátást. Egész hónapi jövedelmem nyolcezer korona, amiből családot kell fenntartanom, anélkül, hogy potom áron kapnék zsirt, cukrot, lisztet, vagy tüzelőt. Nyilvánvaló tehát, hogy aki könyöradományra szorul, az elsősorban én magam vagyok és tőlem kívánni azt, hogy adakozzam, egyenesen nevetséges dolog. Hogy pedig megdöbbenésem teljes legyen, az is eszembe jutott hirtelen, hogy az inségadó egynegyed részét a városi tisztviselők között osztják széjjel. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy én, a nyolcezer koronányi fizetésből nyomorgó családos tisztviselő alamizsnát adjak annak a városi tisztviselőtársamnak, aki legalább annyit kap csak készpénzben, amennyi az én összes jövedelmem, azonfelül pedig kap természetbeni állami ellátást, azaz potom lisztet, zsirt, tüzelőt, cokrot, szövetet, vásznat, cipőt, lakbérkedvezményt s most én, akiről senki sem gondoskodik, hogy egy darab fám legyen a télre, én, akit még hatóságilisztre sem vesznek fel, én adakozzak ahoz, hogy ők még a felsorolt javakon kivül fejenként 10 ezer, családtagonként 6 ezer korona készpénzadománuhoz és fejenként egy mázsa, családtagonként félmázsa buza természetbeni adományhoz jussanak ? Mindezt nem azéú sorolom fel, mintha irigyelném tőlük. Hiszen ut>' végre ugy él mindenki, ahogy tud. De az csak nyilvánvaló, hogy kettőnk közül inkább ők kellene az én felsegélyezésemre fizessenek, mint én az övékre 1 Ezt még a t. Képviselőtestület is megél theti! Hogy adjak én ebből a nyomorult nyolcezer koronámból annak a tisztviselőtársamnak, akit a város és az állam amúgy is kedvezményekkel vesz körül ? Maguk a városi tisztviselők sem fogadhatnak el tőlem s a hozzám hasonló anyagi helyzetben levő más adófizető polgároktól adományokat és hiszem, hogy maga a Polgármester lesz az, aki tiltakozni fog ez ellen az igazságtalanság ellen és módját ejti annak, hogy minden negyedosztályú keresetiadóval terhelt fixfizetéses alkalmazottat, aki maga is ugyancsak rászorulna a könyörületes szivek segítségére, kivonjanak az inségadó alól. Békéscsaba, 1922. szept. 12-én. Egy tisztviselő, aki nem kap természetbeni ellátást és egyebeket. Csonka Magyarország — nem ország, Mi van ma ? 1922. szept. 13., szerda R. k.:Amát pk. Prot.: Ludovika. Nap kél 5 óra 34 perckor, nyugszik 18 óra 17 perckor (6'17;. Hold kél 21 óra 58 perckor (este), nyugszik 12 óra 31 perckor (d. e.). Este 7 és 9 órakor: Mozielőadás a Városi Mozgóban. Oláh ravaszság, otromba oldaltámadás. Bizony mi nem nagy véleménnyel vagyunk keleti szomszédainkról, az oláhokról. Tudjuk, hogy mindenre kaphatók, ha arról van szó, hogy nekünk ártsanak. Félnek is tőlünk egy kicsit. Nemcsak a magyar katonától, hanem a magyar igazságtól is, amelyet mégsem lehet örökre eltaposni. Ha valahol megszólalhatna a magyar igazság, igyekeznek annak hangját elnémítani. Most is arra törekednek. Magyarország felvételét kérte a népszövetségbe, hogy ott hallathassa szavát. Nosza siet a derék szomszéd : meg kell akadályozni a jogos kérelem teljesítését. De hogyan? Komoly ok nincs. Csinálnak hát egy álmerényletet. Nem is merénylet, csak merénylet-hír, de ugy van beállítva, hogy a naiv és hiszékeny, főként pedig a rosszindulatú emberek előtt orgyilkos színben tüntesse fel a magyarokat. Mélységesen felháborodnánk az oláh sigurancia ördögi játékán, ha nem volna az történetesen oláh. De igy — csak mosolygunk. Elvégre mit is várhatnánk í tőlük mást, mint ferdítést, hazudoj zást, rágalmazást — ha rólunk, ma| gyarokról beszélnek. * Az Est stílusában. Meghalt Magyarország legnagyobb zongoraművésze, Szendy Árpád. Minden nagy magyar újság megtiszteli önmagát azzal, hogy a világhírű mesterről méltó helyen és formában megemlékezik. Az Est azonban nem szentel több helyet Szendy Árpád emlékének csak néhány sorí a napihírek közt, azt is a legapróbb betűkkel szedve. Igen, mert bár Szendy tényleg a legnagyobb művész volt, bár dicsőséget szerzett külföldön is mindenütt a magyar névnek, volt egy megbocsájthatatlan születési hibája: nem tartozott Az Esték táborába, keresztény volt. Vájjon hány hasábos nekrológot irt volna Klein Ármin lapja, ha Szendy zsidó lett volna, századrész akkora tehetséggel és tudással ? ... Ez az a csudálatos faji politika, amit az Esték még akkor is szigorúan szem előtt tartanak, ha nagy emberek elparentálásáról van szó. A kormányzó köszönőlevele gróf Wenokheim Frigyesnéhez ós gróf Almássy Dó nőshez Békéscsaba, szept. 12. MTI jelenti: A kormányzó gróf Wenckheim Frigyesnéhez az alábbi levelet intézte: „Nagyméltóságú Grófnő! Őszinte örömmel értesültem nemes áldozatkészségéről és szívből köszönöm ínségben szenvedő véreink részére hozzám juttatott nagylelkű adományát. Gróf Almássy Déneshez az alábbi levelet intézte : „Szívből köszönöm ínségben szenvedő véreink részére hozzánk juttatott nagylelkű adományát. t rIföigyTöFsns^glt^^hcxfy Vaz e OSZÍ SajSOIit lUBflhCZtltBIII. börsaffés halflphÜlÖlllBgBSSégeh- TiTzte7étt1r rByérnánt SándDrnI b(sz\Dházz na?tzem^^^
