Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-25 / 118. szám

Körös vidék Békéscsaba, 1922. május 25 GONDOLATOK * # * Szabadelvüségröl szólott va­sárnap a miniszterelnök Kecskemé­ten. A szabadelvüség fogalmát a legszebben állapította meg, mikor kijelentette, hogy keresztény sza­badelvüségre van szükségünk. Mit jelent ez ? Azt, hogy a szabadelvü­ség nem jelenthet zsidóuralmat, mint ahogyan ezt odaát szeretnék, de nem jelenthet zsidó üldözést sem. Az igazi szabadelvüség nem állhat más alapon, mint a krisztusi etika alapján, amely kizár minden faji egoizmust s nemtüri, hogy egy bevándorolt nép nyakára üljön a vendéglátó, nobilis, honfoglaló nép­nek — a szabadelvüség szép elvé­nek hangoztatásával. Az igazi szabadelvüség az, amely mindenkit egyformán becsül, de épen ezért nem engedheti, hogy egy kissebbségi faj — még ha van­nak is jeles tulajdonságai — zsar­nok legyen a néptömegek felett. Ha a zsidók ezt belátnák, mindjárt nem volna olyan borzasztó sok sé­relmük, sőt egyáltalában nem volna sérelmük. Csakhogy az ő szemük­ben nincs szabadelvüség, ha nem feltétlen ur a zsidó faj. Valaki (vagy nevezzük ismeretlen, tehát gyáva tettesnek), egyik jelölt háromsoros plakátja alá egy keskeny kis nyomtatványt ragasztatott negyedik sornak. Szellemes akart lenni, de rémületesen közönséges lett általa. Mi gondoljuk, hogy ki és milyen indokból tette, de nem láttuk, tehát nem is állítjuk, nem fogjuk rá senkire. Inkább ugy gondoljuk, hogy az illető tettes a rendőrséggel packázik, mert a rendőrség adta ki a rendeletet, hogy előzetes bemu­tatás, illetve engedélyezés nélkül semmi­féle plakátot nem szabad kiragasztani Aligha engedélyezte ezt a kis piszkos rágalmat a rendőrség, hiszen gyáva el­követője, meg az előállítója, még a nyomda nevét sem merte rátenni. Az a rágalom annak, akinek neve alatt áll, vagy annak a csoport embernek, akikre céloz, nem árt, mert hülye, képtelen, névtelen, de árt annak, aki elkövette és árt a rendőrség tekintélyének. Azt hisszük, hogy kinyo­mozza a rendőrség a tettest, hogy kérdőre vonja az engedélyezetten plakát miatt, csakis az engedélynélküli kiragasztáS miatt, a piszkolódásért nem kell bántani, azzal használt a kipellengérezni akart jelöltnek és pártjának. A rendőri nyomozás is könnyű: nyomda csinálta s ha megkerül a kötőfék, megkerül a szamár is. Régente az állatok belső részei­ből jósoltak, azután a csillagok já­rásából, ujabban cigány asszonyok tenyérből is jósolnak, legújabban kortesek beszédétől is jósolnak, még számokból is jósolnak. Elvégre a jóslás az időtöltés egyik módja s mindenki ugy használja fel tehet­ségét, ahogy tudja 1 A jósláshoz szerintünk nem közönséges tehet­ség kell, mert a jutalma rendesen az, hogy kinevetik. Mi sem fogjuk ennél szigorúbban büntetni két hét múlva a betüjóst. Tárgyalás alá veszik a magyar kisebbségek ügyét Róma, május 24. A Tribun Bdnffy gróf külügyminiszter szereplésével foglalkozik és kiemeli azt az előke­lőséget és tapintatot, amelyet Bánffy gróf külügyminiszter, a magyar de­legáci vezetője a kisebbségi kérdés­ben tanúsított. Bánffy gróf előadása után a meghívó hatalmak egyhan­gúlag elhatározták, hogy a magyar kérelmet a nemzetek szövetségébe terjesztik be. A cikk azokkal a ki­jelentésekkel foglalkozik, amelyeket Bánffy gróf az utolsó gyűlés alkal­mával tett. Köszönetet mondott a meghivóhatalmaknak, azért az érdek­lődésért, a melyet a kérdésben mu­tatott és az olasz kormánynak azért a meleg együttérzésért, amelyet ez igazságos ügyben tanúsított. Remél­hető, mint az újság irja, hogy a nem­zetek szövetsége hamarosan foglal­kozni fog e kérdéssel, mert ez fon­tos nemcsak politikai, hanem társa­dalmi és emberi szempontból is. Franciország védelmezne Romániát külső támadás esetén Qédelmi egyezmény Lengyelország és o kisantant között Paris, május 24. (Havas) A Journal éríesitései szerint Bratianu mielőtt elhagyta Génuát, kidolgozta a védelmi egyezményt Lengyelország és a kisantant között, majd Párisba jött, hogy tanácsot kérjen Foch tábornoktól és egyidejűleg meg­kérdezte a francia kormányt, mit tenne Franciaország az esetben, ha Romániát támadás érné. Az a választ kapta, hogy Romániának jól felfogott érdekében joga van védelmi megállapodást kötni. Egyidejűleg azonban kijelentették, hogy Franciaország nem fog megfeledkezni a katonai szövet­ségeseivel szemben vállalt közösségről. Kelet egyensúlyának fönntartása Franciaország biztonsági politikájának egyik része. Cserkész Szövetség kiküldöttjének kezébe a CsAK sporttelepén. A fogadalom letétele után cser­készünnepet rendez az ifjú csapat, melynek változatos és érdekes mű­sorát napok óta hirdetik a falraga­szok. A cserkészünnep iránt, — mely­hez hasonló még nem volt a kör­nyéken — nemcsak Békéscsabán, hanem az egész megyében óriási érdeklődés nyilvánult meg. Megje­lenésével tünteti ki az ifjú cser­készcsapatot Brandt Vilmos Békés­vármegye főispánja, a helybeli ka­tonaság parancsnoksága, a város képviselőtestülete Berthóty István polgármester vezetésével, a kör­nyékbeli s helybeli iskolák igazga­tósága stb. stb. Jelen lesz az ala­kulóban levő békési „Bocskay" és a BIME „Munkácsy" cserkészcsa­pat is. Különösen megkapónak ígérkezik a fogadalomtétel szép aktusa, az ünnepség műsorából pedig a zenés szabadgyakorlat, melyet Áchim Ká­roly tornatanár tanított be, aki a rendezés munkájában mindvégig serényen részt vett. Nagyon ked­vesek s eredetiek lesznek a cser­készgyakorlatok is, melyek a még fiatal csapat sokoldalúságáról szá­molnak be. Jegyek még kaphatók — korlátolt számban — a sporttelepen. Ajánla­tos, hogy a közönség idejében kinnt legyen a pályán, mert az ünnepet pontosan kezdik. A Kovács párt intéző­bizottsága folyó hó 27-én, szombaton délután fél 4 órakor ülést tart a párt­irodában (Vigadó — zöld­terem). Tekintve a tárgy fontosságát, az összes in­tézőbizottság i tagok meg­jelenését kéri AZ INTÉZŐBIZOTTSÁG Cserkészünnep Csabán Nagy napja van ma a főgimná­zium „Csaba" cserkészcsapatának. Mint már többször megírtuk, ma délután 3 órakor teszi le a csapat parancsnoka Vidovszky Káimán fő­gimn. tanár, majd az egész csapat az ünnepélyes fogadalmat dr. Csaba Jenő kerületi ellenőrnek, a Magyar Vetőcinquantin, aranylófogu vetőtengeri, vetőköles és buzakorpa kapható a Békésmegyei fllt. Takarékpénztár RT gabonaosztályánál Szent István-tér 5 (I. emelet.) 1473 Apponyi-utcák ii. Irta: Fábry Károly (24) És az emberiség még sem jön arra rá, hogy a történelemből kihagyná az emberpusztitás e gyász­lapjait s ezzel rávezetne esetleg arra, hogy sok dicsőségszomjas uralkodóban elaludhatna az aljas harci vágy, ha tudná, hogy nem fog azokért dicsőí­tésben részesülni, ha felfogná és átérezné, amit Montesquien mond: Boldog csak az a nép, amelynek a történelme unalmas. De az emberek, még a történetíró tudósok is, hülyék, mert még mindig a régi nyomot tapossák s az emberi boldogság helyett a dicsőséget haj­szolják. Ilyen nevelés mellett hogy ne volnának az ifjak harci játékokra hajlandók? Azzal kezdik. Játszunk háborút! Mi leszünk a magyarok, ti lesztek a . . . törökök. Miért legyünk mi a törökök? mi akarunk ma­gyarok lenni. Először ezen vesznek össze. Hát akkor: mi leszünk a rablók, ti legyetek a pandúrok. Ugy sem alkuszunk, mi leszünk a rablók, ti a pandúrok. A gyermeklélek a szabad rablót előbbrevalónak tartja, mint a hajnározó pandúrokat, vagy pláne zsandárokat. De mért nem jutott eszébe soha egyik csapat­nak sem — abban az időben, mely oly közel állott a nagy szabadságharchoz — hogy az egyik csapat magyar, a másik . . . osztrák legyen? Hisz oly öröm, boldogság és dicsőség lett volna a gyűlölt és megvetett osztrákot elpüfölni! Mért ? mert olyan megalázást, megszégyenítést egy lelkes magyar diák sem vállalt és türt volna el, hogy ő . . . osztrák legyen. Mi az ahhoz képest, hogy elverik, fejét beverik, esetleg nyomorékká teszik, az mind semmi, de szabadság- és nemzettipró osztrák 1 az a legna­gyobb, leglealázóbb szégyen és halálos sértés lett volna. Azt még a szerető szülők sem bocsátották volna meg fiaiknak, ha vállalták volna, de . . . talán még a mindenben csúfolódást kereső osztrák sol­dateska és rendőri önkény sem hagyta volna akkor szó nélkül. Kiáll a két legerősebb fiu a platzra, Chovan Pál és Bauko András, vezérségükhöz kétely nem fér, a fiuk egyik vagy másikukhoz való nagyobb biza­lom vagy barátság, vagy rokonszenvből ehhez vagy ahhoz szeretnének csatlakozni. De nem ugy megy ám az, hogy az egyik csa­pathoz esetleg a legerősebbek csatlakozzanak és a'gyengébbek maradjanak a másikhoz. Igazságosan válasszunk. Megindul a választás. Szól a magyar vezér: én választom : Ursziny Palit és a másik: én választom: Krcsmárik Ká­rolyt] én választom : Fábry Samut, akkor én: Fábry Károlyt, tovább: „ Licskó Lajost, — Vidovszky Gyulát, Nóvák (Ős) Lajost, — Petrovits Lajost, én : Bohus Károlyt, a másik : Reiner Bélát, tovább : Csáki Palit, Launer Lajost, a másik: Facsinay Tónit stb., stb., mert hát volt néha 20—30 is, sőt az egész osztály, néha két osztály is együtt. Fegyelem van, ellenmondás nincs. Akinek nem tetszik odaválasztása, — pedig hány van olyan ? — az nem játszik. S aki nem harcol becsülettel, az többé be nem fogadtatik. A két csapat szétválik s mindegyik elfoglal egy dombtetőt, van olyan, kinek zsindelyből faragott fakard van kezében, a másiknak egy jókora vessző. Haditanácsot is tartanak. A vezér parancsokat osztogat, le is küld az ellenség háta mögé egy párat, hogy hátulról is támadhassanak. A fák, bok­rok között bújva csúsznak előre az ellenség háta mögé. A sürü bokrok elrejtik őket. Hajrá 1 kiabálással uszítják egymást a táma­dásra. Azután ingerlik egymást: No magyar ! ha olyan vitéz vagy, gyere támadj, ha mersz 1 Hát te konytyos török, bugyodába szállt le a bátorságod ? Ide gyere, ha van merszed 1 Természetes, hogy a vége az lett, hogy a két csapat összeverekedett, megostromolta a másiknak várdombját, onnan lekergette, a vesztes menekült a szomszéd dombra s nagy volt a dicsőség, ha onnan visszaverte, vagy előbb elvesztett dombját vissza is foglalhatta. Igy mulattak a gyászos Bach-korszak árva fiai a csabai ó-temetőben nagyapáik sirdombjai felett. Mit tudták ők azt, hogy kit és mit fednek ezek a szomorú dombok ? Mit tudták, hogy az nem illő és kegyeletlen ? A gyermeklélek még ment a mult fájdalmaitól, még nem gyötri a jövő kérdése, él a jelen pillanat örömeinek — teljes lélekből. Hol vagytok, hol gyermekkori szép emlékek? hol vagytok a gyermekkor vidám játszó pajtásai ? Kicsiny domb jelzi az utódoknak azt a helyet, ahol örök álomra hajtottátok le fejeteket. És talán nektek is ma-holnap, vagy egy évtized múlva éppen ugy fognak játszani a ti sirdomb­jaitokon ... az unokák, mint ahogy gondtalan szerelmesek kurjongatnak és táncolnak az ó-teme­tőben porladozó nagy- és dédapáik hamvai felett emelt táncteremben a mostani unokák és déd­unokák ! (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents