Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-06-13 / 133. szám

Békéscsaba, 1922. junius 13 Kedd 111. évfolyam 133. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHI YA TAL : Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Háromezer munkás kérte a higyúsi uradalomban a további főldmegváltás megszüntetését Harminchét és fél százaiéhát uették már el a Wenckheim-uradalmak szántóföldjénél? — a békéscsabai szakértő bizottság Pásteleken, Gerlán és Kígyóson — a kigyós-nagymojori mintagazdaság Békéscsaba, junius 12. Eddigi számainkban részletesen ismertettük a békéscsabai földbirtokrendezést megindító tárgyalások és előmunkálatok lefolyását. Megírtuk, hogy f. hó 7-én délelőtt érkezett meg városunkba Kiss György m. kir. törvényszéki biró, aki mint az Országos Földbirtokrendező Bíróság kirendelt bírája, szerdán tartott először tárgyalást a békéscsabai földbirtokrendezés ügyében. Csütörtökön, f. hó 8-án gróf Széchenyi Antalné pósteleki birtokára szállott ki, ahol a békéscsabai szakértő bizottság és választmány tagjaival helyszíni szemlét tartott. Pénteken Gerlán tartottak helyszíni szemlét, mig szombaton a Wenckheim-iéle kigyósi és a Rosenthal-féle szentmiklósi uradalmat járták be. Kiss György biró Kígyósról Körösladányba utazott és pénteken, f. hó 16-án ismét Békéscsabára tér viszsza, ahol a szakértő-bizottság és a választmány bevonásával ujabb tárgyalást tart. A pénteki tárgyalás pontosabb adatairól rövidesen értesítjük lapunk érdekelt olvasóit. A kigyósi .nagymajorban. — Öreg cselédek küldöttsége a biró előtt. — „Ne vegyék el a kenyerünket !" Különös ünnepélyességgel emelkedik ki a földbirtokrendezés idegölő, rideg, csaknem sablónszerüen egyforma napjaiból az elmúlt hét szombatja, amelyen a békéscsabai bizottság egyebek között a kigyósi uradalom megszemlélésével volt elfoglalva. A hivatalos megközelíthetetlenséggel, tikkasztó melegben, feneketlen portengerben, fáradságot nem ismerve utazgató bizottságot lélekbemarkoló meglepetés fogadta a kigyósi Nagymajorban. Délután fél kettőkor gördültek be a határból a porlepett fogatok a hivatalos személyiségekkel Gramling Alajos jószágfelügyeló lakosztálya elé a hatalmas, ives „Isten hozott!" és „Éljen a Haza!" feliratú címeres kapu alatt. Egymást porolgatva léptek be a fe'ögyelő hivatalos helyiségébe Kiss György törvényszéki biró, dr. Vangyel Endre gyulai főszolgabíró, dr. Szegedy Kálmán ügyvéd, Reichardt Béla békéscsabai gazdasági felügyelő, Zahoran Pál városi gazdasági intéző, mint Békéscsaba város megbízottja, Kraszkó Mihály kisgazda, a békéscsabai igénylők szakértő megbízottja, Husz A

rpád gerlai uradalmi intéző, Bain Károly kigyósi községi főjegyző, továbbá a békéscsabai és a gyulai sajtó képviselői. Az érkezetteket Gramling Alajos jószágfelügyeló fogadta. Még el sem helyezkedtek jóformán a hivatalos vendégek, amikor Takácsy Béla, volt olaszfogoly tanító vezetésével 150 ' iskolásgyermek (az uradalmi személyzet és cselédség egészséges, szép, erős gyermekei) vonult fel a terem ablakai alá és tiszta, ezüstös gyermekhangon egyszerre 150 torokból csendült bele a magyar puszta édesillatu levegőjébe a Himnusz. S idebenn, a zöldposztós asztalok körül némán, megilletődötten állottak fel a hivatalos vendégek. Az arcokon elsimult a hétköznapiság kifejezése, a lelkek mélyén elült ezer es ezer kicsinyes indulat s helyébe mély, áhitatos ünnepélyesség költözött. A magyar föld szólott itt apró gyermekeinek ajakán a magyar lelkekhez ! Még le sem törölhette mindenki a lopva élőszókként csillogó könnycseppet szeméből, még ott visszhangzott lelkükben q százötven gyermek imája, amikor ujabb szivszorongató látvány következett. A bozótos lombok közül aggok, javakorbeli acélizmu férfiak és serdüli ifjú magyarok hatalmas csoportja tódult elő: fáradt és uj erővel induló kalásztermelői ennek az áldott magyar földnek. Ugy jöttek, ahogy félbehagyták a munkát, ugy jöttek verejtékes arccal, napbarnitotta, izmos mellükről és karjukról félrégyürt inggel, ugy jöttek, amint a mezőn közéjük csapott a vészhir, hogy eljött a bizottság elvenni lábuk alól az uraság földjét, kivenni kezükből azt a kenyeret, amelyen apjuk, nagyapjuk, dédapjuk, családjuk, gyermekeik és unokáik éltek idáig itt, ezen a földön . . . Levett kalappal, alázatos tisztelettel állottak meg a bizottság előtt. Szószólónak Nagy András lépett elő közülök. Nagy András tagbaszakadt, fehéredő fejű, tisztes öreg cseléd. Hangja nyugodt, tekintete nyilt és az egyszerűség minden méltóságával feltétlen meghallgatást parancsoló. Mondanivalója keresetlen, őszinte szavakban ömlik ajakáról: — Nagyságos TJraim.' Háromezer lélek nevében szólok, mert ennyien vagyunk itt, akiknek apáinkat, dédapáinkat és minden nemzetségünket ez a föld tartotta el. Mint jó magyar emberek, itt éltünk ml is mostanáig békével, munkával, istenfélelemmel. Most azt hallottuk, hogy békéscsabai szocialistákat akarnak ide telepíteni erre a földre, amit mi hűséggel szolgáltunk minden nehéz időkben. Mi, a kigyósi, a pósteleki és a gerlai uradalmak cselédsége kérjük a nagyságos urakat, ne vegyék el a kenyerünket! Ennyit mondott Nagy András és látszott rajta, amikor könnybelábbadt szemekkel elhallgatott, hogy beszélne | még, de torkát fojtogatja valami mélységes fájdalom, amit nem tud kimondani s amit csak az érthet meg, aki tudja, hogy Nagy András közel 30 év óta szolgálja megszakítás nélkül az uradalmat azoknak a társainak javarészével együtt, akik most vele Gramling Alajos jószágfelügyelőt kérik meg látható bizalommal és reménykedéssel arra, hogy tolmácsolja részletesebben, szebb szavakkal alázatos kérelmüket a biró útnak. Gramling felügyelő szives készséggel tesz eleget a benne bizakodók kérelmének. Kiss bíróhoz fordul és hiteles adatok felsorolásával irja le az érdekelt uradalmak helyzetét. Előadja, hogy a kigyósi, a pósteleki és a gerlai uradalmak cselédsége még a húsvéti ünnepek alatt népgyüléseket tartott és elhatározta, hogy a már kiosztott 3000 hold szántóföld elszakítása után még megmaradt 5000 hold szántó érintetlenül hagyását kéri. Ezt a kérelmet a cselédek küldöttsége írásban is, élőszóval is továbbította a földmivelésügyi miniszter elé. A kérelemnek legerősebb és megdönthetetlen indoka az, hogy a még meghagyott 5000 hold uradalmi szántó gazdasága 2000 belső alkalmazottat és cselédet, ezenfelül még csaknem másfélezer állandó munkást tart el és jelentékeny számú tisztikart, továbbá szakképzett vezetőembert foglalkoztat. Az uradalom további csonkításának legsúlyosabb következménye az volna, hogy a jelenleg jó anyagi viszonyok között és megelégedetten élő munkások egyrésze földönfutóvá válnék. Megemlíti Gramling, hogy a földek jelenleg mind kitűnő belterjes gazdálkodás alatt állanak s az uraság nagy bőkezűséggel és áldozatot nem kiméivé követ el mindent a többtermelés érdekében. Kéri a birót, vegye figyelembe, hogy az uradalom minden cselédje, aki a további kisajátítás esetén kenyerét veszíthetné el, ugy a hosszú világháború szenvedéseiben, mint a forradalmak és az oláh megszállás idején is önfeláldozó hazaszeretetéről és feltétlen megbízhatóságáról tett tanúságot. Végül arra kéri a birót, hogy ha csak van rá mód, terelje más irányba a csabai igénylők elhelyezését. Gramling szavait a cselédek és a munkások lelkes éljenzése követte. Kiss György m. kir. törvényszéki biró minden elfogultságtól és minden megindulástól ment hangon válaszolt a hozzáintézett kérésre. Szavaiban a független magyar biró szólalt meg: