Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-10 / 57. szám

Békéscsaba, 1922. március 253. C sütörtök III. évfolyam 62. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma i 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. ilz ontontbizottsogoh A mai lapok csaknem kivétel nél­kül foglalkoznak loid Newtonnak az angol felsőház ülésén mondott ama beszédével, melyben kikelt az ellen a pazarlás ellen, amit az antantbi­zottságok a legyőzött államokban ki­fejtenek. A magyar sajtó már gyakran szóvá tette különböző formában azt a visz­szás állapotot, hogy az antantbizott­ságok tagjai bántóan fényűző életet élnek a mi pénzünkön akkor, amikor a letiport magyar nemzet túlnyomó többsége a szoros értelemben nyo­morog. De ki hallotta volna meg egy elnyomott ország rabnépének panaszos felzokogását, keserű sza­vát ?! Hivatalos formában nem is tiltakozhattunk a nagy antantteher ellen, mert félnünk kellett, hogy ezt is békemegszegésnek minősitik épp ugy, mint a magyar lelkek minden­nemű megmozdulását. Most azonban egy angol politikus, és pedig egy világhírű nagy politi­kus emelte fel tiltakozó szavát. Rá­mutatott azokra az abszurdumokra, melyeket e bizottságok működése teremtett. Nem szónokolt szivhez szólóan, hanem egyszerűen feltárta a súlyos helyzetet: a németországi bizottságok költsége évi 1800—2000 márka; egy Magyarországban mű­ködő angol közkatona havi fizetése több, mint a magyar miniszterelnök évi járandósága; a magyarországi jóvátételi bizottság havi kiadása százmillió korona; a bulgáriai bi­zottság egy gépírójának annyi fize­tése van, mint egy miniszternek stb. És ami a legszomorúbb, e bizott­ságok a legyőzött népek rég elmúlt jólétének romjaiból táplálkoznak. Mi ezt jól tudtuk, hisz nyögtük a terhet, melyet e bizottságok reánk raktak; fájdalmasan láttuk, hogy míg ami kitűnő törzstisztjeink közül nem egy, nagy nélkülözések közt él, addig az antant hadnagyocskák olyan életet élnek, amilyenről soha nem is álmodoztak; keserűen ta­pasztaltuk, hogy mig minekünk ve­rejtékes munkánk fejében is csak száraz kenyér jut, addig ők semmi­tevésért lukuluszi lakomákban dő­zsölnek s azt sem tudják, mit csi­náljanak rengeteg fizetésükkel. Mi ezt mind régen tudjuk, de szavunk gyenge volt ahoz, hogy a nagyvilág meghallja. Lord Newton szava talán erősebb lesz? Az ő beszéde után talán meg fogja érteni az antant, hogy szükségtelen és felette méltánytalan dolgot követnek el a legyőzött államokon, amikor nyakukra küldik e bizottságokat. Hi­szen van azoknak elég nyomorúsá­guk, felesleges azt még tetézni is az állandó adóztatásnak ezen uj divatú formájával. Van azoknak elég nyomorúságuk, van hova forditaniok jövedelmüket, nincs semmi szükség arra, hogy még koldusságuknak is vámézedői, legyenek a gazdag győzte­sek. Lord Newton beszédét, — mint már más beszédeit is — oda kel­lene juttatni minden antant politi­kusnak. Hátha elolvasnák, hátha meghallgatnák?! Hátha rájönnének arta, hogy a gyilkosság is bün (ki­váltképpen, ha egy nemzetet öldö­kölnek), de százszoros bün a leti­port nemzet kirablása, kifosztása 1 Vagy talán érzéketlenek már a kegyetlen győzők a nyomorral szem­ben ; nekik jólesik az, ha koldus­botra jutottakról az utolsó gúnyát is lecibálhatják kacagva, mulatva ?! Vagy egyszerűen nem akarják meg­hallgatni azt, aki emberi kötelessé­geikre inti őket? Nem. Ez lehetet­len. A Lord Newtonok végre is kell, hogy meglágyítsák a kemény, kér­ges sziveket. Zichy madár és Zichy Ionos grófok pártot alakítanak Hamis hirek a kisgazdapárt nyugtalanságáról -» Budapest, márc. 9. A kereszténypárt mindkét csoportjának további sorsára nagy befo­lyással lesz a Zichy-ié\z tárgyalások eredménye. Zichy János és Aladár grófok ugyanis n.ár napok óta tárgyalást folytattak a kormánypárt veze­tőivel és ez a tárgyalás rövidesen befejeződik. Minden valószínűség te­hát amellett szól, hogy Zichy János és Aladár uj pártot alakítanak, amely­ben a külöinbözö keresztény csoportokat egyesíteni igyekeznek. A poli­tikai életbe való visszatérésüket elhatározták és ennek feltételeiről hír szerint már holnap nyilatkozatot adnak ki, mely az uj pártaiakulás elvi alapjául szolgálhat. A kisgazdapárt nyugtalanságáról nagyatádi Szabó István pártelnök munkatársunknak a következőket mondotta : A régi kisgazdapárt és a munkapárt volt tagjai között semmiféle különösebb ellentét nincs, de ok j sincsen arra, hogy egymással szembekerüljenek, mert a jelölések mun­I kája a legnagyobb rendben folyik. A jelölésekre Gömbös Gyulának köz­I vetlen befolyása nincs, ő csupán a pártirodát vezeti. Legfelsőbb fórumon j azonban az intézőbizottság, Bethlen István miniszterelnök és én döntünk j a jelölésekről. Osztrák kormánynyilatkozat Magyarország ellen Bécs, márc. 9. Az osztrák kor­mány ma egyik kőnyomatosban fél­• hivatalos közleményt adott ki, amely­i ben heves kirohanást intéz Magyar­ország ellen. A közlemény szerint Magyarország hivatkozással a Mil­lerand féle kísérőlevélre, amelyet Ausztria sohasem ismert el, határ­kiigazítás címen messzemenő terü­leti követelésekkel lépett fel. A to­vábbiakban elmondja a közlemény, hogy a határkiigazitó bizottság már teljesitette Magyarországnak egy te­rületi integritási kérését, amikor is a magyaroknak ítélte a brennbergi szénbányák két aknáját. Az osztrák kormány azonnal bejelentette tilta­kozását a határozat ellen. Érthetet­lennek tartja a kormánynyilatkozat azt a körülményt, hogy aliy néhány héttel ezelőtt Bethlen miniszterel­nök hangsúlyozta Bécsben, hogy Magyarország a barátságos szom­szédi viszony kiépítésére törekszik és most ezzel a kijelentéssel épen ellenkezőleg magyar részről ujabb kísérlet történik, hogy a Burgerland tekintélyes részének igénylésével újból kiélesedjék a helyzet a két kormány között. A magyar álláspont az osztrák félhi­vatalos támadásával szemben illetékes politikai helyről nyert értesülés sze­rint a következő : Magyarország a nyugatmagyarországi kérdésben tel­jesen a velencei egyezmény alapján áll. Az osztrákok részéről ismét csak rosszindulatú törekvés, hogy két­ségbevonják Magyarországnak azt a jogát, melyet már a Millerand féle kísérőlevél is biztosított. Határkiiga­zitásra való jogunk a nyugatmagyar­országi határra is vonatkozik. A nyi­latkozat szerint is teljesen a határ­megállapitó bizottság feladata a ha­tár kitűzése. Ez a bizottság semle­ges szervezetként működik, hogy mérlegelje az osztrák kormány és a magyar kormány kívánságait. A két kormány tehát egymással nincsen közvetlen érintkezésben a határkiiga­zitás ügyében. GONDOLATOK Konkoly hintés. Alig akadhat ma kezünkbe lap, amely ne irna valamit politikusoknak nézeteltéré­seiről. Különösen azokat szeretik összeveszíteni, akik az egységes pártnak tagjai. Természetesen az el­lenzéki sajtó teszi ezt. Milyen cél­lal ? Azt nem kell magyaráznunk. A kormányhoz közelálló lapoknak nem kis munkát ad e hirek megcá­folása. De a cáfolat sohasem teljes eredményű. Mert ha elvetették a kon­kolyt s az már kikelt, hiába tépjük ki: a búzaföldben mégis csak ma­rad egy kis darab feltúrt, terméket­len terület, egy gyomszakitotta seb. Hiszen épp ez a sebzés a célja a konkolyhintőknek. De elfelejtik a konkolyhintők, hogy a gyomlálás után a megmaradt kalászok annál erőteljesebben fejlődnek s annál dú­sabb gyümölcsöt hoznak. Az egységes párt is csak erősödik. Valahányszor lepattant magáról egy­egy koholt vádat. Mert ha el is szór­juk a szomszéd földjére a konkolyt, az a jó gazdának legfeljebb bosszú­ságot okoz, de az aratást nem ve­szélyezteti. Nem bizony, ravasz kis konkoly­hintők ! * Simon hívogat haza. Néhány napja bejárta a magyarországi sajtót az a hír, hogy a hajdúszoboszlói kerület küldöttsé­get menesztett Bécsbe azzal a megbízatás­sal, h:vja haza követnek Juhász Nagy Sán­dor elvtársat, ki Károlyinak egyik főcsatlósa volt s aki most „emigrált". Érthető megdöbbenést keltett a hir min­denütt s bár hihetetlennek látszott egy magyar kerület ilyen elvetemültsége, mégis sok magyar szivben keltett keserűséget ez a tudósítás. Ma aztán megnyugtat minden aggódót egy fővárosi lap. kisült, hogy a küldöttség, a hires szoboszlói küldöttség csupán egy tagból állt s ez az egy tag sem volt szo­boszlói, hanem egy debreceni izraelita pol­gártárs, névszerint Magyar Simon. Nos, ezen már nincs mit csodálkozni. Mert az csak természetes, ha a Simik, Simonok és Icigek szeretnék visszahozni az „emigráns" elvtársakat. Egyenesen be a parlamentbe. Éppen oda. No de ezt még a Simonok kedvéért sem engedjük. * Oláh ravaszság. Az oláh ra­vaszságnak és komiszságnak klaszi­kus példája a gyulavárit eset, mely­ről más helyen részletesen beszá­molunk. Micsoda erkölcsi zülöttség kell ahoz, hogy átcsaljanak fegyveres ka­tonák védtelen embereket olyan terü­letre, amelyen ők uralkodnak ; csak azért, hogy ott aztán minden ok nélkül, legyilkolják őket! Lehet, sőt valószínű, hogy nem felsőbb parancsra történt a gyula­várii gyilkosság, de ha nem is az oláh államhatalom garázdálkodott, oláh katonák gyilkoltak s ezt a tényt nem változtathatja meg a hivatalos oláh állam semmiféle mosakodása. És nem remélheti azt sem, hogy az ilyen esetek csillapítják a gyűlö­letet, mely ott ég minden magyar s szivben, ha Erdély felé tekint.

Next

/
Thumbnails
Contents