Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-27 / 22. szám

2 Körős vidék Bcfrrscsabú, 1922. január 27. Hogyan választják meg a A pápaválasztás módját igen érdekesen és színesen irja le a mai „A Nép". Tekintettel arra, hogy e világraszóló jelentőségű aktust aránylag kevesen ismerik, az alábbiakban röviden emiitett lap nyomán adjuk ezt: Cum clave, kulccsal zárkóznak be évszázadok óta a pápaválasztásra az összegyűlt bíborosok s a választás alatt nem érintkeznek a külvilággal. A Damasus-udvarban ma falat kezdtek épiteni, nehogy a konklávéba bárki is illetéktelenül bejuthasson. A pápaválasztó konklávé első napján a biboros-dékán vagyis a bíboros kollégium feje Veni Sanctét olvas, utánna pedig egy kijelölt prelátus i „de eligendo pontifice" beszédet mond. Felolvassák a pápaválasztásra vonatkozó rendelkezéseket s esküt tesznek. Ezen a napon még visszatérhetnek Róma különböző kerületeiben levő lakásukra. Délután ismét összegyűlnek s ekkor megesketik a konklávé őreit és egyéb résztvevőit. Ezek az úgynevezett „konklavisták", akiknek száma a bíborosokkal együtt körülbelül 250. Minden bíboros, hacsak nem beteg, két konklavistát vihet magával, akik laikusok is lehetnek. Ezeken kivül egy sekrestyés, egy gyóntató, a szent kollégium titkára, hat ceremonárius, két orvos, egy gyógyszerész, két borbély és a kiszolgáló inasok léphetnek be a konklávé területére. A konklávé őrizete a majordomuson kivül az egyház marsalljára van bizva, amely utóbbi méltóság a Chigi-hercegek családjában örökletes. A konklávé összeültének napján háromszor megszólal a camerlengo harangja annak jeléül, hogy a konklávé ma este bezárul. A ceremonariusok „extra omnes!" kiáltással körüljárják a konklávé területét. — Azután a konklávé egyetlen kapuját négy kulccsal bezárják. A kaput csak akkor nyitják ki, ha valamelyik megkésett bíboros a konklávé kezdetétől számított három napon belül megérkezik vagy ha valamelyik bíborosnak betegség miatt el kell hagynia a konklávé területét. Kivételesen azonban arra is volt eset, hogy igen előkelő személyek előtt, igy 1769-ben a Falkenstein gróf álnév alá rejtőző II. József császár előtt megnyílt a konklávé ajtaja. Egyébként a konklávé tökéletesen el van zárva. A szolgákkal, akik az ételeket a forgófülkékhez hozzák, a bíborosoknak csak hangosan szabad beszélniök, hogy a nyílást őrző prelátusok a szót tisztán megérthessék. A pápaválasztás tulajdonképeni színhelye a szixtusi kápolna. Az oltár evangéliumi oldalán üresen várakozik a megválasztandó pápa trónusa. A kápolna előirt berendezéséhez tartozik egy kályha is, melynek kürtője az egyik ablakhoz vezet. Ennek fekete vagy fehér füstjéből, a sfumatából, tudják meg a Szent Péter-téren izgatott lármával várakozó rómaiak, hogy a szavazás eredményes volt-e vagy sem. A ma érvényben levő kánoni törvények szerint a pápaválasztásnak három módja lehetséges. Ezek 'közül a crutinium a rendes szavazási mód. A választás fő elve a titkosság. Mindenki csak egy szavazatot adhat le s önmagára pedig senki sem szavazhat. Magának a scrutiniumnak első része az ante-scrutinium, a szavazatszedők kisorsolása s a választólapok elkészítése. A választólapok kitöltése után következik a tulajdonképeni szavazás. A bíborosok a biboros-dékánnal élükön, felemelt kezükben tartva a szavazólapot az oltárhoz lépnek, amelyen egy igen nagy letakart kehely áll. Az oltár előtt a bíborosok letérdelnek, esküt tesznek arra, hogy lelkiismeretük szerint szavaztak, aztán a szavazólapot a kehelybe dobják. Amint mindenki leszavazott, a lapokat összekeverik. Azután egyik szavazatszedő hangos számolással egy másik kehelybe rakja valamcnynyit. Ha a szavazatok száma a bíborosok számával nem egyezik, az összes szavazatokat nyomban elégetik s az egész szavazás újból kezdődik. Ha egyezik, akkor megkezdődik a szavazatok kihirdetése. Ez a post-scrutinium. A szavazatszedők, latinul scrutatorok hangosan olvassák az egyes szavazól?pokra irt neveket s a bíborosok az előttük levő nyomtatott listákon jegyzik a szavazatokat. Ha valaki kétharmad többséget kapott, meg van választva. Eredménytelen szavazás esetén a szavazólapokat kevéske nedves szalmával vagy szénával elégetik. Ilyenkor fekete a füst s a Szent Pétertéren nyüzsgő sokaság a füst színéből tájékozódik. Sikeres szavazás esetén csak a puszta papírlapokat égetik el. A füst fehér. A Szent Péter-téren felhangzik a tömeg hangos, rivalgó, tapsoló, dörgő: „Evviva papa! kiáltása. Hogy hány napig kell a tömegnek a sfurnatara, a fehér füstre várakoznia, az teljesen bizonytalan. Voltak már egynapos konklávék is. A leghosszabb konklávé viszont a XVI. században volt, III. Pál pápa halála után: 1549. nov. 29-én kezdődött s 1550. február 8-ig, tehát 71 napig tartott, mig végre Del Monté bíborost választották meg, aki a III. Gyula nevet vette fel. A pápaválasztás megrövidítését célozza az az ujabb keletű intézkedés, mely szerint a konklávéba zárt bíborosok csak az első három napon élelmezhetik magukat, a következő napokon egyre szigorított böjtre vannak szorítva. Olasz jelöltet választanak pápává (Róma, január 26.) A franciák Mercile bíborost jelölik XV. Benedek pápa utódjául, mig vele szemben Ratti és Gasparri olasz jelöltek állanak. Az olasz bíborosok biztosra veszik győzelmüket, minthogy remélik, hogy a német és a magyar bíborosok szavazatait is megnyerik a franciák jelöltjével szemben. Felemelik az összes háborús segélyeket (Budapest, jan. 26.) Rövidesen rendelet jelenik meg, amely szerint február 1-től az összes állami drágasági segélyeket 100 százalékkal emeli fel a kormány. Folynak a szovjetválasztások (Moszkva, jan. 26.) Tegnap volt a szovjetválasztások első napja. Eddig 154 képviselőt választottak meg, akik között csak 7 a pártonkívüli, a többi kommunista, Lenint, Trockyt és Kamenevet disztagokká választották. Ötszázmilliós lisztcsalás Irta: GÉCS LÁSZLÓ, a békésmegyei molnárszövetség elnöke Szinte megborzadva olvassuk napnap után a pesti lapokban, mint dagad az ellátatlanok lisztlopási botránya. Kétségbe ejtő az a nemtörődömség, amint ezt az ügyet kezelik, vagy ami még szomorúbb, engedik elposványosodni. Már a mult hét derekán suttogtak a szakkörökben e<,y több 100 milliós csalásról. Azonban oly módon nyomoztak ebben az ügyben, hogy ugy látszik, sikerült minden nyomot eltüntetni. Mert a letartóztatottak között csupa kis tolvaj, sieber, fűszeres, fuvaros, pék szerepel. Szomorú, de való, hd|y rohamlépésben balkaniFurcsa szerelem Irta MADARASSY PÁLNÉ szül. répceszemerei MISKEY ERZSÉBET. II. Juci égővörös selyem, szilszkinnel szegélyezett ruhában volt. Lehet, hogy véletlenségből vagy a darab forró hangulatához képest stílszerűség kedvéért választotta ezt a toálettjét. Délszláv jellegű arca a forró, parfümös levegőben, az örökszépségü zene kiváló interpretálása mellett ugy áttüzesedett, hogy az egész leány olyan volt messziről, mintha lángolt volna. A látócsövek egész raja villant feléje! A festő is elragadtatva nézte a lányt. Sohasem látta még ilyennek! Juci nagyon jól érezte magát. Különben is sokszor mondta, hogy csak melegben és az esti órákban lámpafénynél éled igazán. Érthető, mert édesanyja olasz származású nő volt. Az évszakok közül pedig a nyarat szerette legjobban. Télen vagy ködös őszi időben alig lehetett ráismerni. Sápadt, vértelen lett az arca, a szeme meg ugy átváltozott, mintha brilliánskőre fátyolt borítanak s a sugarak csak tompítva szűrődnek keresztül. De ilyenkor érezte magát elemében. Pajzán, szellemes volt. Harkányi kiment a szünetben és egy nagy halom Kugler-bonbonnal tért vissza és átnyújtotta Jucinak, ki első számú mosollyal honorálta a figyelmet. Kötekedő kedvében volt s egész idő alatt tüntetően a doktorral foglalkozott. Berendy nagyon ideges lett és valósággal együtt érzett a színpadon hadonászó Don Jóséval, ki hűtlen kedvese miatt ölt. Harkányi látta ezt s hogy ingerelje barátját, bizalmasan közelhajolva a lányhoz, ezt mondta neki: — Maga egy kis Carmen. Juci huncutul mosolygott és egyáltalán nem haragudott meg a doktorra, hogy a vad cigánylányhoz hasonlította, sőt még hízelgett is neki, . hogy ilyen veszedelmes kis nőnek tartják. Berendy ugy tett, mintha semmit sem hallott volna. Másnap azonban egy boy-jal ötven szál félig kinyílt vérvörös rózsát küldött fel neki. Névjegyére ez volt irva: „A leghercigebb Carmennak". Mikor meglátta délután Harkányi a virágot, egész idő alatt „froclirozta" a kedves barátját. A festő elégülten mosolygott befelé, hogy most ő van fölényben. Juci büszkén, boldogan fogadta a kettős hódolatot. Volt mindegyikhez kedves szava, de azért jól ügyelt, hogy egy halvány árnyalattal mindig jobban kitüntesse a kettő közül valamelyiket. Pedig voltaképpen ez a Carmenszerű viselkedés nem volt ínyére való. Két legényt bolonditani, csábítani egyszerre, egyidőben. Alapjában véve nyárspolgárias gondolkozású, egyszerű összetételű lelke volt. Ez a szerelmes hősnő-szerep sehogysem illet egyéniségéhez. Dehát ha elkeresztelték Carmennak, igyekezett, hogy egy kissé meg is feleljen a névnek, legalább látszólag. Pedig sohasem vágyott az ilyen módon elért hódításra. Lelke mélyéből utálta a démoni kárhozatot, bajt okozó nőket. Álmai, vágyai nem terjedtek tovább egy csinos, modernül berendezett háromszobás első emeleti lakásnál, egy nagy ügyes szolgálóleánynak vezényelni és végül egy kellemes, okos, gyöngéd férj szerető és szeretetreméltó felesége lenni. Eleinte tetszett neki a két férfi vetélkedése, de később már bántotta, feszélyezte a lassan-lassan gyűlölködéssé fajuló dolog, amelybe belehajszolták magukat. Ha együtt ültek a szalonban és az öreg Demjén papának sikerült a két gavallér közül valamelyiket elcsalni sakkozni, az áldozati bárány majdnem rosszul lett az idegességtől, hogy vájjon a másik szobában mi történik azalatt. Dehogy is tudott volna odafigyelni a húzásokra, az élettelen figurák mozgolódásaira, mikor odaát az élő bábuk játéka sokkal veszedelmesebb kimenetelű lehetett. Ha valamivel csöndesebbre halkult odaát a beszéd, akkor Demjén apának már nyert ügye volt. Mert ifjú társai ilyenkor a bástyát elnézték lónak és lóugrást csináltak vele vagy megfordítva. Demjén bácsi tiz eset közül kilencben megnyerte a játszmát s ennek köszönhették részben, hogy annál inkább invitálta őket játszásra. De volt annyi tapintat, jóság az öreg úrban, hogy felváltva kínozta meg a fiatalokat. Juci ilyen dolgokon eltűnődött s csak azt nem érte fel ésszel, hogy miért nem fognak ki egymáson azzal, a legegyszerűbb s egyben leghatározottabb eszközzel, hogy megkérnék mamájától a kezét, rábízva a döntést. Igaz, hogy ezzel súlyos dilemma elé állítanák őt, de elvégre ezen úgyis tul kell lennie egyszer. Pedig nehezen tudott volna határozni. Mikor a szomszédból áthallotta ordítani a kis Bandi gimnázistától a „Pókainét", ö is utána mondta: melyiket szeretem ? melyiket szeretem ? Mindkettőnek megvoltak az előnyei. Berendyt illette volna meg az elsőség, mert ő volt a régebbi udvarló. Meg nagyon jó, áldott, finomlelkü fiúnak bizonyuit. De viszont Harkányitól sem lehetett megtagadni, hogy jóképű, gavallér, ügyes gyerek. Csak már ezt a csúnya viaskodást hagynák abba, mert még valami dráma fog bekövetkezni. Már pedig az ilyesmitől nagyon irtózott Jucikd. (Folytatása következik.) Rosenberg Núnieth férfi és nőiszabóii Békéscsaba, Sndrássi-ut 11. üjánljált dúsan felszerelt szövetrafetápuliat az elegáns hölgy és uri közönség figyelmébe.