Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-05-07 / 103. szám

Békéscsaba, 1922. mdjus 5. ttőrösvidék 7 utolsó napok eseménye! (1919 április 24-26.) Irta s BÁLÁS ÁDÁM (Részlet szerzőnek „A PROLETÁRDIKTATÚRA BÉKÉSCSABÁM" cimü történeti művéből) 1919. április 24. csütörtök Ápr. 24-én reggel dr. Berthóty István polgármester kiragasztatta a hirdetményt a városi közigazgatás átvételéről, ami a jó érzésű lakosság körében nagy örömöt okozott, mert a proletáruralom megszűnését hivatalosan is megerősítette. Ennek folytán a polgárság kissé nekibátorodott. A kisgazdák egyesületében népes gyülekezés volt s elkeseredetten merték már tárgyalni a túszok, különösen a gazdák elhurcolását. Innen dr. Sailer Vilmos ügyvéd vezetésével d. e. 10 óra tájban a városházára mentek a polgármesterhez ; a tanácsterem egészen megtelt, leginkább kisgazdákkal. Dr. Sailer rámutatva a lakosság izgatott hangulatára, mely vérfürdőben is kitörhet, kérte a polgármester sürgős közbenjárását, hogy a kommunisták a túszokat azonnal bocsássák szabadon. A polgármester a rendőrségi szobából előhívott Andrássi Gyula városparancsnok elé terjesztette a követelést, melynek teljesítése érdekében Andrássi megígérte, hogy a budapesti népbiztosoknál azonnal lépéseket tesz, másrészt azonban hangsúlyozta, hogy ő a városban a rendet fenn fogja tartani és meg nem tür semmi rendetlenséget. Ebben az ügyben a békéscsabai szakszervezetek össrvezetősége délután a városházán népes gyűlést tartott, melyen Andrássi akarata uralkodott ; könnyű volt neki most, mert a túlzó kommunista vezérek már elhagyták a várost, az itthon maradottak pedig szelídebb természetűek voltak, a helyzet uj alakulása s a közeledő oláhoktól való félelem is megpuhította őket. Próbálták jóindulattal jóvátenni a proletáruralom sok kegyetlenségét a polgárság megengesztelésére, sőt a vele való egyetértésre is buzdítottak. Andrássi a gyűlésen kijelentette, hogy „Csabán nincs igazi burzsoázia, csak proletárok és kisgazdák vannak; a Munkás Tanács meggondolatlanul és idegen befolyás alatt fogdosta össze a túszokat. Csabán fehér gárda alakításáról beszélni nem lehet. Ezért javasolja, hogy a szakszervezetek összvezetősége keresse meg a belügyi népbiztost a letartóztatott és Szolnokra vitt túszok visszaküldése érdekében". Az indítványt egyhangúlag és lelkesedéssel elfogadta az összvezetőség. A gyűlésen felszólalt dr. Székely Lajos redivivus is, aki az ápr. 18-iki választáson történt kihagyása óta (a burzsujok közé számítottak, bár a kommunistákkal tartott) nyilvánosan ugyan nem, de annál többet szerepelt a proletárdiktatúra vezetőinek bizalmas és titkos ülésein; ő nem menekült el a többi főkommunistákkal, hanem itthon maradt s most már ó is a polgárság felé hajolt, miután ugy látta, hogy az érvényesülésre lába alól elvesztette az előbbi talajt. Ezen események közben a déli órákban hirtelenül, mintha a föld alól bújtak volna elő, megjelent városunkban egy csapat vörösszalagos, kézigránátos terror-katona. Honnan jöttek ide ilyen hirtelenül s mit akartak itt, senki nem tudta megmondani; némelyek Gyula felől a megyei műúton látták volna őket kocsikon jönni (ezek azonban a frontról özönlő más vörös katonák voltak); mások szerint Kígyós felől jöttek be a vasút utcán. Számukra nézve is eltérők voltak a vélemények. Annyit sikerült róluk kiderítenem, hogy a többi visszanyomuló vörös katonasággal együtt a halmágyi harcvor>alról jöttek, amelynek vidékén az ellenforradalmárokon végezték véres munkájukat. Valóban sok esetet jelentettek róluk, hogy ott oláh kémeket, papokat, tanítókat stb. kegyetlenül kivégeztek s raboltak is. Mivel ezen napokon a vörös katonák az oláhok elől tömegesen és mindnyájan Borossebes felől Kisjenőn át Gyula és Békéscsaba felé özönlöttek, érthető és bizonyos, hogy nyomozó vagy terror-csapatjuk is velük együtt vonult vissza, de Kétegyházán és Kígyóson át jöttek. — Négy terror-katona az Apponyiutcai állami felsőleányiskölában keresett szállást a századnak. „Azért itt — mondották — hogy közel legyünk a vizhez" (t. i. a Köröscsatorna pár lépésre van ezen iskolától s ez a megjegyzés arra célzott: „ha dolgozunk, legyen közel a viz, ahová bedobáljuk a holttesteket." Aradmegyében ugyanis némely kivégzetteknek holttestét a vizbe dobták. A terror-katonák mindjárt megszállották a városházát, kapuja elé két gépfegyvert állítottak s elzárták a Köröspart felőli bejáratot is; másik két gépfegyvert a Ferenc Józseftéren a Fábry-ház előtt helyeztek el, a kíváncsiak tömegétől körülvéve, mig másik kettőt a Kossuth-tér sarkán állítottak fel. Kézigránátokkal voltak ellátva s rettenetes hatalmuk tudatában gőgösen, félelmetesen jártak-keltek. Parancsnokuk, egy alacsony termetű fiatal csendőrtiszthelyettes (a neve kisiklott adataim közül) ordítozva rontott be a rendőrkapitányság utcai szobájába, ahol Andrássi Gyula városparancsnok végezte dolgait. Rárivalt Andrássira: „Én magát mindjárt lelövöm 1 Hogy merte a várost átadni a polgármesternek!? Ez árulás a proletárdiktatúra ellen! Letartóztatom!" — Andrássi erélyesen tiltakozott és védekezett a vád ellen, 25 éves igazi szocialista múltjára hivatkozott — mind hiábavaló volt, a terror-parancsnok őt őrizet alá helyezte s egy lépést sem tehetett ellenőrzés nélkül; terror-katonák felügyelete alatt végezte munkáját a rendőrségen egészen elmeneküléséig. A polgármestert, mikor déltájban hivatalából haza ment, figyelmeztette valaki, hogy idegen vörös katonák fenyegetik őt a reggel közzétett hirdetménye miatt; ügyet nem vetett a figyelmeztetésre. Midőn pedig délután hivatalában több városi tisztviselővel a változás okozta uj helyzetről s a teendőkről beszélgetett, 4—5 óra közt a városháza előtt nagy lármával felállt egy csapat fegyveres, vörös pántlikás katona, majd nagy robajjal és lármával a a lépcsőn felrohantak a tanácskozókhoz s elállva az ajtókat kiábálták: „Senki ne merjen innen mozdulni, mindnyájan le vannak tartóztatva 1" (pedig jelen volt a tisztviselők közt egy pár közéjük nem tartozó ügyes-bajos fél is) s a polgármestert is, nekiszegzett szuronynyal, letartóztatottnak jelentették ki, nagy lármával a hirdetményt és ellenforradalmárságot hangoztatva. A polgármester az alacsony terrorparancsnok előtt igazolta a közigazgatás átvételét, de az nem hitte el, mire néhány katona lerohant Andrássiért tanúskodás végett. Azalatt a terroristák a megrettent tisztviselőket nekiszegzett szuronnyal kényszeritették veszteg maradásra. Nagy robajjal és lármával felhozták a kapitánysági szobából a polgármesterével szomszédos szobába Andrássit, ahol a terroristák parancsnoka kiabálva szidta Andrássit árulása miatt. Ez most is erélyesen tiltakozott a vád ellen s ugy látszik, sikerrel igazolta a városi közigazgatásnak a kommunista vezetők által történt átadását; a terroristák lassankint eltávoztak onnan, a tisztviselőket szabadon bocsátották, de a polgármestert hivatali szobájában letartóztatták, asztala fiókjait kikutatták, elvették belőle revolverét s szivarját, (amelyből tiz darabot az egyik terrorista visszaadott neki: „jó lesz magának az útra"). Estefelé (már sötétedett) egy pár szuronyos .terror-katona a polgármestert kocsin kivitte az állami polgári fiúiskolában székelő dandárparancsnoksághoz ; itt Leöchey dandárparancsnok kikérdezte, majd Zámpori politikai megbízott irást állított ki neki szabadonbocsátásáról, sőt felhatalmazta őt polgármesteri munkája további végzésére. Délután a Vasut-utcán egy terrorcsapat elfogta s a dandárparancsnoksághoz hurcolta Bónis Pál M. Á. V. főellenőrt azért, mert sipkáján nemzetiszínű szalag-rózsát láttak. Bónis hiába hivatkozott arra, hogy ő magyar ember s hogy a vörös katonák sem tagadhatják meg anynyira magyar hazafiságukat, hogy őt emiatt letartóztatják, mind nem használt. Bevitték. Az elfogatásról azonnal értesített vasutasok ekkor telefonon közölték a parancsnoksággal, hogy ha társukat azonnal szabadon nem bocsátják, az összes vasutasok rögtön sztrájkba lépnek, ami ezen válságos órákban végzetes lett volna a vörös katonaságra, ha nem tudják bármely szükséges pillanatban innen tovább szállítani. A fenyegetés hatott, Bónist szabadon bocsátották. Ugy a kirakott gépfegyverek, mint a terror-katohák megjelenése és a városházán történt események sok kíváncsi nézőt csaltak a főtérre, a Fiume-kávéház s a városháza elé; egy terror-katona a városháza erkélyéről, kézigránátját eldobásra készen tartva s ordítozva szólította fel őket távozásra; egy másik alak, vad lován száguldva (délután) vad iramodással kergette szét a nézőket s a járókelőket a főtér mindkét oldalán, miközben neki f.utott a falakhoz húzódó embereknek; azután bekanyarodott az Apponyi-utcába, a hol vad lova két embert a földre gázolt. A városban nagy megütközést és feltűnést keltett a terror-katonák megjelenése s különféle mende-mondák keringtek idejövetelök céljáról. Eddig ugyan még nem voltak olyan hírhedtek hóhéri müködésök miatt, még nem rettegtek tőlük annyira vad kegyetlenségük miatt, mellyel az ellenforradalmárokat akasztották, vagy lőtték ; de már ide is eljutott annak a hire, hogy ahol ők megjelennek, ott keresztény magyar vérnek kell folynia, mert ők voltak a budapesti zsidó kommunista népbiztosok (27 közül 23-an született zsidók voltak) vak. kegyetlen eszközei a keresztény társadalom letiprásában s ellenállásának letörésében. Marcona, vad alakjuk, durva, fenhéjázó viselkedésök a terror-katonákat mindjárt megjelenésökkor lakosságunk rémévé tette. Két napig tartózkodtak városunkban : csütörtökön jöttek, pénteken este elmentek; amily hirtelenül jöttek, oly váratlanul eltűntek. Az elhurcolt polgármester ápr. 26-án Mezőtúron viszontlátta az egész századot. Délután valahonnan automobilon előrobogott a városházára Czibor István direktor, a terror-parancsnok őt is azonnal letartóztatta, de csakhamar szabadon eresztette. Ezen napon Andrássi tőle telhetőleg igyekezett a rendet és nyugalmat fenntartani a városban, amire nagy szükség is volt; mint városparancsnok „Parancs"-ban megtiltotta az ide özönlött vörös katonáknak az utcákon való járkálást, hogy valahogy rablásra ne vetemedjenek ; este 9 óráig szabad az utcán járni; a hazug és rémhirterjesztőket a Forradalmi Törvényszék elé való állítással fenyegeti meg. Az oláhok közelednek. Vörös katonák ts, telefonértesítések s mások is hozzák a biztos híreket az oláhok előnyomulásáról. Erre vonatkozólag mára Békésmegyei Népszava hivatalos lap sem meri letagadni, vagy meghamisítani a valóságot, amiben különben következetes volt mindig s kénytelen beismerni, hogy: „Gyuláról az (csütörtök) esti órákban azt az értesítést kaptuk, hogy csütörtökön délután egy román és két magyar fehér gárdistatisztből álló járőr jelent meg a város határában. A járőr kijelentette, hogy pénteken délelőtt vonulnak be Gyulára a román csapatok." Mégis bizakodik a hivatalos lap, hogy az oroszlánszívű vörös katonák szembeszállnak az ellenséggel. „Védik Csabát a Vörös Katonák" cim alatt ezt irja: „Csaba közönsége bár készen van az esetleges román megszállásra is, mégis nagy reményekkel, bizakodó hittel tekint azokra a bátor, derék vörös katonákra, akik ez idő szerint a város fölötti hatalom birtokosai. Amint értesülünk, a mi acélkaru és oroszlán szivü elvtársaink szembe akarnak szállani a Gyula felől előnyomuló román csapatokkal." (Bm. Nsz. ápr. 25-iki számából.) Valóban tartotta magát a hír, hogy a vörösök ellent fognak állani Békéscsaba keleti határán ; itt azonban e héten csak őrök voltak felállítva három helyen, (ahová a városból reggel kocsikon kimentek s este bejöttek, nagyon vigyázva arra, hogy naponként nyolc óránál hosszabb szolgálatot ne végezzenek) oly kevesen, hogy komoly ellen-