Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-06 / 151. szám

Békéscsaba, 1922. julius 6. Csütörtök ///. évfolyam 151. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVA TAL s Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy Héra 85 K, negyedévre 250 K, félévre SOO K. Egyes szám ára 4 X. 9 polgári pártolt (vk) A keddi indemnitási vita fo­lyamán egyik képviselő a Ház túl­nyomó többségének élénk helyeslése mellett azt mondotta, hogy a pol­gári pártok közt mélyreható ellentét nincs, hiszen a királykérdés sem olyan, hogy ez megakadályozná a polgári pártok közötti egyetértést. Örömmel szögezzük le, hogy a keresztény ellenzék nem tiltakozott e megállapítás ellen, ezzel is mint­egy kifejezést adva annak, hogy va­lahogyan ők is így gondolkoznak. Hiszen az természetes is, hogy egy kis jóakarattal könnyen át lehet hi­dalni azokat az ellentéteket, amelyek a polgári pártok közt vannak. Az talán túlzott reménység, hogy az ellentétek elsimítása egy pártba tömöríti az összes polgári követeket, de erre nincs is szükség. Sohasem baj az, ha komoly, tárgyilagos, de feltétlen jóindulatu s magasabb szem­pontokat figyelemben tartó ellenzéke van egy kormánynak. A mai ellenzéktől sem kívánja senki, hogy mindenben, feltétlenül egy követ fújjon a kormánnyal. Igenis éljenek ők a szigorú, de igazságos kritika jogával, ellenőrizzék a kor­mány tevékenységét, csak az ellen­zékieskedésnek azt a formáját ne gyakorolják, amely már szinte hír­hedté tette a mult nemzetgyűlés ülé­seit. És erről a harcmodorról köny­nyü leszokni, csak az kell, hogy ne a szenvedélyek, hanem a tárgyila­gosság vezessék a honatyákat. Ha tárgyilagosan gondolkodnak a képviselőház polgári pártjainak tagjai, akkor hamar be kell látniok, hogy az egyes csoportok közt levő ellentét egyáltalában nem olyan nagy, mely indokolttá tenné azt az erős hangot, amelyet egyes képviselők egymás el­len használnak. Hiszen ezek az el­lentétek apró buborékok csupán, amelyeket csak a nagy szónoklatok tudnak színes, -hatalmas hólyaggá felfújni, de ezek a hólyagok azonnal elpattannak, mihelyt a tárgyilagos bírálat légkörébe kerülnek. Még a királykérdés sem lehet vá­lasztófal, különösen nem most, ami­kor az Isten akarata olyan tragikusan megoldotta ezt legalább is egy időre. Egyébként a királykérdés a múltban sem okozott volna annyi keserűséget és ellentétet, ha néhány lelkiismeret­len, sőt —^bátran állitható — haza­fiatlan politikus nem igyekszik azt ki­használni saját politikai céljai elérésére. Mindezt — ugy látszik — maguk a keresztény ellenzék tagjai is be­látják már. Ezt bizonyítja az a sze­lídebb hang, amelyet használnak, amelytől csak akkor térnek el, ha régi ellenfeleik feltüzelik őket közbe­szólásaikkal. Vagy talán békitőleg hat az ellenzékre a közös ellenség, a szociáldemokrata párt mint erő­sebb és mind bosszantóbb fellé­pése ? Ezt kell is, hogy észrevegyék. Mert a keresztény és polgári pártok — legyen köztük bármilyen ellentét — egymásra találhatnak, de a polgári pártok a szocialistákkal egy uton nem haladhatnak soha. Ezért kell a polgári pártoknak legalább is tartós, fegyverszünetet kötniök, mert ha to­vább folytatják a civódást, ez a har­madiknak, a szocialistának megerő­södését jelenti. Külpolitikánk a közel múltban Génua jegyében működött. Véle­ménye szerint az eredménytelenség oka abban rejlik, hogy Magyar­országot a konzervatívok képviselték. Javasolja, hogy mivel a nemzet­gyűlés nincs eléggé tájékozva a határkiigazitó bizottság munkájáról, a kormányt utasítsa a nemzetgyűlés, terjesszen elő rövidesen jelentést a határkiigazitó bizottság működéséről. Öt perc szünet után a választási atrocitásokat teszi szóvá, majd pe­dig a szabadkömives páholyok meg­szüntetéséről beszél. (Griger : A sza­badkömives páholyokat nem fogjuk tűrni soha.) Indítványt terjeszt be : Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy három hónapon belül szabály­szerű vizsgálatot folytasson le a sza­badkömives páholyok ügyében. Szóvá teszi azután egyes egyetemi tanárok­nak tanszéküktől való megfosztását. Határozati javaslatot terjeszt be : Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy nyújtson be javaslatot ,a nu­merus clausus megszüntetéséről. (Közbeszólások, Amerikában épen most hozzák be. Elnök napirendi indítványt tesz, mely szerint a legközelebDi ülés holnap, 6-án délelőtt 10 órakor lesz. Rakovszky István a napirendi in­dítványt bizonyos módosítással fo­gadja el. A drágaság ugyanis olyan nagy mérveket öltött, hogy az elé­gedetlenség tűrhetetlenné válik. In­dítványozza, hogy a holnapi ülés első tárgya és az uj lakásrendelet okozta helyzet megbeszélése le­gyen. Nagyatádi Szabó István az elnök indítványának elfogadását ajánlja. Felszólalások különösen a szociál­demokraták részéről: A kormány nem engedi a drágaságot letörni. Nagyatádi Szabó István a szociál­demokraták felé fordulva: Az urak beszélhetnek amit akarnak, mi azt tesszük, amit a kötelesség parancsol. (Nagy zaj, az elnök állandóan csenget). Esztergályos János szociálista: Miniszter nem nyilatkozhatik így. Gieswein: Ez a magyar demok­rácia. (Állandó nagy zaj). Elnök folytonosan csenget és az ülést 5 percre felfüggeszti. Öt perc szünet után nagyatádi Szabó István emelkedik szólásra. Kéri a nemzetgyűlést, fogadja el az elnök által előterjesztett napirendi javaslatot. Olyan indítvány hozatalá­ról van szó, amelyről a kormánynak még nincs tudomása és amely in­dítvány tárgyalása nincsen kellően előkészítve. Ezzel nem az a szán­déka a kormánynak, hogy elzárkóz­zék a tárgyalás elől. Mert ha a miniszterelnök ur azt megismeri és kellő módon előkészíti, nincs aka­dálya a napirendre való tűzésnek. Minthogy Rakovszky István indít­ványát nem ismertette előzőleg a kormánnyal, ezért nekem köteles­ségem felállni és kérni a nemzet­gyűlést az elnöki indítvány elfoga­Szeder Ferenc a csabai mandátumot tartja meg Azok a képviselők> akik a választások során két megbízó levélhez jutottak, a szerdai nemzetgyűlésen mondottak le egyik mandátumokról. Szeder Ferenc a hódmezővásárhelyi mandátumról mondott le. Igy most már eldőlt a nagykérdés. Szeder ,Ferenc Békés­csabát fogja képviselni a nemzetgyűlésen. A nemzetgyűlés szerdai ütése Budapest, julius 5. Szczitovszky Béla alelnök egyne­gyed 11 órakor nyitja meg a mai ülést. Bejelenti, hogy Peyer Károly, Peidl Gyula, Györky Imre és Szeder Ferenc lemondtak egyik mandátu­mukról. Felhívta Kállay Tibor pénz­ügyminisztert és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert, hogy egyik mandátumukról szintén mondjanak le. Jelenti, hogy Miákits Ferenc és Meskó Zoltán egészségi okokból szabadságot kért. A 9 be­jegyzett interpellációra egy órakor tér át a Ház. Jelenti, hogy Daruváry Géza igazságügyminiszter válaszolni fog Propper Sándor, a Népszava elkobzása miatt bejelentett interpel­lációjára. Napirend szerint az indem­nitási viia folytatása következik. Első felszólaló vasadi Balogh György. Valutánk nagymérvű lerom­lása hozta magával a termelő munka szünetelését, a drágaságot. Az sem tud megélni, aki munkát kap. Az államnak volna feladata, hogy anyagi eszközöket nyújtson a munkához és ne a nagytőke vállalatait segítse elő. Az ellenzék mindig azt hangoztatja, hogy amig nincs jogrend Magyar­országon, a külföldi tőkét sem nyer­hetjük meg. Ezzel szemben Orosz­országban jogrend nincs s a kül­földi tőke nagy erőfeszítéseket tesz a piacok megszerzésére. Csak külföldi és pedig amortizációs kölcsönök ut­ján lehetne megindítani a lakások építését. Már 1921. október 17-én ajánlatot tett egy francia cég, csu­pán azt kérte, hogy a kormány vál­laljon garanciát. Kéri a kormányt, vegye fel újra a tárgyalások fona­lát. A kormány mindezideig figyel­men kivül hagyta a falusi házak építésénél az egészségügyi viszo­nyokat. Tekintettel arra, hogy a kormányban meg van a szándék a társadalom minden egyes rétege kí­vánságának kielégítésére s a konszo­lidáció utjának egyengetésére, az indemnitási törvényjavaslatot meg­szavazza. Drózdy ugy látja, hogy a törvény­javaslat a mult évi költségvetés alap­ján készült. Gazdasági helyzetünk le­romlása fokozatosan megy végbe. Mindezt a kormány elhibázott poli­tikájának tulajdonítja. Szerinte meg kell hallgatni a kereskedők állandó panaszát. Az az impressziója, hogy a kormány 10—12 vállalat kedvéért a többit pusztulni hagyja. Külföldön szomorú jövőt jósolnak a magyar koronának. A felhatalmazást nem adja meg a kormánynak, minthogy nincs megelégedva annak politiká­jával. Kijelenti, hogy a kormány keres­kedelmi politikája folytán egymás­után veszítjük el piacainkat, ame­lyeken egyes cikkeinket továbbra is el tudtuk volna helyezni. A földbirtokreformról azt mondja, hogy ezt a törvényt már majdnem két esztendővel ezelőtt hoztuk, azonban még a mai napig sem haj­tottuk végre. A házépítés céljaira kontemplált 300 milliót kevesli és helyesebbnek tartja, ha az állam szövetkezetek, vagy más szervezetek utján az épí­teni szándékozókat ellátná egy tipusu építőanyaggal. Azután kritika tárgyává teszi a kormány adópolitikáját. Legigazság­talanabb volt az őrlési adó és öröm­mel konstatálja, hogy a kormány ezt az adót 15-ről 10 százalékra szállította le. A földadó helyett helyesebb volna behozni az egységes jövedelmi és kereseti adót.

Next

/
Thumbnails
Contents