Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám
1922-05-20 / 114. szám
Békéscsaba, 1922. május 195. Csütörtök III. évfolyam 1 12 . szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. 4 szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Hósa Valamikor a nagy világháború előtt világbékéről is mertek álmodozni az emberek. Valamikor akadtak olyanok is, akik azt hitték, hogy a világ folyását szabályozni, csatornázni lehet és az emberiség életéből kiküszöbölődik mindenliagyobb megrázkódtatás. Nagy tudásu, nagy tekintélyű emberek összegyülekeztek Hágában és elhatározták, hogy olyan bíróságot teremtenek, amely a magukat roszszulviselő államokat kukoricára térdelteti, vagy megdorgálja s ezáltal egyszersmindenkorra kiküszöböli a jövő nemzedékek életéből a sötét, barbár idők maradványát: a fegyveres elégtételszerzést, a háborút. Milyen szép is lett volna, ha szándékuk sikerrel járhatott volna ! Csak ma, a nagy világégés után értékelhetjük igazán, hogy mit jelent egy állam fejlődésében, általános jólétében és minden életmegnyilvánulásában a tartós béke! Csak ma látjuk igazán, hogy mennyi mindenről mondtunk le és mennyi minden vált számunkra elérhetetlenné, amit azelőtt természetes szükségletünknek tekintettünk s ami nélkül el sem tudtuk képzelni magunkat! Szóval csak most értékeljük valójában azt a magasztos célú mozgalmat, ami Hágából a világbéke megteremtése érdekében indult ki s amelyet szinte mesterségesen kellett népszerűsíteni köreinkben akkor, amidőn még — nyakig voltunk békével. Milyen kár, hogy igen is hamar érkezett el a keserű lecke! A fehérszakállas tudós emberek még jóformán maguk sem gondolhatták el egész teljességében a világbéke megteremtésének módját hágai palotájukban, amikor — mint a villám, mint földrengés — zúgva, dübörögve megindította a földet a háború! A fergeteg hatalmas erővel szenynyes hullámokként korbácsolta fel az emberek lelkében a gyűlöletet, a bosszúvágyat, vérszomjat s minden más szunnyadó barbár tulajdonságait a „kulturembereknek." A haragos, tajtékzó hullámok elragadtak, messze sodortak a békességes világtól, amelynek csak emlékei felé is fuldokolva kapkodunk ma, mint az elérhetetlen igéretföldje ködbevesző partjai felé. A háború borzalmas pusztításai árán mindössze egyetlen keserű tapasztalást szereztünk : az emberek lelkében még sokkal hatalmasabb az önzés, a kapzsiság, a mások leigdzására alapított dőzsölés utáui vágyakozás, semhogy azt holmi nemzetközi bíróságok paragrafusokkal mérsékelhetnék. A világbéke eszméjét korán vetették fel. A Hágai békepalota felé ma egy fálévtizedes világháború minden nyomorúsága kiált. S az emberek mégsem okultak. A kapzsi lelkek megfélemlítésére még a gránátsirokba pusztultak, a gázba fulladtak, a darabokra tépettek, a felakasztottak és főbelövöldözöttek millióinak kísértése, a megcsonkított Üdvözlet a „Novara" volt parancsnokának az otrantói ütközet évfordulóján Budapest, május 19. MOT jelenti: Magyarország újjáépítésén 42 év óta lankadatlanul dolgozó Renaisance Szövetség a következő sorokban üdvözölte az otrantói ütközet évfordulóján a kormányzót : Föméltóságu Kormányzó Ur! Örömmel üdvözöljük Főméltóságodat az otfantói diadal csatájának évfordulóján, amely a „tengerre magyar" jelszó első elhangzását és helyességét évtizedek után is oly fényes és győzelmes haditettel magyar nemzetünk örök dicsőségére beigazolta. Bár az otrantói babérkoszorúról, amely Főméltóságod homlokát övezi, vér csepeg le, de e vércseppekben a jövő Magyarorország hajnalhasadásának bíborát látjuk. A világégés okozta romokat eltakarítani a mi nehéz feladatunk. Ujjá, függetlenné és szabaddá fogjuk tenni magyar hazánkat fiaink számára. Nehéz munkánkat jeleztük 1920. január 1-én midőn tépett zászlónkat bemutattuk. Szivünkbe zártuk Főméltóságod akkori szavait, hittel, reménnyel és bizalommal követtük, hogy legtitkosabb ellenségeink fondorlatait észrevegyük. Szeretettel veszszük körül a Novara volt parancsnakát, amit magyar lelkével a tengeren átfogott. Ijesztően nehéz nyomorúságunkban is boldogoknak érezzük magunkat, hogy Főméltóságod, a mi Kormányzónk, életet és reményt táplált, hogy miként Árpád vezette a magyarokat, ugy Főméltóságod is elvezet bennünket az ígéret földjére. E szent hitben, reménységben, áhítattal fordulunk a magyarok Istenéhez áldást kérve Főméltóságod életére, kormányzására és annak sikerére. Hazafiúi mély tisztelettel maradunk az Országos Történelmi R. T. Muzeum és Renessaince Szövetség nevében Balázs nyűg. tábornok. Balaskó István alelnök, biz. jegyzőja. Hémet gazdák tanulmányi utja Magyarországon Budapest, május 19. A Stettinben székelő pomeránÍ3Í Mezőgazdasági Kamara két tanulmányi kirándulást rendez tagjai számára. A tanulmányi kirándulások során az idén Magyarország mezőgazdasági intézményeit keresik fel. A német gazdavezérek fogadására az OMGE bizottságot alakított és Mutschenbacher Emil dr.-t, az OMGE főtitkárát bizta meg a német tanulmányi társaság szakszerű vezetésével. A vendégek tiszteletére a pilseni sörcsarnok külön diszhelyiségében ismerkedő estélyt rendeztek, amelyen Somsics László gróffal az élén a mezőgazdasági intézmények vezetői, a földmivelésügyi minisztériun. részéről Mayer János miniszter, a főváros részéről pedig Vajna Ede tanácsos jelentek meg. Wangenheim báró a vacsorán tolmácsolta Mackensen tábornok üdvözletét, aki most pomerániai birtokain tartózkodik. A vacsora alkalmával üdvözölték Mackensen tábornokot. Pont 12 órakor jelentek meg a német urak. Wangenheim bárónak, a pomerániai mezőgazdasági kamara igazgatójának és Hüherweinnak, a kamara elnökének vezetésével a Mezőgazdasági Muzeum fogadócsarnokában. A megjelenteket Koós Jenő helyettes államtitkár a Mezőgazdasági Muzeum vezetője fogadta a muzeumi tisztviselők élén. Rövid német beszéddel üdvözölte a német urakat, akik eljöttek Magyarország mezőgazdaságát, gazdasági életét tanulmányozni. Koós Jenő szavainak végeztével hangos „hoch" hangzott el. A muzeum tisztviselői az előadóterembe kalauzolták a vendégeket, ahol Mutschenbacher Emil részletes előadást tartott Magyarországnak a háboruelőtti gazdasági életéről és mai viszonyairól. A német vendégek ma délután a nagytétényi sertéshizlalót és a budafoki állami borpincészetet tekintik meg. Szombaton a főváros közélelmezési intézményeit, a közvágóhidat, élelmiszerüzemet, kenyérgyárat és hűtőházat, délután pedig Horthy kormányzó fogadja a társaságot. A német vendégek vasárnap a Balatonra utaznak. A jövő héten Hatvanba mennek, szerdán pedig József kir. herceg bánkuti gazdasága látja vendégül a társaságot. testtel koldulók vádja, az özvegyek és árvák zokogása, sőt egész halálraítélt nemzetek irgalomért való esengése sem elegendő ! Nemrégen — alig hetekkel ezelőtt — az álkultura véreskezű bajnokai is békekonferenciát hivtak össze. Nem Hágába — sőt nem is a béke megteremtésének és biztosításának a szándékával. Hazudtak, amikor törekvésük végső céljaként az általános béke visszaállítását jelölték meg! Nagy pompával, nagy készülődéssel gyűjtötték össze a jóllakottak és a szenvedők küldötteit Génuába, ahol hamarosan kisült, hogy nyájaskodásuk közönséges képmutatás és a békét nem az egész emberiségnek, sőt nem is az egész Európának — csupán csak maguknak: a győzteseknek akarják biztosítani. Kisült, hogy a génuai konferencia nem békekonferencia, hanem egy ujabb világháború bekövetkezésének a biztos előkészítése. Az összerablott javakat féltő hatalmasok megállapították, hogy „ma még nem érkezett el az idő a fegyverkezés csökkentésére." Mi pedig, akik legyőzötten a talpraállásnak még a lehetőségeitől is megfosztottan — ha nem is emberi jogainknak minden tekintetben vald biztosítását, de legalább a reánk zúdított embertelenségek enyhítését vártuk, már reménytelenül látjuk a génuai konferencia mérlegéből, hogy ott a világ békéjét a békétlenek kiirtása által akarták biztosítani, a panaszok meghallgatása nélkül. Hetekkel ezelőtt, amikor a mi küldötteink is bizakodva lépdeltek fel" a génuai „békepalota" márványlépcsőin a pirosfrakkos carabinierik díszes sorfalai között, még mi is reménykedtünk. Ma azonban már szomorúan sóhajthatunk fel: A génuai díszes palota kihalttá, némává vált megint. A carabinierik levetették az eksztrafrakkot, a meghívó hatalmak diktátorai pedig álhumanizmusukat és immár leplezetlen gőggel küldték haza a legyőzött államok képviselőit, hadd vigyék hírül, hogy odafenn mindent „rendbehoztak" már s álmodni se merjen valaki jobb időkről. A génuai palota kapui bezárultak. Utolsó szemfényvesztésképen még összegyűlnek a diktátorok Hágában is a jelenlegi status quo szigorú tiszteietbentartásával egyezkedni, hogy véres lábnyomaiktól a világbéke eszméjének szülővárosa se maradjon mentes. (m. d.)