Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-20 / 114. szám

Békéscsaba, 1922. május 195. Csütörtök III. évfolyam 1 12 . szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. 4 szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Hósa Valamikor a nagy világháború előtt világbékéről is mertek álmo­dozni az emberek. Valamikor akad­tak olyanok is, akik azt hitték, hogy a világ folyását szabályozni, csator­názni lehet és az emberiség életéből kiküszöbölődik mindenliagyobb meg­rázkódtatás. Nagy tudásu, nagy tekintélyű em­berek összegyülekeztek Hágában és elhatározták, hogy olyan bíróságot teremtenek, amely a magukat rosz­szulviselő államokat kukoricára tér­delteti, vagy megdorgálja s ezáltal egyszersmindenkorra kiküszöböli a jövő nemzedékek életéből a sötét, barbár idők maradványát: a fegy­veres elégtételszerzést, a háborút. Milyen szép is lett volna, ha szán­dékuk sikerrel járhatott volna ! Csak ma, a nagy világégés után értékel­hetjük igazán, hogy mit jelent egy ál­lam fejlődésében, általános jólétében és minden életmegnyilvánulásában a tartós béke! Csak ma látjuk igazán, hogy mennyi mindenről mondtunk le és mennyi minden vált számunkra elérhetetlenné, amit azelőtt termé­szetes szükségletünknek tekintettünk s ami nélkül el sem tudtuk képzelni magunkat! Szóval csak most érté­keljük valójában azt a magasztos célú mozgalmat, ami Hágából a világbéke megteremtése érdekében indult ki s amelyet szinte mester­ségesen kellett népszerűsíteni kö­reinkben akkor, amidőn még — nyakig voltunk békével. Milyen kár, hogy igen is hamar érkezett el a keserű lecke! A fehérszakállas tudós emberek még jóformán maguk sem gondol­hatták el egész teljességében a világbéke megteremtésének módját hágai palotájukban, amikor — mint a villám, mint földrengés — zúgva, dübörögve megindította a földet a háború! A fergeteg hatalmas erővel szeny­nyes hullámokként korbácsolta fel az emberek lelkében a gyűlöletet, a bosszúvágyat, vérszomjat s minden más szunnyadó barbár tulajdonsá­gait a „kulturembereknek." A hara­gos, tajtékzó hullámok elragadtak, messze sodortak a békességes vi­lágtól, amelynek csak emlékei felé is fuldokolva kapkodunk ma, mint az elérhetetlen igéretföldje ködbe­vesző partjai felé. A háború borzalmas pusztításai árán mindössze egyetlen keserű ta­pasztalást szereztünk : az emberek lelkében még sokkal hatalmasabb az önzés, a kapzsiság, a mások leigd­zására alapított dőzsölés utáui vá­gyakozás, semhogy azt holmi nem­zetközi bíróságok paragrafusokkal mérsékelhetnék. A világbéke eszméjét korán vetet­ték fel. A Hágai békepalota felé ma egy fálévtizedes világháború minden nyomorúsága kiált. S az emberek mégsem okultak. A kapzsi lelkek megfélemlítésére még a gránátsirokba pusztultak, a gázba fulladtak, a darabokra tépettek, a felakasztottak és főbelövöldözöttek millióinak kísértése, a megcsonkított Üdvözlet a „Novara" volt parancsnokának az otrantói ütközet évfordulóján Budapest, május 19. MOT jelenti: Magyarország újjá­építésén 42 év óta lankadatlanul dolgozó Renaisance Szövetség a következő sorokban üdvözölte az otrantói ütközet évfordulóján a kor­mányzót : Föméltóságu Kormányzó Ur! Örömmel üdvözöljük Főméltósá­godat az otfantói diadal csatájának évfordulóján, amely a „tengerre ma­gyar" jelszó első elhangzását és helyességét évtizedek után is oly fényes és győzelmes haditettel ma­gyar nemzetünk örök dicsőségére beigazolta. Bár az otrantói babér­koszorúról, amely Főméltóságod hom­lokát övezi, vér csepeg le, de e vércseppekben a jövő Magyaror­ország hajnalhasadásának bíborát látjuk. A világégés okozta romokat eltakarítani a mi nehéz feladatunk. Ujjá, függetlenné és szabaddá fog­juk tenni magyar hazánkat fiaink számára. Nehéz munkánkat jeleztük 1920. január 1-én midőn tépett zász­lónkat bemutattuk. Szivünkbe zártuk Főméltóságod akkori szavait, hittel, reménnyel és bizalommal követtük, hogy legtitkosabb ellenségeink fon­dorlatait észrevegyük. Szeretettel vesz­szük körül a Novara volt parancs­nakát, amit magyar lelkével a ten­geren átfogott. Ijesztően nehéz nyo­morúságunkban is boldogoknak érez­zük magunkat, hogy Főméltóságod, a mi Kormányzónk, életet és reményt táplált, hogy miként Árpád vezette a magyarokat, ugy Főméltóságod is elvezet bennünket az ígéret földjére. E szent hitben, reménységben, áhí­tattal fordulunk a magyarok Istené­hez áldást kérve Főméltóságod éle­tére, kormányzására és annak si­kerére. Hazafiúi mély tisztelettel mara­dunk az Országos Történelmi R. T. Muzeum és Renessaince Szövetség nevében Balázs nyűg. tábornok. Balaskó István alelnök, biz. jegyzőja. Hémet gazdák tanulmányi utja Magyarországon Budapest, május 19. A Stettinben székelő pomeránÍ3Í Mezőgazdasági Kamara két tanul­mányi kirándulást rendez tagjai szá­mára. A tanulmányi kirándulások során az idén Magyarország mező­gazdasági intézményeit keresik fel. A német gazdavezérek fogadására az OMGE bizottságot alakított és Mutschenbacher Emil dr.-t, az OMGE főtitkárát bizta meg a német tanul­mányi társaság szakszerű vezetésé­vel. A vendégek tiszteletére a pil­seni sörcsarnok külön diszhelyisé­gében ismerkedő estélyt rendeztek, amelyen Somsics László gróffal az élén a mezőgazdasági intézmények vezetői, a földmivelésügyi miniszté­riun. részéről Mayer János miniszter, a főváros részéről pedig Vajna Ede tanácsos jelentek meg. Wangenheim báró a vacsorán tolmácsolta Macken­sen tábornok üdvözletét, aki most pomerániai birtokain tartózkodik. A vacsora alkalmával üdvözölték Mackensen tábornokot. Pont 12 órakor jelentek meg a német urak. Wangenheim bárónak, a pomerániai mezőgazdasági kamara igazgatójá­nak és Hüherweinnak, a kamara elnökének vezetésével a Mező­gazdasági Muzeum fogadócsarno­kában. A megjelenteket Koós Jenő he­lyettes államtitkár a Mezőgazdasági Muzeum vezetője fogadta a muzeumi tisztviselők élén. Rövid német be­széddel üdvözölte a német urakat, akik eljöttek Magyarország mező­gazdaságát, gazdasági életét tanul­mányozni. Koós Jenő szavainak végeztével hangos „hoch" hangzott el. A muzeum tisztviselői az előadó­terembe kalauzolták a vendégeket, ahol Mutschenbacher Emil részletes előadást tartott Magyarországnak a háboruelőtti gazdasági életéről és mai viszonyairól. A német vendégek ma délután a nagytétényi sertéshiz­lalót és a budafoki állami borpin­cészetet tekintik meg. Szombaton a főváros közélelme­zési intézményeit, a közvágóhidat, élelmiszerüzemet, kenyérgyárat és hűtőházat, délután pedig Horthy kormányzó fogadja a társaságot. A német vendégek vasárnap a Bala­tonra utaznak. A jövő héten Hat­vanba mennek, szerdán pedig József kir. herceg bánkuti gazdasága látja vendégül a társaságot. testtel koldulók vádja, az özvegyek és árvák zokogása, sőt egész halálra­ítélt nemzetek irgalomért való esen­gése sem elegendő ! Nemrégen — alig hetekkel ezelőtt — az álkultura véreskezű bajnokai is békekonferenciát hivtak össze. Nem Hágába — sőt nem is a béke megteremtésének és biztosításának a szándékával. Hazudtak, amikor tö­rekvésük végső céljaként az általá­nos béke visszaállítását jelölték meg! Nagy pompával, nagy készülődéssel gyűjtötték össze a jóllakottak és a szenvedők küldötteit Génuába, ahol hamarosan kisült, hogy nyájasko­dásuk közönséges képmutatás és a békét nem az egész emberiségnek, sőt nem is az egész Európának — csupán csak maguknak: a győzte­seknek akarják biztosítani. Kisült, hogy a génuai konferencia nem békekonferencia, hanem egy ujabb világháború bekövetkezésének a biz­tos előkészítése. Az összerablott javakat féltő ha­talmasok megállapították, hogy „ma még nem érkezett el az idő a fegy­verkezés csökkentésére." Mi pedig, akik legyőzötten a talpraállásnak még a lehetőségeitől is megfosz­tottan — ha nem is emberi jogaink­nak minden tekintetben vald bizto­sítását, de legalább a reánk zúdított embertelenségek enyhítését vártuk, már reménytelenül látjuk a génuai konferencia mérlegéből, hogy ott a világ békéjét a békétlenek kiirtása által akarták biztosítani, a panaszok meghallgatása nélkül. Hetekkel ezelőtt, amikor a mi kül­dötteink is bizakodva lépdeltek fel" a génuai „békepalota" márványlép­csőin a pirosfrakkos carabinierik dí­szes sorfalai között, még mi is re­ménykedtünk. Ma azonban már szo­morúan sóhajthatunk fel: A génuai díszes palota kihalttá, némává vált megint. A carabinierik levetették az eksztrafrakkot, a meghívó hatalmak diktátorai pedig álhumanizmusukat és immár leplezetlen gőggel küldték haza a legyőzött államok képviselőit, hadd vigyék hírül, hogy odafenn mindent „rendbehoztak" már s ál­modni se merjen valaki jobb időkről. A génuai palota kapui bezárultak. Utolsó szemfényvesztésképen még összegyűlnek a diktátorok Hágában is a jelenlegi status quo szigorú tisz­teietbentartásával egyezkedni, hogy véres lábnyomaiktól a világbéke esz­méjének szülővárosa se maradjon mentes. (m. d.)

Next

/
Thumbnails
Contents