Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-18 / 112. szám

Békéscsaba, 1922. május 18. Csütörtök III. évfolyam 112. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. 3 választási rendelet s az ellenzék Az ellenzék vezérkara, élén And­rássy gróffal, a korteskedő agitációt azzal kezdte meg hetek előtt,- hogy a választási kormányrendeletre vá­dakat szórt, kimondva rája, hogy a rendelet törvénytelen s a nemzet­gyűlés is, mely ez alapon létrejő, törvénytelen lesz. De a bizonyítással az urak fel­sültek. Ma már nyilvánvaló az or­szág előtt, hogy a kormány válasz­tójogi törvényjavaslatából azért nem lett törvény a mult nemzetgyűlésen, mert az ellenzék ott megakadályozta ezt a hetekig folytatott nyolc-tiz órás ülések napjain, a pártok közt pedig ép Andrássyék hiusítottak meg min­den egyezményt. Négy hét állt e törvényalkotáshoz akkor rendelke­zésre! Az 1848-iki diéta Pozsony­ban ennyi idő alatt huszonkét alap­vető törvényt teremtett. Persze akkor nem obstruálták a javaslatokat, mint 1922. tavaszán s nem kényszeritet­ték az akkori kormányt törvény­pótló szükségrendelet kiadására, mint ahogy most cselekedte a legi­timista ellenzék. A történelmi fele­lősség ezért elsősorban Andrássyra és társaira nehezedik! Tán ennek tu­lajdonitható, hogy ma az ellenzékiek, a választási rendelet törvényességét már nemcsak nem firtatják többé, hanem egész erejük latbavetésével vállalnak jelöltségeket, törekednek mandátumok szerzésére egy oly tör­vényhozó testületbe, melytől kon­zekventer távol kellett volna marad­niok, ha azt igazán törvénytelennek tartanák. Most az ellenzék fordit egy na­gyot a köpenyen, vagy a tógán s a rendelet érdemleges intézkedései kö­zül főleg az ellen támad, hogy a vá­lasztói jogosultság a rendeletben nagyobb precizióval van körülírva s annak folytán a mostani szavazás­nál kevesebb a szavazó, mint ameny­nyi volt azelőtt, a Friedrich-féle ren­delet értelmében. Andrássy gróf eb­ben reakciót lát, s azt a furcsa té­telt állítja fel, hogy a megadott, megszerzett jogokhoz az államnak nyúlnia nem szabad többé. Az ellenzékiek e fonák tétellel el­szigetelnék magukat is, az államot is minden javitó fejlődéstől és egész­séges reformtól. Mert minden jóra­való reform az addigi jogviszonyo­kon szükségképen változtat. A fej­lődés némely jogokon szűkíteni szo­kott, hogy más jogokon tágíthasson, ha a közérdek s a közjóügy kívánja : javítani a jogrenden csak ugy lehet, ha a jogosítványok tultengéseit a közérdek szellemében megszüntet­jük. Ezt teszi a választási rendelet most, midőn a női választók töme­gébe belenyúl s a jogosítást szigo­rúbb feltételekhez köti. Jellemző, hogy Andrássy a kvali­fikálatlan női szavazatok százezreit ma reklamálja, holott belügyminisz­terkorában a nők választójogától el­vileg elzárkózott. S ép ő állítja fel a már megadott jogok visszavehe­tetlen voltának elméletét, ki megsza­vazta 1883-ban a főrendiházi reformot, melynek értelmében elestek törvény­hozói joguktól: a vagyontalan mág­nások, a címzetes püspökök, a me­gyei főispánok tömegesen. Még azt se hozhatja fel Andrássy, hogy ő akkor fiatal ember volt s tapaszta­latlanul járult egy reformhoz, mely­nek alapeszméi ma elveibe ütköz­nek. Hisz a főrendiházi reform egy­kori megalkotásában egy oly tényező működött hatékonyan közre, akinek tekintélye előtt ő ma is meghajol : nagynevű atyja, idősb Andrássy Gyula gróf volt e tényező, akinek ő csak epigonja. I Nyilatkozat Háborúra készülnek az oroszok A vörösök első veresége Vladivosztok környéké n Belgrád, május 17. R Novoje Vremja jelentése szerint az oroszok a nyugati határ men­tén óriási csapatokat vontak össze. Ebből az újság azt következteti, hogy háború esetén az oroszok támadása Luck és Kőivel felé irányulna. R lengyel határon igen sok orosz agitátor tevékenykedik. Belgrád, május 17. (MTI) R Novoje Vremja megbízható forrásból értesül, hogy a vö­rös csapatok a távol keleten a vladivosztoki ellenforradalmár csapatoktól rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. R fehérek elfoglalták Ujezsino, Kaul, Usszuri és Murawiev-Asszurszkij városokat. 9 népszövetség elé utalják Magyarországnak a kisebb­ségek védelméről szóló kérelmét Génua, május 17. (MTI jelenti:) R meghívó hatalmak delegátusainak gyűlése ma dél­után elhatározta, hogy Magyarországnak a kisebbségek védelméről szóló indítványát olyképen fogja tárgyalni, hogy a magyar delegációt felszólítják, hogy a konferencia előtt nyilatkozatot tegyen, amely azt az indítványt tartalmazza, hogy a kisebbségek kérdését beható tanulmányozás céljából utalják a népszövetséghez, mivel Magyarországnak a nézeteit a konfe­rencián nem volt alkalma nyilvánítani. L'.oyd George szükségesnek vélte, hogy Magyarország ezt a nyilatkozatot írásban terjessze elő, hogy a konferencia ezt tudomásul vegye és pártolóan a népszövetség elé ter­jessze. Rz indítványt elfogadták. Kivégezték a hazaáruló kémet Budapest, május 17. Jelentettük már, hogy dr. Zamoróczy ezredes hadbíró elnökletével a katonai büntető törvényszék Klein Imre volt honvédelmi minisztériumi dijnokot kémkedés büntette miatt halálra ítélte. Rz ítélet végrehajtásának tegnap kellett volna megtörténnie, azonban azt a zsidóünnep miatt el­halasztották. Időközben, mint ismeretes, Lévai dr. az ítélet megváltoztatá­sát kérte a tegnap jelzett indokkal, majd mikor sikerre ez sem vezetett, kérte a tegnap óta őrültséget szimuláló védence elmeállapotának meg­vizsgálását. Az orvos-szakértők véleménye szerint az illető elmeállapota teljesen normális, mire közölték az elitélttel, hogy a halálos ítéletet ma reggel végre fogják hajtani. Tegnap este elbúcsúztak Klein Imrétől ugy felesége, mint fia, ma reggel pedig a törvényszéki fogház udvarán Gold Hermán állami ítéletvégrehajtó a halálos ítéletet végrehajtotta. Annak a bombarobbanásszerü ha­í tásnak a láttán, amit a „Körösvi­I dék" 16-iki számában megjelent ; „Hivatásos irredentisták" cimü ve­| zércikkem keltett, olyanok kedvéért, j akik vagy felületes olvasás után, j — esetleg (hiszen mit lehet tudni ebben a puskaporosra hangolt pár­toskodó világban !) kortesfogásból az általam kifejtett igazságokat félre­magyarázták, feltétlenül szükséges­nek tartom az alábbiakat kijelen­teni: Rz általam írottak egyáltalában semmiféle vonatkozásban nincsenek a Honvédelmi Párttal. Nem szemé­lyeket támadtam és különösen nem a Honvédelmi Pártnak egyes olyan kiváló tagjait, akiknek az ország közéletében való szereplését feltét­lenül szükségesnek látom. Távol ál­lott például tőlem, hogy Urmánczy Nándort akartam volna kisebbíteni a békéscsabai választók szemében. Hiszen Urmánczy egyáltalában nem sorolható a divatirredentisták közé és sokkal nagyobb érdemeket szer­zett eddigi hosszas nemzetvédelmi szereplésével, semhogy bárki is kétségbevonhatná hivatottságát az ország vezetésében való részvé­telre. Én sem mától fogva isme­rem. Kiváló, férfias, igazi magyaros jellemét, bátorságát mi, a volt kö­zös ezredek sorkatonái már a há­ború idején megcsodáltuk. Hiszen én is egyike voltam azoknak az erdélyi bakáknak, akiknek a mellé­ről (amikor Szerbiából az olasz­frontra indultunk) egy osztrák őr­nagy letépette a nemzetiszínű ko­kárdát — és Urmánczy volt az egyetlen magyar, aki ezt és az ehez hasonló más elnyomó osztrák önkényeskedéseket a háború idején szóvá merte tenni a magyar parla­mentben. Különben is — politikával egy­általán nem foglalkozom. R politi­zálástól annyira távol állok, hogy nem is gondoltam arra, hogy most minden harmadik ember (nem téve kivételt az asszonyokkal sem) va­lakinek a kortese, akik közül né­melyek (bizonyára magukból kiin­dulva) az épen folyamatban lévó választási előkészületekkel merik kapcsolatba hozni őszinte és ala­pos felháborodásomat. Hangoztatom, hogy amit irtam, utolsó betűig állom! Nem az irre­dentizmust támadtam, hanem mind­azokat, akik üzletet csinálnak belőle. Felháborodással fordulok el százszor és ezerszer mindazoktól, akik semmi­féle munkával nem szolgálják az ország talpraállását, hanem reklám­hazafiaskodva ülnek tétlenül közöt­tünk és megkövetelik, hogy az állam tartsa el őket, — bár dolgozni nem akarnak. Felháborodva fordulok el mindazoktól, akik ma (sajnos, elég sokan) nagyhanguak, de (megették már ugyan kenyerük javarészét) még

Next

/
Thumbnails
Contents