Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-06-22 / 140. szám

KőrésvaeSék Békéscsaba, 1922. junius 22 GONDOLATOK * * * Rendnek muszáj lenni ! Ezt jól tudja minden derék polgár, s.őt amennyire tőle telik, maga is előmozdítja a, rendcsinálást a kiadott hivatalos rendelkezések pontos betartása és betartatása utján. Csabán is él ez a jelszó. És még mennyire él Annyi büntetőparancsot nem foganatosítanak talán más tiz városban sem, mint nálunk. Helyes is volna ez, ha tényleg a rend szilárdulna a büntetések nyomán. Csak az a baj, hogy egyet-mást tul szigorúan ítélnek meg, viszont van, amit alig vesznek észre. Teszem fél az már határozottan tulbuzgóság, hogy megbüntetnek egy gazdát azért, mert a háza ajtaja előtt ott feküdt egy kutya. Meg sem kérdik, hogy a ház tulajdonosáé-e az eb, be sem jelentik, hogy „hallja gazd'uram, az utcán csatangolt a Bodrija, miért is 50 koronát fog fizetni" —nem szólnak egy szót sem, csak jön a büntetőparancs. A gazdának aztán el is kell hinnie, hogy május 15-én délelőtt 11 órakor az utcán bitangolt kedvenc kutyája, mert hát itt ; van az írás róla a rendőrségtől. Igaz, hogy senkisem emlékszik j rá, igaz, hogy a „tettenérést" akkor : nem jelentették be, de hát ez nem ' fontos. Sőt az sem fontos, hogy j gazd'uram elhigyje, miszerint házőrzője kivül került a házon törvény j ellenére. Fontos az, hogy lefizesse : a bírságot, mert . . . rendnek muszáj j lenni. Nem is volt együttlétükön Isten áldása. A megtévedt ember élete egyre rosszabb lett. A gonosz szerető nemcsak lelke nyugalmát rabolta el örökre, hanem lassanként szép vagyonából is kiforgatta. Kovács Gáspárnak már csak 80 holdja volt s ehhez is fele jussa volt rossz asszonyának. Erkölcsileg meg már teljesen odavolt a nem is olyan régen még tekintélyes gazda. De annak az ördögi lelkű némbernek még ez sem volt elég. Teljesen szabadulni akart emberétől, meg akarta keríteni egészen vagyonának roncsait. Megölette hát egy zsellérrel régi szeretőjét. Kovács Gáspár holttestét összetaposták a lovak. Ugy agyongázolva vitték be a hullaházba. És nem jött senki, aki eltemesse. Napokig ott feküdt temetetlenül. Nem volt, aki négy deszkát összeütött volna a meggyalázott test számára. Nem volt aki elmondott volna egy Miatyánkot felette. Nem volt aki elhívta volna a papot, hogy eltemesse az agyonütött embert. Végre is a város temettette el a teljesen elhagyott Kovács Gáspárt. . Most már megpihent sokat hányatott teste, lelke. Sirját ott az árokszélen nemsokára felveri a gaz. Az emberek majd hamar elfelejtik. Pedig jó volna, ha olykorolykor felkeresnék ezt a szomorú földpupot, hogy el ne felejtsék: ha egyszer kicsusztattuk magunk alól az erkölcsi alapot, ha belekerültünk egy gonosz teremtés bűvkörébe, akkor nehezen kerülhetjük el a teljes anyagi és erkölcsi romlást. * Viccelődtek és gorombáskodtak a parlament keádi ülésén a képviselők. A felemelő és magasztos, nagyon komoly és mély hatású ünnepi megnyitás után roppant csúf ellentétet mutatott az ülésteremben való gyerekeskedés. Bizonyos, hogy ezt nem szabad valami nagyon tragikusan venni, hiszen mindössze csak arról van szó, hogy néhányan sziporkázni akartak, talán azért, hogy nevüket már a nemzetgyűlés elején olvassák a választók. Mégis elszomorító, hogy az első ülésről szóló' beszámolóban csupa vicc és gorombaság szerepel. Talán nem ártott volna mégse' ha legalább a rnégnyitás napján ugy viselkednek a honatyák, mint akik komoly és megfontolt emberek, akik nem kabarézni, hanem dolgozni mentek a Házba ? béhéscsoboi sajtgyár eliészito Mezleíe A bajor Érdekeltségei! nagy munkája -- Húszmillió korona lesz az alaptőke Kovács Gáspárnak 300 hold földje volt valamikor. Felesége is volt. Gyermekei is voltak. Szép, rendes családi életet j élt. De útjába akadt egy rossz asszony: Egy tüzesszemü, széptermetü, de sötét- j lelkű bestia. Jó Kovács Gáspár megszédült, szerelmes lett és élni kezdett egy szomorú j tragédiát. Elhagyta feleségét. Családja meg őt i hagyta el. A rossz asszony lett házastársa, j de csak ugy, minden erkölcsi alap nélkül. \ Szombaton, folyó hó 17-én délelőtt tartotta a sajtgyár létesülése I iránt érdeklődő gazdaközönség nagy : előkészítő értekezletét a Gazdasági j Egyesület helyiségében. Az értekezj letet Beliczey Géze m. kir. gazdasági | főtanácsos hivta össze. Az értekezlet lefolyásáról az alábí biakban számolunk be: ! Az értekezlet a gyár alakulási < terveivel kapcsolatban egyhangúlag | határozottan kimondotta, hogy a gyár nemcsak a nagybirtokosok érdekeit fogja szolgálni, hanem felöleli Békésvármegye egész gazdatársadalmat és a kisbirtokosok bevonásával igyekszik munkatervét megvalósítani. Különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a kisbirtokosok tejkészlete is mindenkor felhasználódjék. Dr. Berthóty Istvánnak, Békéscsaba város polgármesterének felszólalására elhatározta az értekezlet, ban, de a felesleges árut export írtján külföldön szándékszik értékesíteni. A gyár részvénytársaság formájában alakul meg.. Alaptőkéjét husz millió koronában állapították meg, amit 20000 darab 1000 korona névértékű részjegy alakjában jegyeztetnek le. További teendők megtételére és keresztülvitelére egy szükebbkörü bizottságot alakítottak. A bizottság tagjai a következők : Almády Géza és dr. Geiszt Gyula elnökök, Kovács Mihály, Kovácsik Lajos, Széchenyi Antal gróf, Keglevich György gróf, dr. Berthóty István, dr. Láng Frigyes, Szathmáry Elek, Gramling Alajos, Ondrus Ciril és Bóhnert József. A bajor érdekeltségek részéről von Lucius, Gmeinder és Góhl. Örömmel állapitható meg, hogy ugy a gyár iránya és szelleme, mint magas alaptőkéje, nagy fejlődést fog előidézni nemcsak a megye, i hanem különösen az ország déli! részének gazdasági életében. Épij tésének megkezdésével, (ami már I is kész tervekkel indul meg), valaj mint üzemének felvételétől kezdve \ (ami őszre feltétlenül várható), sok ' munkásnak biztosit állandó meg• élhötést a nagyjövóre hivatott gyár. Dicséret illeti a bajorországi éri dekeltségek itteni képviselőit, akik | fáradságot és anyagiakat nem kii mélve, már az eddig elért eredméj nyekben is alapos érdemeket sze; reztek. í Különösen említésre méltó az, í hogy a tervbe vett alaptőkének fej lerészét a bajorok maguk képvisej lik. Példaként szolgáljon áldozatkészségük a megye társadalmának hogy a gyár módot fog keresni i és igyekezzék kivenni rundén pol arra, hogy a közönség ne érezzen i gár részét tehetsége szerint a résztejben hiányt az üzem megindítása jegyek jegyzésénél, hogy ezáltal a következtében. A gyár az összegyűjtött tej kétharmad részét sajtnak, egyharmad részét pedig más, különféle tejtermékeknek óhajtja feldolgozni. Készítményeinek nagy részét az országgyar gyors fejlődése biztositható legyen. Hallomásunk szerint a Kovács Mihály kezdeményezésére alakuló^ ban levő kisgazda sajtgyár is beolvad ebbe a nagyszerű vállalatba. Apponyi-utcák in. (2) Az 1900-as évek elején az ellenzék nagyon harciasan viselkedett Tisza István akkori miniszterelnökkel szemben. Tisza az az ember volt, aki nem tűrte az ellenmondást s kijelentette, hogy letöri az ellenzéket, ha máskép nem, hát újra feloszlatja az országgyűlést, ha kell, 4—5-ször is. Háta megett volt a készséges nagy mameluk tábor s azt hitte, az ország közvéleményével is ugy rendelkezik. Az ország lázban volt. A nemzeti hadsereg, az önálló magyar bank, egyéb nemzeti sérelmek és az ellenzék agitálása felizgatják a közvéleményt s a nemzeti érzületet. Az erőszak politikája azonfelül ellenszenvet, az actio reactiót váltott ki az önállóságra törekvő nemzetben. Az egész ország dacosan felvette a harcot. Egy uj kortesnóta indult el hóditó útjára: „Letörjük a szarvát annak a nagy úrnak, Hogy ne parancsoljon a magyarnak. Sebaj, sebaj! Él még a nemzet, él még a hon!" Ez a nóta végig sivított a gyomai kerületben is. Dallama kellemes, könnyen eltanulható volt, dalolta gyerek, asszony és minden ellenzéki szavazó polgár. E nótával még jobban bevette magát az agyakba a harci vágy: Letörjük a szarvát annak a nagy urnák ! A függetlenségi képviselőjelöltek a földből nőttek. Alig volt képviselőválasztó kerület, ahol ne lett volna 1—2 függetlenségi képviselőjelölt. A gyomai régi függetlenségi kerületben — régi függetlenségi programmal — Fábry Károly csabai ügyvédet léptették fel, a szabadelvű párt: dr. Zsilinszky Endrét, a socialisták Várkonyi Istvánt, a hires agráragitátort állították fel és Ertl Ferenc socialistát. Várkonyi István pesti háziúr volt. Abban az időben nem rossz hivatal volt Budapesten háziúrnak lenni, de azért adta a szegényt. Kopott ruhába öltözött, tarisznyából kosztolt a parasztokkal együtt, parasztszekéren, vagy gyalog járta a kerületet s betanult szép cucilista szónoklatokkal ugy tudta tartani a köznépet, hogy az ugy követte, mint a megváltó messiást. Annyi volt a követője, hogy az előző választáson Hentaller Lajos csak ugy bírta nagynehezen 143 szótöbbséggel legyűrni, hogy (valószínűleg felsőbb titkos utasításra) a kormánypártiak is rászavaztak, csakhogy szocialista képviselő ne jusson be a t. Házba. A „kormánypárt"-nak a gyomai kerületben nem igen volt talaja. Apáról fiúra szállt tradíció volt a 48-as szent eszmék vallása és a függetlenségi zászló lobogtatása. A „kormánypárti" szóval illetés valóságos sértésszámba ment. „Kútágasra szállott a sas, kormánypárti ne csalogass !" volt a kondorosiak kortes nótája, amely végig hangzott az egész kerületben is. 400 év elkeseredése volt a magyar szivekben. Minden jó magyar sziv tudta és érezte, hogy mostohák voltunk és vagyunk. A nadrágosokat, illetve hivatalnokokat kivéve, csak Mezőberényben voltak a tótok és svábok között és Endrődön volt valami számbavehető kormánypárt. Endrődön a „Kovács"-ok Voltak összetartóik. (Szeghalmon a tisztviselők és csatlósaik). Az 1905. évi választásnál azonban az endrődiek is megbomlottak, még a Kovácsok közül is Kovács Libor feltűzte kalapja mellé a függetlenségi, örök piros tollat. Az a szelíd, jó endrődi nép is tűzbe jött, meg is üzenték: „oda kormánypárti be ne tegye a lábát". Dr. Kiss István gyomai ügyvéd, a kormánypárt elnöke, nem hitte. Ne menjetek ! ne menjetek ! meglássátok, nem jó vége lesz! — figyelmeztették sokan. Azért is elmegyünk, velünk jön Rohoska Mihály főszolgabíró is és ott lesznek a zsandárok is. Kitől féljünk? 1905 január 22-én vigan robog a kocsisot. A kortesek dalolnak. Még a kormánypártnak is volt kortesdala, csak ugy hangzik tőle az országút. De alig érnek a falu szélére, már is hangzik: Abcug kormánypárti! Le velük! Vissza kiabálnak: Éljen Zsilinszky! Hajrá! arra a felelet egy nagy göringy az első zászlónak ugy, hogy az kiesik a zászlótartó kezéből a földre. Utána ugrik a zászlótartó. Erre megáll a kocsisor. Hát csak ezt várták. Most már százával repült a kő és göringy a hős mamelukokra. Utcu ! siessünk, tovább, tovább ! De amint beljebb haladnak, az abcug és a kő egyre szaporodik. Mi lesz már? agyon köveznek bennünket? Le a kocsiderékba. Feküdjetek be! kiabálnak összevissza. Az sem használ, berepül a kő a kocsiderékba is. (Folytatása következik.) 9 vásárban Pólya Ferencnél kapja a legjobb szitát!