Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám
1922-02-28 / 48. szám
2 ífőré&vetiéte BéfcéscsaDű. hJ22. február 28 9z Ébredő Iflagyaroli nagygyűlése Budapest, február 27. . Tegnap délelőtt fél 11 órakor a ! Fővárosi Vigadó előcsarnokában az j Ébredő Magyarok nagygyűlést tar- s tottak. A gyűlést pálóci Horváth j István, az ÉME elnöke nyitotta meg, ; ki hosszú beszéd keretében mutat ; rá arra a destruktív munkára, ame- j lyet különösen mostan, a választá- j sok előtt fejtenek ki a szabadkőművesek, látva azt az erőt, mit az ÉME és a keresztény társadalom ki tud fejteni. Az Ébredő Magyarok célja a társadalom egységesítése. A következő szónok Pröchle Vilmos, ki haza- j árulást Iát a jogvédő iroda feláíli- ) tásában. Az Ébredő egyesület a \ magyarság élő lelkiismerete. Lu- j kachevich Lajos figyelmezteti a vá- j lasztókat, hogy a destrukció zárt i sorokban vonul fel ellenük a vá- } lasztásokra. A pécsi esetben a magyar nem- : zeti gondolkodás legszebb példáját ; látja. Prónay Pál szűnni nem akaró i lelkesedés mellett buzdit összetartásra. Lendvay István a belügyminisz- j teri rendelet ellen kel ki, mely az j \Ebredő Magyarok plakátjait leszedette, kijelenti, hogy a nemzet véJeménynyilvánitását nem lehet rendeletekkel szabályozni. Ereky Károly azokat a gazdasági vonatkozásokat ismerteti, melyek a zsidóságnak előnyöket biztosítanak. Pálóczy elnök a betegeskedő Héjjas Iván levelét olvassa fei, ki biz- í tositja a nagygyűlést, hogy felépü- ! lése után újból az első csatasorban | fogják látni. Budaváry László a destruktív saj- j tóról beszél s egyben bejelenti, hogy ; az ÉME rövid időn belül megjelenteti napilapját s kéri a közönséget, •, hogy azt mind szélesebb körben ; terjesszék. Dacára a sötét jelennek, bízik a nemzet csodát tevő őserejében. A gyűlés délután egynegyed 3 órakor a Himnusz éneklésével és a kormányzó éltetésével minden incidens nélkül szétoszlott. Építőiparosok ertekezlete Megegyezés a snunhásokiiai Békéscsaba, február 27. A békéscsabai építőiparosok hétfőn délután 3 órakor értekezletet tartottak, amelynek fő tárgypontjáí a munkásokkal való megegyezés ügye képezte. Az értekezletet Molnár P. János elnök nyitotta meg. A megjelentek üdvözlése után beszámolt a mult ülésen kiküldött hatos bizottság munkájának eredményéről és végérvényes megállapodás kötésére kért felhatalmazást. Bagyinka János, Darida János, Baukó Mihály és Kulkai Mihály felszólalása után megadják a felhatalmazást a bizottságnak, hogy a megállapított munkabérek érvényességének határidejét belátása szerint határozza meg. Baukó Mihály indítványára köszönetet mondtak egyhangúlag a bizottság lelkiismeretes fáradozásaiért. Bagyinka János indítványozta, hogy alapítsanak az építőiparosok anyagbeszerzési szövetkezetet. — Az indítvány körül élénk eszmecsere fejlődött ki, amelyben többek között Kulkai Mihály és Zsibrita János vettek részt. Jönnek a magyar túszok Budapest, február 27. A MTI. jelenti : A néhány nappal ezelőtt Rigában volt tuszszállitmány február hó 23-án Rigából elindult és a napokban megérkezik Magyarországra. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen." üitézi Balak József Ferencz főherceg Gyulán V — A gyulai bál Lázas izgalom és felcsigázott érdeklődés előzte meg a gyulai megyei vitézi balat. A bál előkészületei hetek óta folytak és az agilis rendezőségnek sikerült is a hozzáfűzött reményeket valóra váltani. Ilyen fényes és mégis mindvégig fesztelen bál talán még sohasem zajlott le a vármegyeháza falai között. R bál fővédői közül dr. József Ferencz főherceg jelent meg, aki éjfél után 2 óráig fesztelen jókedvvel szórakozott. A vendégek érkezése József Ferencz és kísérete: vitéz Siménfalvy Tihamér vk. ezredes, törzskapitány és Álgya-Papp Sándor ezredes, szárnysegéd a délutáni budapesti vonattal érkeztek Csabára. Itt az állomáson Bandi ezredes, a honvédelmi miniszter képviselője és dr. Berthóty István polgármester üdvözölték. Rövid tartózkodás után folytatta útját a főherceg és vonaton érkezett Gyulára. A gyulai állomáson megjelentek a vármegyei vitézi szék tagjai, a járási vitézi hadnagyok s a hatóságok képviselői. Hosszú kocsisorban vonultak be a fellobogózott városba, ahol a főherceg gróf Almássy Dénes vendége volt. A bál Már messziről látszott a vármegyeháza fényesen kivilágitott frontja. A kapuban díszruhás portás, a lépcsőházban a vármegye hajdúi. Az előcsarnokban a rendezőség fogadta a vendégeket, akik végeláthatatlan sorban érkeztek. Tíz óra előtt felállott a vármegye legszebb leányai és asszonyaiból a sorfal, a bejárati ajtótól az emelvényig. Az előcsarnoktól a bálterem ajtajáig diszmagyaros urak állottak soríalat. Pontban 10 órakor érkezett a Fenség, kit Almássy Dénes gróf, Széchenyi Antal gróf, Almássy Alajos gróf és Simig huszárezredes, pálcásurak fogadtak és vezettek be a bálterembe. A főherceg belépésekor a zenekarok a himnust játszották. Ezután megkezdődött a bál. A táncot a főherceg nyitotta meg Almássy Erzsike grófnővel. Félórás csárdás után kezdődött a palotás. József Ferenc főherceg elfoglalta helyét az emelvényen. Balján Almássy Dénesné grófnő, jobbján Brém Lőrinc püspöki helynök ültek. A palotást 18 magyar diszbe öltözött pár táncolta, bámulatos precizitással, mely Gavenda Béia csabai tánctanár érdeme. A tánc befejezése után a főherceg teljes elismerését és megelégedését fejezte ki Gavendának. Bizony, a magyar táncok túlszárnyalnak minden táncot és jó volna, ha mind szélesebb körben terjedne el. A palotás után ismét csárdás következett, mely alatt a főherceg cerclet tartott és bemntattatta magának a vármegye vezető tisztviselőit. Az első négyest a főherceg dr. Konkoly Tihamérnéval táncolta. Éjfél után 1 órakor fgazdag büffé várta a vendégeket s szünet után 2 órakor a főherceg eltávozott a bálról, amely emelkedett hangulatban reggel 8 óráig tartott. József Ferenc főherceg vasárnap délelőtt utazott el s elutazása előtt Szabó Jernő százados, id. székkapitánynak és a rendezőségnek, valamint a védnököknek megelégedését nyilvánította. A rendezőség a megjelent hölgyeknek díszes táncrenddel kedveskedett, de azt hisszük, hogy ennek a bálnak az emléke enélkül is sokáig élénken élni, fog a jelenlevők emlékezetében. A mezőberényi bál A békési vitézi hadnagyi járás is minden tekintetben sikerült, tánccal egybekötött műsoros estét rendezett Mezőberényben e hó 23-án, melyen a vitézi széket Bertly János százados, id. járási vitézi hadnagy képviselte. Az estély a Hiszekegy elApponyi-utcák \ i. írta: Fábry Károly (9) Alig mult el a szabadságharcnak — idegen segítséggel való — gyászos leveretése az 1848. évi felszabadító törvények felfüggesztettek és bizony jöttek Apponyi, Trauttmansdorf és Stockhammer grófok a ... fizetésért. (Stockhammernek Thaisz Gyula volt képviselője, annak a Thaisz Eleknek testvére, aki később Budapest hires főkapitánya lett, hová Csabáról került fel, mert 1850-ben csabai lakosul kérte magát felvétetni.) Hazafiság és szerencsétlenségből az osztrák pénzt az örökváltsági pénztár időközben „Kossuth bankókra" váltotta be s az úrbéresektől behajtott több mint 100,000 frt. megsemmisült, igy még ha akart volna is fizetni az örökváltsági pénztár — nem tudott. Nagy csapás volt ez a szerencsétlen városra. Még nagyobb baj lett, hogy semmiféle gyűlést, értekezletet sem volt szabad tartani — az elöljáróságot is elcsapta jegyzőstől, irnokostól a győzelmi mámorban tomboló osztrák, mindenhová csak beamtereket rakott és az elöljáróságot is lehetőleg „gut gesinnf-alakokból nevezte ki, akiket a magyar, meg a tót sem nézett jószemmel, mert habár lehetett és volt olyan is akire rákényszeritették — a nem kért — tisztséget, dehát akkor mint mindig, akadtak a helyzettel megalkudni kész emberek épp ugy, mint a proletárdiktatúra, sőt még az oláhok előre is láthatott rövid uralma alatt akadtak gyászvitézek, kik azzal a könnyelmű, de erkölcstelen és hazafiatlan gondolkozással könnyítettek lelkiismeretükön, „ha én nem vállalom, vállalja más", vagy: Jobb ha egy magyar igyekszik titokban enyhítni, mintha elvadult proletár vagy rosszindulatú oláh szekírozza a közönséget." Ám áltathatja a Ielkiismereté#az ilyen mindenre vállalkozó, de azért a becsületes gondolkozók önmagukban csak lenézik, ha nem is mutatják, mert azért csak feltételezhetik, hogy az ilyen tág lelkűek rendesen nem a közérdeket nézik, hanem a saját hasznukat. Ha voltak is hát ilyen szereplők — és elöljárók, de azok valósággal és tényleg nem voltak a községnek igazi és természetes bizalmiférfiai és akkor nehezedett ránk a tönkretevéssel fenyegető baj. Hogy mégis megbeszélhessék a teendőket, 1851. elején befolyamodtak a gyulai cs. kir. biztos és megyefőnökhöz, ki akkor Bonyhády Perczel Lajos volt. Szégyelte az egész hazafias Percel-familia, hogy akadt a vitéz Percei Mór tábornok családjából egy táglelkü, aki osztrák szolgálatra vállalkozott, de szégyelte maga is — nem is használta a becsületes és dicsőséges Percei-nevet, hanem előneve után csak Bonyhádi-nak irta magát. Ez azután 1851 május 19-én megengedte, hogy: „miután folyamodó város jövendő sorsa csak az örökváltsági ügy szerencsés megoldásával biztosittathatik, annálfogva a szorongatott helyzet . . . részvétet és méltánylást érdemel — minden más színezetű tárgy feletti értekezést kizárva . . . tanácskozhassanak, mely kérelemhez képest a folyamodványhoz csatolt névjegyzékben megnevezett s kijelölt és e végett előterjesztett egyének közzől az 1-ső számtól kezdve a 25-ig kizárólag azoknak az elöljárókkal és a cs. kir. járásbeli főszolgabíró jelenlétében a többször érintett ügyben tartan ió értekezletbe teendő befolyása hozzájárulása megengedtetik". Nagy kegy volt akkor, mikor még 3 embernek sem volt szabad összejönni. A megfélemlített elöljáróság ijjedtében nem tudott egyebet tenni, minthogy könyörgött az uraságokhoz, hogy adjanak halasztást a fizetésre, de azzal, sőt túlhajtott könyörgő folyamodásában nyíltan is elösmerte: „a kétségbe nem vonható követelés" valóságát és törvényességét . . . csakhogy időt nyerjen. Ez volt a legnagyobb hiba! Most már a volt birtokosok előbb birói intőlevéllel, utóbb perrel támadták meg a községet, jó jogcímül szolgált nekik az is, hogy a jobbágyok nemcsak az örökváltság árával, hanem a tőlük megvásárolt királyi kisebb haszonvételek (regalek) árával is, azonfelül egyéb megvett ingatlanok és épületek vételösszegével is tartoztak. Az örökváltsági képviselőtestület azonban — amint egy kissé fellélegzett s magához jött — a magyar törvény szerinti igazsága érzetében, később mégis megpróbált védekezni. Tudjátok azonban fiaim azt a régi közmondást: a szegény ember mindig siet és mégis későn érkezik oda, ahol el akar nyerni valamit. A gazdag ember mindig ráér és a célnál mégis mindig ö az első. Ez teljesedett be mi rajtunk is, szegény csabaiakon. (Folytatása következik.) RflCDIlbnn 8 3 Némof Sí férfi É s kiszabok Békéscsaba, ündrássi-ut ZZ. ajánlják dúsan felszeílUűullMul y és llulllulll relt szöuetraktárukat az elegáns hölgy és uri közönség figyelmébe.
