Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-30 / 172. szám

Békéscsaba, 1922. julitis 21. Kőrösvidék 5 Emlékezés Petőfire Apróságok a magyar költőóriás családjáról Irta: LUDVIGH BÉLA Az ész dolga az emlékezet s a sziv tovább őrzi az emlékét . : . Kije volt ő a nemzetnek ? Mutatja emléke, mely nem ment feledésbe, hanem valóságos kultusza támadt a hazában az ö megdicsőült alakjának. Ez pedig azok kiváltsága, kik a sziv, az ész, vagy jellem nagysága által nyerték el az utókor háláját. A nemzet szivének a bánat sugarában megtört könnyei azok a drága gyöngyök, melyekkel a dicsőült szellem emlékezetének fátyolát szórjuk ma be 100 éves születése fordulóján. Az a nagyratörő lélek, kinek ma gyújt országszerte szövétneket az emlékezet, házasságában sem tagadta meg az ő fékezhetetlen egyéniségét . . . A nagykárolyi hires megyei bálon a magyar Helikon nem rég feltűnt csillaga: Pelőfi Sándor is megjelent a vendégek sorában. A költő, aki nem szerette szive csapongó érzéseit vásárra vinni, nem vett részt a mulatozásban. A táncterem közepén állva intim barátaival beszélgetve nézte a nyalka táncosok és szép szüzek vigadását. Különös gráciával járta a csárdást és körmagyart egy a költő elölt még teljesen ismeretien, lenge termetű barna hajadon, aki külső bájával, beszédes szép szemeivel teljesen megigézte Petőfit, aki mintha csak valami szellemi varázslat száilta volna meg, egyre a leányt követte lobbanó tekintetével; a körötte udvart képező tisztelőinek pedig ezen jelentős nyilatkozatot tette: „Ez a leány lesz az én feleségem!" A leány Szendretj Juira volt s Ő lett e perctől kezdve Petőfi múzsája, bálványa, kihez a .költő azokat az édes bus, epedő szerelmi dalokat irta, melyek gyöngyei a szerelmi költészetnek. Petőfi nagy szenvedélyének varázsa, hírnevének nimbusza, egyszerre lebilincselte a müveit lelkű leányszivet, ki már ismeretlen is nagy tisztelője volt a költőnek s rajongott a verseiért. A fiatalok tehát minden fenyegetés dacára is egymásé lettek. A duzzogó após is lassan beletörődött a végzetbe . . . Csinos házat vett az uj párnak Debrecenben, hol a költőnek apai büszkesége : Zoltán fia született. A gyönyörű kis magzatnak, kinek atyja által rajzolt arcképe is fennmaradt, Petőfi szellemrokona : Arany János volt a keresztapja, kit Petőfi mint a „Toldi" hires iróját már előzőleg felkeresett. Petőfit ezután hire és végzete az ország szivébe, Pestre szólította. A nemzetet újjáteremtő nagy mozgalmakban neki is oroszlánrésze volt. Mióta a szabadsajtó bűvös erejű bölcsődalával feleskettette az ország fővárosát a szabadságra, már ritkán csendül meg lantján az édes szerelmi dal. A lángleikü költő belekerül az események forgatagába. Mint egy túlvilági látnók előre megjósolja a bekövetkező rázkódtatásokat. Gyémánt hazafiúi jellemének tündöklő vonása, hogy midőn választania kell a családi boldogság és a honszerelem közt, habozás nélkül a hazafiasság sugallatára hallgat. Erővel bontakozik ki neje és kis fia ölelő karjai közül s a harctérre, a halál és becsület mezejére siet. Beváltotta, amit feledhetlen szépségű dalaiban énekelt: „Szerelmemért odaadom életemet Szabadságért feláldozom szerelmemet!" Segesvárt ment át lelke a halhatatlanságba. Jobb is, hogy lehunyta szemeit! Nem látta azt a véres munkát, melyet szabadságunk undoklelkű hóhérai a nemzet dicső hősein végbevittek. Szeretett neje nem öltött örök gyászt. Közfeltünés közt egy évre lemondva a halhatatlan Petőfi névről férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. Állítólag Júlia éjjel-nappal sirt Petőfi után, közel volt a megőrüléshez s hogy felejtsen, orvosi tanácsra ment újra férjhez. A 60-as években a gróf Battyányiak Csákó pusztája volt a gyászbaborult nemzet jobbjainak találkozó helye. E birtokot a vadászati jog kivételével a hazafias, magyarérzésü Geisztcsalád birta bérben a gróftól. Petőfi István volt a jeles gazdaság vezetője, hol boldogult atyám is gazdatiszti pályáját kezdte s igy összeköttetésben volt a nagy költő családja tagjaival . . . Az ő, főleg kedves anyám visszaemlékezései nyomán vagyok ama kedvező helyzetben, hogy István és Zoltán életéből néhány intim részletet a krónika számára feljegyezhetek. Petőfi István nem volt boldog családi életében. Titokszerü viszonyok, felsőbb érdek, melynek kulcsa női személy kezében volt, aki mindenható volt a pusztán, kényszeritette Petőfi Istvánt arra, hogy elszakadjon hitvesétől. Bár búcsúzáskor sirt, mint egy gyermek, anyám méltatlankodó kérdésére csak ennyit válaszolt: „Nem én akartam. A sors akarta igy" s könnybe fúltak szavai. A sógorai párbajra szólították fel s több kellemetlen jelenete lett volna, ha atyám nem őrködik felette. A tapasztalat tehát, hogy hires emberek, irók, művészek ritkán élnek boldog életet, a Petőfi-családban ás beigazolást nyert. A költöt uidolo fátum az ő egyetlen gyermekét, büszke reményét: Zoltánt sem kímélte meg. Az ő szerencsétlen sorsának alighanem szegény anyja férjhezmenetele volt az oka. Az apjára ütő büszke fiu tudatában volt a Petőfi név büverejének. Megszűnt anyja szemefénye lenni s panaszkodott, hogy uj anyja elhanyagolja őt az uj testvérek közt. Dajkák, cselédek közt s könnyelmű barátok társaságában lassan lekopott fiatal lelkének hamva. Szarvasra a felső gimnáziumba már mint tapasztalt pesti gavallér érkezett. E kis városban még inkább elkapalták az ünnepelt ifjút. Valószínűleg itt szerezte a sorvasztó bajt, mely fiatal életét kioltotta. Szüleim már előbb ismerték Petőfi fiát, kit midőn bátyja Csákóra hozott, már árnyéka volt a réginek. Zoltán kisebb korban gyönyörű, szép barna fiu volt. Szembeszökő volt a hasonlatosság közte és halhatlan apja között. Nálunk szívesen elidőzött, mert a kastélyon kivül atyám felügyelete alatt állott. • Zoltán rajongott egy kis szabadságért, mint e szent eszméért halt apja, aki igy dalolt : Börtönéből kiszabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Azért Zo'tán, hacsak tehette, menekült a cifra kalitkából, ami nem mindig sikerült neki, mert néha a cipóit is eldugták, hogy ki ne mehessen. Mindez persze csupa jóindulatból történt, mert mindnyájan, de különösen Geiszték a legnagyobb rokonszenvvel, szeretettel voltak eltelve azon ifjú iránt, aki a halhatatlan Petőfi nevét és vérét örökölte. Ha hozzánk belátogatott, kellemesen elcsevegett mindenről. Különös előszeretettel szavalgatta atyja híresebb verseit. De kiöntötte keserűségét is helyzete felett. Olykor Pista bátyja ellen is kikelt. Eh, ne mondjatok nekem semmit! Atyám hires volt az ő szép verseiről, Pista bátyám pedig az- ö rossz juhairól — felelte indulatosan a tett ellenvetésekre. Zoltán egy évig voH Csákón. Itt töltött ideje emlékét mégis megédesítette az a romantikus fiatalos vonzalom, mehjet kedves bakfis unokahugom iránt érzett. Elhalmozta öt figyelme jeleivel, de kivált verses könyvekkel, melyekből gyakran szavait előtte tűzzel és remek előadással. Anyja nemsokára elhalt gyomorrákban. A Petőfi kultuszt melegen felkaroló Geiszt-család női tagjai könnyek közt újságolta a szomorú hirt a pusztán. Zoltánt ezután kivitték GleichenFelhívás / A Békés-Csabai takarékpénztár egyesület felhívja mindazon részvényesei figyelmét, akik az alanti számok alatt bemutatott részvényeik után az elővételi jogot nem gyakorolták, illetve a befizetéseket 1922. évi julius 22-ig nem eszközölték, hogy ezeket sürgősen, de legkésőbb 1922. augusztus 7-ig bezárólag annál is inkább teljesíteni szíveskedjenek, mivel ezen időn tul a késedelmes fizető elveszti az elővételi jog gyakorlásé val szerzett jogait s az igazgatóság az ezeknek megfelelő részvényeket belátása szerint értékesíteni fogja. T\ részvényelőjegyzések számai : 12, 19, 20, 22, 26, 34, 36, 39, 41, 44, 47, 48, 49, 55, 56, 60, 63, 64 65, 66, 67, 68, 69, 71, 72, 73, 75, 76, 80, 83, 86, 87 89, 91, 92, 93, 94, 100, 110, 122, 135, 140, 165, 171 173, 174, 175, 176, 180, 181, 184, 186, 187, 189, 194, 195, 196, 232, 233, 237, 266, 277, 288, 292, 293, 315, 316, 357, 370, 388. bergbe, tüdőbajára azonban ott sem volt orvosság, fiatalon hanyatlott sirjába. Lelkének életszikrájával a költő vére is kialudott. Most már az egész Petőfi család együtt van a más világon. A költő szülei, István öcsém, Zoltán és a halálban vele újra egyesült felesége : Júliája. Nem él bár senki, ki a ragyogó nevet viseli, de azért a Petőfi név nőttön-nő és nem fogy el soha, mert halhatatlan. Idővel enyhül a fájdalom . beheggednek a sziv égő sebei, de akit szeretünk, akit a nemzet örök hálája vesz körül, azt nem tudja felejteni. Száz éve, hogy Petőfi született, de emléke nem vesz el soha! Szelleme velünk van, lesz és bennünk él, mig magyar lesz a földön! Merítsünk a hazaszeretet érzésének mai ünnepén az Ő vértanú életéből hitet, erőt a jövő küzdelmeihez, akkor a haza ismét fényre derül! Kegyeletes emlékezésünk a fohász testvére. Imára magyarok! A költő szelleme szól hozzátok. Halljátok-e mit dalol a madár ? mit suttog a lomb? „Reméljetek! Reméljetek 1" flzért midőn nagyjaink emlékét felidézzük lelkünkben: „Zokogó imátok Az egekig hasson, Petőfi szelleme Örökké virasszon 1 Kérelem 350 kis gyepmeh nevében Az Amerikai Veres Kereszt jótékony kirendeltsége, mely olyan áldásosán működött, amely Magyarországon 52 dispansaivet állított fel és segélyezett — sajnos, már eltávozott hazánkból. A békéscsabai Stefánia Szövetság intézetét is nagyszerű berendezéssel látta el, amiért örök hálával tartozunk neki. Az adományozott csecsemő kelengyék hosszabb ideig fogják kicsinyiteni a szükségletet, az élelmiszereket azonban — melyek lehetővé tennék, hogy minden szegény anya maga táplálhassa gyermekét — jelenleg teljesen nélkülöznünk kell, miután az ilynemű adományok az utóbbi időben teljesen elmaradtak és beszerezni azokat nincsen módunkban. Pedig a gondozásban levő 683 gyermek közül több mint a fele szorul segélyezésre s ezeken kivül még 35 anya. A jövő nemzedék megmentése, egészségesebb, erőteljesebb fejlődése pedig olyan fontos nemzetgazdasági tényező, hogy ennek fenntartása mindenkinek iiazafas kötelessége. Ezért kérünk mindenkit, akinek csak módjában van, segitse elő ezen törekvésünket kegyes hozzájárulással. Különösen lisztre, grizre, zsirra, főzelék félére volna szükségünk. Kérjük a nemesszivü adakozókat ilyennemű adományaikat juttassák a Gyulai-ut 8. sz. alatt levő intézetünkbe. Felhívjuk a jó emberek figyelmét arra, hogy a Stefánia Szövetségnek résztvevő tagja lehet mindenki, aki évenként 10 K tagdijat befizet a szövetség pénztárába. E csekély hozzájárulás is — ha tömegesen folyna be | — hathatósan elősegíteni nemzetI fenntartó működésünket. | Kérelme szíves meghallgatását kéri a Békéscsabai Stefánia Szövetség. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen"