Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-11 / 83. szám

Körösvidók Békéscsaba, 1922. április 11 resztnevíi fiatal embert nevezett meg. Az előbbinek a lakáscímét is meg­mondta, ahol a detektívek tényleg találtak János nevü fiatal embert, akit egy Ferenc keresztnevü barát­jával együtt őrizetbe vettek. Budap st, ápr. 10. A királykérdés ügyében a napok­ban a keresztény pártok között ujabb békéltető kísérletek indulnak meg. Az ellenzék véglegesen elhatározta, hogy a választási küzdelemben nem marad passzivitásban. GONDOLATOK * * * Az angolok között mindtöbben akadnak, akik nyitott szemmel vizsgálják a világ eseményeit s elsősorban azt látják meg, hogy lehetetlenség és gazság az, amit Magyarországgal elkövettek s ezután is el akarnak követni. Ezek a fér­fiak gyakran nyilatkoznak kedvezően Magyarországról és a magyarokról. Bizonyos, hogy nyilatkozatuk nem járja be az egész világot s nem okoz észrevehető változást az emberek gondolkodásában, de nekünk az is jólesik, ha tapasztaljuk, hogy jósziv­vel vannak irányunkban. Egy budapesti lap ma Fred Cha­mier dr. nyilatkozatát közli. A kiváló angol közgazdász azt hirdeti, hogy angol jóindulat-enyhítette az antant nyomását, melyet a katonai missziók utján gyakorőlt'Magyarországra. Han­goztatja azt is, hogy, az angol köz­vélemény előnyösen változik a Ma­gyarok javára. Jólesik olvasnunk e nyilatkozato­kat. Jólesik hinnünk, hogy meglát­ják a velünk történt jogtalanságot s — ha sok minden ellene is mond — jólesik abban a hitben ringat­nunk magunkat, hogy — ezentúl már nem ellenségeink, hanem bará­taink fognak szaporodni napról­napra. Az újságokról sok kritikát mondanak mindenütt. Alig van ember, aki ne tartaná magát illetékesnek arra, hogy bírálatot mondjon az újságírók munkája felett. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hányszor szid­ják a lapokat csak azért, mert „nincs ben­nük semmi." Es mégis . . .! Újság nélkül nem tud meglenni az ember. Mennél intelligensebb, annál jobban vágyik a szellemi táplálék e neme után. Jellemző erre a berlini eset. Ott a pol­gárság nagy mozgalmat indított, melynek az a célja, hogy a sajtót kiemeljék válsá­gos helyzetéből. Ugyanis Németországban minden lapvállalat a legsúlyosabb anyagi zavarokkal küzd. Már-már olt tartanak, hogy régi, nagy lapokat kell beszüntetni. Ennek megakadályozására az összes poli­tikai pártok — kivéve a kommunistákat — mozgalmat indítottak. Lám, lám ! Mégsem olyan haszontalan valami az újság. Tudják ezt nálunk is. De vájjon nálunk is fellépne a közönség az újságok megmentése érdekében? Aligha Legalább is egyik-másikat, hagyná pusztulni. Bögtönös rendkívüli segítsé­get kérnek a köztisztviselők. Ne mondja senki, hogy „már megint." Bizonyos, hogy az utolsó percben emelik föl kérő szavukat s most is mikor a nyomorúság alatt csaknem összeroskadnak ... most is csak kér­nek. A sztrájk fegyverét nem szegzik a kormány mellének. Nem is tehetik, ők intelligens emberek, a maguk nyo­morúsága mellett figyelembe veszik az-állam rettentő helyzetét is. Ők mindig várnak az utolsó percig s csak ha elbírhatatlan lesz a nyomo­rúság, akkor jönnek, de akkor is kérnek. Józan eszű embernek nem kell magyarázni, hogy mikor az árak indexe ma 82, amikor az elsőrendű szükségletek ára 100-120-szorosa a* békebelinek, a 8-12-szeres fize­tésű közalkalmazottaknak joga van kérni s kell kapni. Csak egy pár péids. a csabai szombati piacról: A tej 20 korona, a tejfel literje 100 korona, a tésztára való turó kilója 90 korona, a disznóhús hilója 120 korona, a marhahús 92—100 korona, a fizetés meg átlagosan havi 2000 korona. * Rosszindulat. Az erzsébetvárosi merénylettel kapcsolatban csúf és otromba gyanúsítások egész légiója sorakozik fel nap-nap után a liberá­lis lapokban. Van amelyik nyíltan, van amelyik burkoltan támad. A cél nyilvánvaló. Ezt az eléggé el nem ítélhető gaztettet szeretnék ki­használni politikai céljaikra, köze­lebbről : szeretnék kompromitálni a mai egész kormányzati rendszert s szeretnék bemocskolni a keresztény irányzatot. Nem is szólva arról, hogy milyen ízléstelenség néhány ártatlan ember kiömlött vérét politikai agitációra használni fel, könnyen meg lehet állapítani, hogy ezek a támadó cik­kek nélkülöznek minden komoly ala­pot. Sokszor merő hazugságokon épülnek fel. Felteszik a liberális új­ságírók, hogy a közönség tájékozat­lan s ezen az alapon tökéletesen félrevezetik. Jellemző erre a Nép­szava egy cikke. A derék Népszava neki ront a kormánynak, hogy ő az oka az ilyen merényletnek, mert torolt meg egy csomó régen elkövetett attrocitást. így Soltra rendőr gyilkosát is futni engedte. Az olvasók megdöbbennek ennek olvasásán. Ez igazán szomorú dolog, hogy gyilkosokatiutni enged­nek De a tájékozottabbaknak eszébe jut, hogy a rendőr gyilkosát statá­riális eljárás után felakasztották. De ki tudja már ezt? A legtöbb ember elhiszi a Népszavának, hogy a kor­mány bünpalástoló. Hát nem gyalázatos gyanúsítás ez? Hát nem itt van a destrukció? Hát csoda volna, ha az ilyen lapok ellen méltó haragra gyuladna a kormány s alaposan megfenyité azokat ? 1 flz Ipartestület évi rendes közgyűlése Vasárnap, folyó hó 9-én elég nagy érdeklődés mellett zajlott le a békés­csabai Ipartestület évi rendes köz­gyűlése. Timár Endre elnök a tagok hatá­rozatképességét megállapítva, a gyű­lést megnyitottnak nyilvánította. A jegyzőkönyv vezetésével ifjú Horváth Mihályt, hitelesítésével pedig Timkő Jánost és Zlehovszky Györ­gyöt bizza meg. Ezután az elnök megnyitó beszé­dében ismerteti az ország jelenlegi gazdasági helyzetének a nehézségeit. Indítványozza, hogy a király halála fölött érzett részvétüket jegyzőkönyvbe iktassák, amit a közgyűlés egyhan­gúlag elfogad. Felszólítja a jegyzőt, hogy az 1921. évről tegye meg jelentését. Jelentésében ismerteti az árak ál­landó emelkedése és pénzünk érték­csökkenése által beállott ipari hely­zetet. A munkáskérdéssel kapcsolatban jelenti, hogy a munkaadó és a mun­kás közti viszony a mult évben elég kielégítőnek bizonyult, amennyiben vitás kérdés is csak 2 esetben for­dult elő, amelyet a békéltetőbizottság intézett el. Tanoncoktatásról szólva elsősorba megemlékezik az építő iparostanfo­lyamról, amely a mult évben 55 hallgatóval fejezte be a XX-ik tan­évet. A tanfolyam vezetőjét, Ádám Gusztáv főmérnököt illeti az el­ismerés. A többi iparostanoncok tanfolyama a mult évben XLVII-ik évét zárta be sikeresen. Megállapítható a tan­folyam hallgatói létszámának állandó emelkedése. 583 tanonc iratkozott be. Az évzáró vizsgán a jelesebbek jutalomban részesültek. A tanoncmunka kiállítás rendezé­sének időpontjául augusztus 15-ikét állapították meg. App onyi-utcák n. Irta: Fábry Károly (?) A temetők síri csendjét madár-dal és kakuk hangján kívül alig zavarja valami, csak olykor ke­resik fel diákcsapatok, hogy az ott emelt kolera nagy halmokon vívják meg harci játékaikat. Az apró diákok hamar felfedezték, hogy a te­mető kolera nagy dombjai kiválóan alkalmasak harci viaskodások terepéül, vagy lovagvárak szerű ostromául. Ti mai fiatalok már nem tudjátok, hogy az ó-te­mető északi oldalán 6 nagy domb emelkedett, melyek alá az 1831. évi nagy kolerában tömege­sen elhullottak hányattak közös sírokba s a ke­gyelet „örök emlékül" hordatott felibük nagy dom­bokat. Az „örök emlék" dombjait azonban a kegyelet­len haladó utókor 30 évvel ezelőtt elplaniroztatta s nem maradt egyéb, mint egy, errébb újonnan hányt kisebb domb és az a korhadó hideg már­ványoszlop, mely e domb mögött a sűrűben sze­rényen, észrevétlenül meghúzódik s hirdeti addig a meddig egyik oldalán : ÖRÖK EMLÉKÜL TÉTETTÉK AZ ELÖLJÁRÓK! Másik oldalán: 2000 CSABAI NYUGSZIK ITT EZ EMLÉK TÖVÉBE, KIKET AZ EPEMIRIGY DÜHÖSKÖDÖ MÉRGÉBE 5 HETEK LEFOLYTA ALATT KEDVESEIKTŐL ELRAGADT Harmadik oldalán: 306 RÓM. CATOLIKUS 1651 ÁGOST. VALLÁSBELIEK 51 NEM EGYESÜLT ÓHITŰEK 11 IZRAELITOK KEZDŐDÖTT JULI 25-ÉN, VÉGZŐDÖTT SZEPT. 6-ÁN AZ 1831. ESZT. Van még tót felirat is a 4-ik oldalon, de az idő foga már ugy megrágta, hogy alig lehet elolvasni. Az egész volt temetőben már alig van több 4 sírkőnél: Elise Uhrinyi-nek 1831-ből, Therese Uh­rinyi-nek 1832-ből, Bodroghy Ilkának 1836-ból és Uhrinyi András ur lelkipásztornak 1840-ből. Az Uhrinyi család is letűnt Csabáról! Ki volt az a gyermek, nemes Bodroghy Ilka ? Kik voltak szülei? Honnan jöttek? hová tűntek? Ki tudná ma megmondani? Talán már ismét nagyon eltérek kitűzött tár­gyamtól, de hiszen nem rendszeres előadás az enyém, hanem inkább korrajzi karcolatok s így ne vegyétek rossz néven, ha eszembe jut valami s közbe szövöm. Ha már az 1831. évi kolerára tévedt a beszé­dem, engedjétek meg, hogy egyidejűleg megemlé­kezzem az 1873. évi koleráról, hiszen annak is ide-oda 50 éve és bizony-bizony tudom, hogy so­kan hirét sem hallották s akik át is élték, igen elfeledték. Nem csuda! 50 év, egy fél század — nagy idő! A mult időkben egy járvány rendesen országos csapás volt. Nem tudta senki, honnan jön? Ho­gyan terjed és miképen kell ellene védekezni? Rendetlenül pusztított, mint szélviharban a tűz­vész. Átugrott egyes községeket s megtámadta a teljesen gyanútlan falvakat, egyik||vármegyéből a másikba csapott át, hiába őrizték vasvíllás embe­rek a várost, a falut, a határt, hogy ne jöhessen és ne hurcolja be senki és még a leveleket is csak a vasvilla hegyével vették át és csak ha [jól lefüstölták, továbbították, a járvány mégis terjedt tovább, tovább, mint a gonosz szellem. Gondoljatok csak a pestisre, a fekete himlőre. Hallottátok hirét? 1738 nyarán pusztító nagy pes­tis volt. 1841-ben pedig himlő dühöngött nagyban Csabán, 1849-ben is, a nagy szabadságharc után, feltámadt a kolerajárvány, melynek 900 csabai esett áldozatul, 1855-ben is volt kolerajárvány. Az ilyen járványok rémitőek. Akit még tegnap egészségesen láttunk dolga után járni, ma halljuk hirtelen halál hirét, azután jön a másik rémhír, egyik szomszéd jobbról, másik balról, holnap egy rokon, egy egész család kipusztulását; látni a ha­lottas kocsik sürü elvonulását, halálveritéket fel­idéző gyászos dübörgését, rémitő, rémítő! És most egyszerre csak becsap a szörnyű be­tegség a házba, a családba. Nincs irgalom 1 Nincs kegyelem 1 Az ember meg­őrül az ijjedtségtől és az ijjedség már a . . . kész veszedelem! Képzeljétek el az 1831. évi kolerát. Se orvos, se patika, sehol segítség, hanem csak — babona és imádság 1 Ez nem állítja meg a gyilkos kórt hóhér útjá­ban, hanem a tudomány és a közhatósági rend. Már 1873-ban gondos orvosi ellenőrzés és ha­tósági különféle intézkedéssel álltak elibe, hogy lefojtsák terjedését. Vissza, vissza vigyorgó vérszopó! átkos gyil­kos kór! (Folytatása következik.) 9 hatóság ál­tal elrendelt pathányiptáshoz tengeri hagyma hilója 100 K a GALLY és NENICH drogériában Békéscsabán, Szent István-tér 16. sz. 1113

Next

/
Thumbnails
Contents