Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-30 / 73. szám

( Békéscsaba, 1922. március 30. Csütörtök III, évfolyam 73. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tón 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Két esztendő Me este, amikor e sorokat irjuk, volt éppen két esztendeje annak, hogy a Körösvidék első száma elhagyta a sajtót. És éppen ma volt két esztendeje annak, hogy az utolsó oláh bocskoros itt hagyott lábanyomát elfújta a tavaszi szél s délután fél négy órakor egy emberként állott meg a városháza előtt a felszabadulást jelentő darutollas magyar csapat. A kétséget, az elkeseredést egyszerre váltotta fel az örömnek, a megnyugvásnak az érzése: újra szabadok, magyarok lettünk. Két hosszú esztendő telt el azóta. Két reményteljes év, amely — sajnos — nem igen váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Letiportságunk oly nagy volt, hogy éppen csak a romok eltakarítása sikerült, de az épités még hátra van. De amikor e kettős évfordulón visszanézünk a múltba, jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy a Körösvidék egyenesen haladt kitűzött célja felé. Két évvel ezelőtt a Körösvidék legelső számában ezt a programmot adtuk: „. .. Nem csupán betűket akarunk mi ezen tinektek adni, hanem vért, eleven, lüktető életet. Egész lelkünket nyujtjuk felétek az egymásután következő fekete sorokban. Életünket akarjuk mi beleírni ezekbe a betűkbe. Azt az életet, melyet két szent eszme irányit. Az egyiket Ő hozta le ide, az emberek közé, az a názáreti ácsmester fia. Az Ö eszméjét, a kereszténységét akarjuk mi e lapban hirdetni. Azt a kereszténységet, amely szelid, szerény, mindenkit, mint Isten egyforma gyermekét szeret, de gyűlöl minden bűnt, minden gazságot, mely Isten és ember ellen támad. Azt a kereszténységet, mely türelmes, megbocsájtó, de korbácsot is tud ragadni azok ellen, akik az önzésnek és kizsákmányolásnak kufár szellemét s a tiszta erkölcsnek, társadalmi rendnek bomlasztó mérges gombáit viszik be a szent csarnokokba. A másik az, mely velünk született, melyet az édes magyar földböl szívtunk magunkba s ez a magyar nemzeti eszme. Az a magyar nemzeti eszme, amely tiszteli mindenkinek anyanyelvét, de egy pillanatig sem tűri, hogy bárki ez országban más földet szeressen, mint azt, amely bölcsőjét ringatta, amely táplálja, élteti. Az az eszme, amely szeretettel fogad mindenkit testvérül, de megveti és méltó haragjának egész erejével sujt le azokra, akik magyar földön, magyar jólétet élvezve, idegen állam eszméjéért küzdenek vagy a magyar nemzeti gondolat elnyomására törekszenek. Az az eszme, mely egész rajongással csügg ezen a sokat szenvedett magyar hazán, amely nem csügged el, hanem hisz tántoríthatatlan hittel a jobb, magyarabb jövőben s akar és fog ezért dolgozni." Ezt a programmot becsülettel állottuk és álljuk ma is és ezt valljuk a jövőben is. A keresztény és nemzeti eszme szolgálata az, mely minden érdektől függetlenül a Körösvidéket minden sor írásában vezérli. Ezen az évfordulón, amely felszabadulásunk örömünnepe is, azt a fogadalmunkat ujitjuk meg, amelyet akkor tettünk ! „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen." Budapesten sikerül meg, teremteni a keresztény egységet i Budapest, március 29. Wolff Károlynak a keresztény egység meg1 teremtésére vonatkozó törekvéseiről a mozgalom egyik intézője a következőket mondotta: Eddig 28 fővárosi bizottsági tag csatlakozott a mozgalomhoz. Az uj alakulat kiáltványát, amely még vasárnap előtt fog megjelenni, 200-an fogják aláírni. A mozgalom vezetői számítanak a Friedrich és Haller-párt nagy tömegeinek részvételére is, habár maguk a vezérek távoltartják is magukat. Személyi kérdésekkel még nem foglalkoztak, de kétségtelen, hogy a személyi kérdésen kivül a faj védelmi szempont lehet az egyetlen irányadó. Kény szer kölcsön Bulgáriában Szófia, márc. 29. (MTI jelenti:} Hir szerint a bolgár kormány Amerikában három milliárd leva bankjegyet rendelt, amelynek megérkezése után a jelenleg forgalomban lévő bankjegyeket be fogja vonni. A régi bankjegyek bevonásával a ! befolyó bankjegyek egy részéért állami sötelezvényeket fognak kiadni és ily módon a kormány jelentékeny összegű kényszerkölcsön birtokába jut. Apponyi-utcák ii. Irta: Fábry Károly (2) Mielőtt áttérnénk más térre, nem lehet megörökitetlenül hagynunk Munkácsy Mihály legnagyobb festőművészünk emlékét sem, kinek emlékére Csaba városa külön díszközgyűlésen az Egri-utcát Munkácsy Mihály-utcának keresztelte el s márvány emléktáblát helyezett el e felírással : E HÁZBAN TÖLTÖTTE EL (1855—58) ASZTALOS INAS ÉVEIT A FESTŐ MŰVÉSZETNEK LEGNAGYOBB MAGYAR MESTERE MUNKÁCSY MIHÁLY A KINEK DICSŐ EMLÉKEZETÉRE HÁLÁS KEGYELETTEL ÁLLITÁ E SZERÉNY EMLÉKTÁBLÁT BÉKÉS-CSABA KÖZÖNSÉGE MDCCCC1. A városi közgyűlés után a közönség felvonult az emléktáblához, hol Várady Antal, a nemzeti színház művésze szavalt el egy dicsőítő lelkes ódát és Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő tartott egy hatalmas diszszónoklatot. Abban az időben, midőn dr. Réthy Pál a kórház alapítását sürgette, Csabának csak úgynevezett „koldúsháza" volt, ebben voltak elszállásolva a hajléktalan koldusok, akik ugy voltak szervezkedve, hogy még „koldusbíró" is volt; s maguk a koldusok ellenőrizték, hogy „szervezetlen" vagy idegen koldus ne kéregethessen s ha olyanra akadtak, — azt bizony azonnal elfogatták. Az utolsó koldusbíró — az úgynevezett — „Zubatí"-nak nevezett Jano volt, mert felső ajka hiányzott s fogai kilátszottak. Volt itt rend. Hái igenis volt rend! Minden koldus kapott egy napra 3 krajcárt és egy font kenyeret, s hogy a város cassáját ne terhelje, 1864-ben kivetettek minden adóforint utárí" 2Va krajcár koldusadót, amiből 2500 frt folyt volna be, ha a méltóságos megyefőnök ur nem tiltakozott volna a közönség ilyen szörnyű megterheltetése ellen, igy bizony mégis csak a város cassája terhére kellétt a koldusokat közköltségen ellátni. Hát hiszen ma sem igen látunk koldust, de — szomorú — annál több kéregető rokkantat, gyűjtő és aláírási iveket. Most már nem krajcárokért jönnek, hanem inkább jótékony aláírási ivekkel — százasok és ezresekért, melyekről azonban nem mindig tudjuk, hová kerültek? Régente a krajcár is ritkán potyogott a kalapba, szivesebben adtak minden háznál egy karéj kenyeret vagy egy-két marok lisztet, melynek beszedésére lisztes tarisznyát hordott magával a koldus. Ma? — a legféltettebb kincsünk — a kenyér, a liszt! Hej! de nagyot is változott a világ! A koldusházból utóbb a Szegényház, — vagy amint az irás mondja — a „Szegények dolgozó háza" lett, hová nem kolduló szegények is felvétettek. A szegényházból és hozzátartozó nagy telekből, (mely 1831-ben szinte koleratemető volt) teremtette meg 1864-ben dr. Réthy Pál a — Kórházat, — mely 1866-ban már ugy bővíttetett, hogy — az 1866-iki osztrák-porosz háborúban felajánltatott 20—30 sebesült részére nagylelkű olyképen, hogy azokat a község saját költségén maga látja el és gondozza. Akkor is Ausztriáért véreztünk. Nem volt nekünk semmi okunk és érdekünk, hogy a burkusokkal viaskodjunk. De hát vitték a magyar embert! és mindenütt elől állították be . .. mint mindig a halál torkába! Mert az osztrák azt tartotta — a magyarért nem kár! és csak osztrák császár volt... a magyar király is. No de ne politizáljunk, nem ide való az, hanem térjünk vissza oda, ahol elhagytuk, a város elöhaladása, a kórház és orvosokra, akikről beszéltünk. És ha már orvosra került a beszédem, nem tudom elmulasztani felhívni figyelmeteket Thomas francia irónak „Nevelés a családban" cimü hires müvére, melyet minden szülőnek el kellene olvasni, sőt megtanulni, ebből idézem a háziorvosra vonatkozó érdemes részt: „Hajdan a családnak meg volt a maga orvosa, aki csaknem mindig a barátja is volt és olyan barátja, akinek a tanácsát annál is inkább kértük ki habozás nélkül, mert odaadóbbnak és tapintatosabbnak tudtuk. Talán nem volt olyan tanult, mint a legtöbb mai orvosunk és nem volt olyan tudós; de minden kétségen kivül „többet tudó", mert az a hosszas tapasztalat, melyet betegeinél, tulajdonságaik és hibáik körül szerzett, biztos szemű ügyességet s bizonyos jósló képességet adott neki, ami bajosan lehet meg a leghíresebb tudósnál is, akivel csak futólag találkozunk. És milyen fontos volt gyermekeinkre nézve, akik tárt karokkal fogadták és bizalommal hallgatták meg tanácsait, mint valami öreg jó barátnak a tanácsait. Szeretettel figyelte testi és szellemi fejlődésüket, készen arra, hogy meglessen minden nyugtalanító tünetet s megjelölje üdvös orvoslásukat és mind ezt nagy szavak nélkül, nagy költségek nélkül, igen egyszerűen, mint ahogy az a becsületes embertől kitelik". (Folytatása következik.)