Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1922-04-30 / 98. szám

Békéscsaba, 1922. április 30

. Vasárnap III. évfolyam 98. szám. Független keresztény politikai napilap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALs Békéscsabán, Szont István-tór 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i SO. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Ujabb magyarbarát hang Az angol alsóházban ismét elhangzott egy beszéd, amely határozottan és éles hangon tiltakozott az ellen, hogy Magyarországot tovább is fosztogassák a győzők. Nem az első magyarbarát hang ez a világégés elmúlása óta. Éppen az angol parlament az, amelynek levegője ugylátszik, alkalmas arra, hogy ott olyan gondolatok termelődjenek, amelyek mentesek minden elfogultságtól s világosan és emberségesen itélik meg a legyőzött nemzetek helyzetét is. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ezek a felszólalások nem fognak azonnal uj helyzetet teremteni Európában s nem fognak bennünket visszasegíteni ezeréves határunkhoz, de jól tudjuk azt is, hogy minden szó, mely a mi viszonyainkat elfogulatlanul és gyuioitségtöl mentesen tárja a nagyvilág elé, egy hatalmas lépéssel visz közelebb ahoz a békéhez, amely ma csak papiroson van meg, de nem a valóságban. A békének egyedüli biztos alapja az, hogy ne éljen keserűség és gyűlölet az emberek szivében. Mert egy égbekiáltó igazságtalanság megalázó érzése az uralkodó a lelkekben s ez érzéshez még a gyűlölet és kétségbeesés is járul, ott csak a fegyverek tudnak látszólagos békét parancsolni, de a lelkek mélyén háború forrong, bosszút lihegő, vért szomjazó háború. Jól tudja ezt minden okos ember. Ha mégis hagyják e fájó és veszedelmes érzéseket élni sőt erősödni, ennek csak az az oka, hogy a győzőkben még ma is nagyobb a gyűlölet és gőg, mint a belátás és az egyetemes emberi érdekek iránt való érzés. A szenvedélyes franciák itt vannak, ebben a gyűlölködő csoportban. Ők ma is azt hangoztatják, hogy gyötörni, megalázni, fojtogatni kell a legyőzötteket. Meg kel! fosztani a levert államokat, annak még csak a lehetőségétől is, hogy valaha talpra álljanak. Hogy aztán ezeknek az államoknak leromlása, elkoldusodása, züllése esetleg a gőgös, büszke francia nemzetet is magával rántja — mit törődnek azzal a megátalkodott, gyűlöletükben elvakult franciák? ! Más a felfogás az angol nemzet körében. Ez a higgadt, számító, világosan és élesen látó nép már érzi, tudja, hogy az ő, de meg az egész világ boldogulásának s jövő fejlődésének egyetlen egy utja van: békét, igazi, becsületes békét teremteni mindenütt. E békéhez pedig másként nem juthat el az emberiség csak ugy, ha minden országban, minden embernek megadják a megélhetési lehetőséget. E megélhetési lehetőséget pedig nem biztosithatja a folytonos fosztogatás. A szigetországban tudják, hogy a kifosztás és kizsákmányolás politikáját csak a katonaszuronyok tudják fenntartani egy ideig, hogy aztán annál hamarabb összeroppanjon s pozdorjává zúzza, a zsarnok „győző" államokat. Ez a belátás tapasztalható most már ismételt felszólalásában. És pedig nemcsak a parlamentben halljuk a megértő szó előrenyomulását, hanem már a legmagasabb politikai faktorok is ilyen hangokat pengetnek Génuában. A mérsékletnek és kiengesztelődésnek szavát halljuk az angol államférfiak ajakáról. Öröm ez nekünk, letiport magyaroknak. Mert ha nem ringatjuk is magunkat hiu reményekben, egy egészen bizonyos: az ilyen okos szavak végigszáguldanak az egész világon. Eljutnak minden gondolkodó főhöz s lassanként átalakítják a rosszindulatú információ folytán keletkezeit meggyőződéseket Ezek a jó szavak egy-egy lépéssel közelebb viszik az emberiséget az igazsághoz, a mi igazságunkhoz, Már pedig ha az igazság elveszi méltó uralmát ezen a földön, akkor mi újra a Kárpátok koszorúja övezte területen, a régi Magyarországon fogunk élni. A kisantant magatartása a francia-angol szakítás bekövetkezése esetén Bécs, április 29. (MTI) A Reichs Postnak jelentik Párisból: A Temps munkatársa puhatolódzott a kisántánt képviselőinél, hogy milyen magatartást vállalnának el a kisántánt államai abban az esetben, ha Fianciaország és Anglia között az ántántkötelék megszakadna. A cseh küldöttség köréből eredő hirek szerint azon a tanácskozáson, amely Benes és Barthou között lefolyt, szóba került az a kérdés is, vájjon kész volna-e a kisántánt az értekezletet elhagyni, ha a francia küldöttség igy cselekednék. Benes állítólag nyíltan megmondta Barthounak, hogy a kisántánt ebben a lépésben nem követné Franciaországot, mert ez egyértelmű volna Anglia kihívásával. Franciaországnak sincs elég pénze Genua, április 29. MTI. A tegnapi ülésen Schanzer megjegyezte, hogy Anglia, Belgium, Japán és Olaszország késznek nyilatkozik arra, hogy Oroszországnak hitelt engedélyezzen, csak Franciaország helyezkedett ellenkező álláspontra. Barthou erre azt válaszolta, hogy Franciaország mielőtt másokon segit, előbb a saját háborús sebeinek meggyógyitásáról akar gondoskodni. Lloyd George közbelépett és kijelentette, hogy teljes mértékben megérti Franciaország különösen nehéz helyzetét, ami szükségessé teszi, hogy folyósítható pénzét saját etpusztult területeinek helyreállítására használja fel. Apponyi-utcák II. Irta: Fábry Károly (14) De nemcsak a kis üzérek, piaci szatócsok, házalók és iparosok, hanem a berendezett nagyobb üzletek is ugy megszaporodtak, hogy a főtéren és a vasúti utcán végig-végig — mind a két oldalon — már nem lehet üzlethelyiséget kapni, pedig kivágtak sok ujat is. És nincs a városban szerteszéjjel egy sarok, hogy valami kereskedés, üzlet vagy korcsma ne integetne barátságosan az arra járókelőnek, nem csoda, mikor 175 kereskedés, 20 divatszalon és 137 italmérés — ezek között 32 kávéház és vendéglő — csábítja be az éheseket. Ne gondoljunk azonban csak a gyomoréhesekre, az emberek, különösen az asszonyok, már éhesebbek egy kis beruházkodásokra. Lerongyolódtunk egészen. Hat-hét év alatt elkopott a ruha, fehér- és ágynemű, minden, szakadozott rongy ing, alsóruha, harisnya, abrosz, törölköző, törött tányér, pohár, szék, edény, mosdó, divány, bútor és minden, minden és nincs mivel pótolni, nem is igen kapható s ha van, olyan irtózatos drága, hogy — a középosztálynak és fixjövedelmüeknek — ismét csak tovább és tovább kell eltolni a beszerzését — a remélt, a nehezen várt — jobb időkre. És mégis szaporodnak, úgyszólván a földből nőnek ki az uj és uj üzletek, gseftek, mert ma az a jelszó: Gseft geht vor! — ami soha sem remélt nagy haszonnal jár. Akinek sok pénze van, az előtt annak nincs értéke, nincs becse; aki könnyen jutott hozzá, az könnyen dobja ki. Vannak könnyen keresők is, kik magasra emelték a taksát, olyanok is, akik ki tudják használni a conjunkturát. Ez a két jelszó dominál ma: valuta és conjunktura. Az államadósság milliárdjai nagy árfolyamként hömpölyögnek az ügyesek kezén. Ezek a jó kundschaftok. Szomorú — kórtünet 1 de ez a jelen szomorú kortörténet signaturája. Késő utódok, el sem fogjátok hinni 1 amint már minekünk is hihetetlen az az olcsóság, amit a mult jegyzett fel és bámulatunkra mutat. Legsajnálatraméltóbb : a középosztály, a fixfizetéses jövedelműek, a „megolvasott pénzüek", a tisztviselők, akiknek a száma az utolsó évtizedekben sok ezrekre emelkedett fel. A tisztviselő osztály! Az már egy egész kaszt. Csak egy-egy minisztérium 100 és 100, egyik-másik ezren felüli személyzetből is áll. Hát a birói, a vasút, pósta, közoktatásügy ? Több mint 200,000 nagy és kis tisztviselőt kell csak az államnak ellátnia. Már nem is bírja ez a nyomorék csonka ország. A fizetések, a drágasági, családi és mindenféle pótlékok, pénz- és természetbeni segélyek már az egekig nőnek és még sem bírnak a megolvasott pénzüek abból tisztességesen megélni és ruházkodni, mert hiába emelik hónapról-hónapra — a drágaság mindig megelőzi s mikorra újra emelik, akkorra a drágaság már hetekkel előbb megkétszereződött. És arról a pályáról, mely azelőtt mindenkinek vágyai netovábbja, a nyugalom és biztosság öble volt, ma elszökik, aki csak teheti, a tisztviselő, a katonatiszt és rohan magán alkalmazásba, vagy bármilyen szabad pályára, hol az egyén és képesség jobban érvényesülhet, hol a kereseti alkalom bizonytalanabb ugyan, de jóval nagyobb. 1866-ban Csaba nagyközség összes személyzete 33 egyénből telt ki, a hajdúkkal együtt 37. És pedig volt: 1 biró, 1 albiró, 16 esküdt, 1 városgazda, 3 jegyző, 1 segédjegyző, 2 irnok, 1 városi és 1 örökváltsági pénztárnok, 1 adószedő, 2 árvagyám, 1 mérnök, 1 nyilvántartó, 1 mértékhitelesítő, 2 lovas hadnagy és 2 kisbíró. Most van 76 rendszeresített tisztviselő, 20—25 kisegitő, 16 esküdt, 28 hajdú, összesen 140—143 alkalmazott, nem számítva a tűzoltókat. Az esküdteknek volt abban az időben 60—100 frt évi tiszteletdija, most 4800 korona és mégis alig találkozik rá vállalkozó, mert ma már nem honestas, hanem lekötött hivatal, azért pedig nem érdemes elhanyagolni egyéb hasznosabb foglalkozását. 1919 előtt volt a községnek 25 rendőre, a rendezett tanácsú város beállításával 50-re szaporodott, 1920 óta, mióta államivá lett, van: 6 tisztviselő, 3 kezelő, 6 detektív és 80 rendőr, majdnem 100-an. (Folytatása következik.) Lapunk ma! száma 8 oldal.