Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-25 / 93. szám

Kőrösvidók Békéscsaba, 1922. április 100 nek s az erőgyűjtésnek ünnepe. Beliczey Gézát, mint a gazdákat nagy nemzeti munkára összekapcsoló erőt köszönti. Beliczey Géza beszéde. Beliczey Géza elnök mély meghatottsággal emelkedett szólásra. Üdvözölte a vármegye főispánját, az OMGE kiküldöttjeit s a többi vendégeket, köszönetet mondva nekik megjelenésükért. Hálásan köszönte meg Almády Gézának, Daimel Sándor alispánnak és az OMGE kiküldöttjének azokat a magyarröptü szavakat, mellyel őt. üdvözölték. Az ünnepeltetést elhárítja magáról, mert ha ért el eredményt az egyesület, az nemcsak az ő érdeme, hanem az igazgatóválasztmányé, az ő hü munkatársaié, Pfeiffer István és Sőlyomy Lipót uraké s az egyesület lelkes tagjaié, akik vele karöltve dolgoztak mindenkoron. Az a 19 esztendő, amely idő óta az* élén áll ez egyesületnek, csupa öröm és büszkeség az ő számára. Mert ezalatt mindig olyan bizalmat tapasztalt, mely erőt adott neki a legnehezebb időben is a további munkára. Ami elismerés és kitüntetés érte ez életküzdelemben, az mind itt gyökerezik ez egyesületben. Nem is tehet ma egyebet, minthogy e gyönyörű ünneplést azzal köszöni meg: ígéri, hogy minden erejével szolgálja ezt az egyesületet, melynek tagjaihoz nemcsak hivatala, hanem tisztelete és barátsága is fűzi. Beliczey Géza szavait kitörő taps fogadta. Őszinte szeretettel ünnepelte őt a közgyűlés minden tagja. A közebéd Délben 1 órakor a Vigadó nagytermében több mint 100 teritékes közebéd volt Beliczey Géza tiszteletére, melyen a város és a környék társadalmának minden rétege képviselve volt. Az ebéd lelkes ünnepi hangulatban folyt le. Sok szebbnél-szebb pohárköszöntő hangzott el, melyekről azonban helyszűke miatt csak az alábbiakban emlékezhetünk meg: Felköszöntőt mondottak: Beliczey Géza a Kormányzó úrra, Berthóty István a város, Konkoly Tihamér a vármegye, Maczdk György a kisgazdák, Fabriczius Endre a gazdaszövetség, Gyöngyösy János a kereskedők, Torkos Kálmán Orosháza közönsége nevében Beliczey Gézára, Vidovszky Kálmán az ünnepelt családjára, Muntschenbacher Endre dr. Almády Gézára, Lendvay Sándor a csabai gazdákra. Beliczey Géza megköszönve az üdvözlést, a vendégekre ürítette poharát, Sulyok István egy jelenvolt bajor gyárosra von Luciusra, aki viszont a csabaikra mondott köszöntőt, stb. A közebéd a késő délutáni órákig tartott a legjobb hangulatban. A génuai konferencia hirei Genua, április 24. MTI. Facta miniszterelnök a Genuában időző Olasz képviselők tiszteletére ebédet adott, melyen a törvényhozó testületeknek mintegy 60 tagján kivül az értekezleten résztvevő olasz miniszterek és kiküldöttek is megjelentek. Az azonos pártállásu képviselők és szenátorok üdvözölték Factát és biztosították, hogy hozzájárulnak ahhoz a politikához, amelyet az olasz nemzet képviseletében a konferencián követ. Genua, április 24. MTI. Azon a gyűlésen, amelyen a 9 signatárius hatalom a semleges megbízottak képviselőinek bevonásával az orosz memorandum atnyujtásával kapcsolatba a helyzetről tanácskozott, Pallano miniszter kijelentette, hogy az orosz memorandumot nem hivatalos okmánynak tekintik. Az orosz memorandumot ép ugy osztották szét az értekezlet tagjai között, mint sok más iratot, melyeket felelős vagy felelőtlen személyek propaganda vagy egyéb iratokként az értekezlet elé juttattak. Hivatalos jellege csupán annak a jegyzéknek van, melyet Csicserin Lloyd George-hez intézett. Issi, a

: japán megbízott kétségbevonja az orosz kormány őszinteségét. Japán mindig rossz tapasztalatokat szerzett a szovjetkormánnyal folytatott tárgyalásai során. Elért eredményeket gyakran visszavontak. Végül az orosz memorandumot nem létezőnek nyilvánították. Genua, ápr. 24. (MTI kiküldött tudósítójának jelentése.) R signatárius hatalmak egy második jegyzéket intéztek Németországhoz, amely élesebb hangú az elsőnél, de nem tartalmaz sértő kifejezéseket. R jegyzékben fenntartják maguknak, hogy nem ismerik el az orosz-német egyezménynek a versaillesi szerződéssel ellentétes határozmányait és ezzel az incidenst elintézettnek kívánják tekinteni. R németek vasárnap egész délután tanácskoztak egymás között s este 8 órakor felkeresték Facta miniszterelnököt. R németek még ma este döntésre akarják vinni a kérdést. Bnondf Vilmos főispán bűje TOFohszenímililústűI Nagyszabású ünneplésben részesítették volt járásában Törökszentmiklós, április 24. Felejthetetlen kedves ünnep zajlott le a törökszentmiklósi iparoskör hatalmas termében folyó hó 23-án. Törökszentmiklós közönsége s Szolnokvármegye küldötisége jött össze, hogy ünnepi lakoma keretében vegyen bucsut Brandt Vilmos volt törökszentmiklósi főszolgabírótól, akit csak nemrég iktatott be Békésvármegye közigazgatási bizottsága a vármegye főispáni székébe. Több mint kétszáz ember gyűlt egybe a szépen díszített nagyteremben, hogy kifejezést adjon annak a szeretetnek, tiszteletnek és ragaszkodásnak, mellyel övez'ék volt járásában Békésmegye ifjú főispánját. Megható volt e szeretetnek impozáns megnyilvánulása. Nemcsak egy társadalmi réteg jött el, hanem kezdve a főúri világtól, a legegyszerübD paraszt emberig minden társadalmi osztály képviselőit ott láttuk, amint vetélkedtek a ragaszkodás kifejezésre juttatásában. Bekésmegye küldöttsége, mely a szentmiklósiak vendégszeretetét érezte, boldogan látta, hogy főispánja kivételes tehetségű és értékű férfiú lehet, mert aki rövid pár hónap alatt ennyire oda tudott nőni egy nép szivéhez, annak tiszteletreméltó tulajdonságai kell, hogy legyenek. R nagyrabecsülésnek gyakori felhangzása pedig arról az igazi értékről beszélt, amely Brandt Vilmost vezető állásra predesztinálta. Az ünneplők hatalmas tömegében ott voltak a többek között: gróf Almássy Imre v. b. t. t. volt főispán, Montag Ákos földbirtokos, dr. Muhoray Károly főszolgabíró, Bakondi András községi bíró, Erdey Kálmán főjegyző, dr. lovag Kucsera Ferenc pápai gróf esperes-plébános, Olajos Pál ref. elnök-lelkész, Füzessy Imre a szentmiklósi egységes párt elnöke, Némedy József az Iparoskör elnöke, Horánszky Dezső az 0. K. H. elnöke, Borbély György cs. és kir. kamarás, dr. Rátz Albert, dr. Külley Béla a „Törökszentmiklós és Vidéke" főszerkesztője, Gulyás Mátyás hitelszövetkezeti igazgató, Zeőke Antal v. képviselő, Zsilinszky Endre a Szózat főmunkatársa, Vaday Károly uradalmi központi intéző, dr. Nagy László szolgabíró, dr. Garancsy Zoltán járási orvos, Hajdú Károly ny. alezredes, Lederer Miklós és Nászay József földbirtokosok stb. Szolnokvármegye képviseletében megjelentek: Almássy Sándor főispán, Alexander Imre alispán, dr.Vadász Károly f jegyző, Scheftsik István II. főjegyző, Csuka István dr. főjegyző, Madarász Imre jegyző, Koller' Andor dr. jegyző, Zrumetzky Viktor Szolnok város polgármestere, Hubay Miklós dr. városi főorvos, Sárközi György dr. városi tanácsos, Elek Tibor dr. min. titkár, Vidovich Ernő dr. főispáni titkár, Tóth Imre bizt. igazgató. — Békésmegyéből ott voltak: Konkoly Tihamér főjegyző, Tantzig Lajos főkapitány, Vangyel Endre főszolgabíró, Ruff Ferenc tábornok, Schimmigh Ernő ezredes, Sall József, a gyulai iparoskör elnöke, Máli Mihály, Dobay Ferenc, Tabajdy István őrnagy", Szabó Jernő százados, Oroszlány Gábor hírlapíró, Torkos Kálmán főispáni titkár, Berthóty István Békéscsaba város polgármestere, Vidovszky Kálmán, a Körösvidék főszerkesztője stb. 4 Apponyi-utcák ii. Irta: Fábry Károly (12) Kinek harangoznak Csabán a harangok? A csabai népnek sírt ásnak biz azok S csabaiak már is a sír felett állnak, Kiket árulói eltemetni vágynak. Kis Péter, Urszinyi, Keményi, Prisztavok Már régen kaptak az ördögtől foglalót, A népet megrontják, jogától megfosztják S urasági járomba újra befogják. Segítségül vették az öreg Kiimentet, Ki ördöggel cserélt lelkiesméretet, Hisz Omaszta Zsiga s ezzel Koricsánszki A nép szabadságát keresztfára szegzi. Zúgnak a harangok, temetésre zúgnak, Temetésére a nép szabadságának. Jó volt valamikor, jó volt Csabán lakni, Míg a városházán nem lehetett látni Nótáruson kivül semmiféle urat, Míg a bíró vala közönséges paraszt. A biró volt apánk, mi fiai voltunk, Mint virág a kertben, Csabán ugy virultunk. De amint az ördög elhalmozott úrral, Kik világból jöttek üres tarisznyával, A nép verítékén mint feléledének, Rögtön a nyakára hágni szeretnének. Egyik uraságot drágán kifizettük S a másikat újra meg nyakunkba vegyük? Csabaiak, csabaiak, egymást hogyan értjük Befogatni újra magunkat engedjük? S az igát magunknak mi magunk készítjük, Mikor az uraknak pártját támogatjuk, A rendezett tanács lesz az a pióca, Mely a mi vérünket lassacskán kiszopja. Könyörületes ég, mi lesz mi belőlünk? Ha szabadságunkat uraknak od'adjuk? A mi gyermekeink keservesen sírnak S minket, apáikat sírban is átkoznak. Hogy szabadságunkat ügyvédeknek adtuk S titeket azokért szolgaságban hagytunk Mi azonban, akik Csabát el nem adjuk És gyermekeinket így el nem átkozzuk Hej, jó csabaiak! legyen birótétel Polgármestert pedig az ördög vigye el! 11 Természetes, hogy ilyen viszonyok között a rendezett tanács terve megbukott. Azután még egyszer megkiséreltetett 1871-ben, amikor az uj községi törvény folytán — Omazta Szilárd főszolgabíró, aki „a hon védelemért" 1854 szeptember 8-án szabadult ki a Theresienstadti börtönből — hivatalból ismét felszólította a községet, hogy nem kiván-e átalakulni rendezett tanácsú várossá ? — de bizony nem akadt az egész Csabán sem több, sem kevesebb, mint csak 72 személy, aki aláirta volna azt a kérelmező ivet. Ezeket is agyoncsufolták. Később is próbálkoztak ezzel, de a jó conservativ tótok nem akarták a bírói hatalmat és község vezetést és különösen a községi adódirigálást kiadni kezükből, sem a „pán prisazhlk"-ok lemondani megtisztelő állásaikról s az ezzel járó 60—100 frt tiszteletdijukról mig végre 1919-ben mégis megszületett a rendezett tanácsú város dr. Berthóty István első polgármesterrel az élén, de csak azért és azon reményben, hogy mielőbb törvényhatósági várossá legyen! Aminthogy hisszük és reméljük, hogy ugy is lesz! A fejlődés természetes útját feltartóztatni nem lehet. Ez ép ugy nő, mint a gyerek — eső nélkül is. Ez a Csaba, mely 1716-ban 110 lélekből állott, 1745-ben már 2740 volt, 50 év múlva már 10692, 1857-ben, — amely időről beszéltünk az elébb — már 26700, 1865-ben már 30000-en felül, 1910-ben 42146, a legutóbbi népszámláláskor pedig 49799 lélek, mondhatjuk kereken: 50000 lélekre szaporodott. Ez csak a lakosságszaporodás. Nem is oly rohamos, mint várni lehetett. A következő népszámlálás eredménye bizonyára fokozottabb és meglepőbb lesz. Midőn — fájdalom — határvárossá vedlettünk, valóságos népvándorlás özönlött Csabára s ma valósággal elmondhatjuk az öreg Haan tisztelendő úrral, hogy: „most már csakugyan annyian vagyunk, alig ösmerjük egymást". Nézzél csak be kedves atyámfia akármelyik nap, de különösen vasárnap délután a Fiume, Nádor vagy /fo/wzű-kávéházba s méltán kérdheted: hol vagyok ? Csabán ? nem ösmerem ki magamat, hisz itt ez egy idegen nép gyülekezése, zsibvásárja, hol mindenki — a legfiatalabbtól a legöregebbig — börzézik, valutázik, mert a mai élet standardja, éltetője: a valuta! a valuta! (Folytatása következik.)