Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-06-20 / 138. szám

2 ffárőssvieíék Békéscsaba, 1922. junius 20 GONDOLATOK * * * Az „Előre" sportegylet vasárnapi zászlószentelésén egy eléggé el nem Ítélhető, végtelenül sajnálatos dolog történt. A különben egészen hazafias szellemű szép ünnepélyt egy kínosan bántó hang zavarta meg. A zászlószegek beverése közben egy szedő munkás a nyomdászszakszervezet nevében „Világ proletárjai egyesüljetek!" kiáltással verte be a szeget. A kommunizmusnak ez a vörös csatakiáltása még élénken fülünkbe cseng abból a sötét időből, mikor az unalomig hangoztatták, irták, ordították a vörös elvtársak. A nemzetköziségnek ez a pregnáns jelszava bombaként hatott az ünneplő közönségre s kínos megdöbbenést váltott ki annak soraiból, annyival is inkább mert a többi szegbeverő még mukáscsoportok képviselői is gészen hazafias, okos, sőt egyikmásik vallásos tartalmú jelmondatot hangoztatott. Eltekintve attól, hogy durva megsértése volt ez az ostoba ünneprontás azoknak a társadalmi egyesületeknek és magánosoknak, akik mint zászlószegtulajdonosok készséggel vettek részt az „Előre" ünnepélyén, mélyd n elszomorító azért is, mert a nyomdai munkások nevében hangzott el, azoknak a nevében, kik mint legintelligensebbek, az egész munkásmozgalom vezeteésére vannak hivatva. Hallottuk azt is, hogy délután, mintha csak összebeszéltek volna, egész csoportok tüntettek vörös szekfüvel és vörös nyakkendővel, valószínűleg ugy gondolkozva, hogy szabad a jelszót hangoztatni, szabad a jelvényt is viselni. Hát szabad? * * Szocialista zsidók. A keresztény eszme hivei ezer és ezer érvet tudtak felhozni annak a bizonyságára, hogy a szociális elégedetlenség állandó istápolói a zsidók, akik minden áron és minden időben neki akarják uszítani a keresztény munkást, a keresztény munkaadónak, hogy igy keresztény keze által pusztuljon a keresztény, amig a zavarosban halászó zsidó nevet a háttérben. Ezt bizouyitja az a tény is, hogy a békéscsabai zsidóság nagy része Szederre, a szociáldemokratára szavazott és fennen hirdette szociáldemokrata érzelmeit, nem mulasztván izgatni, ösztökélni az általa kiszipolyozott magyar munkást, hogy követelje a magyar földesurak birtokainak felosztását. Ugy ám! Nagy szociálisták voltak a zsidó hadimilliomosok, a meggazdagodott uzsorások, a felmentett hadiszállítók — de csak addig, amig az urasági földekre uszíthatták a népet. Mihelyt elfogyott az elosztható urasági föld és (mint például Békéscsabán is) a biró a hadimilliomosok háborús szerzeményű birtokaira, a hadviselt magyar katonák véréből kiszipolyozott, a magyar nép háborús nyomorúsága árán szerzett földekre akarja rátenni a kezét, akkor azonnal legörbül a gúnyos, kárörvendő vigyorgás, a hadiuzsorás, hadmilliomos zsidók szájáról, azonnal kiesnek népvezéri szerepükből s kisül, hogy csak addig voltak „barátai" a népnek, amig az fajtáját, a keresztény magyart falta. Vajha minden hadviselt, megrokkant, megnyomorodott vagy hősihalált halt magyar katona elárvult, nyomorgó családja egy-egy uzsorán meggazdagodott hadimilliomos harácsolt birtokába telepedhetnék bele szeptemberig! Ez volna a földosztás problémájának egyetlen elfogadható megoldása. S ha a hadviseltek nyomorúságait olcsó földdel megfizetni nem is lehet, legalább erkölcsi elégtételt kapna minden volt magyar katona, aki a háborúban tanúsított önfeláldozó hazaszeretetével és kötelességteljesitésével egész életére nyomorulttá Vált. Erkölcsi elégtételt kapna azokkal szemben, akik dőzsöltek, amig ő kínok közt sanyargott s akik vagyont harácsoltak öszsze abból, hogy ő a mindennapi kenyerét is elveszítette ! tiszteletben óhajtja tartani a részvényesek jogait s biztósitja az elővételi jogok gyakorlását. Koppányi Gyula nagy hatással fogadott előterjesztéséhez Saguly József szólt hozzá, lelkesen ajánlva az igazgatóság indítványának elfogadását. Ezek után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a „Körösvidék" R. T. alaptőkéjét egy millió koronáról két millió koronára emeli s az igazgatóságra bizza, hogy a tőke emelését egyszerre, vagy két részletben hajtja-e végre. A közgyűlésnek más tárgya nem lévén, Koppányi Gyula alelnök megköszönve az érdeklődést, azon rereményének adott kifejezést, hogy a tőkeemelés — ép ugy mint a legutóbbi — a legnagyobb sikerrel fog végbemenni. A Körösvidék r.-t. közgyűlése 2,000.000 koronára emelik fel az alaptőkét A Körösvidék Békésmegyei Keresztény Nyomda és Lapkiadó Részvénytársaság f. hó 18-án délután 4 órakor nagyfontosságú közgyűlést tartott Békéscsabán a városháza nagytermében. A közgyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy az igazgatóság azzal az indítvánnyal fordult a részvényesekhez, adjanak felhatalmazást a Körösvidék r.-t. alaptőkéjének egymillió koronáról két millió koronára való felemelésére. A közgyűlést Koppányi Gyula ü. v. alelnök nyitotta meg. Megállapította, hogy a közgyűlés alapszabály és törvény szerint hivatott össze; megállapította, hogy megfelelő számú részvényes az alapszabályokban előirt részvénymenynyiség képviseletében jelen van s igy a közgyűlés határozatképes. Előterjesztésében kifejtette, hogy a magyar korona értékének sajnálatos romlása mind nagyobb összeg forgatását teszi sz ükségessé a kereskedelmi és ipari életben. A Körösvidék r. t. is, mely alig két esztendeje alakult 500.000 korona alaptőkével, olyan nagy forgalmat bonyolít le, hogy — bár már felemeltük az alaptőkét egy millió koronára — igen nagy kölcsönt kénytelen igénybe venni. Ez kétségtelenül örvendetes jelenség, mert azt bizonyítja, hogy vállalatunk napról-napra fejlődik és erősödik, mind nagyobb a teljesítménye, de egyben a nagy kölcsön szükségessége arra inti a részvényeseket, hogy az alaptőke felemelésével könnyítsék meg a részvénytársaság munkáját s azt a hasznot is maguknak biztosítsák, amelyet most kamat fejében kell kifizetni. Bemutatta a május havi mérleget, amely igazolja, hogy a Körösvidék r.-t. ez esztendőben is reális- eredménnyel dolgozik, bár köztudomásu, hogy a legolcsóbb és legszolidabb r.yomdavállaiatok közé tartozik. Mindez nyilvánvaló bizonysága annak, hogy a Körösvidék részvények jegyzése a legkitűnőbb tőkebefektetés. Az igazgatóság teljes mértékben t Előre zászlöouafasi ünnepe A békéscsabai Előre Munkás Testedző Egyesületnek nagy napja volt f. hó 18-án. Ekkor avatták fel a törekvő sportegyesület gyönyörű zászlóját, amely művészi megtervezésével, (szentkatolnai Bálint Benedek müve) tökéletes hímzésével, egész harmonikus kivitelével feltűnik még a csabai társadalmi egyesületek pompás zászlói között is. Az ünnep már kora reggel kezdődött. Hét órakor megjelent Kökényesi Gyula Zoltánné zászlóanyanái — a pazar zászló nagylelkű ajándékozójánál, — az a tízenkét leány és három asszony, akik a nagymunkáju zászlót készítették. Ugyancsak olt voltak: az Előre vezetősége, sok koszorúslány, mindenik a maga párjával s az Előre leglelkesebb tagjai. Reggel fél nyockor a diszes menet kibontott zászlóval a róm. kath. templomba vonult. A zászlóanya pazarul diszitett virágos hintón robogott pompás diszmagyarban. A templomban Bartos Ferenc koadjutor hazafias és vallásos érzéstől áthaApponyi-utcák iii. Irta: Fábry Károly 0) Előbbi elbeszélésemben — kezdi a szót Kovács F. János nagyapó — ugy-e bár Ígértem k. gyermekeim, ha újra összejövünk, elmesélem majd, miképen jutott Apponyi Albert gróf Endrődön egy szép utcához? De mielőtt ehhez eljutnánk, talán érdekelni fog, de szükséges is, hogy előbb vessünk egy mélyebb pillantást az ennek előzményét, mondhatni forrását képező akkori politikai életre, az 1905. évi országgyűlési képviselőválasztást megelőző politikai helyzetre és azt követő nemzeti ellenállásra. Az emberek olyanok, ami nem közvetlenül érdekli őket, azt hamar elfeledik. Olyan eseményeket, amelyekben tevékeny részt vettek, évek múlva már összezavarják. Kérdezzétek meg tőlük, hogy mikor volt az, vagy amaz a választás ? Kik voltak az ellenfelek ? stb. összekeverik. Egyik-másik epizódra élénken emlékeznek, de 10—20 múlva már nem tudják megállapítani sem a sorrendet, sem a neveket. Osobatim est! 1904. év végén, 1905 és 1906-ban lángban égett az egész ország, szemben állott a nemzet a kormánnyal és a királlyal. Tüntetések országszerte, a vármegyék izgatottak, a kormány erőszakoskodott, az ellenzék nyíltan lázadozott és lám már majd elfeledtük! pedig egy nagy darab történelem játszódott le akkor, helyesebben mondva, talán csak ismétlődött mindannyiszor ... a Habsburgok alatt. Jó, ha mi is megismételjük, felelevenítjük lidércnyomásos emlékeiket. Tanulságos is, talán hasznát is vesszük ? A történelem ismétlése, lapozgatása mindig tanulságos. Ha ellenségeink is lapoznák a világtörténelmet, nem bántak volna és nem bánnának velünk oly kegyetlenül. A világtörténelem ismétli önmagát s abból láthatnák, hogy életképes nemzeteket megölni, eltaposni nem lehet. Az éles ellentét a kormányzópárt és ellenzék között tulajdonképen még Széli Kálmán idejében 1903-ban keletkezett, a katonai létszámemelés és az Ausztriával való gazdasági kiegyezés miatt, melynek keresztülvitelét felülről kívánták, az ellenzék pedig obstructioval igyekezett megakadályozni. Mikor Széli Kálmán nem boldogult, Bécs ráküldte az ellenzék megfékezésére Khuen-Hédfrváry Károly horvát bánt és mikor az sem boldogult, következett Tisza István az „erős kéz" politikával, aki azonnal azzal fenyegette meg az ellenzéket, hogy a házszabályt ugy módosítja, hogy minden obstructiot örökre lehetetlenné tesz. Az ellenzék nem ijjedt meg a fenyegetéstől, ott folytatta az obstructiot, ahol az előző kormány előtt abbahagyta, erre következett az emlékezetes 1904 novdmber 18-ika, mikor a házszabályreviziót Tisza Perczel Dezső házelnök segítségével kendőlobogtatásra áterőszakolta. Ezzel felfordult minden parlamenti rend, Tisza sietett az országgyűlést elnapoltatni, de jerre az erőszakra felzudult áz egész ország, sőt a szabadelvű pártnak is józanabb része s 23-án azonnal kiváltak belőle, később ismét többen is otthagyták. Tisza és a szabadelvű párt tudta, hogy a december 13-ára újra összeülő Házban erős ellenállásra fog találni s erre csendőrökből összeszedett 40 darabontot állított be, akik elállották az elnöki emelvényt és a jobboldal padsorait. Egy ellenzéki képviselő fel akart menni az elnöki emelvényre, egy darabont feltartóztatta, erre a felbőszült ellenzék kiverte a darabontokat, a miniszteri székeket és az elnöki emelvény korlátait összetörte és a Ház közepére hordta. Ennek folytán minden nyugodt és komoly tárgyalás továbbá lehetetlenné vált, újra elnapoltatta tehát az üléseket december 28-ig, ekkor a Ház maga napolta el magát 1905 január 3-ig abban a hiszemben, minthogy a költségvetés nem volt megszavazva, az ellenzék azt hitte, ex-lexben nem merik az országgyűlést feloszlatni, de bizony január 5-én a király feloszlatta az országgyűlést és 1905 február 15-ére hívta össze az újonnan választandó parlamentet. (Folytatása következik.) Vizsgái jutalomhiinpeli T,2r

i,Körösüi[léli"-nél