Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-02 / 76. szám

Békéscsaba, 1922. április 12. Körösvidék 3 9 forgalmi adó mint zaklatóeszhoz A forgalmi adó magában súlyos teher minden kereskedőnek még akkor is, ha az utolsó fillérig át tudja hárítani vevőjére. A végrehajtási utasítás megköveteli, hogy a bevételt tételenként vezesse be a kereskedő a bevételi naplóba, mindennap öszszegezze és mindennap ragassza be a könyvbe a bevételezett összeg után járó forgalmi adót kitevő bélyegeket. A gyárosnak és nagykereskedőnek, aki megfelelő, az irásos munkákat alaposan érte személyzettel dolgozik, is nagy megterhelése a nyilvántartásnak ez a módja. A kiskereskedő, a szatócs azonban ennek a rárótt föladatnak egyáltalán nem tud megfelelni.. Sok olyan kiskereskedő van az országban, aki maga szolgálja ki vevőit, legfölebb ha családtagjai segítenek neki. Napi bevétele számos apró tételből — legtöbbször egy-két koronából — tevődik össze. Hogy vevőit különösen az erősebb forgalmú napokon, mint hetivásárok napján, szombaton, ünnepelőtt való napon, valahogyan ki tudja szolgálni, a kelendőbb cikkekből, sóból, lisztből, cukorból, stb. előre kell V4, Vs, 1 kg-os csomagokat készítenie. Ha tele van az üzlet, még igy sem tud eléggé vigyázni arra, hogy egyik másik vevő fizetés nélkül meg ne lépjen. Hogyan vezessen be az ilyen kereskedő minden egyes tételt a könybe ? Hiszen ha hat keze volna, sem győzné a munkát, amely üzlete folytatásához okvetlenül szükséges. Arról nem is beszélünk, hogy akad •lyan kiskereskedő is elég szép számmal, aki még akkor sem képes az ilyen feljegyzés vezetésére, ha van arra elég ráérő ideje. Még amikor hitelbe ad valakinek valamit el, azt is olyan kezdetleges módon jegyzi föl, hogy azon csak maga tud eligazodni. És éppen kisebb vidéki városokban és falvakban, ahol a legtöbb az ilyen nem éppen akadémiai műveltségű kereskedő, dolgoznak legbuzgóbban a detektívek azon, hogy az „adócsalókat" leleplezzék. A szabályos, nyugodt ellenőrzés is alig lehetséges a kereskedőnek kínos zaklatása nélkül, de h hivatásuk magaslatán álló detdetivek egyenesen mesterek abban, hogyan lehet a nekik kiszolgáltatott kereskedőt ugy megzaklatni, hogy minden körülmények között rá lehessen sütni az adócsalást. Egy előfizetőnk panaszolja, hogy nála nyugodtabb napokon, amikor gyöngébben megy az üzlet, tehát jobban ráér, még soha senki sem érdeklődött a forgalmi adó lerovása után ; de már többször megtörtént, hogy hetivásáros délelőttökön a detektívek elfogdosták az üzletéből kijövő vevőket, kikérdezték, mit és mennyiért vásárolt. Amikor igy elég adatot gyűjtöttek össze, négyen-öten beállítanak a vevőkkel zsúfolt boltba és követelik a bevételi naplót. A kereskedő ahelyett, hogy vevőit kiszolgálja, kénytelen odaállani velük és beigazolni, hogy a detektívek által kinyomozott minden egyes tétel be van könyvébe vezetve. Nem hisszük, hogy a törvény és a végrehajtási utasítás megszövegezőjének ez a tűrhetetlen, a kiskereskedő exisztenciáját egyenesen letörő zaklatás lett volna az intenciója. Még kevésbbé hihetjük, hogy az ilyesmi a pénzügyminiszter tetszésével találkozzék. De biztosithatjuk, hogy ez, sőt még vadabb dolog is megtörténik. Megesett pl. hogy egy cipőkereskedó üzletét akkor szerencséltette öt detektív, amikor annyi volt ott a vevő, hogy alig győzték őket kiszolgálni. Elószedették a bevételi naplót, tételröl-té'elre megrevideálták és amikor mindent rendben tatáltak, a kereskedő számlái alapján formálisan leltározták a készletet és kisütötték, hogy két pár cipó nincs raktáron, a bevételi naplóba nincs bevezetve az ára. Hiába hivatkozdtt a kereskedő arra, hogy azt a két pár cipőt bizonyosan ellopták — az eljárás megindult. A jóhiszemű, ártatlan, sőt károsult kereskedő feje felett ott függ az adócsalás Damokles-kardja. És ha végeredményben meg nem vonják talán tőle az iparengedélyt, nem büntetik meg az „eltitkolt" adóalap ötvenszeresére, sőt talán még le sem zárják: a büntetés elég szii goru lesz. Hetekig kell szorongania, 1 hogy mégis valahogyan rásütik a | nagy bünt. j Igy kezelni az adófizető polgárokat talán mégsem lehet! Az a kérelmünk a kiskereskedők ezreinek nevében a pénzügyminiszter úrhoz, kegyeskedjék a hézagos végrehajtási utasítást a kiadandó egységes végrehajtási rendeletben oly értelmű intézkedéssel kiegészíteni, hogy az a kiskereskedő, aki két segédnél (családtag nem számithat segédnek) kevesebbel folytatja üzletét, az eddigi forgalmi adatok alapján meghatározandó átalányösszegben róhassa le a forgalmi adót. Az átalányozást rövid uton, akár élőszóval is lehessen az illetékes pénzügyigazgatóságnál kérelmezni és amennyiben az három nap alatt megokolt elutasító végzést nem ad, a kérelem teljesítettnek vélelmezendő. Az államkincstár jövedelme igy egy árva fillérrel sem lesz kisebb, a kiskereskedők pedig a tűrhetetlen és indokolatlan zaklatástól megszabadulnak. De ha a pénzügyminiszter érthetetlen okokból nem hajlandó az ilyen kis üzleteknek megengedni, hogy a forgalmi adót átalányozás alapján róhassákle, mentse fel őket legalább az alól, hogy minden 1—2 K-s tételt külön-külön vezessék be azonnal, ha még olyan tele van is a bolt. Legyen elegendő, hogy az ilyen kiskereskedő napi bevételét naponta egy összegben mutassn ki a bevételi naplóban és a heti összegezés szerint ragaszthassa be a megfelelő összegű forgalmi adóbélyeget. VEGYES Karcagi cigány temetése Bécsben Vajda Károly cigány lókereskedő, mintegy félévvel ezelőtt származott el a karcagi cigánysorról Bécsbe. A családját is magával vitte. A hernalsi cigánysoron, ahol Bécs külvárosának már a Wienerwaldba nyúlnak bele a törpe házai, telepedett meg a karcagi cigánycsalád. Itt nagyon fellendülhetett a lókupeckedés, mert^Vajdát dúsgazdag embernek tisztelték a szomszédok, ez a feltevésük nem is volt alaptalan. A napokban ugyanis, amikor „spanyolban" hirtelen meghalt a kupec 17 éves Károly fia, olyan temetést rendezett neki, hogy az még régente, a császárváros fénykorában is feltűnést keltett volna Bécsben. Zsinóros fekete magyar ruhában, sarkantyús lakkcsizmában, ujján vastag aranygyűrűkkel, egyik kezében ezüstfejű lovaglópálcával kiteritve, ezüsttel átszőtt selyemtakaró alatt, kettős erckoporsóban temették el a fiatal cigánylegényt, akinek a temetésére még a karcagi „nagy család" is Bécsbe utazott. Bécs legelőkelőbb temetkezési vállalkozásának furcsa egyenruhás, csákós, alabárdos testőrei olyan halottas kocsin kisérték utolsó útjára a „rajkót", amilyenen azelőtt a régi Bécsben csak a hercegeket, grófokat temették. Nyolc hófehér ló földig érő selyemlepelben húzta a gyászkocsit. Közvetlen a család előtt husztagu fúvószenekar a hirtelen betanult magyar halottas indulót, a „Miért oly borús" gyászdalt játszotta. Amerre mentek, a villamos- és kocsiforgalom mindenütt megakadt, az egyházi szertartást pedig öt pap végezte. Bokorugró fekete selyemszoknyás cigányasszonyok, ezüstgombos férfiak, mezítláb az anyjuk szoknyájába kapaszkodó purdék, merthogy a szegényebb rokonság sem maradt el, fáradhatatlanul elkísérték a Central-Friedhofba a hangosan siratott rokont. Egy ráncosarcu, kurtaszáru pipás vén cigányasszony folyton azt sirta : — Ilyen romacsávó nem volt soha Karcagon !.. . — El is lehet hinni, mert a Vajda- famíliának két és félmillió koronájába került ez a temetés, igaz, hogy osztrák valutában. A művész bosszúja Egy római mulatságon a napokban Stendhal tollára méltó tragikomédia történt. Egy jólöltözött fiatal ur szünóra közben odalépett egy méltóságteljes külsejű öregebb úrhoz és szó nélkül két pofont mért le reá. A lámadó gróf Zilippo Lovatelli szobrászművész, a megtámadott Marino Tartonia herceg, Róma egyik leggazdagabb bankárja volt. A kinós esetet furcsa előzmények kisérték. A herceg egy feltűnő szépségű és mesés gazdagságú ifjú amerikai hölgyet vett feleségül. A szobrász, kivel az újdonsült férj jóbarátságban volt, pompásan sikerült márványmellképet faragott a hercegnőről. A szobor azonban mindenkinek tetszett, csak a hercegnek nem. A kikötött 25,C00 líra tiszteletdíj helyett a szobrát visszaküldte a művésznek és ezer lirát csatolt hozzá a fáradságért. Indokul azonban hozzátette, hogy nehéz pénzügyi viszonyok és a valuta hanyatlás miatt küld ily kis összeget. A megbántott művész erre a szobrot szalonjába vitette és ott az 1000 lirát ráhelyezve, mellétette a Tartonia hercegi család címerét ezzel a felirattal: „I have my moncy", azután meghívta magához az egész arisztokráciát teára. A herceg hűvös kereskedői számítása most sem tagadta meg magát. Nfem törődött a dologgal, csupán bizalmas körben címzett néhány kevéssé hizelgő szót a művész nevére. Erre következett a báli jelenet. A herceg ezt követőleg nyugalmát vesztve, segédeket küldött és egy elszánt, de eredménytelen párbaj egyelőre pontot tett a sok szóbeszédre alkalmat adó történet után. Önkéntes árverés. , Április 2-án, ma, vasárnap délután 2 órakor Ujkigyósi-utca 13. sz. alatt, a Gajdács-féle italmérésben különféle házi eszközök önkéntes árverés utján el fognak adatni. 1003 Divatos férfi- és nőikalapok igen nagy választékban! Szalma, tagál, tagolin, lószőr női kalapok festése, átvarrása, alakítása és diszitése ízlésesen, valamint férfi kalapok alakítása gyorsan készülnek Klinghammer István kalaposmester modernül berendezett műhelyében Csaba, IV., Berényi-ut 3. 696 Kristályvíz Egyedüli főelárusitó helye Hász és Kovácsnál Gyulán Városház-utca 8. sz. alatt 918 Interurbán telefon 130. sz. Mindennemű szitaés sodrony árut legjobb munkával gyárt PÓL YA FERENC szita- és sodronyárukészitő Békéscsaba, III., Wetter-utca 13. Legjobb sodronykerítések gyártása Állandóan vásárol elsőrendű lószört! 943 Riadóbirtob Mezőtúri határban, Perespusztán, Nagylapos vasútállomástól 4 km. távolságban 281 holdas birtok jó gazdasági épületekkel, 3 szobás urilakkal 6 évre haszonbérbe kiadó. Cím : Pádár Mezőtúr, Perespuszta. Szentirmay Eau De Chinine Megszünteti a korpaképződést s erősiti a hajtalajt. Egy üveg ára 70 K Viszonteladóknak 20°/o Szentirmay drogéria Budapest, VII., Erzsébet-körut 37. sz. Telefon : József 121—47. H • fi f I ha gépalkatrésze, •111 • i • Ne essen ketsegbe, ss jobb lesz mint az uj, ha jótállás mellett Mertz Gyula elektrotechnikai és fémipari vállalatánál (Haan-utca V. Telefon ZZJheggeszteti meg